DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaink! 2020. október 3-án volt a 30. évfordulója Németország immár második újraegyesítésének. 1871. január 8-án volt az első német egység, amely egy óriási birodalmat hozott létre Európában, és amely birodalom végső szétesése a második világháborúhoz köthető szerepvállalásból ered.
A második világháború után Németország nyugati fele, amely Német Szövetségi Köztársaság néven alakult, az amerikai Marshall-segélyből, amely gyakorlatilag egy kölcsön volt, a háború után újjáépítették az országot. Ugyanilyen értékű Marshall-segélyt kapott Magyarország 2004 és 2019 között az Európai Uniótól, amivel nemhogy újjáépítették vagy komolyan fejlesztették volna az országot, hanem a pénz nagy része oligarchateremtő eszközzé silányult, és minimális értéknövekedést okozott mind a gazdaságban, mind a nemzet vagyonában.
Amikor 1990. október 3-a előtt megkezdődtek az újraegyesítés tárgyalásai, Franciaország és Nagy-Britannia, mint a legerősebb európai hatalmak, rendkívüli módon ellenezték a német egyesítést, tekintettel arra, hogy még mindig az az érzület vezérelte őket, amelyet a németországi 1871-es egyesítéstől a második világháborúig játszott szerepe mutatott ennek a birodalomnak. De nem jött be a számításuk, mert szerencsére az egységes Németország az európai béke záloga lett.
A kelet-európai határnyitás volt a leggyorsabb mozgatórugója Németország egyesítésének. Akkor a kelet-európai országok az NDK-polgárok találkozóhelye volt, és aztán a Német Szövetségi Köztársaságba vándorlásuk egy olyan történelmi pillanat volt, amelyet meg kellett volna az akkori első szabadon választott parlament után alakult kormánynak ragadnia, és mindazokat a rendkívüli hátrányokat, amelyeket az első és második világháború után hazánk elszenvedett, és úgy kiáltottak ki minket bűnös nemzetnek, hogy soha nem robbantottunk ki háborút, és soha nem voltunk bűnösek - no, ezt a történelmi pillanatot Németország újraegyesítése után meg kellett volna ragadni. De a magyar kormánynak ezt sem sikerült megragadni, mert alapvetően a kormányzat a gimnáziumi tanítványokból és a volt iskolatársakból állt, és nem azokból a nagy tudású, nagy nemzetközi tekintélynek örvendő emberekből, akik tudták volna Németország segítségével azokat az ártalmakat enyhíteni, amelyeket elszenvedtünk az első és a második világháború után, és a szocialista rendszerben pedig tovább szenvedtük.
Németország egyesítése óta is nem azt ígéri a népnek, a polgárainak, hogy majd ezután majd egyszer jobb lesz, mint a magyar kormány szokta, hanem minden pillanatukban a közjót szolgálják, és a legfontosabb motivációja a mindenkori egyesült Németország kormányának, hogy a mindennapokban mindenki megélhesse azt, amire teremtetett, és amihez úgy érzi, hogy affinitása van. Az esélyegyenlőség, a demokratikus jogállami rendszer maradéktalanul érvényesül, és bár rengeteg kritika éri a német kormányzatot a migrációhoz való viszonyában, egyet nem lehet elfelejteni: Németország kormányzata keresztény alapokon áll.
1998-ra a német egyesítést követően a keletnémeteknek már 59 százaléka mondta azt, hogy javultak az életfeltételei 1990 és 1998 között. Ez azért volt nagy dolog, mert nagyon sokan szkeptikusak voltak Kelet-Németországban, hogy vajon ez az egyesítés számukra előnyt hoz-e. A mai napig is azért elég sokan azt mondják, hogy többet vártak ettől.
1996-ra nálunk viszont a bérek reálértéke 26 százalékot csökkent, ami azt jelenti, hogy Magyarország hiába egy új demokratikus rendszerben, piacgazdasági viszonyok között tudta építeni életét, képtelen volt azt az utat járni, amit Németország sikeresen abszolvált. A nyugdíjak reálértéke Magyarországon ez idő alatt 31 százalékra csökkent, és 2004-re érte el újra Magyarországon az 1989-es szintet.
Csak pár adatot hoztam ide párhuzamosan Németország, az egyesült Németország és Magyarország összehasonlításában, és azt tudom mondani, hogy nekik sikerült, nekünk sajnos nem. Köszönöm szépen.
