DR. ORBÁN BALÁZS,
DR. ORBÁN BALÁZS,
DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Kezdeném a dolog politikai részével. Engedjék meg, hogy így tegyek, mert akkor ezt gyorsan le tudom zárni, és akkor utána tudunk a szakmai kérdésekkel is foglalkozni. Először is szeretném megköszönni a vitában elhangzott, a kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt elhangzott konstruktív hozzászólásokat és javaslatokat, igyekszem reagálni mindenre.
A dolog politikai részét egyedül, azt hiszem, Varga képviselő úr említette, egy olyan, szerintem tolerálhatatlan módon, hogy erre azért kénytelen vagyok itt az elején egy-két mondatban reagálni. Önmagában elég pikáns az, hogy egy DK-s képviselő állampártozik, miközben egy olyan politikai rendszert képvisel, amelynek a ’89-90 előtti szerepvállalásával és hatalomgyakorlásával kapcsolatban most engedje meg, hogy hadd ne mondjak valamit, és az, hogy ez a hatalomgyakorlási felfogás mennyiben nem változott, tehát hogy mennyiben kutyából nem lesz szalonna, ez mutatja, hogy önök 2006-ban mit gondoltak arról, hogy hogyan kell a hatalmat, egyébként a demokratikusan megszerzett hatalmat gyakorolni a magyar nép ellenében. Tehát, én azt hiszem, hogy ezt minden egyes alkalommal, és különösen egy falu- meg egy tanyagondnoki szolgáltatással összefüggő törvényjavaslat kapcsán előhozni, ez egyrészt méltatlan, másrészt felháborító, harmadrészt pedig szerintem tolerálhatatlan.
Nem lehet jó dolog DK-s képviselőnek lenni, mert ez egy pszichotikus állapot is, úgy néz ki. Tehát azt mondani, hogy a vidék Magyarországa, ahol természetesen vannak kormánypárti és ellenzéki szavazók is, de ott a kormánypárti szavazók, akik, kétségtelenül igaza van önnek, több milliónyian vannak, ők csak azért támogatják a kormánypártokat, mert nem látják, hogy félre vannak vezetve, tehát nem elég okosak, azt hiszem, hogy ez azért egy olyan pont, ahol érdemes megállnunk, és érdemes azt mondanunk, hogy a magyar emberek visszautasítják ezt a megközelítést. Nem tudom, hogy részt vesz-e azokban a politikai háttérbeszélgetésekben, amik arról szólnak, hogy az az ellenzéki formáció, amiben önök is nemcsak az, hogy részt vesznek, hanem önök szervezik tulajdonképpen, az miért sikertelen, miért volt sikertelen a mostani időközi választásokon, a Balaton térségében, miért volt sikertelen Szerencsen, és miért volt sikertelen Mohácson, akkor az ilyen és ehhez hasonló mondatok, amelyek mögött, én azt gondolom, hogy mély filozófiai meggyőződés van, tehát ön ezt komolyan is gondolja, és ez a szomorú, és ezért állnak ilyen rosszul, és ezért marad ez egy szerencsétlen formáció. (Varga Zoltán közbeszól.)
Egyébként pedig az, hogy mit végzett a 2010 előtti kormányzás, jó nagy idézőjelek között mondom ezt, a magyar vidéken, az a pusztítás, kérdezze meg a szövetségeseit. Ha nekünk nem hisz, akkor legalább, van ott egy-két jobbikos, egy-két LMP-s meg egy-két más pártból jövő képviselő, aki nem fogja önöket megdicsérni, ők sem fogják önöket megdicsérni azért, amit a magyar vidékkel tettek. De ha megengedik, akkor ezt most zárójelbe is tenném, mert beszéljünk az előttünk fekvő törvényjavaslatról.
Szerintem odáig teljes mértékben egyetértünk, hogy a magyar falu kérdésével és a legkisebb települések kérdésével stratégiai szempontból kell foglalkozni, tehát ez nem lehet az a terület, ahol csak az éppen aktuális költségvetési mozgástér, politikai és politikusi lobbipreferenciák alapján ilyen-olyan területeket ilyen-olyan módon fejlesztünk. Azt gondolom, hogy ez egy evidencia, mégis arról van szó, hogy tulajdonképpen 28 évnek kellett eltelnie a rendszerváltoztatást követően, hogy jött egy kormány, aki egy stratégiát tudott letenni, és jött egy kormány, aki egyébként előtte 8 év alatt megteremtette azt a költségvetési mozgásteret, ami nemcsak a papír megtöltéséhez elég, hanem valóban a program élettel való megtöltését is jelenti, és így hirdettük meg a „Magyar falu” programot.
