Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel államtitkár úrral és több, a témában jártas képviselőtársammal, úgy gondolom, alapvetően kiegyensúlyozott a szakmai kapcsolatunk, ezért kérem, hogy senki ne vegye személyes sértésnek, amikor azt mondom, hogy a különféle indoklások felolvasása még nem feltétlenül teszi könnyebbé az egyszeri ellenzéki képviselő számára az eligazodást. Azt látom, hogy az előttünk fekvő csomagban, amely azért jóval száz oldal feletti terjedelmet tesz ki, számtalan, kétségkívül szimpatikus pont található. Ezek kapcsán az általános vita kereteit kihasználva, azokon nem túlterjeszkedve viszont néhány megjegyzést kell tennem önök felé.
Maximálisan támogatom például, ha ez a szándék, hogy örökbefogadás esetén a családi pótlékot ne csak az kaphassa, aki jog szerint jogosult lenne rá, hanem az is, aki valóban az oktatást-nevelést végzi. Ez egy abszolút támogatható irány, de szeretném itt megjegyezni, hogy egy olyan családtámogatási formáról beszélünk, amelynek az értéke nagyjából évtizedes távlat óta folyamatosan inflálódik, párolog el, és tökéletesen értem a kormány azon motivációit, amelyek mentén nem nyúl hozzá a családi pótlékhoz, de erre is tudok önöknek javasolni egy olyan korszerű módszert, amely által lehetne támogatni a gyermeket nevelő, szükséget szenvedő családokat. A Jobbik egy családikártya-konstrukció bevezetését javasolja, amely a SZÉP-kártyához hasonló módon egy viszonylag szűkített termékkörrel alapvető élelmiszerekre, gyermeknevelési cikkekre, illetve a gyermek nevelésével, gondozásával, ápolásával kapcsolatos kiadásokra lenne elkölthető, adott esetben tehát élvezeti szerekre és különböző szerencsejáték-formákra nem.
(17.30)
Ebből kifolyólag kijelenthető, hogy a családi pótlék összege emelhető, akár be is lehetne pótolni ezt az emelést, inflációkövetővé tenni. Egy hasonló korszerű megoldáson a tengerentúlon az évtizedek óta működő food stamp rendszerét tessék tanulmányozni, és meglátják, hogy még a szabadpiac őshazájában is - és itt nagyon sok idézőjelet tessék azért érteni - hasonló módszert hathatósan alkalmaznak, de mi nyitottak vagyunk más megoldásokat illetően is. Felőlem aztán az is megoldás lehet, hogy harmadik gyermektől a munkajövedelemből lehessen teljes mértékben az emelt mértékű pótlékot leírni. De azt látom, hogy miközben itt kozmetikázzák a rendszert, és ezt jó irányban teszik szerintem, alapvető rendszerszintű problémákkal állunk szemben, amelyek tömegeket hagynak az út szélén, hiszen a családtámogatási rendszer kétségkívül pozitív elemei azért nagyon sokszor úgy csapódnak le, hogy nehezebb sorban élő honfitársaink vagy nem tudják ezeket elérni, vagy nagyon szűkített keretek között, fékezett habzással tudják igénybe venni.
És ha már itt tartunk az út szélén, akkor megérkeztünk a Magyar Nemzeti Bank versus fogyasztóvédelem témakörhöz. Kellő távolságtartással szemléltem azt, amikor ez a kormány a fogyasztóvédelem kérdéskörét beleszuszakolta a Magyar Nemzeti Bank tevékenységébe. Nem azt akarom mondani, hogy a rablóra bízták a pandúrszerepet, mert nem szeretnék ennyire sarkosan fogalmazni, de azt igenis állítom, hogy a Magyar Nemzeti Bank számos, fő profiljába illő tevékenysége mellett nem alkalmas arra, hogy széles körű fogyasztóvédelmet gyakoroljon. Nézzék meg, hova jutottunk, képviselőtársaim! 2010 óta, bár ez a kormány akarta, még a szervezett és tömegeket átverő árubemutatókat sem sikerült teljes mértékben visszaszorítania. Beszéltünk erről itt a Házban számtalanszor. Összpárti konszenzus alakult ki a témában. Most olvastam egy nem messze itt hagyott Magyar Nemzetet, ahol azon panaszkodik a kormánypárti sajtó, hogy már megint idős emberek tömegeit verik át árubemutatókon. Szép jó reggelt kívánok! 2010 óta itt ülnek önök, mi pedig segíteni szeretnénk abban, hogy rendezzék ezt a kérdéskört, erre elkezdik itt nekem dicsérni, az indoklást felolvasva, a Magyar Nemzeti Bankba szuszakolt fogyasztóvédelmet. Hát, ennyit ér ez a fogyasztóvédelem jelen formájában!
