TORDAI BENCE,
TORDAI BENCE,
TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Polgártársak! Tulajdonképpen örülök, hogy most került az Országgyűlés elé a klímavészhelyzet kihirdetéséről szóló párbeszédes, illetve az ehhez nagyon hasonló összellenzéki javaslat.
Eleinte egy kicsit türelmetlen voltam. Tehát amikor azt látom, hogy a Fidesz hétvégén benyújt egy törvényjavaslatot, és hétfőn megvitatjuk, majd kedden szavazunk róla, akkor ez a háromnegyed éves csúszás a benyújtás és a napirendre kerülés között némiképpen frusztrált őszintén szólva, de most végső soron így a járványban, amikor veszélyhelyzet van, talán jobban megértik önök is, talán jobban megérti a társadalom nagy része, hogy mégis miért fontos és mennyire jelentős az a veszélyhelyzet, ami a klímaváltozás okán állt elő.
Talán most ebben a két párhuzamos veszélyhelyzetben meg tudjuk találni a hasonlóságokat és a különbségeket, és azokat a közös okokat, amelyekre mind a kettő visszavezethető. Nyilván hasonló, hogy mindkét veszélyhelyzet alapvető életmódváltásra kényszeríti az emberiséget, ami tulajdonképpen bizonyos értelemben helyes is, néhány olyan viselkedésmintánkat legalább így könnyebb lesz eldobni, amik eddig akadályozták a klímaváltozás elleni küzdelmet, illetve az új klimatikus viszonyokhoz való adaptációt, de vannak nagyon komoly különbségek is természetesen.
Az egyik: a járványveszély egy nagyon akut probléma, egy viszonylag gyors lefolyású dolog, történelmi léptékkel mérve, de még egy ember életében is; remélhetőleg néhány hónap alatt túlleszünk rajta. És miközben történelmi, különösen földtörténeti léptékkel mérve a klímaváltozás is egy nagyon rapid folyamat, azért az egyén életében ez hosszabb időtávnak minősül, de ha azt nézzük, hogy melyik a veszélyesebb, akkor attól tartok, hogy a klímavészhelyzet és az ezzel együtt járó ökológiai válság az, ami sokkal-sokkal veszélyesebb az emberi életre, az emberi civilizációra nézve.
Látjuk, hogy milyen komoly pánikot váltott ki a koronavírus-járvány, jó okkal, és nagyon helyes, hogy a Föld legtöbb országának társadalmai nagyon komoly erőket mozgósítanak a védekezés érdekében. Sajnos ezt a hevületet nem látjuk a klímavészhelyzet és az ökológiai válság elleni küzdelem, a válságkezelés kapcsán, miközben ha csak a számokat nézzük, akkor itt Magyarországon a koronavírus-járvány az elmúlt egy hónapban naponta átlagosan 7 halálos áldozatot szedett, most már 200 fölött jár az elhunytak száma, ami hatalmas szám, tragikus, és még lesz sajnos sokkal magasabb is, de ha megnézzük, hogy a klímaváltozást okozó üvegházgáz-kibocsátás és a légszennyezés hány ember életét rövidíti meg éves szinten Magyarországon, akkor azt látjuk, hogy 12 800 halálért felelős, tehát napi 35 ember halálát okozza csak a légszennyezettség.
(14.30)
Az a helyzet, hogy az az ökológiai válság, amely a klímaváltozásban ölt testet a leginkább észlelhetően, ugyanilyen módon hatással van a járványokra, azokra a globális járványokra, amelyeknek korábban a terjedése ennél sokkal kevésbé volt intenzív. A WHO 2003-ban már azt mondta, idézem: „A fertőző betegségek terjedésének változása valószínűleg a klímaváltozás következménye.” Azt is tudjuk, hogy Magyarországon olyan vírusok, olyan betegségek jelentek meg, amelyek soha korábban nem ütötték fel itt a fejüket, gondoljunk csak a nyugat-nílusi lázra, a maláriára, az Usutu-vírusra, a Chikungunya-lázra, a Dengue-lázra, a Zika-vírusra. Az ezeket hordozó szúnyogok jellemzően a koreai szúnyog, tigrisszúnyog vagy zebraszúnyog, illetve az ázsiai bozótszúnyog, az utóbbi masszív magyarországi populációt alakított ki, és terjed, terjeszkedik. Ez okozza a nyugat-nílusi lázat, ez okozza a nyugat-nílusi lázzal való megbetegedést, amiben tavaly 225-en betegedtek meg, 39-en közülük kórházba is kerültek, és 15-en elhaláloztak a nyugat-nílusi lázban Magyarországon.
