HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ
HAJDU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! 1990. szeptember 30-án én is részese lehettem annak, amikor a tanácsi rendszert fölváltotta az önkormányzati választáson keresztül egy új közigazgatás az önkormányzati választások eredményeként.
Létrejött a pártirányított közigazgatás helyett egy önmagát igazgató helyi közösség, és polgármestert választott, képviselő-testületet választott, megalakította a polgármesteri hivatalokat, jegyzőt nevezett ki, és elindult egy egészen új közigazgatás, amit a benne részt vevők, mi is tanultuk abban az időben, hogy hogyan néz ez ki, hiszen időközben többpártrendszerű országba léptünk, és a többpártrendszerű közigazgatást nekünk is gyakorolni kellett.
Ebben az időszakban azok, akik alapították az önkormányzatokat az ország különböző településein, a polgármesterek, képviselők egy része már sajnos nincs közöttünk, nekik is szeretnék emléket állítani azzal, hogy 30 évvel ezelőtt ott voltak az új közigazgatás megalakításánál.
Az önkormányzatiság ebben az időszakban a rendszerváltás egyik rendszerváltó alapértékének számított, és ezt az alapértéket a Magyar Köztársaság Alkotmánya rögzítette mint nagyon fontos alkotmányos jogot, és azt gondoltuk, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya tartósan, hosszan fogja a közigazgatást meghatározni. Ez egyébként 2010-ig működött is.
Az önkormányzatiságnak a törvényalkotásban is kiemelt szerepe volt, hiszen a parlamenti bizottságok között önkormányzati bizottság működött 2010-ig, ezzel is kiemelve, hogy a településfejlesztés, az önkormányzati igazgatás nagyon fontos a törvényalkotóknak, és önálló bizottság működött ebben a témában. Annál is inkább kiemelt joguk és lehetőségük volt, elhangzottak itt az előbb a különböző jelentős központi pénzek, amelyeket az önkormányzatok kaphattak, hiszen akkor cél- és címzett támogatás keretében normatív módon lehetett hozzájutni a forrásokhoz, nem szubjektív módon, hogy kinek milyen képviselője van és az hogyan szerzi meg ezeket a forrásokat, hanem normatív módon, illetve cél- és címzett pályázatokkal, és ezt véleményezhette az a bizonyos településfejlesztési és önkormányzati bizottság. Ezek már nagyon messze vannak, nem itt tartunk.
Azt gondolom, hogy akkor a lelkesedésben nem gondoltuk, hogy olyan változtatások lesznek, hogy az önkormányzatok még elérhetik azt az önállóságvesztést is, amikor már a központi akarat érvényesül újra, mint a rendszerváltást megelőzően. Ez a központi akarat 2010-zel a NER-program keretében a Magyar Köztársaság Alkotmányának megszűnése helyett az Alaptörvény beiktatásával megkezdődött, és folyamatosan az önkormányzatok, a települési közigazgatás megosztásra került, megosztásra elsősorban azzal, hogy létrejött a kormányhivatal. Folyamatosan a közigazgatásban az ügyfélbarát ellátás úgy változott meg, hogy az ügyfelek szaladgálnak, az egyiket az önkormányzatnál intézik, a másikat a kormányhivatalban, ezt meg kell tanulni a magyar állampolgárnak, ha el akarja az ügyeit intézni. Ezek sok esetben dupla működést jelentenek.
A 30. évfordulóra szóló kis megemlékezésemben nehéz szívvel tudom azt mondani, hogy ebben a mostani önkormányzati rendszerben, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy a folyamatosan a kormányhivatalhoz átrakott feladatokat és hatásköröket illetően egy kiüresített rendszer, ebben a kiüresített rendszerben nem hittem - magam is polgármesterként több ciklusban szolgálhattam -, hogy azt megérjük, hogy a polgármester legfeljebb ünnepségeken, rendezvényeken fog részt venni. És itt elhangzott, hogy milyen beruházásokra milyen milliárdokat kapnak egyes települések, hogy vannak olyan települések, amelyek egész cikluson keresztül nem juthatnak egyetlen fillér forráshoz sem, sem normatív módon, sem pedig egyéb érdemek alapján.
Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)
