VARGA ZOLTÁN,
VARGA ZOLTÁN,
VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Megismétlem. Tehát nagy-nagy respekt mindenkinek, aki a vidék összes búját-baját, gondját, egy kis közösség életét és kínját a vállára veszi. Köszönet jár a falu- és tanyagondnokoknak, hogy gyakorlatilag a lehető legkisebb juttatásért mégiscsak elvégzik ezt a feladatot. Az ő munkájukra most talán nagyobb szükség van, mint bármikor eddig, hiszen ellentétben azzal, amit gondolnánk akár önökről, tisztelt állampárti képviselők, akár arról az előterjesztés szövegéről, ami itt van előttünk, hogy önöknek fontos a vidék, már csak azért is, mert tudjuk nagyon jól, hogy az önök szavazóbázisának elvileg a nagyobb része vidéki. Másrészt pedig, és most engedjék meg, hogy a törvényjavaslat bevezetőjét szó szerint idézzem: „A Kormány elkötelezett a vidék fejlesztésében, amelynek kiemelt eszköze a Magyar Falu Program. A vidéki kistelepülések eltérő mértékben szembesülnek a XXI. század kihívásaival. A Kormány célja, hogy a kistelepüléseken is olyan minőségű szolgáltatások legyenek elérhetőek, mint a városokban.”
Tehát az ember azt gondolná ezek után, hogy önök valóban a vidékért élnek, ez három gyönyörű mondat. Az a helyzet, hogy mindenki vagy ezért, vagy azért könnyes szemekkel olvassa ezeket a mondatokat. A kérdés az, hogy mi a mögöttes tartalom, hogy mi is a valódi cél, mert, ellentétben az előttünk fekvő törvényjavaslatban foglaltakkal, a vidéken élők, ha lefejtjük az életüket mérgező, őket félrevezető propaganda mázát, amit önök nap mint nap próbálnak a torkukon letolni, akkor pőrén azt fogják érezni, és azt érzik, hogy őket bizony önök egyedül hagyták, hogy csupán jelszavak és lenyúlható pályázati pénzek szintjén fontos önöknek a vidéki ember, hogy a vidék a fideszes holdudvarhoz, a nemzeti gázszerelőhöz tartozó uradalmon és Felcsúton kívül, ami lassan már úgy néz ki, tisztelt hölgyeim és uraim, mint valami orbáni karácsonyfa, amire ráaggattak már a stadiontól kezdve az égegyadta világon mindent, éppen csak űrrepülőtér nincs ott (Dr. Gyüre Csaba: Majd lesz!), hogy ezeken kívül az uradalmakon kívül a vidék agonizál, és mondjuk ki, hogy önök a vidéket lassú halálra ítélték.
Mondják, hogy a kormány célja, hogy a kistelepüléseken is olyan minőségű szolgáltatások legyenek elérhetők, mint a városokban, ez szerepel itt a törvénytervezetben. Csak egy hatalmas nagy probléma van, uraim: ez köszönőviszonyban sincs azzal, amit közben tesznek. Amíg évtizede - emlékezzünk, és talán ma is, tegnap is többször elhangzott ez a parlamentben - még krokodilkönnyeket hullattak a vidékért, addig ma vasúti és buszjáratokat zárnak le cinikus vállrándítással, és szolgáltatások sorát zárják be, gondoljunk itt csak a postai szolgáltatásokra. Látjuk azt, hogy lassan már vannak olyan települések, ahova egyszerűen képtelenség eljutni, ha nincs valakinek saját járműve.
Amíg az állampárthoz hű oligarchák és a miniszterelnök vejének kezei között milliárdok eliminálódnak el, és természetesen itt pályázati pénzekről és közpénzekről beszélünk, addig a magyar vidék haldoklik, a közszolgáltatások pedig a szemünk láttára omlanak össze az önök segítségével. (Nacsa Lőrinc: Nem igaz!)
