DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhai édesapám, aki juhászati ágazatvezető volt, pontosan tudta, hogy milyen fáradságos munka állattenyésztőnek lenni. Ő is, mint az összes, jó értelemben vett fanatikus mezőgazdász, élete utolsó percéig dolgozott ebben az ágazatban. Az ő elbeszéléséből és a napi fáradságos munkájából láttam azt, hogy milyen embert próbáló az a munka, amit a magyar mezőgazdaságban elvégeznek ezek az emberek. Természetesen a saját szememmel is volt szerencsém látni, hogy mit jelent az, amikor akár karácsonykor, húsvétkor, szombat, vasárnap vagy bármilyen ünnepnap ki kell mennie ahhoz a hodályhoz, mert az állat nem tudja, hogy éppen ünnepnap van, éppen karácsony van, és ajándékot osztanak. Etetni kell, itatni kell. A régi időkben még egészen más volt, ma már modernebb technológiák vannak a mezőgazdaságban, de az állatokra akkor is oda kell figyelni. Az igazi gazda akkor is kimegy az állatai közé, ha az egész egyébként egy sokkal modernebb technikával működik, mint 30-40 évvel ezelőtt.
Természetesen - és ebben nem volt vita itt a képviselők között - fontos, hogy megemlékezzünk az állattenyésztőkről. Hozzáteszem, én nem minden esetben kedvelem ezeket az emléknapokat, mert ez lekorlátoz bennünket egyetlen napra, miközben azt gondolom, a magyar mezőgazdaságban dolgozók mindennap kiérdemlik ennek az országnak a tiszteletét, az enyémet biztosan.
Ezzel együtt nem hiszem azt, hogy ez az emléknap az, ami az állattenyésztésnek vagy általában is a mezőgazdaságnak a legjobbat teszi, hogy ez a legfontosabb most, ez a kérdés a legfontosabb most, hogy legyen egy ilyen emléknap. Szerintünk a mezőgazdaság tekintetében el kell érni azt, hogy ez ne csak egy szűk elit játszótere legyen, hanem valóban egy nagy közös, amelyben mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg.
Ha segíteni akarunk a mezőgazdaságnak és ezen belül is az állattenyésztőknek, akkor nagyon világos célokat kell meghatározni a szakmai ajánlások alapján, és ezeket kell megvalósítani. Az elmúlt időszakban voltunk már 7 vagy 10 millió sertés országa, van már „Nemzeti húsgalamb” program, és tudjuk, hogy a nyúlágazatban például 7 millió vágóállat elérése a cél. Én azt javaslom, ma megjelent egy cikk a 24.hu-n, amit érdemes lenne mindenkinek elolvasnia. „El kell felejteni a parasztnosztalgiát” címmel éppen a sertéságazatról írnak, ahol természetesen megszólaltatják az ágazat szakembereit, akik elmondják, hogy hiába a rengeteg beleöntött pénz a sertéságazatba, mégsem tudunk versenyképesek lenni.
Nagyon szép célokat fogalmaztak meg az elmúlt időszakban. Államtitkár úr biztosan tudja, hogy hány alkalommal kérdeztem rá ezekre a dolgokra, mert a célok meghatározásán túl azért az odavezető utat is meg kellene ismerni, és látni kellene, hogy ezek a célok megvalósulnak. Közben persze azt tapasztaljuk akár egyszerű fogyasztóként is, hogy az olcsó importtermék folyamatosan veszélyt jelent egyébként a magyar termelőknek és gazdáknak, és nagyon sokszor önök hatalmi szóval léptek fel az áruházláncokkal szemben, hogy ne a magyarnál olcsóbb élelmiszereket árulják.
Varga képviselő úr említette az alapvető élelmiszerek áfájának kérdését, ahol javaslat volt az, hogy csökkentsük 5 százalékra az alapvető élelmiszerek áfáját. A kormánypártoknak az volt a felvetésük, hogy ez nagyságrendileg egy 140-150 milliárd forintos lyukat ütne a költségvetésben. De ha összehasonlítjuk azzal, hogy a Zala Zone 158 milliárdból épül, a Budapest-Belgrád vasútvonal meg alaphangon 1000 milliárd forintból, akkor azt gondolom, érdemes lenne átgondolni e tekintetben is a kormányzati célokat. Hiszen abban nem volt itt közöttünk vita, hogy a magyar mezőgazdaság mennyire fontos számunkra nemcsak azért, mert magyar, nemcsak azért, mert az élelmiszert adja számunkra, hanem azért, mert aki ezért megveszi a hazait, és erre látunk kampányt is, az pontosan tudja, hogy milyen más íze tud lenni a magyar mezőgazdasági termékeknek.
Ha valóban szeretnénk elismerni az állattenyésztőket, illetve azt az áldozatos munkát, amelyet tesznek értünk és ezért az országért, akkor, azt gondolom, a következő dolgokat kellene tenni. Először is egy megfelelő támogatási rendszert létrehozni, amely tényleg a bajbajutottakon segít. A pályázatokat időben el kellene bírálni, nem 300-400 nap alatt. A világjárvány idején hatékonyabban és gyorsabban kellett volna menedzselni az agráriumot. Azt gondolom, persze mi is hallottuk és olvastuk, hogy milyen segítséget nyújt a kormány, de ennél sokkal gyorsabb és hatékonyabb segítségre lett volna szükség. Folyamatosan tájékoztatni kellene az agrárium szereplőit az új, korszerű technológiákról és lehetőségekről. Pontosan ez a cikk, ez az „El kell felejteni a parasztnosztalgiát”, amely a 24.hu-n jelent meg, mutatja meg, hogy milyen technológiai hátrányban vannak a magyar termelők.
Azzal is lehetne például segíteni az agráriumot, hogy most nem tőlem kellene megtudniuk az állattenyésztőknek, hogy aki most nem tudta benyújtani a fejlesztési elképzeléseit az új állattartó telepek pályázata esetében az igen magas támogatási minimumok miatt, az megnyugodhat, mivel a vidékfejlesztési program irányító hatósága egy, az állattartó telepek kis értékű fejlesztését célzó új pályázati felhívás meghirdetését tervezi, melynek előkészítő munkája a miniszter úr tájékoztatása alapján már elkezdődött.
Igen fontos tehát, hogy ünnepeljük azokat, vigyázzunk azokra, tiszteljük azokat, akik az egészséges ételt biztosíthatják az asztalunkon. Nem biztos, hogy csak egy napra kell korlátozni, szerintem érdemes velük nap mint nap foglalkozni, pontosan azért, mert nagyon fáradságos és nehéz munkát végeznek értünk, és szükség van arra, hogy minél több lehetőséget, modernizációt, előremutató tájékoztatást és valóban stratégiai szakmai célokhoz kapcsolódó megvalósítási programokat láthassanak és olvashassanak. Innen szeretném nekik újra és újra, mindazoknak, akik a mezőgazdaságban dolgoznak, megköszönni azt, hogy végzik ezt a munkát, nélkülük nem lenne olyan kenyér, nélkülük nem lenne olyan étel az asztalon, úgyhogy mi a fenntartásaink ellenére is, ezekkel a megjegyzéseinkkel és kritikáinkkal együtt is pozitívan állunk hozzá ehhez a határozati javaslathoz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiból.)
