DR. HAJAS BARNABÁS
DR. HAJAS BARNABÁS
DR. HAJAS BARNABÁS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Azt gondolom, van néhány olyan felvetés, amire mindenképpen célszerű volna érdemben reagálni.
Nagyon sajnálom, hogy a vitában eddig részt vevő ellenzéki képviselők elhagyták az üléstermet - (Jelzésre:) egy kivétellel elhagyták az üléstermet -, pedig lehet, hogy mondanék néhány olyan információt, ami számukra is fontos lenne.
Meglepetten vettem tudomásul, hogy képviselők hozzászólásaikban nem annyira jelen törvényjavaslatról, hanem mondjuk, az igazságszolgáltatásban a joggyakorlat egységéről kezdtek beszélni, illetve aggódtak a bírói függetlenség okán. Nem tudom, hogy föltűnt-e, hogy amikor személyében támadják Varga Zsolt András megválasztott Kúria-elnök urat, a Kúria egy bíráját, egy tanácselnökét támadják. Érdekes módon ez számomra nehezen fér össze azzal az aggodalommal, ami a bírók befolyásolásmentességétől vagy a bírókra ható valamiféle külső hatástól kívánná a bíróságot megóvni.
Szerintem nagyon fontos: hangozzék el, kerüljön be az Országgyűlési Naplóba, hogy az Országos Bírói Tanács ülésén a Kúria egyetlen jelen lévő bírája a név szerinti szavazásnál igennel szavazott Varga Zsolt András megválasztására. Tehát az egyetlen, akinek van kúriai tapasztalata, ezt megtette.
És végül, de nem utolsósorban tegyük már tisztába azt, hogy mit is jelent az, hogy van-e valakinek bírói-jogalkalmazói gyakorlata. És most meglepőt fogok tenni, az Azonnali című, mondjuk, kormánypárti elfogultsággal nehezen vádolható termékben írt a napokban egy Techet Péter nevű jogfilozófus egy hosszabb esszét, aki levezeti azt, hogy miért ítélkezés, miért ítélkező tevékenység az alkotmánybíráskodás. Azzal zárja az észrevételét vagy az írását, hogy „Az azonban mindenképpen érdekes, hogy egy jogelméleti vita hirtelen megfordul, és az - idézőjelben - fideszes jelölt ellen érvelők akár tudtukon kívül Schmitt érveit veszik elő az alkotmánybíráskodás és a bíráskodás közötti éles különbségről.
(16.30)
Ha azonban az alkotmánybíró tényleg nem bíró, akkor nem csupán Varga Zsolt András kinevezése, de az egész kelseni alkotmánybíráskodás modellje ellen is fel kellene szólalniuk.”
Tehát ez egy szakmai kérdés, higgyék el! Ítélkező tevékenység, bíráskodás, arról nem beszélve, hogy a Kúria megválasztott elnöke 900 egyedi bírói ítélet alkotmánybírósági felülvizsgálatában volt előadó bíró. Nagyon kevés olyan bíró van ma a bírói karban rajta kívül, csak olyan, akinek szünetel a bírói jogviszonya, aki kúriai ítéletet már felülvizsgált.
És nagyon fontos, hogy eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amit Sebián-Petrovszki képviselő úr felvetett, hogy valahogy biztosítani kéne az ítélkezési gyakorlat egységességét. Jó napot kívánok! Az Alaptörvényben benne van: a Kúria feladata. Én hozzáteszem, hogy a Kúria elsőrendű feladata, sőt ez teszi a Kúriát Kúriává. És épp azért, mert észlelte a jogalkotó, a tavalyi évben bekerült a jogegységi panasz intézménye, mondjuk úgy, a bírósági igazgatáshoz kapcsolódóan, illetve az egyes eljárásjogi törvényekbe bekerült, azért, hogy a felek tudják kezdeményezni a jogegységi panaszeljárásban az ítélkezési gyakorlat széttöredezettsége okán jogaik érvényesítését. Vagyis konkrét ügyre, felekre kiterjedő hatállyal, felek indítványára történjen meg a jogegységesítés, és ez ne a bíróságon múljon.
Nagyon érdekes volt hallani, hogy a T/11900. számú, tárgysorozatba vett polgári perrendtartásról szóló javaslat - aminek elfogadásával, ugye, megszületett a Pp. - vitájával összefüggésben érdekes módon az MSZP, illetve a Jobbik vezérszónoka felhánytorgatta, hogy nem volt vita. Tisztelettel mondom, hogy módosító javaslatot valamiért a parlament informatikai rendszerében ezen pártoktól nem látok, tehát azért nem biztos, hogy ez a felvetés annyira megalapozott.
És akkor szépen, abban a sorrendben, ahogy elhangzottak a hozzászólások, szeretnék részleteiben válaszolni.
Tájékoztatom Gyüre képviselő urat, hogy 2015-ben a Németh János professzor úr által készített szakértői anyag jelentős része bekerült a polgári perrendtartás benyújtott szövegébe, az elfogadottba. Ha kívánja, akkor szépen, egyenként ezen végig lehet menni.
