DR. ARADSZKI ANDRÁS,
DR. ARADSZKI ANDRÁS,
DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvényjavaslatról, magáról a tartalmáról olyan sok mindent nem érdemes beszélni, már csak azért sem, mert egy alapvetően technikai jellegű törvénymódosítás van előttünk, amely egyrészt módosítja az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményéről szóló 2007. évi LX. törvényt, másrészt az üvegházhatású gázok kereskedelméről, közösségi kereskedelmi rendszeréről szóló 2012. évi CCXVII. törvényt, és ennek a technikai jellegű módosításnak vannak jogharmonizációs célú, valamint a nemzetközi jogi környezet változása miatti indokai, illetve szükséges az is, hogy a hazai szabályozás átláthatóbbá váljon, egyszerűsödjön a szabályozás, és ennek érdekében a deregulációs célok is tudjanak teljesülni.
Azt kell mondanom, anélkül, hogy belebocsátkoznánk a részletekbe, hogy - ahogy az expozéban is elhangzott - a magyar kormány, amikor a klímapolitikával kapcsolatos jogi szabályozásról van szó, akkor mindig határozottan és megfelelő időpontban hajtotta végre a jogharmonizációs feladatokat, összhangban az európai uniós és a nemzetközi szabályokkal, ami azt is mutatja, hogy felkészült szakembergárda kezeli ezeket a kérdéseket, aminek az általános képe azt mutatja, hogy sikeres volt eddig is, mert Magyarország a nemzetközi környezetben egyrészt a célokat tudta vállalni, másrészt az ahhoz illeszkedő eszközrendszereket időben és kellő hatékonysággal tudta megteremteni, ki tudta alakítani a szükséges rendszereket, például az EU ETS-rendszerét is.
Ennek a módosításnak az indoka például a 2021-től 2030-ig tartó IV. kereskedési időszakban alkalmazandó új uniós klímapolitikai jogi aktusoknak való megfelelés, másrészt a deregulációs és jogharmonizációs környezeten túl a hazai szabályozás átláthatóvá tétele céljából megszünteti a párhuzamos törvényi és kormányrendeleti szintű szabályozásokat - ezeknek a kiküszöbölése egyébként jogtechnikai szempontból rendkívül indokolt volt -, hatályon kívül helyez kiüresedett fogalmakat tartalmazó rendelkezéseket, és ez, ahogy előbb is mondtam, megerősíti az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás törvényi kereteit.
Azt lehet látni az előttünk lévő törvényjavaslat mögöttes tartalmából, nevezetesen, hogy ez a törvényjavaslat is megfelelően fogja szolgálni azt a nagy célt, amelyben 2015-ben az Európai Unió, a világ többi része az ENSZ égisze alatt megállapodott, nevezetesen hogy a klímavédelem szempontjából szükséges intézkedéseket, vállalásokat megtették a tagállamok. Ebben a körben is ismételten hangsúlyozni kell, hogy Magyarország a párizsi klímaegyezményben úgy vett részt, olyan hozzájárulásokat tett, amelyek európai uniós szintű vállalásokat jelentettek, amely európai szintű megállapodásokat egyhangúlag hozta meg akkor az Energia Tanács, és terjesztette elő Párizsban. Ez jelezte azt, hogy az Európai Unió nagyon ambiciózus módon áll a klímavédelemhez, és meg kell mondanom, hogy abban a légkörben azért számunkra furcsa volt, hogy az ambiciózus célok nem mindig nyertek elfogadást, de ennek az alapvető oka az volt, hogy a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásához az Európai Unió elenyésző… - nem azt mondom, hogy elenyésző, de jóval kevesebbel járul hozzá, mint mondjuk a nagy kibocsátók, az Egyesült Államok, Kína, India, Brazília, Ausztrália, és lehetne sorolni tovább. De ettől függetlenül azt lehet mondani, hogy a magyar kormány már akkor is a magának vallotta az európai célokat, az ambiciózus európai tervek elfogadásában és érvényesítésében aktívan részt vett.
