DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Folyamatosan találkozunk itt a parlamentben az utóbbi évtizedben, sőt azt megelőzően is olyan törvényjavaslatokkal, amelyek követik azt a tudományos fejlődést, azt az elektronikai fejlődést, ami rohamléptekkel történik a mai világban.
Már egy korábbi hasonló témájú felszólalásomban is húztam egy olyan párhuzamot, amikor elmondtam, hogy tulajdonképpen ezt a fejlődést három szakaszra lehet osztani. Mindaddig, amíg Gutenberg fel nem találta a nyomtatást, az volt az első korszak, amíg szerzetesek másolták kézírással az információkat, a könyveket, az okleveleket, és mindez rendkívüli lassúsággal történt. Majd ezt követően, amikor feltalálták a nyomdagépet, akkor onnantól kezdve aztán megjelentek a könyvek, megjelent a nyomtatás, megjelent a sajtó, és megjelent nagyon sok minden. Hát, hatalmas forradalom volt akkor a középkor végén, és most egy hasonló forradalmat élünk át, amikor áttérünk a harmadik szakaszra, és bőven benne vagyunk már, amikor a könyvnyomtatás és az újságnyomtatás majdhogynem elavulttá vált már mára, de én gondolom, hogy ez sajnos nagyon rövid időn belül elavulttá fog válni, és átveszi mindezt az elektronikus média. Mindent innen fogunk olvasni, innen fogunk látni, s mint ahogy látjuk ebben a törvényjavaslatban is többek között, ügyintézni is így fogunk. Ennek nyilván vannak pozitív és negatív oldalai is, és ezekre majd ki is fogok térni a következőkben.
Az előttünk lévő törvényjavaslat is számos pozitív példát hoz fel, számos pozitív újítást hoz. Ilyen a személyi igazolvány is. Ha az Európai Unió jogszabályai ezt kívánják meg, és a jogharmonizáció azt kívánja meg, hogy hasonló legyen az Európai Unió teljes területén, nyilván az egymás közötti ide-oda utazgatás, Európai Unióba be- és kiutazgatás ezt kötelezővé teszi, tehát ezen nincs mit vitatkozni. Ezt a személyi igazolványt nyilván be kell vezetni, még akkor is, ha sokan ódzkodnak az ellen, hogy ujjlenyomatot vesznek az embertől, mert ez szükséges lesz az új típusú személyi igazolványban. Erről sokaknak nyilván a rabosítás fog az eszükbe jutni, hiszen a legtöbb ember csak ezzel összefüggésben hallott az ujjlenyomatok vételéről, illetve krimikben látja, hogy mikor is vesznek ujjlenyomatot. Ez nyilván egy kicsit rossz érzéssel is töltheti el az embereket ennek során. De hát ez egy olyan szabály, amit követni kell.
Ugyanígy változik a határozatlan időre szóló személyi igazolvány. Talán lehet, hogy ez magyar specialitás volt és mindig is így működött. Hát, ez is ki fog futni idővel, és új rendszer kerül szabályozásra ezzel a törvénnyel.
Mindenképpen pozitív és üdvözlendő az, hogy a gépjármű-felelősségbiztosítás esetében például nem kell magunknál hordani azt a kis igazolószelvényt, amit kinek havonta, kinek negyedévente, kinek évente küld el a biztosító. Számos alkalommal fordult elő, hogy az ember otthon felejtette, elkajtatta azt a kis darab cetlit, nincs nála, és bizony kellemetlen, amikor közúti ellenőrzés során kérik tőle és nem tudja igazolni a meglétét. S bizony nem egy esetben szabtak ki tízezer vagy akár több tízezer forintos büntetést is ennek a hiánya miatt. Tehát egy olyan dologtól szabadul meg ezáltal a magyar társadalom, aminek szerintem mindenki csak örülni fog.
Azt gondolom, hogy az ügyintézési terminálok bevezetése is valamilyen szinten előrelépés. Ez az elektronikai ügyintézési pontok kialakítását jelenti. Bár én úgy érzem, hogy ha folyamatosan lépegetünk előre a hasonló újítások bevezetésével, akkor azt látjuk, hogy bizonyos társadalmi elidegenedés és elmagányosodás, a társadalom széttagozódása és egyes elemekre osztódása ezekkel mindenféleképpen felgyorsul. Bár azt is látni kell, hogy az ügyintézés is hihetetlen mértékben tud felgyorsulni ezáltal, de természetesen csak akkor, ha mindez profi módon és jól működik.
