DR. ARADSZKI ANDRÁS,
DR. ARADSZKI ANDRÁS,
DR. ARADSZKI ANDRÁS, a KDNP képviselőcsoportja részérőll: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ma egy olyan törvényjavaslat és határozati javaslat vitáját kezdtük meg, amelyek megvitatásának előzménye volt, tulajdonképpen jó előzménye lehetett volna a 2018. december 12-én az éghajlatváltozásról megtartott vitanap. Akkor a határozati javaslatot és törvényjavaslatot benyújtók más egyéb elfoglaltságuk miatt távol maradtak a vitanaptól, akkor ez a fontos, az emberiség számára is fontos kérdés megvitatása nem volt olyan súlyú, hogy részt vegyenek ezen a vitán. Ha itt lettek volna, hallhatták volna, hogy a részt vevő képviselők között egyetértés volt abban, hogy az emberiség modern korában megtapasztalt légköri felmelegedés kiváltó oka alapvetően az emberi tevékenységre vezethető vissza.
Nyilvánvalóvá tettük, hogy az éghajlatváltozásból eredő komplex elemzésnek vannak gazdasági, technológiai, szociális és politikai aspektusai is, amelyek között el kell tudni igazodni, és meg kell találni azt a stratégiát, amely stratégia úgy tud sikeres lenni az éghajlatváltozás megállításában, a felmelegedés maximalizálásában, hogy legalábbis nem rontja az emberi lét minőségét. Arra, hogy milyen lesz az emberi lét minősége a jövőben, milyen elvárásoknak, milyen élethelyzeteknek felel meg az emberiség, hadd ne térjek ki, mert nem vagyok jövőbe látó. Azonban bizonyos, hogy ez a komplex feladat egy nagyon komoly kihívás számunkra, és ezen a napon ezzel kapcsolatban idéztem Ferenc pápának a Laudato si’ enciklikáját, amelyben a következőkkel jellemezte a mai embert érő kihívást és a felelősségének objektív létét. „A fogyasztás, a pazarlás és a környezetkárosítás üteme meghaladta a bolygó lehetőségeit, olyannyira, hogy a mostani életmód, mivel nem fenntartható, csak katasztrófákhoz vezethet, miként az egyes térségekben már ténylegesen visszatérően ez történik. A jelenlegi egyensúlyvesztés hatásainak enyhítése attól függ, hogy mit teszünk most, különösen, ha figyelembe vesszük azt a felelősséget, amelyet nekünk tulajdonítanak azok, akiknek majd viselniük kell a legsúlyosabb következményeket.”
Tehát az emberiség számára eljött a tettek ideje, mégpedig a közös cselekvés ideje, mérlegelve a társadalompolitikai változások irányát, elemezve a globális kihívásokat. A mostani helyzetet egy sürgősségi osztályhoz tudnám hasonlítani, és az időpont is adekvát ehhez, amikor technológiai válaszokat kell keresnünk a felmerülő éghajlatváltozási indikátorokra, a felmelegedésre, a légkör elszennyeződésére, de nem kerülhetjük el azt sem és nem szorítkozhatunk arra sem, hogy csak technológiai kérdéseket keresünk, hanem, ahogy az előbb is mondtam, figyelnünk kell az emberi lét minőségének alakulására is.
Tisztelt Ház! Ahogy elmondtam az előbb, 2018. december 12-én érdemi vitát lehetett volna folytatni ezekről a komoly kérdésekről és megközelítésekről, azonban nem volt erre lehetőségünk. Mi itt voltunk akkor és most is itt vagyunk és részt veszünk az előterjesztések vitájában. Mi történhetett 2018. december 12-e és a két javaslat benyújtása, 2019. augusztus 1-je és szeptember 5-e között, mi változott meg ez alatt az időszak alatt? Mondhatnánk azt is, hogy semmi különös, mert az ENSZ égisze alatt a közös gondolkodás eredményeként a 2015-ben létrejött párizsi megállapodás létezik, és a társult, elfogadó államok kellő erőfeszítéseket tesznek többségében az iránt, hogy az abban foglalt célok elérése realitássá váljon.
