DR. STEINMETZ ÁDÁM
DR. STEINMETZ ÁDÁM
DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 25 év után jutott ismét a Ferencváros labdarúgócsapata a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Én azt gondolom, hogy tisztességes, meggyőző, szemet gyönyörködtető és gólerős játékkal tudták előbb a svéd, majd a skót, a horvát és végül a norvég bajnokot felülmúlni. (Taps a Jobbik padsoraiból.) Így van.
És azt gondolom, hogy ez az a teljesítmény, amelyre ma Magyarországon méltóképpen mindenki büszke lehet, talán még a legvérmesebb Újpest-szurkolók is. És ez az a pillanat, amikor szokás köszönetet mondani a játékosoknak, gratulálni a szakvezetőknek; és ez az a pillanat, amikor egyébként illik megköszönni a munkájukat azoknak a sportvezetőknek is, akik áldozatteljes munkájukkal biztosítják a kereteket ezekhez a sikerekhez. Úgyhogy engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy e Ház falai között őszinte szívvel gratuláljak Orosz Pál vezérigazgató úrnak, valamint országgyűlési képviselőtársamnak, Kubatov Gábor elnök úrnak.
(18.00)
A Ferencváros bajnokaként, kupagyőzteseként, KEK-győzteseként, remélem, elnök úr fogadja a gratulációmat, ha már a köszönésemet nem szokta.
Ennek a csodálatosan gyönyörű sikernek talán az egyetlenegy szépséghibája az, hogy ezt többségében külföldi játékosokkal tudtuk elérni. Tisztelt képviselőtársaim, emlékezzünk vissza, 25 évvel ezelőtt, amikor az Anderlecht, az Ajax vagy a Real Madrid érkezett az Üllői útra, a magyar edzővel és nyolc magyar játékossal fölálló Ferencváros tudta fölvenni a versenyt. Most pedig mit látunk? Azt látjuk, hogy külföldi edző irányításával nyolc külföldi lép rendszeresen pályára. Én megértem, hogy a Ferencvárosnál teljesítménykényszer van, de sajnos a helyzet a többi NB I-es magyar labdarúgóklubnál sem rózsás e tekintetben. És igen, ez az a pillanat, amikor föl kell hívni a figyelmet, és meg kell kérdezni, sokan meg is kérdezik, hogy hol vannak a képzett magyar labdarúgók.
Soha ilyen kevés magyar fiatal nem játszott az NB I-ben, mint napjainkban. A statisztika alapján az U23-as magyar labdarúgók mindösszesen a játékidő 10 százalékát kapják az NB I-ben. Összehasonlításképpen szeretném elmondani önöknek, hogy a szerb fiatalok a magyarnál nem gyengébb szerb bajnokságban több mint 53 százalékot kapnak, és egyébként elárasztják Európa topbajnokságait. Fölmerül a kérdés tehát, hol vannak a tehetséges, képzett magyar labdarúgók, pláne akkor, amikor a Fidesz-kormány 2011 óta évi több száz, ezer millió forinttal támogatja a sportot, és azon belül pedig kiemelten a labdarúgás utánpótlás-nevelését. Ma már 27, magát akadémiának nevező utánpótlás-nevelő műhely működik Magyarországon, több mint 70 ezer gyermekkel többen rúgják a bőrt, mint 2011-et megelőzően, több mint 700 labdarúgópálya épült és számtalan újult meg. Ennek tükrében, azt gondolom, tényleg jogos a kérdés: hol az eredmény, hol vannak a magyar fiatalok?
Engedjék meg, hogy most idézzem önöknek Muszbek Mihály napokban elhangzott gondolatait - ő egyébként korábban a Testnevelési Egyetemen tanárom volt -, tehát így szól az idézet: „Ha a politika évi 400 milliárdot rászán a magyar sportra, de eközben nem határozza meg a személyi felelősség rendszerét, és nem kéri számon annak elköltését, ott nagy probléma van.” Igen, képviselőtársaim, nagy probléma van, amiről beszélni kell, és én bízom benne, hogy egy új kormány felállítását követően meg lesz határozva a személyi felelősségrendszer és a számonkérés sem fog elmaradni. Addig pedig szívemből kívánom, hogy Dibusz Dénes, Lovrencsics Gergő és társai minél több borsot tudjanak törni Messi és Ronaldo orra alá a Bajnokok Ligája további küzdelmei során. Én drukkolok nekik. Hajrá!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