Ha a Párizzsal kapcsolatos fejleményeket nézzük, 2015-ben volt ez az egyezmény, ma 2020-at írunk, és meg kell mondani, hogy globális szinten nem állunk jól a klímavédelemmel kapcsolatban. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a klímaváltozással kapcsolatos vállalást, nevezetesen azt, hogy 2050-ig az átlaghőmérséklet növekedése nem fogja meghaladni az ipari forradalom előtti hőmérsékletnek a másfél százalékát, ehhez képest azt lehet látni, hogy az elmúlt években egyrészt a madridi tanácskozáson - nem kongresszuson - nem történt előrelépés, akkor is az említett nagy kibocsátók vonakodtak attól, hogy emeljék a Párizsban elfogadott ambíciószintjüket, az Európai Unió és Magyarország ott is aktívan vett részt abban, hogy ezeket a szinteket növelni kellene.
2020-ban tartunk tehát, és azt lehet elmondani, ha megnézzük az OECD Energia Ügynökségnek a legutóbbi adatait, azt lehet látni, hogy jelen pillanatban az üvegházhatású gázok kibocsátása globális szinten nemhogy csökkenne, hanem növekedési stádiumban van. Egyes szakértők azt mondják, hogy ez természetesen átmeneti jellegű, az átalakulásnak egy természetes következménye, én nagyon bízom benne, hogy így is lesz, mert közös érdekünk az, hogy a klímaváltozással szemben megtaláljuk a megoldásokat, és ebben közös ambiciózus célok kellenek.
Ahogy az előttem szóló képviselőtársam is említette, Magyarország élen jár abban, hogy már törvényi szinten szabályozza azt a 2020. évi XLIV. törvényben, hogy milyen reális ambiciózus célt tűzött ki magának az üvegházhatású kibocsátásokkal kapcsolatban, ami azt mondja, hogy 40 százalékos kibocsátáscsökkentést ír elő vagy céloz meg 2030-ig, ami az Unióban az elsők között van. Azt lehet látni, hogy e tekintetben az Unión belül is vita van az intézmények és a tagállamok között, az intézmények alatt értem az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és a tagállamokat, különböző elképzelések vannak. Az bizonyos, hogy már az Európai Bizottság által előterjesztett 50-55 százalékos cél is egy megemelt ambiciózus szint 2030-hoz képest, ez is mutatja, hogy az Európai Unió elkötelezett a klímavédelem iránt, és Magyarország ezzel a törvényben rögzített 40 százalékos kibocsátáscsökkentési elvárással jelentős mértékben hozzá tud járulni a később meghatározott európai uniós cél eléréséhez, már csak azért is, mert Magyarország részesedése a kibocsátásból nem túl jelentős az Európai Unión belül.
(19.00)
És azt is hozzá kell tenni, hogy Magyarország azon kivételes országok közé tartozik, ahol a gazdasági növekedés úgy ment végbe az elmúlt 15-20 évben, hogy nemhogy növekedett a kibocsátás, hanem csökkent. Ezt nagyon kevés ország tudja magáról elmondani. Ez komoly európai uniós országoknál sem valósult meg, de vannak olyan országok, ahol ez a fajta kettősség nagyon szépen megvalósult, hogy nőtt a gazdaság, de csökkent a kibocsátás mértéke.
(Az elnöki széket dr. Brenner Koloman,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Azt gondolom, hogy ilyen szempontok mellett és ilyen nehéz helyzetben a 2020. évi XLIV. törvény elfogadása is mutatja a kormány elkötelezettségét, mint ahogy mutatta már 2015-ben is az elkötelezettségünket a klímavédelemben, és mutatja az is, hogy a magyar gazdasági szereplők számára is megéri és indokolt az üvegházhatású gázok kibocsátásának a csökkentése, s meg tudják valósítani úgy a gazdasági növekedésben való részvételüket, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása nem növekszik. A magyar tervek is kellően ambiciózusok, már csak abból a szempontból is, hogy milyen módon tudjuk ezt az irányt fenntartani, hogy csökken a kibocsátás, de nő a gazdaság. Ebben nagy szerepe lesz a közlekedésben történő változásoknak, annak, hogy az elektromos gépjárművek térnyerését támogatja és erősíti a kormány, s ezáltal Magyarország egy élhető ország lesz, az egyik legjobban élhető ország lesz a klímavédelmi szempontokat is figyelembe véve a közeljövőben.
Ismerve a tárca szakértelmét, ismerve azt, hogy európai uniós szempontok alapján is a jogszabályok implementálása megfelelő minőségű, és ismerve a kormány elkötelezettségét, amelyet a parlament is megerősített a 2020. évi XLIV. törvénnyel, a KDNP részéről támogatni fogjuk az előterjesztés elfogadását. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