És kitérhetnénk a devizahitelesek elképesztő helyzetére. A mai napon itt, amikor készültem egy felszólalásra, egy újabb kilakoltatási eseményről kaptam meg az élő közvetítést, hogy mondjam el itt, a parlamentben önöknek is, hogy persze, lehet jó irányban kozmetikázni, meg uniós jogszabályokat implementálni, meg aszpirint adni a haldoklónak, de ettől még nem változik az a helyzet, hogy folyamatosan dobálnak ki embereket elhelyezés nélkül az otthonukból. Ebben a pillanatban is a mai kilakoltatás, amiről közvetítettek, tudják, hogy miért maradt el? Azért, mert az egyik családtag külföldről kényszerült hazatérni, és a kötelező kéthetes karantén mentette meg - idézőjelben - a helyzetet, hiszen valahova el kellett neki vonulnia karanténra, és végül jobbnak látták egy 30 napos haladékot adni. De ne ez mentse már meg a magyar családokat, hanem mondjuk, egy széles körű kilakoltatási moratórium!
Nem ezzel a csomaggal van tehát bajom, hanem azzal van bajom, amit mellette önök nem nyújtanak be a parlament elé. Állítom, igen, ha 2022-ben egy nemzeti egységkormány alakul, vagy pedig egy olyan kormány, amely komolyabban veszi ezt a kérdést, akkor a pénzügyi felügyeletet álláspontom szerint ki kell vonni a Magyar Nemzeti Bank hatálya alól. Egy önálló, átlátható, tisztességes intézménynek kell megteremteni azon alapjait, amely sokkal hatékonyabban tud működni, mint a Magyar Nemzeti Bank alá - még egyszer mondom - beszuszakolt valami, ami konkrétan nem látja el a feladatát. Egészen elképesztő, hogy bár a balliberális kormányok idején szaporodott fel a devizahitel-állomány, és ez egy elképesztő történelmi mulasztás volt, a 2010 óta eltelt évek brutális, a bankok irányába történő letérdelése és az emberek irányába történő árulása alól ezt a kormányt senki nem fogja felmenteni. Amit önök csináltak ezekkel az emberekkel, az párját ritkítja egész Európában. Nincsen még egy ennyire szervilis, önfeladó kormány Európában, amely a bankrendszerrel szemben semmilyen pluszkövetelést nem támaszt, a magyar állampolgárokra pedig mindent odahárított. Azt látjuk, hogy ez nemcsak az EBRD-vel megkötött paktumuk óta van így, amit 2015 februárjában elkövettek, és amely angol nyelven a kormány honlapján most is megtekinthető, hanem bizony már korábban is a banki ágazati különadó, a tranzakciós illeték áthárításának engedésekor, vagy épp most a járványügyi kassza feltöltése során azzal, hogy a bankokra csak papíron vetettek ki különadót, de a valóságban ezt leírhatják az adójukból, folyamatosan szervilis módon járnak el ezen rendszer irányában, az állampolgárokat pedig nem védik. Egy ilyen klíma közepette beszélni pénzügyi fogyasztóvédelemről, mondhatnám, legalábbis cinikus.
Én csak bátorítom önöket arra, hogy ezt a csomagot, ha nincsenek benne aknák, akkor vigyék keresztül, vagy legalább a pozitív részeit. De azt is állítom, hogy rendszerszintű megoldást ez nem fog hozni. Ez körülbelül a tizenhetedik javaslat, amely bankok szanálásáról szól, pénzügyi intézmények helyzetének a megkönnyítéséről. Én értem az e mögött húzódó motivációkat, csak azt látnám szívesen, ha legalább ilyen súllyal a polgárok helyzetének rendezéséről is feküdnének előttünk törvényjavaslatok, miközben ezt nem látjuk.
Ugyanígy tudom üdvözölni azt is, hogy az ügyfelek kártalanítása esetén egy észszerűen hosszú terminust vagy határidőt próbálnak kikötni annak érdekében, hogy aki magánéleti vagy egyéb okokból nem tudja kártérítési igényét érvényesíteni, vagy mondjuk, annak a költségei sokkal nagyobbak lettek volna, mint az elnyerhető összeg, az kapjon adott esetben egy póthatáridőt ehhez, további lehetőséget. De megint csak azt üdvözölném, ha sokkal kevesebb ügy, sokkal kevesebb ügyfél jutna olyan helyzetbe, hogy egyáltalán kártérítésre szorul, hiszen ismerjük az egyes ember érdekérvényesítő képességét ezzel a szofisztikált és sokszor a kormánnyal is összejátszó rendszerrel szemben.
