DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Sok mindent hallottunk itt a vitában eddig. Elegáns - ugye, ezt hallottuk legutóbb, bár képviselőtársam elég durcásan mondta azt, hogy elegáns, de elegánsan akkor az ember egy ilyen védekezésről szóló szabálycunamiba, hogy ezt mondjam, salátatörvénybe akkor csak nem gyúr bele valamit a szerencsejátékról és a koncesszióról. Hát, az miben segít védekezni, képviselőtársam? Miért kell elültetni bennünk mindig a kételyt?
Lehet, hogy önök jót akarnak, lehet, hogy bizonyos dolgokat mi másképpen látunk. Igen, mi a hatóságoknak is szeretnénk az adminisztratív terheit csökkenteni, de a lakosságnak is szeretnénk az adminisztratív terheit csökkenteni, mert amikor olyanoknak kell adminisztrálni, akik valójában nem fölkészültek rá, nincsenek meg hozzá az eszközeik, nem ezt tanulták, nem ebből élnek, nem ezt csinálják, akkor lehet, hogy rosszul fogják csinálni. Nem tudjuk megtanítani az egész lakosságot, bármilyen körültekintőek vagyunk, tehát valamilyen átmeneti szabályoknak kellene lenni, valamilyen ívének kellene lenni ezeknek az intézkedéseknek.
De akkor, amikor ezekről beszélgetünk, hogy egészen pontosan mondjam önöknek, az eü-törvény 74/B. §-áról beszélgetünk, ahol még a törvénynek is csak az indokolásából derül az ki egyértelműen, hogy mi az, ami pontosan a teendő, akkor azt mondjuk, hogy ezek még egy módosítóval, egy módosítással bármikor a jövőben a megszerzett tapasztalatok alapján hamar megoldhatóak lennének. De ugye, itt más magasságokban vagyunk már, ahova fölemelte Nacsa képviselőtársam, a maszkviselést és a közlekedés szabályait is párhuzamba állította egymással.
Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy nyugodtan büszkék lehetünk a magyar emberekre, hogy betartották a szabályokat tavasszal; piszkosul betartották. Fogcsikorgatva tartották be a szabályokat a bezárt közterekkel, a bezárt játszóterekkel, az út szélén levegőztetett, játszó gyermekekkel, a home office-szal, amit vagy lehetett csinálni, vagy lehetett otthonról dolgozni, vagy nem lehetett, a gyermekekre otthon vigyázó szülők, akiknek elfogyott a szabadságuk, akik elvesztették ezek miatt a munkahelyüket, de piszkosul beleálltak.
(21.40)
Inkább kevesebbet kerestek, de nem akarták a családjukat megfertőzni. Minden tisztelet és megbecsülés az övék. Akkor most segítsünk nekik a második szakaszban kicsit jobban! Persze, nagyon sok a szkepticizmus körülöttünk. Vannak, akik azt mondják, hogy nincs is vírus. Persze, hogy nincs igazuk! Végigsöpört az egész világon. Alakítsunk ki olyan szabályokat, amelyeket be tudnak tartani!
Van egy időszak mindig ebben a Házban, amikor valamiért mindig mindent CT-készülékekben mérünk, aztán lélegeztetőgépekben mérünk, most maszkok mennyiségében mérünk. Miért nem mérünk a józan ész szabályaival? Ezek a szabályok alapvetően a józan ész szabályaival nem biztosan betarthatóak. És persze hozzájárulnak az emberi élet védelméhez, ahogyan mondta azt miniszterhelyettes úr, mint ahogyan a szerencsejáték-koncesszió is. Mit keres ez ebben a törvényben? Miért most hozták ide? Miért nem egy külön törvénybe hozták be? Hogy gyorsan, így, az este leple alatt azért még ezt hamar átkergetjük? Kinek az érdekében szól? Kinek az életét védi ez meg?!
Bízzunk az orvosokban, bízzunk az ápolókban! Persze, hogy bízunk bennünk. Hogyne bíznánk bennük? Sőt, bízzunk az emberek józan ítélőképességében is, főleg akkor, hogyha valaki úgy jár - én megtapasztaltam, írta az újság, tudom, hogy miniszterhelyettes úr is megtapasztalta -, hogy el kellett menni tesztet csináltatni. Szerencsére negatív lett.
Én is végiggondoltam, miután végigolvastam nagyjából 60-70 oldalnyi szabályt, ami most él, hogy hogyan lehetne egyszerűsíteni. Mit kell nekem most tenni addig, amíg nincs meg az eredmény? És végiggondoltam, hogy mi lett volna, ha még tesztet sem tudok csináltatni. Nagyon sok emberrel találkozom. Engem is érdekelt. Nem akarom sem a munkatársaimat megfertőzni, meg a családomat sem. Miért nem erre hoznak szabályt?