Én azt gondolom, hogy amit a kodifikációs folyamatról képviselő úr mondott, az egy meglehetősen sajátos és egyoldalú megközelítés. És szeretném jelezni, hogy egyébként meghallgattuk a jogalkalmazókat. Tudni kell azt, hogy egy új eljárási törvényről beszéltünk, és ugye, a Pp.-vel kapcsolatban, szemben a Be.-vel, szemben a hatósági eljárási törvénnyel, az Ákr.-rel vagy szemben a Kp.-val az a nagy különbség, hogy annak alapvető dogmatikai rendszere - most nem az egyes technikai szabályok, a dogmatikai rendszere - ’52-től a 2016-os Pp.-elfogadásig érdemben nem változott. Magyarán, jogintézmények tekintetében volt egy nagyon erőteljesen kialakult megszokás, megrögződés. Sőt, itt egy nagyon érdekes dolog - úgy tudom, képviselő úr családjában is van bíró -, hogy a polgári peres bírók a mai napig, illetve az új Pp. elfogadásáig egy régi, utoljára a ’70-es években kiadott Pp.-kommentárt szerettek alkalmazni. Háromkötetes, fekete Pp.-kommentár, aminek egyébként a tételes szabályokhoz nem sok köze volt, azonban az eljárásjogi dogmatikai kérdésekben egy nagyon markáns megvezetést adott a bíróknak.
Na már most, amikor ez az eljárásjogi dogmatikai környezet változott meg gyökeresen, szemben a büntetőeljárással, amiről azt lehet mondani, hogy viszonylagos gyakorisággal, két évtizedes gyakorisággal megújított a jogalkotó, a hatósági eljárásjogi törvény ugyanúgy nagyságrendileg másfél-két évtizedenként megújításra került - a közigazgatási perre vonatkozó szabályok nem voltak, nemhogy hatvan évig nem voltak hatályban, a rendszerváltozás után a Pp. XX. fejezete is többször jelentősen módosult, és került elfogadásra az új közigazgatási perrendtartásról szóló törvény -, egyértelműen kiderült az, hogy sokkal adaptívabb volt ezen eljárási törvényeket alkalmazók köre, lett légyen szó bírói jogalkalmazásról, lett légyen szó ügyészről, lett légyen szó jogi képviselőkről.
És igen, ezért időt igényel, időt igényelt az új Pp. intézményének a bevezetése. És itt érdemes megjegyezni azt, hogy mi sem mutatja jobban, hogy az újtól való félelem vagy aggódás vezette a keresetlevél előterjesztésének a csökkenését, mint az, hogy ’19-ben már ugyanannyi per indult, mint ’16-17-ben. Tehát a ’18. év első négy hónapjában volt egy súlyos vagy egy látványos statisztikai csökkenés, és érdekes megjegyezni azt, hogy azok a számok sem fedik a valóságot, amelyek 30 meg 40, meg még több százalékos visszautasítási rátáról beszélnek. Az OBH-tól kapott statisztikáink szerint ez 14 százalék körül volt. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos elem, azzal együtt is, hogy a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja az összegző véleményében - ami egy nagyon terjedelmes, több száz oldalas tanulmány, azért érdemes elolvasni - kitér arra, hogy a visszautasítási gyakorlat egy jelentős részében mégis azt lehetett tapasztalni, hogy a Pp. normaszövegéből nem kimondottan levezethető visszautasítási okok keletkeztek. Hogy ne mondjam, egyértelműen nem a jogalkotói szándékkal, illetve az ahhoz kapcsolódó normaszöveggel voltak ezek összhangban. És akkor itt nem utalnék az Alaptörvény jogszabályok értelmezésére vonatkozó klauzulájára. Azt mondja a joggyakorlat-elemző csoport egyébként, hogy olyan alapra helyezkedtek, amik nem következtek a törvény szövegéből, olyan követelményeket láttak bele, amik a törvényből nem következtek.
A kodifikációs eljárásban, a mostaniban különösen, tehát jelesül a Pp.-novella megalkotása során szeretném jelezni, hogy igen, bírók is részt vettek benne, az Országos Bírósági Hivatal elnöke által delegált számos bíró vett részt, ők maximálisan egyetértettek a javaslattal. A törvényjavaslat rendelkezésének döntő többsége kifejezetten bírói javaslat volt, teljeskörűen egyeztetésre kerültek azok a bírói karral, és mint ilyen, a bíróságok központi igazgatásáért felelős OBH-elnök ezt maga is támogatta.
A biztonság kedvéért a többi hozzászólást is részleteiben megválaszolnám, mert nem merném azokat a téves alapokat úgy hagyni.
Még egyszer hangsúlyozom, ugye, Molnár képviselő úr is jelezte, hogy nagyon kevés per indult. Ezt az OBH által vezetett statisztika nem támasztja alá, 200 ezer fölött van az évi polgári gazdasági peres ügyérkezés, úgy ráadásul, hogy a kötelezően előterjesztendő fmh-értékhatárt megemelte a jogalkotó, így nagyon sok ügy fmh-s szakaszban megragad.
