DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! Valóban azt látjuk, hogy Magyarországnak a járványgörbéje az év elejétől kezdve és más országoknak a járványgörbéje párhuzamosan halad, pár hétnyi eltérés talán van más országok és Magyarország között, nyilván van a nagyságrendben, a mértékben, hogy hol mennyi a lakos, és ahhoz képest mennyi ugyanannyi arányú fertőzöttnek a száma (sic!), de a görbe ugyanazokban az időszakokban fut föl, valamikor ott március táján, illetőleg most augusztus végén, szeptember elején indult el szinte minden országban a második hullám, és látjuk újra a megbetegedések számának az emelkedését.
Az első hullámban Magyarország sikeres volt, erre utalt frakcióvezető úr is. Ha megnézzük akár az egymillió lakosra jutó elhunytak számát, akár más mutatókat, azt láthatjuk, hogy Magyarország eredményesen tudott védekezni, mert minden magyar ember, aki csak tudott, összefogott, dolgozzon kórházban, rendőrségnél, vagy legyen munkavállaló, kereskedelmi dolgozó, mindenki össze tudott fogni, és így tudott Magyarország sikeres lenni.
Annál sikeresebbek tudunk lenni a második hullám alatt is, minél szélesebb körű az összefogás. A második hullám előtt lezajlott a nemzeti konzultáció, amelyet látványosan próbált megakadályozni a baloldal. Úgy látszik, mindig, amikor nemzeti összefogásról és nemzeti minimumról van szó, legyen 2004. december 5-e, vagy legyen a vírus elleni védekezés, a baloldal mindig igyekszik szétfeszíteni a magyar embereket, és nem pedig segíteni azt, hogy össze tudjunk fogni, 2004-ben összefogni határon innen és határon túli magyarok, most pedig, az idei évben pedig összefogni mindnyájan a koronavírus-járvánnyal szemben.
Ezért volt fontos a nemzeti konzultáció, hogy széles legyen az összefogás, és ezt a széles összefogást mélyíti el még inkább a Magyar Orvosi Kamara javaslata és annak a kormány általi elfogadása, amely valóban olyan mértékű orvosbéremelést hoz el Magyarországra, amelyre példa az elmúlt harminc esztendőben nem volt. Mindemellett pedig segít abban, hogy megszűnjék egy nagyon régóta folytatott gyakorlat, a hálapénz intézménye is.
A hálapénzről először Magyarországon az ötvenes években hallhattunk: míg a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságában az osztályharc részének tartották, hogy az orvosok a korábbi rendszer elnyomó hatalmi gépezetének részei voltak őszerintük, ezért megérdemlik, hogy nagymértékben csökkenjen a bérük, és ezen bércsökkentést a kommunista eszme nevében végre is hajtották, de ettől függetlenül - nyilván valamiért az orvosok presztízse nagyon magas - kialakult a hálapénz intézménye. Ez a szó hivatalosan Magyarországon egy MSZMP-kongresszuson hangzott utána el, és része lett a magyar szokásoknak, hiszen mindenki az egészségét a legfontosabbnak tartotta. Ez tehát az ötvenes évekből keletkeztethető, itt maradt magyarországi szokás, sajnálatos szokás, amely mindenkit kellemetlen helyzetbe hoz: aki adta, aki kapta, orvost, beteget egyaránt.
A 2000-es években is volt egy egészségügyi baloldali ötlet, akkor azt a hálapénz mellett kórházi napidíjnak és vizitdíjnak hívták volna, tehát minden úton-módon valami fizetés az egészségügyben a baloldali logika szerint ott van. Ezt sikerült egy népszavazással eltörölni. A két baloldali örökség tehát az lett volna, hogyha a koronavírusos betegeknek egy baloldali kormányzás alatt vizitdíjat és kórházi napidíjat kellene fizetni, és mellette még az ötvenes évekből itt maradt hálapénzt is.
Azt is láttuk, hogy az egészségügyben mit tett az előző gazdasági nehézség idején a baloldal: elbocsátott hatezer egészségügyi dolgozót; mindenkinek csökkentette a fizetését; bezárt több kórházat; leépített 16 ezer ágyat, és mellette próbálta még fizetőssé tenni az egészségügyet, magyarul: megszorított. Az előző válság idején egyértelmű volt a megszorítás az egészségügyben, most pedig láthatóan a forrásbővítés, hiszen a védekezés költségeinek nincs fölső plafonja, és mindemellett az orvosi béremelés az, ami meg tud valósulni Magyarországon, az elmúlt harminc év legradikálisabb, legnagyobb mértékű orvosi béremelése ebben az - egyébként a világ minden országában válságos - esztendőben.
Ha elfogadja a parlament a törvényjavaslatot, az azt jelenti, hogy jövő évtől már egy szakmai pályáját elkezdő orvos 481 ezer forintot kereshet, jövő utáni évtől 619 ezer forintot; 2023-tól pedig a kezdő bér az egészségügyben 687 ezer forint lesz.
Aki már 20 éve van a pályán, az jövőre 1 millió 150 ezer forintnál is többet fog keresni, aki 20 évnél több ideje van a pályán, az ’22-től közel 1,5 millió forintot fog keresni, és 2023-tól pedig 1 millió 655 ezer forintot. Aki pedig már több mint 40 éve dolgozik orvosként, ő jövő évtől 1 millió 666 ezer forintot, 2022-től 2 millió 142 ezer forintot, 2023-tól pedig - hangsúlyozom, aki 40 évnél többet dolgozott orvosként az egészségügyben - 2 millió 380 ezer forintot kereshet.
Azt hiszem, a járvány elleni védekezés szempontjából is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) rendkívül fontos ez a törvényjavaslat. Kérjük a parlamentet, hogy támogassa ezen a héten. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
