NACSA LŐRINC,
NACSA LŐRINC,
NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik identitásválságának olyan fokára értünk el, hogy most már nyilvános parlamenti felszólalásokban próbálja Z. Kárpát Dániel boncolgatni, hogy jobboldali vagy baloldali párt-e a Jobbik, és itt próbálja a plénum előtt megvitatni, hogy végül is hova is tartoznak. (Z. Kárpát Dániel: Nem tehetsz róla…) Képviselő úr, ön azt állítja, hogy mi nem tudom, milyen e-maileket kaptunk a pártközpontból, vagy nem tudom, mit kell mondani. Mi a szemünknek hiszünk: önök baloldali pártként viselkednek. Ha nem akarják, hogy ezt mondjuk, ne viselkedjenek így! Ez szerintem ilyen egyszerű.
Ami az ön által felvetett kérdéseket illeti, egyébként ez a jobb-bal oldali vita különösen izgalmas annak fényében, hogy rajtunk kéri számon a nemzeti vagyon csökkenését, miközben az elvbarátai közös logóval annak a Gyurcsány Ferencnek, akinek önök tegnap is tapsoltak… - ők szétlopták az országot, 190 állami céget privatizáltak, felére csökkent az állami vagyon az ő idejük alatt, nekik tapsol, minket pedig számon kér. Talán itt lehet ez a disszonánsság, ami megmagyarázza, hogy mi miért használjuk néha a kommunikációnkban a baloldali kifejezést önökre. (Z. Kárpát Dániel: Nem tehetsz róla, nem haragszom.)
De menjünk tovább! 7000 milliárd… - nem baj, képviselő úr, az előbb elmondhatta itt tíz percen keresztül a gondolatait. 7000 milliárd forinttal nőtt az állami vagyon az elmúlt tíz évben; 7000 milliárd forinttal. Ajánlom figyelmébe az erről szóló híreket. (Z. Kárpát Dániel: Ti hamisítottátok a statisztikát!) Ajánlom figyelmébe a Nemzeti Vagyonkezelő honlapját, az ott megtalálható társasági vagy ingatlanportfóliót, ajánlom figyelmébe az erről készült különböző listákat, különböző törvények mellékleteit. És igen, büszkék vagyunk arra, hogy 7000 milliárd forinttal gyarapítottuk a nemzeti vagyonunkat, hogy olyan patrióta politikát tudtunk folytatni, ami alapján 7000 milliárd forinttal nőtt az állami vagyon, miközben az önök szerencsi szövetségesei szépen leépítették ugyanezt. Széthordták, és egyszerűen a rablóprivatizációk során az állami vagyonból egyszer csak magánvagyon lett; például akkor is, amikor Gyurcsány Ferenc volt kormányon, és Arató képviselő úr államtitkár volt.
Na, nézzük csak a Millenárisnak az ügyét, hiszen számomra ez egy kedves ügy! Én nagyon szeretem a Millenárist, sok időt töltöttem ott gimnazista éveim alatt. Persze, akkor a szocialista boszorkányüldözés zajlott a Millenáris ellen. (Arató Gergely: Ezt élvezted?) Nem tudom, hogy miért haragudtak meg a Millenárisra, annak ügyvezetőjére, korábban, 2002-2003 után is miért próbálták meg minden eszközzel ellehetetleníteni azt a projektet, miért próbálták meg ellehetetleníteni Gestapo-módszerekkel annak ügyvezetőjét, miért próbálták tönkretenni az egész Millenárist. Szívük rajta, lelkük rajta! Szerencsére 2010-ben ez megfordult, és azt gondolom, hogy mára még az önök házi sajtója, a 444 is elismerte, hogy a Széllkapu projekt igen jól sikerült. Bár önök ezek után csöndben maradtak, és akik nagy hangon szidták ezt a projektet, most inkább csendben lapítanak, és nem kérnek ezért bocsánatot. Ez egy kifejezetten Budapest és a budai kerületek hasznára és javára váló projekt volt.
Azt gondolom, hogy az itt, a törvényjavaslatban bevezetett alapítványi forma hasznosan fog tudni működni az odalátogatók, a környéken élők és az ott kikapcsolódni, kulturálódni, pihenni vágyók számára. Én örülök annak, hogy ebben az alapítványi formában tud majd tovább működni a Millenáris sok fiatalnak, a kiállításokon keresztül, a kulturális élményeken keresztül, az iparművészeti emlékeken keresztül és a közösségteremtésen keresztül. Hiszen azt gondolom, hogy egy ilyen közösségi tér mit sem ér közösség nélkül, mit sem ér emberek nélkül, az embereket kell benne néznünk, az emberek céljait kell hogy szolgálja ez a beruházás és ez az alapítványért történő változtatás is, hogy ne egy hivatalként működjön a Millenáris, hanem az emberekhez közel lévő, a közösség értékét, a közösség megteremtését célul maga elé tűző alapítványként tudjon működni, ezt kifejezetten fontosnak tartanám.