Erre csak egy-két adatot szeretnék mondani igazolásul. A Nemzeti Energia Ügynökség tanulmánya szerint az energiatermeléssel összefüggő üvegházhatású gáz kibocsátása a fejlett gazdaságokban 1,7 százalékos növekedés mellett vagy ellenére 3,2 százalékkal csökkent. Ebben a csökkenésben jól teljesített az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán. Ellenben kisebb mértékben, de nőtt a kibocsátás Kínában, Indiában és az úgynevezett harmadik világban. Ez a jelentés azt is mondja, hogy a sikeres kibocsátáscsökkentés mögött elsősorban az áll, hogy a fosszilis alapú energiatermelés részaránya az adott területeken, adott országokban csökkent, helyébe lépett egyrészt a megújuló alapú energiatermelés, másrészt növekedett a nukleáris kapacitások termelési mennyisége.
Az is látszik ebből a dologból, hogy a legnagyobb kibocsátók hozzájárulása elkezdődött, de mindannyian tudjuk, hogy ez még nem elég a klímaváltozással kapcsolatos problémáink kezelésére. De más is változott. Ami megváltozott ettől az időponttól kezdve - már úgy értem, a 2018. decemberi vitanap és a törvényjavaslat, illetve a határozati javaslat benyújtása közötti időszakban -, az az volt, hogy a világ számos országában a politikai baloldal, szövetkezve a liberálisokkal, új politikai terméket talált ki magának, a klímavészhelyzetet. A balliberális zöld erők ma is azt vallják, hogy ők a progresszívok, szemben a konzervatív nemzeti politikával. Ez a progresszivitás az, amely mindig meg akarta változtatni az emberiséget és annak létezési formáit. Az effajta progressziónak jellemzője a politika tematizálása. Még olyan fontos dolgot is a politika eszközévé silányítanak, mint a teremtésvédelem, természetvédelem, környezetvédelem. Ma új politikai témát találtak: ez a klímavédelem. Ma nem hallunk tőlük természet- és környezetvédelemről, hanem ők most klímavédők és klímatudatosak. A klímaveszélyhelyzetet meg kell hirdetni, mert vannak klímagyilkosok, miképpen régebben voltak maradiak és reakciósok. Ez a fajta progresszivitás nagyon gyorsan tud haladni, így hamar eljutottak a mezőgazdaság, az állattartás korlátozásáig, megszüntetésének óhajáig.
(13.00)
Ennek az új politikának az alkalmazását éreztük és érezhettük az előttem szóló előadók hozzászólásaiból, kivéve Bencsik Jánosét. Ennek az igazolására hadd mondjak egy-két másik tényt! Eddig a világ 1250 önkormányzata hirdetett klímavészhelyzetet, ahogy 2019 novemberének végén az Európai Parlament is. Emellett 16 ország van, ahol egyes régiók hirdették ki a klímavészhelyzetet, és 9 olyan ország van, ahol azt a parlament állapította meg. Ezek Argentína, Ausztria, Banglades, Franciaország, Írország, Japán, Málta, Portugália és Spanyolország. A felsorolt országok többségét balos, zöld- és liberális politikusok vezetik. Macron elnök neoliberális csapatáról ez egyértelműen állítható, Kanadában olykor a szélsőség határát érintő liberális baloldali többség van, ugyanez mondható el Argentínáról és a spanyol kormányzó erőkről is.
Ha ránézünk a térképre, eléggé egyértelmű, hogy a klímavészhelyzetet a nyugati világban és a fejlett országokban szeretnék kihirdetni, Európa, illetve Észak-Amerika és Ausztrália nagyvárosaiban, kerületeiben, régióiban. Afrika, Dél-Amerika és Ázsia szinte teljesen hiányzik a klímavészhelyzetet hirdetendők listájáról. A legnagyobb kibocsátók közül India és Kína sehol nincsen. Tehát a világnak azon a részén, ahol szintén sok tennivaló van a klímavédelemmel kapcsolatban, nincs klímavészhelyzet, pedig úgy gondolom, hogy ezekben az országokban nem az energiafelhasználást kell kiemelten megcélozni, mert itt számos területen létezik az energiaéhség, hanem azt, hogy az energiatermelés elkerülhetetlen növekedése minél kisebb CO2-kibocsátással történjen, megtartva az elnyelő természetes kapacitásokat és lehetőségeket. Ez az egyik igazi nagy kihívás, és elsősorban itt jelentkezik az, hogy nem feltétlenül technológiai választ kell adnunk a klímaváltozás kihívására.