Ennek a faluprogramnak, lehet, hogy önök úgy érzékelik, hogy mi dicshimnuszokat zengünk, szerintem ez nincs így, pontosan tudjuk, hogy nincs kolbászból a kerítés - dolgozunk azon, hogy abból legyen, de még nagyon sok munkát el kell végeznünk -, de a dolognak az is a jelentősége, hogy most először van a magyar költségvetésben egy olyan sor, egy olyan erre dedikált forrásallokáció, ami csak ezeknek a kistelepülésen élőknek az életminőségét javítja. Ez egy komplex program, tehát a járdajavítástól kezdve a közösségitér-felújításon át, a falusi CSOK-on keresztül, az egyéb civil és egyházi szerveződések támogatásáig minden benne van, és minden település számára egyénre szabható.
150 milliárd forinttal indultunk el 2019-ben. Teljesen jogosan kérdezhetnék önök, hogy vajon ez elég-e. Természetesen pontosan tudjuk, hogy nem elég, de gondoljanak bele abba, hogy mi történik akkor, ha minden évben minimum ennyi forrást oda tudunk adni ezeknek a településeknek, vagy ennél több forrást tudunk odaadni, és mondjuk, van egy olyan programunk, amelyik tíz éven át fut, az milyen változást okoz a magyar vidék számára. Hiszen ha csak a 150 milliárdos kezdő forrásallokációról beszélünk, akkor az 1500 milliárd forintot jelentene ezeknek a kistelepüléseknek. Ez olyan változás, amiről még jelen pillanatban is, azt hiszem, hogy álmodni se mernek.
És hogy nemcsak a szavak szintjén jelenik meg ez, hanem valóban a stratégia gyakorlati leképeződésének szintjén is megjelenik mindez, az mutatja, hogy ha megnézzük, annak ellenére, hogy koronavírusjárvány-helyzet van, amiben természetesen a források újratervezésére sort kell keríteni, és a járvány elleni védekezés az elsődleges prioritás gazdasági és életvédelmi szempontból is, de mégis a 2019-ben allokált 150 milliárd forint 2020-ra 217 milliárd forintra emelkedett, és ha megnézik a jövő évi költségvetést, akkor ott már 250 milliárd forint van ugyanerre a programra és ugyanezeknek a programelemeknek a támogatására.
Tehát a koronavírus-járvány ellenére sikerült a forrásokat bővíteni, és így azt lehet mondani, még a ’22-es számokat nem tudjuk, de ha ezt gyorsan összeadom, akkor már nagyjából 600 milliárd forintról beszélünk ebben a ciklusban, magyar költségvetési forrásból, csak és kizárólag 5 ezer fő alatti települések támogatására.
(12.00)
Ebben persze benne van a falusi CSOK, a falusi útalap, a helyi életminőséget javító programok, ahogy említettem, óvodafejlesztés, járdaépítés, játszótérépítés, falusi civil szerveződések, falubuszvásárlás, és tovább bővítjük ezeket a programelemeket például a kisboltok és a különböző, egyébként magánszolgáltatók által végzett szolgáltatások támogatása révén. Tehát azt szeretnénk, hogy ne csak az állami szolgáltatások azok, amelyek erősödjenek, hanem azok a szolgáltatások is, amelyeket egyébként piaci szereplők nyújtanak, meg kell oldani, hogy hogyan tudunk ebbe a rendszerbe, akár a postai szolgáltatásba, akár az élelmiszer-ellátással összefüggő szolgáltatásokba belenyúlni jó értelemben és segíteni, hogy ne le-, hanem felépüljenek ezek a szolgáltatások.
Tehát azt gondolom, dicshimnuszt zengeni senkinek nincs oka, de hogy jó az irány, és nem Jakab Péter-i, hanem normál értelemben véve jó az irány, azt érdemes elismerni, és ez egy olyan program, aminek egyébként pártpolitikai logikán túlmutató támogatottsága kellene hogy legyen. Ez nem mindig van meg. Tehát szeretném kérni önöket, hogy ha egyetértenek azzal, amit mondtam, akkor ezt a pártpolitikai logikán túlmutató támogatást ezen alapelvek és stratégiai céltételezések mentén adják meg a programnak.
Egyébként az önkormányzatokkal összefüggő megszorítás kapcsán egy picit vitatkoznék Keresztes képviselő úrral, mert azért van egy pikáns íze annak, amikor azt az ellenzéki narratívát halljuk, hogy a helyi önkormányzatokat Magyarország Kormánya megszorítaná, miközben azt látjuk, hogy 2010 óta több mint 1300 milliárd adósságot vállalt át a kormány. Egyébként a központi költségvetésből nyújtott önkormányzati támogatások összege is folyamatosan emelkedik, amellett, hogy a 2010-2014 közötti ciklusban egy nagyon jelentős feladatátvállalás is bekövetkezett. Tehát amellett is emelkedik az önkormányzati támogatások összege évről évre, és ráadásul az önkormányzatok saját bevételei, amit lehet mondani, hogy teljesen független a kormány teljesítményétől meg a gazdaság teljesítményétől… - ez azért nincs így, mert ezek általában olyan típusú bevételek, amelyek a gazdaság teljesítményével szoros összefüggésben vannak.
