DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm, elnök úr. Én azt fontos dolognak tartom, hogy itt a Házban arról beszélünk, hogy hogyan lehetne a munkahelyek számát növelni, és hogyan lehetne a béreket emelni. Ezzel kapcsolatban a kormánynak azért tíz éve van egy programja, és ezen program már bizonyította a működőképességét. Nézze meg, tisztelt képviselő úr, a számokat: 12-ről 4 százalék alá sikerült csökkenteni a munkanélküliséget, és jelentősen emelkedtek a bérek is, és ez még azzal együtt is igaz, hogy tudjuk, még jócskán van hova emelni ezeket. De a minimálbér is, ha a legkisebb keresetűek csoportját nézem, jelentősen nőtt. Sokféle intézkedés támasztotta alá ezt a politikát: adócsökkentések vagy éppen a családtámogatások munkához kötése.
Ha az aktuális helyzetet, az aktuális intézkedéseket nézem, akkor a járványügyi helyzetben is elsődleges fontosságú az, hogy a munkahelyeket ne csak megtartsuk, hanem még újakat is létre tudjunk hozni. Ezért döntött a kormány a munkahelyvédő, a munkahelyteremtő bértámogatásról; ezért indított beruházási támogatásokat; ezért döntött kedvezményes hitelekről. És egyébként szintén a megélhetést érintő kérdés a moratórium meghosszabbítása. Az ön számára is ismert, hogy az eredetileg december 31-éig tervezett moratóriumot bizonyos társadalmi csoportok számára a kormány meghosszabbítja, többek között a nyugdíjasok, a közfoglalkoztatottak, az álláskeresők és a gyermeket nevelő családok számára. Ez több mint egymillió ember számára jelent érdemi támogatást. A cél az, hogy ne csak olyan munkahelyeket hozzunk létre, amelyeket a vírus tönkretett, hanem még újakat is létre tudjunk hozni.
Ami az alapjövedelmet illeti: ezt a vitát azért már jó párszor lefolytattuk, úgyhogy engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy az alapelvvel van problémánk. Tehát amit önök javasolnak, az egy visszakanyarodást jelente a múltba abból a szempontból, hogy olyan rendszerben gondolkoznak, ami a segélyezésre tesz hangsúlyt, nem pedig a munkavégzésre. Ez a helyzet.
Ha a finn példára hivatkozik, akkor érdekes megfogalmazás az, hogy nem csökkentek a számok. De nem is növelte a foglalkoztatást! Tehát gyakorlatilag rengeteg adófizetői pénzbe került, milliárdokban mérhető összegekbe, de egyáltalán nem javított a helyzeten, viszont az ottani adófizetőknek össze kellett dobni ezt a pénzt; nemhiába hátráltak le róla.
Amikor pedig a spanyol példát hozza fel, legyen szíves, tegye már hozzá, hogy hol áll a spanyol államadósság és a munkanélküliség, és ahhoz képest állítsa azt, hogy ez bármiben előrelépést jelentene.
De az a helyzet, hogy az alapelvi vitán túl van még egy beszédes dolog, ami sok mindent elmond ezzel kapcsolatban. Önök feltöltöttek egy videót az alapjövedelemmel kapcsolatban, és nagyon jól mutatja ez a videó, hogy milyen szempontból jelenthetne lehetőséget az alapjövedelem önök szerint. Idézem az önök által megadott lehetőséget, tehát ha bevezetnék az alapjövedelmet, akkor mik közül lehetne választani, mire lehetne ezt költeni: „beköltöznék a Szigetre”, ez egy lehetőség; „nem dolgoznék többet”, ez is egy lehetőség; „összeköltöznék a csajommal vagy a pasimmal, vagy a csajommal és a pasimmal”, ez az önök által megadott lehetőség; „nem lejmolnék állandóan”; „befejeztetném a tetkómat”, így; „vennék egy PS4-et.”; „túllépnék a Kalinkán”, tehát önök szerint az is lehetőség, hogy az italozási szokásokban ez változást hozhat; és „megrendezném az univerzum legnagyobb buliját”. Mivel önök szerint, nem szerintünk, hanem önök szerint ezek a lehetőségek az alapjövedelemből fakadóak, ez azt jelenti, hogy önök is nagyon jól tudják, hogy nem ösztönöz a munkavégzésre ez a megoldás, és mindezek mellett rengeteg pénzbe kerülne.
Úgyhogy, amikor legközelebb felszólalnak ezzel kapcsolatban, arra szeretném önt kérni, tegye hozzá, hogy mely társadalmi csoportoktól vennének el pénzt, hogy bevezessék az alapjövedelmet, mert azt tudjuk nagyon jól, hogy többkulcsos adóban gondolkoznak, ami azt jelenti, hogy visszahoznák azt az időszakot, amikor akár 36 százalékkal is kellett adózni. Mi nem szeretnénk visszafordulni a múltba, arra kérem önt, hogy önök se tegyék. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok soraiból.)