Tehát látjuk, hogy akár csak ezek az apró leágazások is milyen komoly veszélyeket hordoznak ránk nézve, de nagyon sok más, a klímavészhelyzettel összefüggő tragédia, kataklizma volt az elmúlt években. Ha egy kicsit körülnézünk, visszatekintünk az időben, a hőhullámok mennyi áldozatot szedtek! Tavaly például Hollandiában, amely 17 milliós ország, 400 halálesetért volt felelős egy hőhullám. 2018-ban Berlinben, amely egy három és fél milliós város, 490-en haltak meg az ismétlődő hőhullámok miatt, de 2015-ben Magyarországon öt hőhullám során, amely mindösszesen 35 napig tartott, 1800, jellemzően idős vagy beteg honfitársunk vesztette életét, olyanok, akik egyébként még évekig élhettek volna jobb-rosszabb egészségi állapotban. 2003-ban pedig, amely az egyik legsúlyosabb volt a hőhullámok európai történetében, Nyugat-Európában 70 ezer ember veszítette életét ennek köszönhetően. Láttuk tavaly is az 50 fokos hőmérsékleteket Indiában, Ausztráliában, ahol ennek hatására korábban soha nem látott méretű területeken gyulladtak ki erdő- és bozóttüzek, amelyek összesen 417 halálesetet okoztak, de tavaly Kínában egy erdőtűzben 30 tűzoltó halt meg, 2018-ban Görögországban 91-en veszítették életüket erdőtüzek miatt. 2017-ben Portugáliában 62-en. 2016-ban Indonéziában pusztítottak olyan súlyos tüzek, hogy az azokból kiáramló füst 100 ezer ember életét rövidítette meg.
És akkor még nem beszéltünk az aszályokról és árvizekről, amelyeket Magyarországon is ismerünk, és egyre jobban ismerünk, és amelyek együttvéve azt eredményezik, hogy az éhezés, amelyet egy-két évtizeddel ezelőtt még legyőzhető problémának gondoltunk itt a földön, egyre szélesebb kört érint, egyre nyomasztóbb méreteket ölt. 2018-ban már 820 millió ember éhezett ezen a bolygón. Ez tehát az a klímavészhelyzet, ez tehát az az ökológiai válság, amely léptékében sokkal súlyosabb annál a koronavírus-járvány okozta válságnál, amely szintén nagyon drasztikus korlátozásokat kényszerített ki minden jóérzésű, felelős kormányból, és ebben alapvetően Magyarország Kormánya is jó irányban jár, még ha a válságkezelésben vannak nagyon masszív hiányosságok is.
Szóval, ez a klímavészhelyzet itt a nyakunkon, itt van velünk; súlyosabb, mint az a veszélyhelyzet, amit a kormány különleges jogrenddel erősített meg, és amely a rendeleti kormányzáson keresztül, egy felhatalmazási törvényen keresztül tulajdonképpen a demokráciát is fenyegeti. A klímavészhelyzet ennél komolyabb fenyegetés, fenyegeti az egész emberi civilizációt, és mégsem javasoljuk azt, hogy különleges jogrendet vezessünk be ennek okán. Csak azt javasoljuk, hogy végre kezdődjön el a felelős cselekvés, tíz év vagy több évtized semmittevése után.
Úgyhogy nézzük meg, hogy a Párbeszéd törvényjavaslata szerint milyen konkrét cselekvésre volna szükség, mik azok a lépések, amelyeket mindenképpen meg kell tenni. Engedjék meg, hogy az eddigi, kormányzati klímavészhelyzetre reagáló csomagokat külön ne is értékeljem, hiszen annyira kevés, annyira gyenge, amit Orbán Viktor bejelentett egy-két hónappal ezelőtt, hogy majd kitérek rá a szükséges cselekvések kapcsán néhány pontban. Azt kell előzetesen elmondanom erről, hogy 14 pontot tartalmaz a konkrét cselekvési területek közül a párbeszédes törvényjavaslat, ebből mindösszesen kettőt érintettek a kormányzati intézkedések, amelyeket eddig megtettek.
De nézzük, hogy milyen célok kellenének hogy megvalósuljanak Magyarországon annak érdekében, hogy jó lelkiismerettel nézhessünk egyrészt más országok fiai és leányai szemébe, másrészt, hogy jó lelkiismerettel nézhessünk majd a saját gyerekeink és unokáink szemébe, amikor megkérdezik, hogy ti mit tettetek annak idején a klímavészhelyzet, az ökológiai válság kezelésére. Egyrészt ambiciózus célokat kell meghatározni. Azok a célok, amelyeket az Európai Unió kitűzött maga elé, már közel járnak ahhoz, ami tényleg lehetővé teszi az ökológiai válság érdemi kezelését, de ezen belül Magyarország vállalásai sajnos méltatlanul szerények. Tehát miközben a törvényjavaslat 55 százalékos üvegházgázkibocsátás-csökkentést irányoz elő 2030-ra, a magyar kormány mindösszesen csak 40 százalékot vállalt. Amikor mi azt mondjuk, hogy a végső energiafogyasztásnak legalább 35 százalékát kell megújuló energiákból nyerni, akkor a magyar kormány sajnos ehhez képest csak 21 százalékos vállalást tett. Az energiafelhasználás csökkenéséről nem is nagyon látni kormányzati dokumentumot, miközben tényleg ez a kulcsa talán az egésznek. Itt a következő tíz évben egy 30 százalékos felhasználáscsökkenést szeretnénk látni. Ez elvezethet oda, hogy 2050-re valóban klímasemleges legyen a magyar gazdaság és társadalom működése. Ez is egy olyan dolog, aminek örülök, hogy most már a kormány és a kormánypártok is támogatni látszanak, de azért mi nem felejtjük el, hogy hónapokon keresztül blokkolták azt az európai uniós közös célkitűzést, amely a 2050-es klímasemlegességet határozta el.