Tehát ha jó kormányzás zajlik, és egyébként gazdasági, makrogazdasági szinten a mutatók jól állnak, akkor ebből az következik, hogy önkormányzati szinten is a saját bevételek egyre jobban állnak, és bizony-bizony ez a helyzet, például az iparűzésiadó-bevétel az elmúlt tíz évben kétszeresére emelkedett. Tehát szeretnék én olyan önkormányzat lenni, amelyet ilyen módon véreztetnek ki. Kétségtelenül igaz az, képviselő úr, hogy a koronavírus-járvánnyal való védekezéssel összefüggésben a gépjárműadó-bevételek, amelyek eddig átengedett, de egyébként központi bevételek voltak, a továbbiakban nem átengedett bevételnek minősülnek, de ezek attól függően, hogy mekkora településről és milyen szociokulturális meg egyéb adottságokkal rendelkező településről beszélünk, ezek a települési bevételek 1-2 százalékát jelentik.
Való igaz, hogy mondtam önnek olyat, nem pont azt, ahogy ön idézte, de kétségtelenül mondtam ilyet, és ezt komolyan is gondolom, hogy nem az a helyzet, hogy azt tervezzük, hogy ezt a döntést visszavonjuk, hanem azt ígértem önnek, hogy folyamatosan vizsgálni fogjuk, hogy ha esetleg van olyan település, ahol ez az adóátrendezés komoly működőképesség-beli problémákat okoz, akkor ezeket a településeket ki fogjuk segíteni. Erre ráadásul egy külön, hogy mondjam, intézményt vagy költségvetési finanszírozási formát sem kell kialakítani, mert a Belügyminisztérium során rendelkezésre állnak az ezzel összefüggő speciális források, amelyeket pályázat útján lehet lehívni. Tehát azt tudom önnek jelenteni, hogy ezt a vizsgálatot elvégeztük, folyamatosan végezzük. Nekünk lett igazunk a szónak abban az értelmében, hogy tömegesen működési problémákat ez a helyzet nem generált, ahol pedig többlettámogatásra volt szükség, azt a Belügyminisztérium során keresztül a kormány tudja biztosítani az önkormányzatoknak.
Nem igazán értettem a törvényjavaslat képzési részével kapcsolatos kritikákat. A helyzet úgy áll, - s időközben a vita kapcsán tudakozódtam én is, hogy nehogy véletlenül, noha ezt az expozéban mondtam, és számomra egyértelmű a szabályozási környezet, de még egyszer tudakozódtam, tehát a dolog úgy áll -, hogy jelen pillanatban is a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság szervezi ezeket a képzéseket. Az önök által is említett civil szervezetek és egyéb, hogy mondjam, ilyen tudásközpontok ebbe a központi értelemben szervezett képzésbe tudnak bekapcsolódni. E tekintetben semmilyen változás nem történik, semmilyen centralizáció nem történik. Éppen ellenkezőleg, decentralizáció történik, mert a képzésszervezéssel összefüggő bizonyos feladatokat a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság helyett innentől kezdve a megyei önkormányzatok fogják elvégezni, de ugyanúgy ők döntik el azt, hogy ezt saját hatáskörben csinálják, vagy esetleg külső vállalkozókat, együttműködő partnereket, civil szervezeteket vonnak be. Tehát egyáltalán nem változik ez a történet, és nem centralizáció, hanem éppen ellenkezőleg, decentralizáció történik.
Főleg a képviselő asszony, de más képviselők is említették a szolgáltatások további bővítésének a lehetőségét. Természetesen folyamatosan vizsgáljuk a szolgáltatás további bővítésének a lehetőségét több irányból is, tehát abból az irányból is, hogy a lakosságszám felső határát is folyamatosan lehet emelni, tehát hogy akár ezer főnél magasabb településeken is lehessen ilyen szolgáltatást központi költségvetési támogatásból finanszírozni. Ez a mostani törvényjavaslat is arról szól, hogy egy korábbi ilyen bővítést, ami 2022. január 1-jével lépett volna hatályba, előrehozzunk 2021. január 1-jére, mert a költségvetési mozgástér ezt lehetővé teszi.