Tisztelt Ház! Mint ismeretes, az Európai Parlament 2019. november végén szintén klímavészhelyzetet hirdetett. A magyar néppárti delegáció ezt nem szavazta meg, állásfoglalásukban ezt írták: a néppárti frakció a klímavédelem ügyében és az újabb és újabb szavak helyett a cselekvés mellett foglal állást. A klímaváltozás valós folyamat, valós veszély, ezért pusztán fölösleges szójáték, hogy vészhelyzetről vagy sürgősségiről beszélünk, a lényeges a cselekvés. A magyar kormány eddigi tevékenysége során, 2010 óta, ha nézzük, szintén a cselekvés oldalára áll, és nem az újabb és újabb szavak megalkotásához, kimondásához ad garanciát vagy ad hozzájárulást.
Ha a cselekvésről beszélünk, akkor érdemes megvizsgálni, hogy a magyar parlament, a kormány milyen döntéseket, intézkedéseket hozott az éghajlatváltozással szemben. Az elfogadott Alaptörvényünk már eleve tartalmazza azt a gondolatot, hogy meg kell óvnunk a Kárpát-medence természet adta értékeit, és azt is, hogy felelősséget kell viselnünk utódainkért, és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmeznünk kell az utánunk jövő nemzedék életfeltételeit. Az Alaptörvényünkből fakadóan a kormány intézkedései nem klímavédelemről, nem klímavészhelyzetről szólnak, hanem összhangban az európai uniós kötelezettségeinkkel, az Alaptörvényben megfogalmazott teremtésvédelmi elveket támogatva a természetvédelemre, a környezetvédelemre irányulnak.
Ennek céljait meghatároztuk, a keretrendszerét folyamatosan alakítjuk ki. A parlament elfogadta a nemzeti éghajlatváltozási stratégia második változatát 2018. október 30-án, amit a parlament ellenzéki része nem szavazott meg. 2020. január 8-án a nemzeti tiszta fejlődési stratégia tervezete készült el, amelynek részei a nemzeti energia- és klímaterv, új nemzeti energiastratégia, az éghajlatváltozás Kárpát-medencei hatását vizsgáló jelentés, és pluszként benne van, elfogadott lett a nemzeti éghajlatváltozási stratégia második változata, aminek a végrehajtása az éghajlatváltozási cselekvési terv, amelyből három-három évente négy-négy darab születik majd meg.
Mit tartalmaznak ezek a dokumentumok? Vizsgálják a 2018-2030 közötti időtartamban 2050-re kitekintve az éghajlatváltozás hatásait, ökoszisztémák és ágazatok éghajlati sérülékenységének értékelését, az üvegházhatású gázok 2050-es céljai elérését és céljait, céltartományait. Tartalmazza a hazai dekarbonizációs útitervet, nemzeti alkalmazkodási stratégiát, szemléletformálási tervet.
A kormány a nemzeti tiszta fejlődési stratégiának, ami tervezet, szintén több alrendszerét állapította meg: nemzeti energia- és klímatervet, új nemzeti energiastratégiát és az éghajlatváltozás Kárpát-medencei hatását elemző jelentést. Fontosnak tartom elmondani, hogy mindezek a dokumentumok összhangban vannak azokkal a célokkal, amelyeket európai uniós szinten, illetve a párizsi klímamegállapodás tekintetében egyetemes, globális szinten Magyarország elfogadott és támogatott.
Én azt gondolom, hogy ezeknek a dokumentumoknak a birtokában a kormány kormányzati szinten is letett előre fontos lépéseket. Hadd emeljem ki, hogy 2018 után egyesítette az energetikai és a klímavédelmi feladatokat az Innovációs és Technológiai Minisztériumon belül, ezáltal is egy komplexebb és harmonizáltabb megközelítés kidolgozására vált valóra nagyobb lehetőség, ami mindannyiunk javát fogja szolgálni.