Felmerült egy szakmai kérdés Molnár képviselő úrtól, ami az fmh-kkal volt kapcsolatos. A perré alakult, korábbi fmh-s eljárásban az ellenkérelem előterjesztési határidejét azért csökkentettük, mert már elviekben a fizetési meghagyásos eljárásban már előterjesztette az ellentmondását, fel tudott készülni a védekezésre.
A jogsértő bizonyítási eszközökkel kapcsolatos felvetésre jelezném, hogy a jogkövetkezményt nem a Pp. állapítja meg, hanem a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv, a Pp.-nek erre csak utalnia kell.
Sebián-Petrovszki képviselő úr elbaltázásról beszélt. Itt szeretném jelezni, hogy a finomhangolás, a jogalkalmazói tapasztalatokon alapuló finomhangolás és az elbaltázás között markáns különbséget vélek felfedezni. Mégpedig azért, mert kiderült az elmúlt két és fél évben, hogy a jogalkalmazók nagyon nagy számban azért elkezdték belakni a Pp. rendelkezéseit, és kizárólag olyan pontokban tartottuk szükségesnek a módosítást, amelyekben egyöntetűen valamennyi jogászi hivatásrend által támogatott módosításra volna szükség. És ezek a korrekciók, emlékezzünk vissza, Trócsányi miniszter úr is és később, miniszteri kinevezését követően Varga miniszter asszony is elmondta, hogy valamennyi eljárásjogi törvénnyel összefüggésben is érvényesül a jogalkotási törvénynek az a rendelkezése, amely szerint a minisztérium vizsgálja annak hatékonyságát, és a hatékonyságvizsgálatához képest megteszi a szükséges javaslatait.
Jelezném az osztott perszerkezettel kapcsolatban Sebián-Petrovszki képviselő úrnak, ha jelen lenne, hogy az eljárást előkészítő és érdemi tárgyalási szakaszra bontott osztott perszerkezetet bevezető európai országokban a törvény hatálybalépését követő években, kivétel nélkül mindegyikben sor került kisebb-nagyobb mértékű korrekcióra, így Finnországban, Szlovéniában vagy akár Romániában is.
(16.40)
Tudni kell, hogy a 2016-ban elfogadott Pp. dogmatikai, koncepcionális jogintézményeit a módosítás nem érinti, nem változik az osztott perszerkezet, nem változik a perkoncentráció elve, nem változik az anyagi pervezetés, még akkor sem, ha valakik ezt így próbálnák láttatni.
Hogyan gyorsulhatnak bizonyos személyi állapoti perek? Az indokoláson túl a normaszöveg tartalmazna kellő mankót. A szóbeliség nagyobb teret kap ezekben az eljárásokban, a közös szabályok között találhatóak, ráadásul, ugye, azt az expozémban is említettem, hogy új perfelvételi útvonal is megjelenik, vagyis nem kell megvárni az ellenkérelmet a perfelvételi tárgyalás kitűzéséhez.
Ezenkívül jelezném még, hogy a Pp.-ben a módosítás előtt is megvolt - ezt Gyüre képviselő úrnak a második érdemi hozzászólásában felvetettekre mondom - a személyes meghallgatás lehetősége, tehát ez ebből a szempontból nem újdonság, ugyanakkor jelezném, hogy kifejezetten bírói kezdeményezés volt az, hogy a jogi képviselővel eljáró fél esetén is legyen meg a hiánypótlás lehetősége. (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.) Tessék? (Dr. Gyüre Csaba: Fel vannak háborodva a bírák emiatt! - Az elnök csenget.) Hát, akkor bírája válogatja ezek szerint, de jelezném, hogy ezeket nem mi magunk találtuk ki, e tekintetben ez kifejezetten bírósági oldalról érkezett.
Bízom benne, hogy valamennyi kérdésre válaszoltam. Nagyon örültem volna, ha hallják például a joggyakorlat egységével kapcsolatos válaszomat az ellenzéki képviselő urak, és nagyon fontos lenne még egyszer, talán nem utoljára elmondani, hogy a bírói függetlenség féltése kapcsán bírót személyében támadni, mondjuk, legalábbis álságos dolog.
Ja, azt elfelejtettem említeni, hogy Sebián-Petrovszki képviselő úr nyilvánvalóan annyira tisztában van a megválasztott kúriai elnök személyével, hogy nem tudja, ő büntetőügyben sosem járt el, tekintettel arra, hogy közjogi helyettese volt a legfőbb ügyész úrnak. Tehát mint ilyen, a személyes típusú érveléseknél, mondjuk, egy picit alaposabban fel lehetett volna készülni. Ugyanez a megközelítés volt egyébként a munkásságával kapcsolatban, ez az alaposság, ez a tárgyilagosság és tényszerűség megfigyelhető az ellenzéki padsorokban. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
