DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2013-ban a kormány a polgári perjogi kodifikációról szóló 1267/2013. (V. 17.) kormányhatározatában rendelte el a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény átfogó korszerűsítését.
Mi is volt az új Pp. kidolgozásának a célja? Hogyan is fogalmazták ezt meg? „Korszerű nemzetközi gyakorlatnak is megfelelő új törvénykönyv megalkotása a cél, amely biztosítja az anyagi jogok hatékony érvényesítését. Az új Pp. áttekinthetően, koherensen, a technika vívmányaira is figyelemmel szabályozza a perjogi viszonyokat, megkönnyítve ezzel a jogkereső állampolgárok és a szakmai közösség helyzetét.” Mindez nagyon szép.
Az Országgyűlés az elkészült törvényjavaslatot 2016. november 22-én fogadta el, és az új polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 2018. január 1-jén hatályba lépett.
Milyen is lett az új Pp. fogadtatása? Hogyan nyilatkoztak erről a készítésben közreműködő szakemberek? Először is, nézzük, mit gondolt az igazságügy-miniszter az új törvényről. Trócsányi László miniszter úr az elfogadás után a következőket nyilatkozta: „Versenyképességi kérdésnek is tekinthető az, hogy milyen egy ország perrendtartása.” Nyilván ezzel egyetértek, de én azt gondolom, hogy ha visszatekintünk az elmúlt néhány év távlatába, akkor azt láthatjuk, hogy akkor rossz ezek szerint Magyarország versenyképessége, mert bizony ez a törvény szerintem rosszra vizsgázott, és erre majd kitérek.
Wopera Zsuzsa miniszteri biztos a következőt nyilatkozta: „Megvan a kontinuitás a régi és az új polgári perrendtartás között, mivel az új perrendtartás 60 százalékban megegyezik a régivel.” Következtetés: a jogalkalmazó szerint jobb lett volna, ha nem teszik hozzá azt a 40 százalékot, mert ettől csak rosszabb lett a Pp.
De a törvény előkészítésében közreműködött egy kodifikációs bizottság is, Németh János professzor úr vezetésével. Németh János a polgári perjog neves kutatója, az ELTE tanszékvezetője, egy időben rektorhelyettese, volt országos választási bizottsági elnök, alkotmánybíró, az Alkotmánybíróság elnöke. Németh János és az új Pp. előkészítésével megbízott kodifikációs bizottság elhatárolódott az elfogadott törvénytől. A kodifikációs bizottság tagjai úgy érezték, hogy az általuk készített szakértői anyagot nemhogy nem vették át, de talán még el sem olvasták.
És ha már itt tartunk, van egy erős áthallás ezen Pp. és az Alaptörvény megalkotásának a módszere között. Nézzük, hogyan is történt az Alaptörvény elfogadása! Hát, megállapítottuk, hogy új alkotmány szükséges, ezt egyébként annak idején a Jobbik Magyarországért Mozgalom is támogatta, sőt, mi voltunk az egyetlenek, akik 2010-ben a programunkba bele is vettük az új alkotmány szükségességét. Aztán megalakította a parlament az Alkotmány-előkészítő eseti bizottságot, felállította tagjait, ez elkezdett dolgozni, elkészített egy tervezetet, társadalmi vitára bocsátotta a tervezetet. Majd ezzel mi történt? Ezt szépen a kormány a kukába dobta, és egészen új, a korábban elfogadott, előkészített javaslat benyújtására még csak nem is emlékeztető javaslatot tett le a Ház asztalára.
Ugyanez történt a Pp.-vel. Három évig dolgozott egy szakmai bizottság, majd ez ment a kukába, figyelembe se vették, és valamit letett az asztalra, és azt azonnal el is fogadta a parlament, amit idehozott Trócsányi miniszter úr. Hát, úgy látszik, ez a Fidesz-KDNP módszere.