(11.10)
Tudják, mivel jár ez, képviselőtársaim, tudják, mivel jár? A vidéki magyarok millióinak teszik tönkre az életét, húzzák ki a lábuk alól a talajt, és veszik el ezzel a jövőjüket. Kérdezem én: ez az önök vidékpolitikája?
A vidéken élők a nagyvárosokban élőkhöz képest nem vagy csak korlátozottan és lényegesen rosszabb minőségben kapnak, ha egyáltalán kapnak lehetőséget a gyógyulásra, nincs, mivel éppen most gyalulják le, ha még megmarad valami, akkor pedig nem elégséges a tömegközlekedés, az önkormányzatiságról pedig szerintem ne is beszéljünk, mert az egyenesen felháborító. És legalább annyira szürreális, amikor az önök kormánya győzelmi jelentéseket harsog a vidékről, mint egy fuldoklónak arról beszélni érdemi, valós segítség helyett, hogy ugyan már, hát milyen jó a víz hőfoka.
Önök szerint a kormány elkötelezett a vidék fejlesztésében, aminek kiemelt eszköze és programja a „Magyar falu” program. Ehhez képest az átlag vidéki magyar egy megveszekedett petákot nem lát az önök programja kapcsán. A programban a végletekig korlátozottak nemcsak a lehetőségek, de a rendelkezésre álló források is, és vidéken szinte mindenkinek van egy olyan sztorija, amelyből kiviláglik, hogy ezeket a pénzeket sok esetben nem is valós fejlesztésekre költik. A „Magyar falu” programot, ha minden így marad, lassan érdemes lenne amúgy átnevezni nemzeti oligarcha programmá, mivel a pénzek jelentős hányada kézen-közön és előbb-utóbb az ő zsebükben köt ki. Emlékezzünk, például a „Magyar Falu” program 2019-es pályázatán a vádlottak padján ülő Simonka György faluja mindent vitt, mindent, amire pályázott, mindent megnyert, lassan már azt is, amire nem pályázott. A Mezőkovácsházai járás legkisebb települése nyerte ott, abban a térségben a legtöbbet, és, ugye, azt még önök sem hiszik, hogy mindez szakmai alapon történt?
Önök azt állítják, az esélyegyenlőség biztosításának egyik útja a falu- és tanyagondnoki szolgálat további bővítése. Ezzel, látják, egyetértünk, ez az egyik útja, ez kétségtelen. De mi erre azt mondjuk, hogy ez így nem sokkal több, mint porhintés, szemfényvesztés. Bárhogy is gépészkednek a szavakkal, azt önök is nagyon jól tudják, hisz okos emberek, a falu- és a tanyagondnoki szolgálat nagyon-nagyon fontos eszköz, különösen most, de mégsem egy univerzális svájci bicska, nem tudja pótolni az állami gondoskodást, és sajnos az ismert adatok és a tények is mind-mind arra utalnak, hogy egyrészt a természetes fogyás üteme a falvakban folyamatosan meghaladja az országos mértéket, másrészt a belföldi vándorlások vesztesei ugyancsak ezek a falvak, köszönhetően annak, hogy a falvakban és az apró településeken, az aprófalvakban lényegesen alacsonyabb a foglalkoztatottság, mint a városokban. A munkanélküliség szempontjából pedig a falvak esetében a városokhoz, különösen a nagyvárosokhoz képest ez a szám a többszöröse annak, azaz az elmúlt tíz évben a propagandán, a kincstári optimizmuson, a Simonka-félék kinevelésén, a milliárdos gazemberségeken kívül kézzelfogható eredményét nem sokat látjuk az önök kormánya vidékprogramjának. Ebben a tekintetben tehát valóban nagyon-nagyon fontos lenne a falvakban lakó embereket végre valóban támogatni, de még fontosabb lenne a falvak és az aprófalvak fellendítése, a halálközeli állapot megszüntetése, aminek azonban még csak a halvány nyomait sem nagyon érzékelhetjük.