Fontosnak tartom azt is aláhúzni, hogy az elmúlt időszak alatt olyan döntések, olyan akciótervek kerültek előtérbe, illetve olyanokat fogadtunk el, amelyek határozottan leteszik a voksot, leszik az álláspontot a klímasemlegesség mellett. Magyarország 2050-ig vállalta, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 1990-hez képest 95 százalékkal csökkenti. Ehhez fontos lépéseket már korábban is megtettünk, amikor az energiatermelés tekintetében egyrészt bezártuk a Vértesi Erőművet, bezártuk a márkushegyi bányát, és most szó van a Mátrai Erőmű átalakításáról is. Döntés született a szintén klímasemlegességi szempontból kulcspozícióban lévő Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásáról, és döntés született arról is, hogy milyen arányban és milyen módon kívánjuk kiegészíteni a bázis-, alaperőművi szolgáltatást a megújulókra épített áramszolgáltatásra, energiaszolgáltatásra is. Az bizonyos, hogy 2045-re ezek a számok olyanok lesznek, amelyek egyébként meghaladják az előterjesztés tárgyát képező törvényjavaslatban foglalt elvárásokat is.
Összességében azt tudom mondani, tisztelt Ház, hogy a magyar kormánynak megvan az a szándéka és elkötelezettsége, hogy az akciótervében megfogalmazottaknak megfelelően a következő években a jövő nemzedék életfeltételeinek biztosítása érdekében megtegye azokat a lépéseket, amelyek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését jelentik. És nemcsak az energetikában vannak ezek a fontos lépések, hanem a közlekedésben is, amelyik a második legnagyobb kibocsátó terület az üvegházhatású gázok kibocsátásában.
A már jóval ezelőtt, több évvel ezelőtt elindult Jedlik Ányos-program keretei között a közlekedés elektrifikációja mellett tette le a voksot, ami azt jelentette, hogy olyan támogatási rendszert dolgozott ki a kormány, amelynek következtében lehetőség nyílt arra több helyen és időben, hogy gyorstöltő állomások induljanak. Támogatások keretei között megkönnyítettük az elektromos meghajtású gépjárművek beszerzését, és mindamellett azt a célt fogadtuk el és gyakoroltuk a munkánk során, amely szerint el akartuk érni, hogy az ország elektromos autóval, elektromos közlekedéssel átjárható legyen.
(13.10)
Mindezeket összegezve azt kell mondanom, hogy e tekintetben igen-igen jól állunk, összhangban vagyunk a vállalt európai kötelezettségeinkkel, és Magyarország a hozzájárulásához képest azt meghaladó módon járul hozzá a klímavédelemhez; a hozzájárulás alatt azt értem, hogy milyen mértékben vesz részt az üvegházhatású gázok kibocsátásában. Azt kell mondanom, hogy e tekintetben az 1990-es bázishoz képest jól állunk, tartani tudjuk azt, hogy 2030-ra ’90-hez képest az üvegházhatású gázok kibocsátása 40 százalékkal csökkenjen, és ezt a későbbiekben magasabb szintre tudjuk emelni.
Ha megnézzük a benyújtott törvényjavaslatot, illetve határozati javaslatot, tisztelt Ház, akkor azt lehet mondani, hogy az elmondottakra figyelemmel is annak elfogadása, jövőbeni elfogadása egy kissé idejétmúlt lenne, azaz nem időszerű már a benyújtott országgyűlési határozati javaslat elfogadása.
Ha megnézzük a pontokat, az 1. pont arról szól, hogy az Országgyűlés kötelezze a hivatalos úton kijelölt képviselőjét, hogy ’19. szeptember 23-án, a rendkívüli ENSZ-klímacsúcson milyen álláspontot kövessen a képviselő. Anélkül, hogy ez a határozati javaslat elfogadásra került volna, ezeknek a követelményeknek megfelelően járt el a magyar képviselő, amit ebben a határozati javaslatban a benyújtók megfogalmaztak.
