BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ,
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársak! A törvényjavaslat a közigazgatási eljárások elektronizálását célozza több tucat területen, ezek közül a legfontosabbak: a személyiadat- és lakcímnyilvántartás informatikai rendszere, a közúti közlekedési és hozzá kapcsolódó nyilvántartások informatikai rendszerei, a személyi azonosítást lehetővé tevő okmánynyilvántartások informatikai rendszerei.
A javaslat előterjesztője szerint mindez a háttérfolyamatok gyorsulását fogja eredményezni, továbbá az állampolgárok számára is érezhető változásokat hoz. Ebben nem fogunk vitatkozni, hogy minden, ami azt célozza, hogy könnyíti a lakosság hozzáférését mindenféle állami szolgáltatáshoz, az támogatandó, ezt mi, ellenzéki politikusok sem látjuk másképp.
Kötelező elem lesz az ujjlenyomat: a 2021. augusztus 2-án vagy azt követően indított, személyazonosító igazolvány kiadása iránti eljárás esetén csak olyan személyazonosító igazolvány adható majd ki, amely ujjlenyomatot is tartalmaz. Ez alól csak a hat év alatti gyermekek és az ujjnyomat adására fizikailag képtelen személyek mentesülnek.
A második: érezhető változást jelent még, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás nyilvántartásának megújításával a kötvénynyilvántartás és a járműnyilvántartás adatkapcsolatai is felülvizsgálatra kerülnek.
A harmadik: az elektronikus ügyintézés elterjedését és az informatikai eszközök felhasználását segítik majd a Belügyminisztérium tervei szerint az ügyintézési terminálok avagy a kioszkok. A kioszk létrehozásának célja, hogy a személyes ügyintézés végett az okmányirodákban megjelent személy mintegy az ügyintéző helyett, a kioszk segítségével legyen képes az ügyintézésre. A kioszk működését tekintve átmenetet képez az elektronikus ügyintézés és a személyes ügyintézés között, egyfajta hibrid megoldást alkot.
Itt azért engedjék meg, képviselőtársaim, hogy kritikával is éljek, láttuk az elmúlt időszakokban, hogy az okmányirodákban fellépő munkaerőhiány komoly károkat okozott a napi ellátásban. Egyetlenegy példát engedjenek meg, hogy felhozzak: a Nyugati pályaudvar területén az egyik épületszárny nagyon gyönyörűen fel lett újítva az elmúlt években. Nem tudnám most pontosan megmondani, de ha jól emlékszem, több mint 300 millió forintot költöttünk ennek az épületrésznek a felújítására. Nap mint nap járok el ott, és tényleg azt lehet mondani, hogy gyönyörű lett.
Okmányiroda lett a Nyugati pályaudvar ezen épületrészein kialakítva, amit alighogy megnyitottak néhány évvel ezelőtt, azonnal bezárásra is került a fellépő munkaerőhiány miatt. Azt pontosan nem tudnám megmondani, biztos az államtitkár úr jobban tudja, hogy akkor az átvezénylések miatt történt a bezárás, hogy az ott dolgozók át lettek vezényelve más okmányirodákba, vagy egyáltalán nem is tudtak a nyitáskor megfelelő létszámú szakembert megvenni. Hosszú-hosszú hónapokon keresztül volt zárva ez az okmányiroda (Kontrát Károly: Nyitva van!), majd hála a jó égnek, az utóbbi időben megnyitásra került, és most már napi szinten üzemel.
De akár horrortörténeteket is tudnánk mesélni arról, hogy állampolgárok okmányirodákban, személyes ügyintézés kapcsán milyen sztorikat tudnak elmesélni, akár egy halotti anyakönyveztetésnél, akár egy családipótlék-átvezetésnél, nagyon-nagyon sok ügyintézést tudnánk felhozni. Reméljük, hogy ennek a rendszernek a fejlesztése ezeket a napi problémákat könnyíteni és enyhíteni fogja.