Nyilván a Központi Statisztikai Hivatalnak is könnyebb lesz a feladata akkor, ha nem kérdezőbiztosokkal kell végigjárniuk az országot, hanem elektronikusan fogják megkeresni és elérni a polgárokat. Én sokszor azt gondolom, hogy a precízebb válaszadás szempontjából is fontos lehet ez, hiszen amikor egy kérdezőbiztos bekopogtat vagy telefonon hív fel valakit, akkor nincs annyi ideje az embernek, hogy összegyűjtse azokat az iratait, papírjait, dokumentumait, amikre kíváncsi az illető. Viszont ha elektronikusan megkapja a levelet, akkor van rá ideje és ezeket össze tudja gyűjteni, és megválaszolja. Nem tudom, hogy most milyen szinten működik, de például engem is megkeresett a KSH éppen a napokban, amikor földi összeírást végeztek mindenkinél. A személyes kérdezőbiztos kopogtat be minden ajtón és kérdezi meg, hogy az illető rendelkezik-e termőfölddel, használja-e a termőföldet, mennyi termőföld van a tulajdonában, s melyik a legnagyobb. Számtalan kérdés, amit az ember hirtelen nem is tud megválaszolni, hanem ehhez össze kell gyűjteni az iratait.
Nem beszélve a járványhelyzetről, amikor azt mondjuk, hogy kevesebb emberi kontaktusra van szükség. Ekkor sem jó, amikor egy kérdezőbiztos naponta 20-30 családhoz kopogtat be, s adott esetben ő maga is veszélyeztetve van, vagy ő maga lesz az, aki továbbviheti a járványt egy-egy olyan helyről olyan helyre, ahol eddig nem volt megbetegedés, a másik helyen pedig volt megbetegedés. Tehát ha már a Covidnál tartunk, akkor ez is mindenféleképpen egy előrelépés.
A különböző hatósági szervek, állami szervek közötti elektromos kapcsolattartás, a polgárok és vállalkozások számára történő magasabb szintű elektronikus kapcsolattartás szintén egy pozitív feladat. S valóban igaz az, hogy ez egy közfeladat, és ez is előrelépést jelenthet.
A külföldi befektetésekkel kapcsolatos átvilágítás egy jogharmonizációs célú módosítás, amire szintén szükség van.
De mindezek az újítások azért problémát is jelentenek; egyrészt, hogy a technikai lehetőségek megvannak-e, megfelelőek-e, azokat megfelelően tudják-e használni a megfelelő szervek. Nyilván amikor ez bevezetésre kerül, majd annak az első hónapjai, napjai, évei fogják eldönteni, hogy szakmailag megfelelően kiforrott rendszert alkalmaznak-e, és hogy az állampolgárok hozzáértése, laikussága esetleg nem hátráltató tényező-e.
Szintén hátráltató dolog lehet az, hogy az adatok tömege jelenik meg az államnál, illetve azoknál, akik ezeket a rendszereket üzemeltetik. Olyan adatok jelennek meg, amelyekkel kapcsolatban ma, a XXI. században azt látjuk, hogy az állam gyakorlatilag szinte mindent tud, mindent tudhat az emberekről. Nincs ezzel semmi baj addig, amíg ebből nem lesz visszaélés-jellegű probléma. Ennek a lehetősége az ilyen tömeges adatkezelésnél sajnos mindig megvan. Hogy jogszerű lesz-e az adatkezelés vagy jogszerűtlen? Hiába fogjuk azt törvényben meghatározni, hogy márpedig jogszerűen kell kezelni az adatokat, mert láttunk már olyat, amikor nem így történik, és bizony adott esetben megkérdőjeleződhet az állampolgárok számára az adatok jogszerűsége.
S az is felmerül az emberben ilyenkor, hogy milyen társadalmat építünk akkor, amikor majd mindenki csak a számítógépe végéről fog kapcsolatot tartani az állammal, az önkormányzattal, a hatóságokkal, s látjuk, hogy nagyon sok esetben a barátokkal, a rokonokkal, az ismerősökkel is. Nem mondom, hogy ezért ne építsünk tovább, ne fejlesszünk tovább, mert nyilván nem ez az út, de valahol meg kellene találni a harmonikus kapcsolatot a kettő között, hogy a társadalmi elidegenítés se fokozódjon a továbbiakban.
Egy példát is szeretnék elmondani azzal kapcsolatban, hogy milyen lehetőségek és milyen problémák is adódhatnak ebből a túlzott adatkezelésből. Például nem olyan régen derült fény egy régi emberölési ügyre az Egyesült Államokban, ahol egy 35 évvel ezelőtti emberölésnek találták meg az elkövetőjét azáltal, hogy sokat fejlődött a tudomány. Megvolt az elkövető hajszála, amiből ma már DNS-mintát tudtak venni, és ezáltal megtalálták a rendszerben azt is, hogy kihez kötődik az a hajszál.