A 2. pont tekintetében két döntésre tett javaslatot a határozati javaslatot benyújtó. Egyrészt, hogy haladéktalanul hirdesse ki a klímavészhelyzetet, azt mondanom kell, ahogy a vita eddigi részében elhangzott, hogy igazából mi ezt az eddigi intézkedésekkel kapcsolatban nehezen tartjuk összehangolhatónak, másrészt, ahogy én ezt korábban is elmondtam, a törvényjavaslatnak ebben a formában történő benyújtása inkább egy politikai harci mezőre terelné el ennek a komoly kérdésnek a megvitatását. Az a pont is, hogy az EU-s és a nemzetközi klímavédelmi célokkal összhangban, azok tükrében vizsgáljuk felül az energiahatékonyság javításával összefüggő hazai célkitűzéseket, különös tekintettel nemzeti érdekeinkre, ez megtörtént. Az előbb felsorolt dokumentumokban ez a felülvizsgálat megjelenik, és magasabb szintű célértéket kívánunk meghatározott időn belül elérni. Magáról a törvényről is ugyanezt lehetne elmondani; jó része a dokumentumok - az előbb általam felsorolt és a kormány által előterjesztett, illetve a parlament által elfogadott dokumentumok - szerint megvalósult már.
Azzal nem tudunk mit kezdeni, hogy Magyarország 2030-ra legalább 55 százalékkal csökkentse az üvegházhatású gáz kibocsátását. Egyetértek Bencsik Jánossal, a KDNP frakciója is azon az állásponton van, hogy az eddigi európai uniós kötelezettségek keretei között fogunk eljárni, azokat teljesíteni fogjuk. Nyilvánvaló az, hogy a parlamentben szereplő zöldpárti indítványt ennek a komplex és a magyar élethelyzethez és az európai viszonyokhoz igazodó megközelítésnek a tekintetében nem tudjuk már elfogadni. Ugyanez vonatkozik az energia felhasználásával kapcsolatosan is, mert ez elsősorban a gazdasági növekedéssel összefüggő kérdés, és a gazdasági növekedéssel összefüggésben azért itt jó eredményeket értünk el, ahogy említettem korábban, és úgy sikerült a gazdasági növekedést végrehajtanunk, hogy a kibocsátás, az energiafelhasználás csökkent. Én azt gondolom, hogy e tekintetben a magyar gazdaság az elmúlt tíz évben kifejezetten jól vizsgázott. Az a fajta gazdaságpolitika, amely bevonta a magas technológiai színvonalat, az energiahatékony megoldásokat, e tekintetben sikeresnek tekintendő.
Én azt gondolom összességében, hogy ezekről az elképzelésekről, amelyeket felsorolt a törvény, érdemes vitatkozni, érdemes a tekintetben megvizsgálni, hogy milyen összefüggések vannak a kormány elképzelései és ennek a törvényjavaslatnak a tartalma között.
Például a zöldbank létrehozása tekintetében a kormány is hasonlóan gondolkozik, amikor a zöldkötvény kibocsátásával kívánja megteremteni az éghajlatváltozás elleni intézkedések fedezetét, és ezek közé tartozik, hogy a megújuló energiák és azon belül a napenergia, a fotovoltaikus energia támogatásával a közösségek, a fogyasztók egyben termelővé is válnak. Erre vonatkozóan a digitalizáció, az okosmérők elterjesztésére vonatkozó szándékok mind benne vannak ezekben az anyagokban.
Én azt gondolom, hogy remélhetőleg ez a fajta intézkedéssor, ami elsősorban a technológiai megközelítést tartalmazza, segítségünkre lesz abban, hogy a klímavédelem területén Magyarország el tudja érni azokat a markáns és bátor célokat, amelyeket az akciótervek és a stratégiák tartalmaznak, és ezzel egyidejűleg az emberi lét minősége Magyarországon a környezetvédelmi intézkedésekkel együtt jobbá válik, és az ország Európa egyik legélhetőbb országává válik. Én ebben kérem az ellenzék megértését.
A jelenleg benyújtott javaslatok tekintetében elsősorban politikai, de praktikus okok miatt a támogatását a KDNP nem tudja megadni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