Viszont van egy nagyon érdekes része ennek a törvénymódosításnak, a rendészeti, nemzetbiztonsági vonatkozású rendelkezések.
(15.30)
Itt módosítják a 27. §-t, a 67. §-t, a 68-69.-et, a 70.-et, és én kimondottan a 105-111. § módosítására térnék ki.
A Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló 2018. évi LVII. törvényt az alábbiak szerint módosítja a javaslat. Pontosítja a törvény hatálya alá tartozó tevékenységek meghatározására vonatkozó rendelkezéseket. Ez a 105. §. A bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén a törvény jelenleg 6 hónapot biztosít az ellenőrzési eljárás megindítására az arra okot adó ténynek - tulajdonszerzés, cégjegyzékbe bejegyzés, tevékenységek bejelentése - tudomására jutásától számítva. Ezt a 6 hónapos határidőt a javaslat 18 hónapra emeli fel. Az objektív határidő azonban nem változik, azaz az eljárás megindítására legfeljebb 5 éven belül van lehetőség.
A tiltó döntés meghozatalához nem lesz elegendő, hogy az alapjául szolgáló körülmény megalapozottan feltehető, hanem annak megállapítást nyertnek kell lennie. A törvény jelenleg csak a kiszabható bírság maximumát állapítja meg. A javaslat a minimális bírságtételt is meghatározza: természetes személy esetén 100 ezer forint, jogi személy esetén 1 millió forint.
A javaslat beépíti a törvénybe az Unióba irányuló közvetlen külföldi befektetések átvilágítási keretének létrehozásáról szóló 2019/452 EU-rendelet végrehajtásához szükséges szabályokat.
A Magyarország biztonsági érdekét sértő külföldi befektetések ellenőrzéséről szóló törvényjavaslat vitájában - ez volt a T/628. törvény - az MSZP vezérszónoka, dr. Harangozó Tamás nagyon súlyos aggályokat fogalmazott meg. Ezen aggályok közül érdemben semmit sem orvosol ez a javaslat. A miniszter mérlegelési jogát a javaslat annyiban szűkíti, hogy a tiltó döntést megalapozó körülmény fennállását nem elég megalapozottan feltételezni, hanem meg kell állapítani. Ezzel szemben viszont nő a kormányzati mozgástér azáltal, hogy a bejelentés elmulasztása esetén az eljárásra okot adó körülmény tudomásra jutásától nem kell 6 hónapon belül eljárást indítani, hanem arra 18 hónapja lesz a hatóságnak.
Én ezt azért szerettem volna elmondani, mert, engedjék meg, még van annyi időm, hogy 2018. június 26-án volt ennek a törvénynek a vitája a parlamentben, és hadd olvassak fel ebből a vitából néhány részletet. Dr. Harangozó Tamás volt az MSZP részéről a vezérszónok.
„Ennek a törvényjavaslatnak a címe is és a kommunikációja is arról szól, hogy olyan harmadik országbeli befektetőkkel szemben a magyar kormány kapjon eszközt, hogy fel tudjon lépni, akik esetlegesen nemzetbiztonsági vagy gazdaságbiztonsági szempontból kockázatot jelentenek, és a magyar stratégiai, gazdasági érdekeket például ezekben az iparágakban sértenék.”
Itt képviselőtársam elég hosszan taglalja a paksi beruházást, de folytatnám, amit ő akkor mondott. „Ami ma a parlament asztalán fekszik, az valamelyik miniszternek vagy minisztereknek ad teljesen diszkrecionális jogkört, hogy eldöntse, hogy mi és ki számít biztonsági kockázatnak és mi nem.”