Azért is mondtam el önöknek a számokat, hogy lássák azt, hogy egyrészt normatíva is, emelkedő, folyamatosan, évről évre emelkedő normatíva is rendelkezésre áll. Másrészt, ha ezt komolyan gondoljuk, akkor valóban arról van szó, hogy több mint 200 településen indul el a szolgáltatás, és valóban igaz az, ahogy önök között többen is mondták, hogy ez a szolgáltatás akkor működőképes, ha gépkocsiállomány is kapcsolódik hozzá, tehát a gépkocsiállomány növelésével összefüggő több mint 3 milliárd forint értékű előirányzat-többlet is ott van a költségvetésben, tehát azok a források is rendelkezésre állnak. De természetesen így igaz, hogy ez most egy eredetileg ’22. január 1-jével megtett elköteleződés, amit a kormány úgy gondol, hogy képes finanszírozni egy évvel korábban is, tehát ’21. január 1-jétől, és aztán majd meglátjuk, hogy a költségvetési mozgástér milyen további bővítéseket tesz lehetővé.
Ezzel összefüggésben, ugyan Varga-Damm Andrea képviselő asszony nincs itt, de a kollégáim kodifikációs megoldásait bírálta azzal összefüggésben, hogy eredetileg a költségvetési törvényben szerepelt, hogy mondjam, az a szabály, amely ’22. január 1-jével tette volna lehetővé ennek a falugondnoki szolgálatnak a bővítését. Jelen törvényjavaslat amellett, hogy ezt előrehozza, és a szociális törvényben lévő módosítást már ’21. január 1-jével lépteti hatályba, azt a módosítást hatályon kívül helyezi, pontosabban: annak hatályba nem lépéséről rendelkezik. Én utánanéztem, közben volt időm a vitát hallgatva, a jogalkotási törvény 9. §-a az, amely úgy rendelkezik, hogy nem hatályos jogszabályi rendelkezés nem módosítható, vagy nem helyezhető hatályon kívül. Tehát azért kell egy ilyen, valóban kétségtelenül bonyolult kodifikációs megoldást alkalmazni, mert az a javaslat csak ’22. január 1-jén lépett volna hatályba, és a jogalkotási törvény szerint azt előbb nem lehet hatályba nem léptetni, vagy hatályon kívül helyezni, csak a hatálybalépést követően. Ez egyébként alkotmányjog-dogmatikailag teljesen megfelelő megoldás; kétségtelenül nem a legegyszerűbb, de azért vagyunk itt, hogy minden ezzel összefüggő kételyt eloszlassunk.
Ha megengedik még az útalap kapcsán, én abszolút egyetértek a képviselő úrral abban, hogy az alsóbbrendű útvonalak, mind a belterületi, mind a településközi alsóbbrendű utak fejlesztése az egyik kulcsfontosságú terület. A koronavírus-járvány elleni védekezéssel összefüggésbe is hozható olyan értelemben, hogy a gazdasági védekezést és a munkahelyek megtartását segítheti az építőipar életben tartása.
(12.10)
Ezért arra büszkék vagyunk, hogy noha értem, hogy a képviselő úr - és kétségtelenül, valóban magasak azok a számok, amelyek azokra az útszakaszokra vonatkoznak, ahol van tennivalónk, de azért ha látja az 2019-ben és 2020-ban 122 milliárd forint értékben megvalósult - és ez csak az alsórendű és a település határán kívüli útfelújításokat jelenti -, majdnem 1000 kilométert kitevő útfelújítást, akkor éppen ellenkezőleg: az látszik, hogy azt a célt tekintve, hogy minél kevesebb ilyen rossz állapotú út legyen, ettől a céltól a korábbi évtizedekben csak távolodtunk, most a korábbiaktól eltérően ehhez a célhoz ilyen ütemezettség mellett közeledni fogunk tudni. Tehát folyamatosan szeretnénk minél több forrást erre fordítani, de nem igaz az, hogy távolodnánk a cél elérésétől. Kétségtelenül igaz az, hogy időközben újabb útfelületek is bekerülnek a rossz kategóriákba, de nem arról van szó, hogy ne vennénk kellően komolyan ezt a munkát, hanem éppen ellenkezőleg: bővítjük a kapacitásainkat. Csak hogy egy konkrét technikai megoldandó problémát is idehozzak: sok esetben nem is a pénzügyi erőforrások és az akarat, hanem a gépparkok hiányoznak, így a program végrehajtásához szükséges többlet-gépikapacitásokat is a kormány 2020-ban biztosította a Magyar Közút Nonprofit Zrt. részére, 429 millió forint értékben hajtottunk végre eszközbeszerzést, hogy a felújítás mennyiségét, tehát az egy évben felújítandó utak mennyiségét folyamatosan, évről évre növelni tudjuk.
Azt remélem, hogy sikerült minden szakmai értelemben felmerült kérdésre választ nyújtanom. Szerintem ez egy jó törvényjavaslat, mindenképpen megéri azt, hogy pártpolitikai logikán túlmutató módon az Országgyűlés ezt támogassa, úgyhogy erre szeretném kérni valamennyiüket, valamennyi képviselő hölgyet és urat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