Rám nagyon nagy hatást gyakorolt gyermekkoromban az „Álmok álmodói” kiállítás, amiről Arató képviselő úr biztos el fogja mondani a felszólalásában, hogy miért semmisítették meg. Nem elrakták egy raktárba, hanem az „Álmok álmodói” kiállítást megsemmisítették, miután visszaszolgáltatták azokat az emléktárgyakat, amelyek valamelyik magántulajdonoshoz tartoztak, a kiállítás maradék részét egyszerűen a földdel tették egyenlővé. A nemzeti büszkeség, a hazafiság, a magyar dicső múlt ennyit jelentett a baloldalnak 2003-ban is.
Azt kifogásolta Z. Kárpát Dániel, hogy van egy olyan számonkérési rendszer, hogy ha valaki a vagyonkezelésben nem az odaítélt célok szerint hajtja végre a vagyonkezelést, vagy nem arra használja a vagyont, akkor ott a jogsértő magatartás ellen fel kell lépni, és ezt egyébként jelezni kell. Ezzel ő is elismerte, hogy van egy ilyen jelzőrendszer, vagy egy ilyen helyes, az átláthatóságot segítő és az eredeti céloknak megfelelő rendszer. Most, hogy átfutottam a listát, szerintem jelenleg egy ilyen eset van most, hogy a vagyonkezelői alapítvány nem a cél szerint bánik a vagyonnal, ez a Színház- és Filmművészeti Egyetem, hiszen az oktatásért adták oda az intézményt a vagyonkezelő alapítványnak, nem pedig a balhéba. De remélem, hogy ez a belső ügy nagyon hamar rendeződni fog, úgyhogy most ez az egyetlen olyan eset. Én azt gondolom, hogy ön azt kifogásolja, hogy nincs elég jogsértő eset. Én annak örülök, hogy nincs elég jogsértő eset, és jól működnek ezek a vagyonkezelői alapítványok.
Az elmúlt időszakokban, az elmúlt években önök minden ilyen törvényjavaslat vitájánál azt mondták, hogy ez majd rosszul fog működni, vagy nem fog tudni működni, és az idő azt igazolta, hogy ezek tudnak működni, tudnak átláthatóan működni, tudnak az odarendelt célok szerint működni, és egyébként tudnak a magyar társadalom javára, a magyar társadalom hasznára működni, ami szerintem a legfontosabb.
(14.40)
Ilyenről beszélünk egyébként a Mathias Corvinusnál is. Azt gondolom, a Kárpát-medencei tehetséggondozás mindannyiunk közös ügye, nem gondolom, hogy itt pártpolitikai vitát kellene folytatnunk arról, hogy mennyire fontos a tehetséggondozás, mert csak egymás fölé kellene licitálnunk, mert szerintem minden párt fontosnak tartja a tehetséggondozás ügyét. Nem minden párt tartja fontosnak a határon túli tehetséggondozás ügyét, de ez megint csak, hál’ istennek, egy marginális kisebbség jelenleg a parlamentben.
Azt gondolom, a tehetséggondozás ügye közös ügy, nemzeti ügy, fontos, hogy megtaláljuk azokat a tehetségeket, fontos, hogy jó környezetben tudjuk azokat a tehetségeket, fontos, hogy vezessük az útjukon azokat a tehetségeket, akik aztán később Magyarország hírnevét tudják öregbíteni, hozzá tudnak tenni a társadalom építéséhez, akik értéket tudnak alkotni. Úgyhogy azt gondolom, ez is egy előremutató kezdeményezés.
Még azt mondanám Z. Kárpát Dánielnek, aki az „állam az államban” példát hozta és a kiszervezést, hogy például a Batthyány Lajos Alapítványnál most lesz pont kormányzati bevonás, tehát nem kiszervezzük, hanem az állam részt kíván vállalni a Batthyány Lajos Alapítványban, Antall József örökségében, úgyhogy pont ellentétes folyamatok zajlanak, mint ahogy azt a képviselő úr elmondta. Én örülök annak, hogy Antall József öröksége nem szertefoszlik, hogy a fiatalok politikai kultúrájának a segítése nem szertefoszlik, hanem ilyen módon a kormányzati szerepvállalással csak meg tud erősödni, minőségileg feljebb tud menni.
Éppen ezért támogatom az előttünk fekvő három módosítást. Ezek nem összefüggő módosítások, de mégiscsak mind a három a magyar nemzet ügyét szolgálja, éppen ezért tudjuk támogatni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