Összességében elmondhatom, hogy a Demokratikus Koalíció is elkötelezett természetesen a vidéken és azon belül is a tanyavilágban és az aprófalvakban élők szociális, infrastrukturális, egészségügyi, oktatási és kulturális felzárkóztatása tekintetében, ez teljesen egyértelmű. A falu- és tanyagondnoki szolgálat célja a településen élők szociális helyzetének a javítása, a rászorulók segítése, a mindennapi életünkben keletkező problémák megoldásában történő segítségnyújtás. De ők sem istenek, nem tudnak mindent megtenni, sőt.
Az, hogy a jövőben több településen lesz elérhető ez a segítségnyújtás, mindenképpen támogatható, ugyanakkor a Demokratikus Koalíció felhívja a figyelmet arra, hogy nagy a fluktuáció a pályán - de erről már több képviselőtársam is beszélt -, és jelenleg is több faluban helyettesítésekkel, az önkormányzati dolgozók bevonásával látják el a feladatot, ennek pedig az az oka, hogy megalázóan alacsony a falugondnokok bére. A fizetésük 2010 óta nem sokat változott, mondhatni, hogy a legalacsonyabb a szociális ágazatban, márpediglen a szociális ágazatban dolgozók bére is, tudjuk nagyon jól, minden propaganda és győzelmi jelentés ellenére siralmas, önöknek köszönhetően. Ráadásul a falugondnokok ezért a bérért a nap 24 órájában, a hét 7 napján dolgoznak.
A Demokratikus Koalíció ugyanakkor felhívja a kormány figyelmét arra, hogy ez a törvényjavaslat még nem oldja meg a kistelepülésen élők problémáit. Az aprófalvakban a munkanélküliség mellett gondot okoz a szolgáltatásoktól való távolság, az infrastruktúra nem megfelelően kiépített, hiányoznak a jó minőségű, sok esetben egyáltalán a létező utak. Gyakran nincs a településeken iskola, nincsen rendszeres orvosi ellátás. (Nacsa Lőrinc: Mert bezártátok!) Tudjuk nagyon jól, hogy elüldözték az orvosokat, azok az orvosok, akik most ott dolgozhatnának, Svédországban és Angliában gyógyítanak. A bevásárlást, a hivatalos ügyeket a lakosok gyakran a távol fekvő városokban kénytelenek elvégezni, amelyik család viszont nem rendelkezik gépjárművel, számos nehézség előtt találja magát - erről az előbb is beszéltem -, a menetrendszerű buszjáratokhoz kell igazodniuk, terheiket kénytelenek nehéz szatyrokkal hazáig cipelni, már abban az esetben, hogyha nem zárták be vagy csökkentették a végletekig a buszjáratokat.
Az intézmény-, az infrastruktúra- és szolgáltatáshiányok, a munkahelyek hiánya, az ebből következő elszegényedés miatt a fiatalok elköltöznek, elmenekülnek a kistelepülésekről a városokba a munkahelyek reményében, javarészt idősebb, gyakran beteg, egyedülálló öregek maradnak a falvakban. A fiatalok elvándorlása és a munkahelyek megszűnése után a falvak jó esetben - jó esetben, mondom - alvótelepülésekké válnak, rosszabb esetben a kihalás szélére sodródnak. Az alvótelepülés egy város vonzáskörzetéhez tartozik, és a lakosság döntő többsége a városokba jár dolgozni, csak este tér vissza az otthonába aludni, emiatt hanyatlik a közösségi és a társadalmi élet is.
Mindezek miatt a Demokratikus Koalíció álláspontja szerint átfogó vidékfejlesztési és felzárkóztatási programra lenne szükség, de az Orbán-kormány kizárólag a neki kedves települések fejlesztését segíti elő, ezt tudjuk nagyon jól. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) És persze, ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, a vidéken mindent belep a korrupció mocskos árnyéka. Ezt önöknek köszönhetik a vidéki emberek. Köszönjük szépen. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)