(15.20)
Az a döbbenetes, hogy hogyan találták meg. Ugyanis nem úgy, normális módon, hogy egy DNS-mintát vettek egy elkövetőtől, és így derült ki, hogy ő ezt a gyilkosságot is elkövette, hanem egy kereskedelmi cégnél bizonyos családtagja megrendelt egy szolgáltatást, amelyben a családfáját vezethette vissza valamerre, és bizony ezáltal az adatok olyan helyre is juthatnak adott esetben, hogy összefüggést találnak az esetek között.
Én azt mondom, hogy akkor, amikor bűnüldözésre használják fel ezt a módszert, arra, hogy még jobban elfogjuk azokat a bűnelkövetőket, nagyobb számban, bizony ennek akkor is helye van. De akkor, amikor ezeket az adatokat teljesen másra használja fel adott esetben a politika, akkor viszont nagyon nagy baj van, és itt kell megtalálni azt a megfelelő egyensúlyt, hogy ez a hatalmas adathalmaz, ami bekerül, megfelelő módon és jól legyen használva.
Aztán: korábban, amikor bevezetésre került ez az ASP-rendszer az önkormányzatoknál, ott is felmerült számtalan probléma. Ezt is azért hozom fel, mert az elektronikai fejlesztésnek ez is egy állomása volt Magyarországon. A minisztériumtól azt hallottuk, hogy hihetetlenül jól működik a kísérletek alapján az ASP-rendszer Magyarországon, hogy egyszerűbbé vált a könyvelés az önkormányzatoknál, hogy gyorsabbá vált, hogy a határidőket nem lehet elmulasztani - itt hallottuk annak idején a belügyminiszter úrtól ezeket a pozitívumokat.
Akkor, amikor én felhívtam ezzel az önkormányzatokat, hogy valóban így van-e, és az ASP-rendszer így működik-e - hangsúlyozom, ez a kísérleti szakaszban volt -, gyakorlatilag katasztrófafilmhez hasonlították az ASP működését. Elmondták, hogy sokkal bonyolultabbá vált a könyvelés, sokkal lassabbá vált, sokkal nehézkesebbé vált, és a határidőket nem tudják betartani, és egyszerűen az önkormányzati dolgozóknak, a hivatali dolgozóknak sokszor éjfélig ott kell maradni, hogy ezekben a rendszerekben rögzítsék az adatokat, ami korábban bevett módon, pofonegyszerűen és könnyedén működött.
De ugyanígy vizsgázik a rendszer, akár beszélhetünk a bíróságokról is, ahol bizonyos szempontból könnyítést jelent az elektronikus ügyintézés, bizonyos szempontból pedig nehezítést. Sokszor panaszkodnak a bírák arra, hogy egyszerűen az elektronikus rendszerben sokkal lassabban és nehézkesebben működnek a dolgok, nagyon gyakran nem működik a rendszer, nagyon sok probléma van a rendszerrel. Tehát nyilván ezeket a gyermekbetegségeket, én azt gondolom, hogy viszonylag rövid idő alatt, öt-tíz év alatt le fogjuk vetkőzni, és ezek tökéletesen működőképessé fognak válni.
De hogy jót is mondjak ezzel kapcsolatban, például az ügyfélkapus rendszer Magyarországon szerintem rendkívül jól vizsgázott, és ezzel kapcsolatban is elsősorban pozitívumokat lehet elmondani. Én azt gondolom, hogy aki megismerte az ügyfélkapus rendszert és használja, az megszerette, egyszerűbbé tette az állampolgároknak az életét sok tekintetben. De például egy ilyen pozitívum az elektronikus szja-bevallásnak a lehetősége is, mivel nagyon sok ember órákat, sokszor napokat töltött el azzal, hogy a személyijövedelemadó-bevallását elkészítse. Ma csak átfutja az elektronikusan megkapott levelet, elküldi.
Nyilván ezek olyan újítások, amik nagyon megkönnyítik az embernek az életét, de mindez sokszor, amikor minden elektronikus színtérre tevődik, akkor a társadalmi kapcsolatok rovására megy, és az elidegenítést segíti elő. Tehát én mindenféleképpen azt gondolom, hogy kettős ezeknek az újításoknak a megítélése, egyszerre a modernitást, a gyorsaságot, az egyszerűséget is szolgálja, ugyanakkor néha bonyolultabbá teszi az életünket, néha nehézkesebbé teszi, és a társadalmi elidegenítést is előre hozza. Tehát mindenképpen kettős megítélésű, de a jövőt nem lehet megállítani. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