„Ha a fantáziájuk nem elég erős, kérem, gondoljanak a letelepedési kötvényes bizniszükre, ahol százmilliárdok mentek offshore cégeken keresztül, ami a magyar államkasszát illette volna. De ha a nemzetbiztonsági kockázatot nem tartják eléggé megalapozottnak, kérem, gondoljanak csak bele, hogy hogy a fészkes fenébe’ kerülhetett ide Magyarországra, a miniszterelnökkel való személyes találkozóra - nézek a Belügyminisztérium államtitkárára - engedéllyel az az arab vállalkozó, akit egyébként az FBI terrorizmus finanszírozásával akkor éppen körözött. Tehát, ha azt mondják ennek a parlamentnek vagy a magyar népnek, hogy az garancia, hogy például a belügyminiszter vagy a magyar kormány kinek ad engedélyt és kinek nem, akkor szintén halkan hadd hívjam fel a figyelmüket, hogy éppen most fogtak el az Európai Unióban egy terroristát, aki magyar állampolgárságot szerzett az önök jóvoltával és segedelmével. Konkrétan az önök jóvoltával és segedelmével, mert azon új szabályozás alapján tudta ezt megtenni, amit önök itt a parlamentben elfogadtak.”
Még egy részlet ebből a felszólalásból. „Hogy visszatérjek a kezdő hangulathoz, ha ez tényleg arról szólna, hogy meg lehessen akadályozni idegen érdekek magyarországi stratégiai ágazatban való megjelenését és akár felvásárlását, akkor elképzelhetőnek tartanánk egy olyan törvényjavaslatot, ahol mondjuk, a nemzetbiztonsági szolgálatok, ahol például az energiahivatal vagy éppen a versenyhivatal valamilyen objektív szakvéleménnyel alapozza meg a miniszter döntését. Na, de kérem, az, hogy majd a miniszter eldönti, hogy mi a biztonsági kockázat, ez egy vicc. Ez egy nagyon-nagyon rossz vicc. És biztos vagyok benne sajnos, hogy oda fog vezetni, amiről az előbb beszéltem, hogy nem a magyar nemzet érdekeit fogják védeni, hanem a saját gazdasági érdekeiket fogják védeni, ha kell, a magyar nemzettel szemben. Az ilyen törvények százból százszor erről szólnak. És ha tényleg nem ezt akarják csinálni, akkor nagyon remélem, hogy be fog érkezni olyan módosító javaslat, ahol valamilyen normatív szabályt beleírnak, hogy a miniszter mi alapján dönthet így. Van hozzá egy olyan jogorvoslati eljárás, ahol majd a bíróságon meg lehet támadni a miniszter döntését, amit a miniszternek még csak indokolnia sem kell a törvény szerint. Hát, azért vakargatni fogja a fejét az a bíró, hogy azt a döntést mi alapján lehet felülbírálni, aminek még indoklása sincs! Aminek egyetlen objektív kritériuma nincs. Azt fogja mondani a bíró, hogy szerinte a miniszter abban a pillanatban rosszul gondolt valamire? Tehát a törvényjavaslatba még csak azt sem írják bele, hogy a miniszternek valamilyen indoklást ehhez tennie kell. A bíróság majd valamilyen döntést hoz, a legrosszabb esetben új eljárásra fogja a minisztert utasítani. Szupi! Tehát megint bemegy, megint gondolkodik egy kicsit, és megint azt mondja, hogy szerintem ez így van vagy úgy van. Teljesen látszattevékenység ez, és azt gondolom, hogy mindent elmond arról, hogy valójában mi is a szándéka ennek a törvényjavaslatnak.”
Ezt azért olvastam el, és csak részleteiben, mert pontosan előtte mondtam el, hogy az államtitkár úr a felvezetőjében elmondta, hogy próbálják orvosolni azokat a problémákat, amiket ez a törvény paragrafusi része okozott, de nem oldották meg ezeket a problémákat, amiket képviselőtársam 2018-ban elmondott a vezérszónoklatában. Minden egyebet tudnánk támogatni, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel, de én azt gondolom, hogy finoman szólva is csak egy tartózkodásig tudunk eljutni. De én nagyon remélem, hogy előbb-utóbb azokat a kritikákat, amiket elmondtam államtitkár úrnak, kezelni fogják. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)
