UNGÁR PÉTER
UNGÁR PÉTER
UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most terjesztette be a kormány azt a javaslatot, amely egy nagyon helyes és régóta várt béremelést jelent az orvosoknak. Nagyon jó, hogy ez megtörtént, és szerintem itt is fontos, hogy megköszönjük mind az egészségügyi, mind a szociális és egyéb dolgozók munkáját a koronavírus második hulláma kapcsán.
Ami ugyanakkor érthetetlen, hogy a szociális szektorban dolgozók teljesen láthatatlanok a kormány számára. A szociális szektorban dolgozó 95 ezer magyar ember, aki még Fülöp Attila államtitkár úr szerint is az ő maga megfeszített munkája miatt tudta megvédeni az intézményekben bent lakókat, kimaradt először az 500 ezer forintos bérkiegészítésből, majd utána kimarad ebből a bérkiegészítésből és a béremelésből is.
Az a helyzet, hogy jelenleg a szociális szektor bérhelyzete tragikus, és társadalmi katasztrófával fenyeget. Van egy nagyon sokatmondó példa erre, hogy amikor az Emberi Erőforrások Minisztériumát kérdeztem a bázakerettyei szociális intézet munkaerőhiányáról, akkor azt az általános választ adták, hogy a törvényi feltételeknek megfelel az ott dolgozók száma. Ezzel szemben a TASZ kiperelte az adatokat, hogy nemhogy a törvényi feltételeknek nem felelt meg, hanem 38 százalékos volt a munkaerőhiány; és ez a 38 százalékos munkaerőhiány azt jelentette, hogy nagyon sokszor az éjszakai műszakban a gondozók egyedül voltak egy intézményben.
Azt mutatja ez az eset, hogy önöknek az Emberi Erőforrások Minisztériumában az V. kerületben fogalmuk nincs, hogy hány szociális dolgozó van minden egyes nap egyedül az éjszakai műszakban; hogy hányan vannak így is nyugdíj előtt, és kell megfeszített, fizikailag terhelő munkát végezniük, úgy, hogy sokszor önkéntes karanténba kell vonulniuk a járványhelyzet miatt, úgy, hogy nem tudják megoldani az elkülönítést az intézményen belül. És mindezt teszik 39 év munkaidő után és nyugdíjhoz közel állva, felsőfokú végzettséggel, nettó 178 ezer forintért. Ez az a magyar valóság, ami önöket nem érdekli.
És fel fog állni a Rétvári Bence generátor (sic!), és el fogja mondani nekem, hogy 110 százalékkal emelkedtek a bérek, de az a helyzet, hogy ez a 110 százalék nem igaz. Ha megnézik azt az adatot, hogy a kormányzásuk kezdetén a nemzetgazdasági átlagbérnek 70-80 százaléka közötti tartományban mozgott a szociális átlagbér, ez 2010-re 60 százalék köré ment, 2013-ban 50 százalékra ment, és jelenleg pedig 47 százaléka a nemzetgazdasági átlagbérnek a szociális átlagbér. Ez azt jelenti, hogy az átlagbérhez képest is kevesebbet keresnek azok az emberek, akik az egyik legfontosabb munkát végzik.
Az, hogy önök nem tudják, mi folyik ebben a szektorban, onnan is látszik, hogy Kásler miniszter úr nem tudta, tehát nem volt tisztában azzal a ténnyel, hogy az állam birtokol és az állam felügyel idősotthonokat. Ha egy ellenzéki politikus követett volna el a saját területén ekkora hibát, akkor semmi mást nem hallottunk volna a Fidesztől azóta, mint hogy milyen alkalmatlan.
(13.20)
Kásler miniszter úr úgy felel a szociális szektorért, hogy a legalapvetőbb tényállásokkal sincsen tisztában.
Továbbmegyek. A szociális szektorban a szociális munka napja, amit megkaptak munkaszüneti napként, november 12-e lesz. Ez az utolsó pillanat, amikor még ez az ágazat el fogja fogadni azt, hogy foglalkoznak velük végre. Az első dolog - amúgy helyesen -, amit lezártak, és látogatási tilalmat rendeltek el, az pont a szociális szférában volt a bentlakásos, fogyatékos- és idősotthonokban, mégis azok, akik először, a legakutabban foglalkoznak a járvánnyal, azok, akikkel egyszerűen nem hajlandóak foglalkozni.
Az, hogy elválik az egészségügyi bértábla és a szociális bértábla, azért is hatalmas probléma, mert ha beszélnek intézményvezetőkkel, akkor elmondják, hogy szinte mindenki nyugdíjközeli korban van, és nem tudnak új gondozó-ápolókat fölvenni, mert az egészségügy elviszi tőlük egy belső bérversenyben. Ez azt jelenti, hogy nemhogy 38 százalékos munkaerőhiány lesz, mint Bázakerettyén van, hanem 40-50 százalékos munkaerőhiány lesz a következő 5-6 évben.
Összességében, ha holnap ezek az emberek beszüntetik a munkájukat - márpedig meglenne az okuk, hiszen olyan bérhelyzet van -, leállna az egész ország. Nem tudnának GDP-növekedésről beszélni, nem működne az elsődleges munkaerőpiac, és ezt az ápolási feladatot másnak el kéne látnia. Öregedik a magyar társadalom, egyre nagyobb szükség lesz az ő munkájukra. Itt az idő, hogy végre egyszer, tíz év után tudomásul vegyék, hogy létezik a szociális szektor Magyarországon. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