De térjünk vissza az elfogadott Pp. kritikáira! Mint mondottam, ez a kodifikációs bizottság csaknem három évig dolgozott, 120 szakember vett részt az előkészítésben. Hogyan nyilatkoztak az elfogadott Pp.-ről? Németh János első felindulásában azt mondta, hogy „A törvényjavaslatot ezennel tisztelettel megtagadom, használhatatlan, olykor nevetséges perjogi szabályozás készült, amely abszurd esetekben emberek ezreit fogja megfosztani a jogaitól.”
Kijelenthetjük, hogy a kormány úgy erőltette át a Pp.-t a parlamentben, hogy egyáltalán nem foglalkozott a szakmai véleményekkel, a szakmai észrevételekkel. Ezzel kapcsolatban a következőket mondta Trócsányi miniszter úr a törvényjavaslat expozéjában a parlamentben: „Az Igazságügyi Minisztérium tiszta profilú jogászminisztérium, a polgári perrendtartás kidolgozását és magát a kodifikáció irányítását magára vállalta.” Hát, így utólag kijelenthetjük, nem kellett volna.
Trócsányi László miniszter úr hivatkozott az 1952. évi III. törvény elfogadási körülményeire is. Mint elmondta, a törvényjavaslatot 1952. május 29-én nyújtotta be a Dobi-kormány, és az előterjesztő az akkori igazságügy-miniszter, Molnár Erik volt. Igen, ez az a Molnár Erik, aki egy évvel később, 1953-ban a Legfelsőbb Bíróság elnöki székébe avanzsált a miniszteri posztjáról, és ugyanúgy soha nem töltött be egyetlenegy napig sem ítélkező bírói tisztséget, mint a tegnapelőtt a Fidesz-KDNP által megválasztott, kinevezett Varga Zsolt András. Ez pedig példa nélküli a demokratikus Magyarország történetében. Ilyen csak Ferenc József uralkodása idején fordult elő kétszer, és a Rákosi nevével fémjelzett korszak antidemokratikus körülményei között volt lehetséges, meg persze most, az Orbán-rezsim alatt.
Na de térjünk vissza Trócsányi László szavaihoz. 1952-ben a benyújtott Pp.-törvényjavaslatot a Ház még aznap vita nélkül fogadta el - mondta a miniszter úr. Úgy látszik, ezen a területen is az ’50-es évek első felének Rákosi-rendszere volt a minta a kormány számára, ugyanis gyakorlatilag vita nélkül fogadta el a tisztelt Ház a benyújtott törvényjavaslatot, szinte ugyanígy, mint 1952-ben. Csak a vezérszónoki felszólalásokra volt lehetőség a témában. Az általános vita folytatására, a valódi vita folytatására 2016. szeptember 26-án került volna sor, de ez elmaradt, mivel - talán nem véletlenül - ugyanezen időpontra fontos törvényalkotási bizottsági ülés lett összehíva, ahol az összes jogász jelen volt, és mire a rövid TAB-ülésről mi ide visszaértünk a terembe, már le volt zárva a napirendi pont. A vita 2 perc 37 másodpercig tartott, amelyben egyedül Völner Pál igazságügyi államtitkár úr szólalt föl. Így tehát 2 perc 37 perccel több ideig tárgyaltuk ezt a tervezetet, mint 1952-ben. Ennyi a különbség ’52 és 2016 között.
De milyen kritikák hangzottak még el a jogalkalmazók részéről? A Magyar Ügyvédi Kamara is megszólalt az ügyben: kijelentette, hogy az eljárások gyorsításának, hatékonyságának, javításának céljával azonosulni tud, de megfogalmazta azt a félelmét, hogy az eljárások gyorsítása aránytalanul szűkíti a hatékony jogvédelem lehetőségét.
(15.30)
Az új törvénnyel kevésbé kiszámítható lesz a bírói értelmezés, és mivel a jogérvényesítés keretei is szigorodnak, ez a jogbiztonság szempontjából különösen aggályos.
