MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA,
MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Pedig már akartam gratulálni, hogy milyen jól megy.
Tisztelt Ház! Nagyon… (Nacsa Lőrinc: Bírálta az ülésvezetést!) Nem, dicsértem! (Derültség.)
Nagyon-nagyon röviden szeretnék szólni, és nem is akarok nagyon mélyen belemenni. Nagyon bájosnak tartom azt a vitát, amit az elmúlt két napban a Fidesz-KDNP próbál itt folytatni a Jobbikkal. Ha jól értem, és ha most ilyen politikai elemző lennék, akkor azt mondanám, hogy ráfordultunk a választási kampányra, és úgy gondolják, hogy leginkább ezen a részen kell valamilyen módon rést ütni. Helyes, próbálkozzanak! Itt eszembe jutott egy régi vicc, nem fogom végigmondani: amikor a tetten ért férj azt mondja a feleségnek, hogy de kinek hiszel, drágám, nekem vagy a szemednek. Úgyhogy azt gondolom, mindenképpen érdemes ezt önöknek mindig szem előtt tartani.
Nos, ami a konkrét előterjesztést illeti, itt a vitában nem akarok senkinek csalódást okozni. Nyilvánvalóan én magam is úgy gondolom, hogy valamikor tizen évvel ezelőtt pont azért szüntették meg vagy szüntette meg az akkori többség az állami közalapítványokat, mert úgy gondolta, hogy nagyon csekély a hatékonysága, nagyon-nagyon sok költséggel próbálja meg vagy tudja az állami vagyont üzemeltetni. Tudom, megértettem az elején államtitkár urat, megértettem azt, amire a jobbikos képviselőtársam reagált. Ez egy teljesen normális vezetői attitűd: bemegy az ember egy céghez, megnézi, hogy a piramis lapos vagy csúcsos, és ha csúcsos, akkor lapítja, ha lapos, akkor csúcsosabbá teszi, tehát valamilyen módon nyilvánvalóan valakinek hozzá kell ehhez az ügyhöz nyúlni.
Azt is pontosan értjük most már, hogy néhány esztendővel ezelőtt, amikor önök úgy döntöttek, hogy visszahozzák ezt a rendszert, akkor valójában már készültek a felsőoktatás átalakítására. Tehát nyilvánvalóan látszik, hogy többségében a rendszer létrehozásának a lényege pontosan a felsőoktatásban önök által valamilyen módon hatékonynak nevezett - most látjuk éppen a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, hogy ez mennyire jól működik - átalakítás, a magántőke bevonása és a működés hatékonyságának növelése. De úgy tűnik, hogy közben megjött az étvágy, közben mindenkinek van mindenféle ötlete, és azt gondolom, arra készülhetünk a közvetkező hónapokban, a következő időszakban, hogy egyre több ilyen típusú vagyonátadási dolog meg fog jelenni. Én magam egyszerűen nem tudok egy darab érvet sem most felsorolni az elmúlt tíz percben elhangzottakból, hogy tényleg mi indokolja azt, hogy ezeket a dolgokat megtegyék, mi az, amit egyébként nem tudnának megtenni bármilyen más formában és bármilyen más módon, de nyilvánvalóan megvan ennek a maga oka, majd ezt egyszer a történészek meg fogják fejteni.
Szeretném önöket megnyugtatni abból a szempontból, hogy nekünk nincs semmi bajunk a Millenárissal, én például kifejezetten kedvelem. Ha ez itt valamilyen módon a mai napot nyugodtabbá teszi, akkor én ezt szívesen magamra vállalom és magamra húzom. Ami pedig ezt az új parkot illeti, a minap pont a kisgyermekemmel ott játszottunk. Nekem egy picit sok a beton, de a gyerek kétségtelenül tényleg élvezte, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy a város közepén ne további, valamilyen módon a funkcióhoz nem illeszkedő fejlesztések menjenek végbe. Tehát magyarul: az én támogatásomat ebben az ügyben bírja.
Ami a Batthyány Alapítványt illeti: biztos vagyok benne, hogy maga a 1991-es cél… - ha nézték az alapítványt, gyakorlatilag ez évek óta nem működik. Tehát: ha most ez azt jelenti, és akkor államtitkár úr majd bólogat, vagy valaki elmondja, hogy most úgy érzik, hogy ez a cél nagyon fontos, és egyébként úgy tűnik, hogy bizonyos szempontból ez már egy haldokló alapítvány - ugye, Granasztói nagykövet úr volt az, aki még ezt anno létrehozta, ő volt az első ilyen vezetője -, akkor azt mondom, hogy persze, támogatható cél, nem is nagyon akarnánk, akarnék ezzel vitatkozni.
Ami a harmadikat illeti, ezt a Mathias Corvinus Collegiumot: egy picit nem tartom azt szerencsésnek, államtitkár úr, hogy önre adták ki ezt a feladatot, hogy most önnek kell itt ezt az expozét elmondani. Azt gondolom, egy picit talán elegánsabb lett volna, ha ezt valaki más csinálja, ugye, mégiscsak ön ennek az elnöke. De lelkük rajta, ha ez a feladat, ez a feladat.
Nyilván nem titok, tehát azt pontosan látjuk, hogy mi ez a kollégium, pontosan látjuk, hogy kell egy ilyen utánpótlásképző központ. Kár, hogy a mi pénzünkből csinálják ezt, tehát azért van ott elég tartalékban, ahonnan ezt esetleg elvehetnék. De ha úgy gondolják, hogy egy picit az állami pénzből is kell az utánpótlást képezni, akkor képezzék. Sok sikert és jó munkát kívánunk önöknek!
Mindezekkel együtt, még egyszer mondom, az alaptételben nem látunk semmilyen olyan érvet, gondolatot, ami miatt ezt nekünk támogatnunk kellene a későbbi szavazáson. Köszönöm szépen.