Nagyon ritkán fordul elő olyan, hogy az állampolgár teljes joggal és teljes kárát tudja érvényesíteni. Hogy mondjak egy példát szintén erről a napról és az érintett tárgykörről, ha egy kilakoltatási eseményt megelőzően egy végrehajtási eljárás zajlik, vagy éppen egy olyan árverésre kerül sor, amelynek körülményeit vitatja az adós, és ezt a vitatást gyakorlatilag foganatosítja, hiába jelzi a hatóságok vagy a bíróság felé, hogy neki problémája van az ügymenettel, ezzel sem felfüggesztést, sem halasztást nem tud az esetek döntő többségében elnyerni. Tehát ha valóban segíteni akarnak ezeken az embereken, akkor érjék el azt, és közösen hozzunk egy olyan törvénymódosító javaslatot, amely lehetővé teszi, hogy egy jogos kifogás megtételekor pontosan annyi haladékot kapjon az illető, amennyi az ügy körülményeinek a kivizsgálásához szükséges. Hányszor fordult már elő, hogy valakinek elárverezték az otthonát, kilakoltatták belőle, új tulajdonos került elő, és aztán a bíróság kimondta, hogy tulajdonképpen igazad van, barátom, de a vásárló jóhiszeműen szerzett, ezért tőle azt már visszavenni nem lehet. Egészen elképesztő, hogy a digitális korban, a XXI. században tömegek veszítik el az otthonukat ilyen körülmények között, amikor elvileg minden fillért tökéletesen láthatnánk egy transzparens rendszerben. Tényleg sokszor voltunk olyan helyzetnek kitéve, hogy végrehajtók már térült követeléseket követelnek, két végrehajtó banda követeli ugyanazt. Egészen elképesztő helyzetek adódnak, mert önök ezt hagyják. Tehát erre vonatkozóan is szeretnénk egy csomagot látni. De még egyszer mondom, a kilakoltatási moratórium lenne a legsürgősebb.
A digitalizáció korában, amelyet államtitkár úr helyesen említett, valóban egészen újszerű kihívásokra kellene felkészülnünk. Én viszont úgy látom, hogy sokszor egy ilyen lekövető, letapogató üzemmódban van mind a magyar kormány, mind pedig a megfelelő hatóságok, felügyeletek. Éppen ezért a Jobbik berkein belül dr. Brenner Koloman volt az, aki először megfogalmazta talán, hogy egy internetes ombudsman intézményének a bevezetése jelenthetne talán egy olyan megoldást, amely ezt a lekövető magatartást egy kicsit proaktívabbá tenné. Tehát olyan védőpajzsokat kellene kidolgozni, amely hatékonyan segíti csökkenteni az ügyfelek kiszolgáltatottságát, idős honfitársaink kiszolgáltatottságát, azt az általános információhiányt, amelyben az ügyfél az ügyintézés során van. Számtalan olyan feldolgozandó terület mutatkozik, amelyekről mi itt nagyon régóta beszélünk a Parlament falai között, és amelyek kapcsán ez a kormány egyszerűen nem hozza meg a szükséges intézkedéseket. Ilyenkor, amikor felolvassák az indoklást, mindig szerepel, hogy uniós jogharmonizáció, implementálni kell a nemzetközi javaslatokat, át kell ültetni, mert erre ilyen vagy olyan határidőnk volt - de hol jön már a polgárok érdekvédelme, az átfogó magyar fogyasztóvédelmi csomag? Mert a kettő igazából egymást erősítve tudna működni, és ez a kettő egymás hiányában sokkal kevésbé hatékonyan tud megmutatkozni, bármilyen jó javaslatokat ültetnek át a nemzetközi térből.
(17.40)
Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem vagyunk ellendrukkerek. Az előttünk szereplő pozitív irányú módosításokat mi támogatni fogjuk. Nyilván az aknákat még kutatjuk ebben az igen terebélyes javaslatban, hiszen megszoktuk azt 2010 óta, hogy ezek az aknák majdnem mindegyik javaslatban ott rejtőznek, vagy az utolsó pillanatban belekerülnek, árgus szemekkel figyeljük ezeket. Én a jó szándékot nem akarom elvitatni, de még egyszer mondom, ezt a jó szándékot egy ilyen jogszabály-átültető szándéknak érzem, és nem proaktív, kezdeményező, a hazáját védő, nemzeti elkötelezettségű cselekvési tervnek a magyar polgárok, ügyfelek védelmében. Én pedig ez utóbbit hiányolom nagyon-nagyon. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