A hatálybalépést követően egy évvel az Igazságügyi bizottság albizottsága meghallgatta dr. Bánáti Jánost, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökét, a kérdés az volt, hogy hogyan érvényesül a gyakorlatban az új polgári perrendtartás egy év távlatában, mik a gyakorlati tapasztalatai az ügyvédségnek. Bánáti János 15 ezer ügyvéd és 3 ezer kamarai jogtanácsos képviseletében osztotta meg a kamara véleményét, szerinte az új intézmények bevezetése mellett háttérbe látszik szorulni az objektív igazságra törekvés, kifejtette, hogy sokrétű és nagyszámú változásra van szükség ehhez a törvényhez képest, hogy a gyorsítás és a hatékonyság érdekében született intézkedések ne lehetetlenítsék el a polgári igazságszolgáltatást - ismétlem: ne lehetetlenítsék el az igazságszolgáltatást -, kiemelte, hogy egyáltalán nem tartja erős kifejezésnek az igazságszolgáltatás ellehetetlenítésére irányuló kifejezését.
Mint elmondta, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon érdemi per kitűzésére még alig-alig került sor egy év alatt, mert a visszautasított ügyek száma olyan hihetetlen hányad lett, hogy gyakorlatilag alig került ügy érdemi szakaszba. Rámutatott, hogy gyakran előfordul, hogy visszautasítják a keresetet egy ok miatt, majd az újra beadott keresetet egy másik miatt újra visszautasítják, majd újra és újra és újra, és ez ismétlődik tovább. A bírák a rosszul megfogalmazott jogszabályra, a minisztérium a hibás jogalkalmazásra hivatkozik, s megindult az egymásra mutogatás.
A másik nagy probléma Bánáti szerint a keresetlevéllel kapcsolatos formanyomtatvány bevezetése, amely megoldhatatlan feladat elé állítja az állampolgárokat. Mint mondta, elvárhatatlan, hogy egy jogi végzettséggel nem rendelkező ügyfél azt kitöltse, amennyiben ezzel viszont mindenki elballagna a bíróság panaszirodájába, azzal ellehetetlenítené a bíróságokat, és nyilván nem is erre jöttek létre.
A kamarai elnök úr egyértelműen az ügyvédi kamarai tagság keserű szájízéről beszélt az új polgári perrendtartással kapcsolatban. Kifogásolta továbbá, hogy statikus szemléletű az új Pp., pertaktika alkalmazására nincs lehetőség, és ez az igazság kiderítését is meghiúsítja. Az összes bizonyítékot ki kell tenni ugyanis a per elején az asztalra, és az alperes ezek alapján előnyösebb helyzetbe kerül. Továbbá rengeteg felesleges dolgot követel meg az új polgári perrendtartás, ami nagy pluszterhet jelent az ügyfélnek, az ügyvédnek és együttesen a bíróságnak is.
De most nézzünk egy kis statisztikát is! Bánáti úr állította, hogy gyakran fordul elő a kereset visszautasítása. Az Országos Bírósági Hivatal szerint 2018 első négy hónapjában a befejezések 37,5 százalékát a visszautasítások tették ki, szám szerint 6893 befejezésből 2892 visszautasítással végződött. Egyúttal viszont 30 százalékkal csökkent a benyújtott keresetek száma, mivel a perfelvételi szakasz az új Pp.-ben túl bonyolultra sikeredett, csökkent az ügyek száma, sokan hiába fordultak az ügyvédekhez, sokan nem fogadtak el új kereset beadására irányuló megbízást.
Na, és most akkor térjünk vissza egy kicsit arra, hogy mi is volt a megfogalmazott célja az új polgári perrendtartásnak: az anyagi jogok hatékony érvényesítését elősegítő új szabály, áttekinthető, koherens, a technikai vívmányokra figyelemmel lévő szabályozás, amely megkönnyíti a jogkereső állampolgárok és a szakmai közösség helyzetét. Hát, akkor felteszem a kérdést: a gyakorlati tapasztalatok alapján megvalósultak ezek a célok, beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket? Egyértelműen kimondhatjuk: nem.