Aki sok emberrel találkozik - nem csak mi vagyunk azok -, nekik miért nem jár egy hónapban kettő ingyenteszt? Mert nem mindegy, hogy mit visz haza. Szerintem ő is nagyon aggódik a családjáért. Én is ezért gondoltam, hogy csináltatok gyorsan egy tesztet. De egy bevásárlóközpont pénztárosa szerintem több emberrel találkozik, mint én. Egy buszsofőr több emberrel találkozik, mint én. Egy troli-, egy villamossofőr több emberrel találkozik, mint én. És szerintem nekünk nagyon kell rájuk vigyázni ahhoz, hogy működőképes maradjon az ország. Ez a szabály is hiányzik belőle.
Azok, akik a közszolgáltatást ellátják, akik a kiskereskedelemben dolgoznak vagy akár az orvosok és az ápolók, akikre büszkék vagyunk, hiszen büszkék vagyunk - de akkor miért nem segítünk nekik azzal, hogy havonta legalább kétszer egy gyorstesztet? Mi ki tudjuk fizetni, nem hiszem, hogy értünk, országgyűlési képviselőkért, nem hiszem, hogy értünk aggódna az ország, hogy nem tudunk kifizetni egy 14 ezer vagy akár egy 20 ezer forintos tesztet. De az, aki csak az átlagbéren van Magyarországon, azt Baranya megyében már megsüvegelik, ahonnan én jövök, főleg Dél-Baranyában, aki ennyit keres, ő sem engedheti meg magának, pedig ennyi biztos van. Ennyi még abból a szerencsejáték-koncesszióból is leeshet, miniszterhelyettes úr, amit valahogyan beleszuszakoltak ebbe a törvénybe.
Azt gondolom, hogy ennyit megérdemelnek azok az állampolgárok, akik aggódnak. Persze, nem akarnak szabályt sérteni, de van, akinek majd így is fog sikerülni, és van, aki majd megérdemli a büntetést, meg lesz olyan is, aki nem.
Mi arra kérjük önöket, hogy átgondolt szabályokat hozzanak ide. Tavasszal valamilyen szinten mindenki megértette még a kapkodást. Amikor engem is felhívtak kiskereskedelmi üzletekből, hogy szerintem ő most kinyithat-e, én azt mondtam neki, hogy elolvastam a jogszabályt, te kinyithatsz, csak én nem mehetek be azért, mert nem vagy benzinkút, nem vagy műkörmös, nem árulsz élelmiszert. Azt hiszem, ezekhez lehetett bemenni, de egy ékszerüzletbe vagy egy virágüzletbe már nem lehetett bemenni. Ő kinyithatott, csak én nem mehettem be. Jó, megértjük, sietni kellett, nem volt minden teljes mértékben átgondolva, aztán utána lehetett alakítani a szabályokat. De azért most már van tapasztalat.
Ezt hallottuk itt a hitelmoratórium meg minden kapcsán, hogy már van elegendő tapasztalat. Akkor én azt gondolom, hogy ezek a szabályok lehetnének kidolgozottabbak is, elegánsabbak is, nem kell ebbe beleszuszakolni egy szerencsejáték-koncessziót. Miért kellett? Lehetett volna csak az emberek jóllétével meg az emberek biztonságával törődni, nem a koncessziót ide beleszuszakolni, hogy gyorsan még akkor ezt is áthajtjuk a Házon, mert valakinek fontos. Jöjjön ez be egy külön törvényben!
De mégis azt mondom, hogy azoknak, akik a munkájukból kifolyólag… - és tudjuk, hogy nem állhat le még egyszer az ország, tudjuk, hogy nem bírja sem a kormány, sem a gazdaság, igazából az emberek sem akarják, hogy még egyszer leálljon az ország, biztonságban érezzék magukat, a saját komfortérzetüket tudják növelni, és a családjuk komfortérzetét is tudják növelni, talán annyi jut, hogy havi két tesztet kapjanak. Azoknak, akik a közszolgáltatásban, kiskereskedelemben dolgoznak, nekik ennyi igazán járhatna.
Azt gondolom, hogy ha még belefér gyorsan a szavazás előtt - márpedig bele szokott férni egy gyors bizottsági üléssel -, akkor ezt még persze bele lehet tenni, és talán, hogy mindannyiunknak eloszlassa valamilyen szinten a kétségeit, azt a szerencsejáték-koncessziót ki lehetne belőle venni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
