VARGA SZIMEON
VARGA SZIMEON
VARGA SZIMEON nemzetiségi szószóló: Köszönöm, elnök úr. Уважаеми господин Председател, Уважаеми Народно Събрание! Позволете ми да ви поздравя от името на българите в Унгария и от моето име. Специално поздрaвлявам г-н Валери Симеонов заместник председател на Народното събрание в България, който е гост на празненства в Унгария в чест на 19. октомври, деня на българо-унгарското приятелство.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a magyarországi bolgárok és a magam nevében köszöntsem önöket. Külön figyelemmel köszöntöm Valerij Szimeonov urat, a bolgár nemzetgyűlés alelnökét, aki az idei október 19-ei magyar-bolgár barátság napja rendezvényeire érkezett Magyarországra. (Valerij Szimeonov feláll a páholyban. - Taps.)
Napirend előtti felszólalásom címe: múltunk ismerete nélkül nehezen építhető a jövő. Immár ötödik éve ünnepeljük a magyar-bolgár barátság napját. Sajnos, az idei év nehézségei a mi közösségünket is próbára teszik, ahogy mindenkit a világon. Kevesebbet találkozhatunk szeretteinkkel, barátainkkal, és a hagyományos bolgár ünnepek megtartását is el kellett halasztanunk. Nem maradt más, hitünkre támaszkodva tudjuk tartani magunkban az erőt, ahogy őseink is ezt tették, amikor 1916-ban megalapították a bolgár ortodox egyházközösséget Magyarországon, a Bulgáriából, az anyaországból ideküldött Borisz érsek, metropolita segítségével. Az október 19-ei ünnepség eseménye a felújított magyarországi Szent Cirill és Szent Metód bolgár ortodox templom és templomkert átadása, valamint Borisz nevrokopi vértanú érsek mellszobrának állítása.
Borisz érsek 1917-ben a budapesti bolgár egyházközség és a bolgár iskola egyik alapítója volt. Életútja csodálatos módon összekapcsolódik Isten kegyeltje, Szaloniki Szent Demeter vértanú alakjával.
A metropolita pontosan hatvan évvel születése után, ugyancsak Szent Demeter napján tért meg Teremtőjéhez a vértanúk véráztatta köntösében. Bulgáriában Isten szolgálójaként az 1944. szeptember 9-étől haláláig eltelt időszak az egyik legnehezebb periódus életében, amikor ellen kellett állnia a kommunista hatalom megsemmisítő csapásainak. Amikor elkezdődik a papsággal való leszámolás, Borisz metropolita osztozik paptársai sorsában. 1948. szeptember 29-én kelt tiltakozó levelében bírálja a bolgár külügyminisztérium vallásügyi igazgatóságának miniszterét a rágalmak miatt, amelyekkel a kommunista párt tagjai illették a nevrokopi egyházmegyét. Ezen álláspontja miatt állandó lelki terrornak és fizikai leszámolással való fenyegetésnek volt kitéve. Megbélyegezték, mert becsülettel szolgálta az egyházat és hazáját.
Borisz metropolita földi életét mártírhalál koronázta meg, 1948. november 8-án, hatvanadik születésnapján, a szentmiséje után meggyilkolták a templom előtt. Borisz metropolitát az akkori egyházmegyei székhelyén, a blagoevgradi Szent Szűz templomában helyezték örök nyugalomra; ott tartották a gyászmisét is.
(14.30)
Sírfeliratán a jelmondat, amelyet püspökké szentelésekor választott magának: „Világosítsd meg, Uram, az én lelkemet, hogy méltó legyen a megfeszítésre a Te kereszteden.”
Borisz metropolita szobrának állításával Magyarországon tisztelgünk egyházi és emberi nagysága előtt, és egyúttal emlékezünk a múltra, mely a jövőbe vetett hit alapja. Mert hit nélkül a Magyarországra érkezett bolgárkertész őseink talán nem is tudták volna nemzeti önazonosságukat megőrizni.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném köszönetemet kifejezni Magyarország Kormányának, az Országgyűlésnek és a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Államtitkárságának és külön Soltész Miklós államtitkár úrnak, hogy a nemzetiségi források és az egyedi támogatások rendelkezésre bocsátásával támogatja a magyarországi bolgár közösség hagyományteremtő törekvéseinek kibontakozását, hitének megtartását. Köszönöm, hogy immár ötödik éve ünnepelhetjük a barátságot a két ország között, amelyre a mostani időkben még nagyobb szükség van Európában. És ne feledjük: mindenkor kötelességünk emlékezni közös történelmünkre, mert a múltból merített hit nélkül jövőnk céltalan lenne.
És engedjék meg, hogy egy Babits Mihály-idézettel zárjam felszólalásomat: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Köszönöm a figyelmüket.
Благодаря за вашето внимание! (Nagy taps.)