Gyakorlatilag az ügyfelek számára, az ügyvédek számára és a bírák számára is rosszabb, szinte minden területen az a vélemény, hogy az 1952. évi III. törvény jobb volt, mint a jelenlegi szabályozás, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Rákosi-kor jogalkotói jobbat tudtak alkotni, hiszen azt a törvényt folyamatosan változtatták, és 2016-ra szinte száz százalékban kicserélődtek a szabályai.
De mi is lenne a törvény valódi célja? Nyilván az, hogy az ügyfelek minél gyorsabban, minél hatékonyabban tudják az igazságszolgáltatás rendszerét igénybe venni, és minél hamarabb tudják jogaikat, követeléseiket érvényesíteni. Álláspontom szerint ez egyáltalán nem sikerült ezzel a törvénnyel.
De nézzük, hogy a mai törvényjavaslattal lesz-e előrelépés! Egyben biztos vagyok: hogy módosításra szükség van - egyébként erről Varga Judit miniszter asszony is beszélt az Igazságügyi bizottság ülésén, ahol elmondta, hogy bizony több sebből vérzik, és sok időre, sok módosításra van szükség, hogy helyre legyen téve ez a Pp. Tehát egy biztos: hogy szükség van a módosításra. Sok bíró, ügyvéd szerint sokkal jobb megoldás lenne, ha az Igazságügyi Minisztérium beismerné azt a hibát, amit ezzel a törvényalkotással elkövetett, és hatályában visszahozná a régi Pp. szabályait.
Szóval, lépünk-e most előre ezzel a módosítással, amely ide beadásra került? Talán igen. Nem kívánom részletesen is ismertetni a változásokat, egyet emelnék ki a megfogyatkozott időmre tekintettel, mégpedig hogy mi fájt a legjobban az ügyvédeknek, az ügyfeleknek, ez pedig a hatalmas számú visszautasítás volt. Hozzányúl-e a kormány ezzel a javaslattal? Igen, hozzányúl. A tervezet 77. § 3. pontja kimondja - és erre az államtitkár úr is utalt az expozéjában -, hogy a Pp. 176. § (1) bekezdés j) és l) pontja hatályát veszti. Mi is ez a j) és l) pont? A j) pont szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasíthatja, ha nem tartalmazza a polgári perrendtartás 170. §-ában megfogalmazott tartalmi elemeket, illetve nem csatolta a felperes a 171. §-ban előírt mellékleteket. Miről is szól a 170-171. §? Hogy miket kell csatolni a keresetlevélhez, illetve hogy miket kell tartalmaznia a keresetlevélnek. Tehát ezt még akkor sem kell alkalmazni, akkor sem kell az elutasítást alkalmaznia most már a bíróságnak az új szabályozás szerint, ha ügyvéd nyújtja be a keresetet, és ez valóban úgy van, ahogy az államtitkár úr mondta, hogy ezt még a régi Pp. sem tartalmazta, hiszen el kellett utasítani az ügyvéd által beadott keresetet, amennyiben a polgári perrendtartás 121-124. §-aiban foglalt feltételeknek nem felelt meg.
Az, hogy kinek felel meg jelen pillanatban a jogszabály, az egy kérdés. Az államtitkár úr elmondta, hogy a jogalkalmazói visszajelzéseket vették figyelembe. (Az elnök csenget.) Egy mondatot mondok még, elnök úr. Én azt gondolom, hogy itt valóban az ügyvédek véleményét figyelembe vették, a bírákét azonban nem; nem biztos, hogy a visszalépés jobb.
Köszönöm szépen, majd még egy pluszhozzászólásban folytatom. Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Taps a DK soraiban.)