No, hát menjünk végig azokon a pontokon, amelyek teljesítése szükséges ahhoz, hogy ezeket az egy fokkal már ambiciózusabb célokat teljesíteni lehessen! Az első rögtön egy örömhír, ha úgy vesszük; ez az a terület, ahol a kormány cselekvései úgy-ahogy találkoznak az elvárásokkal, mégpedig a szén- és ligniterőművek bezárása. Mondjuk, mi nem pont így képzeltük, tehát amikor tavaly nyáron benyújtottuk ezt a törvényjavaslatot, akkor még azt láttuk, hogy Magyarország szén-dioxid-kibocsátásának hatodáért gyakorlatilag egy személyben felelős Mészáros Lőrinc, azaz Orbán Viktor, illetve az ő kezében lévő Mátrai Erőmű. Azóta sikeresen visszavásárolta a Fidesz-kormány az adófizetők pénzéből ezt a sok tíz-, de talán százmilliárdos nagyságrendű veszteséggel szanálható erőművet. Mészáros Lőrincnek persze szép pénz ütötte ezért is a markát, miután már kivett több tízmilliárd forintot ebből a bizniszből. Úgyhogy nem pontosan így képzeltük - anyám, én nem ilyen lovat akartam, de azért legalább ló, és hát ajándék lónak ne nézzük a fogát! Örüljünk annak, hogy tényleg állítólag le fognak állni a szén-, illetve lignittüzeléssel, és valóban - ahogy a törvényjavaslat is mondja - tekintettel kell lennünk mindeközben a munkaerőpiaci és a szociális szempontokra.
A második pontot illetően már korántsem állunk ilyen jól. A szélenergia hasznosítását korlátozó intézkedéseket kellene eltörölni, de továbbra is látjuk, hogy a Fidesz-kormány ellehetetlenítette Magyarországon a szélerőművek építését végtelenül átlátszó érvelésekkel. Nyilvánvalóan még nem sikerült felvásárolni a megfelelő cégeket a Fidesz-közeli oligarcháknak, és ezért még nem öntenek bele állami pénzt. A helyzet változik a napelemes rendszerek tekintetében. Ott már sikerült azokat a cégeket felvásárolni, illetve azokat a barátoligarchákat megtalálni, akik naperőmű-beruházásokat tudnak Magyarországon indítani. De mi megint csak nem ilyen lovat akartunk. Mi azt szeretnénk, ha egy decentralizált energiarendszer lenne, ha a háztartások maguk termelhetnék meg saját maguk számára a felhasznált energia nagy részét, tehát a háztartási napelemeket kellene támogatni, eltörölni a büntetőadóként működő termékdíjat, amely háromszorosa az európai országokban tapasztalt mértéknek, illetve csökkenteni a 27 százalékos áfát 5 százalékra. Sajnos, az ez irányú javaslataink eddig nem találtak meghallgatásra.
Aztán, ami talán a legfontosabb a klímaváltozás elleni küzdelemben Magyarországon: ahogy a legtöbb országban is, javítani kell a háztartások energiahatékonyságát. Tehát amikor maguk rezsicsökkentésről papolnak, akkor nem azt kell csinálni, hogy megszabnak egy hatósági árat, ami aztán azóta már magasabb, mint a világpiaci ár, és ilyen módon átverve a választókat, a fogyasztókat, több pénzt csalnak ki a zsebükből, mintha be se vezették volna ezt az árplafont, hanem arra van szükség, hogy a fogyasztást korlátozzuk, a fogyasztás csökkentéséhez járuljunk hozzá, ne kelljen annyi energiát elhasználni a fűtésre, hűtésre, és nem mellesleg így egészségesebb lakásokban élhetnének a magyarok, akiknek most a negyede egészségtelen lakáskörülmények között él, és a legtöbb magyar család energiahatékonysági szempontból nem korszerű házakban, lakásokban él.
(14.40)
Ilyenkor is, amikor azt mondjuk, hogy maradj otthon, érdemes végiggondolni, hogy ki hol marad otthon, tudja-e fűteni a lakását, nem penészesek-e a falak, nem ázik-e be a tető, vagy nyáron nincs-e fullasztó meleg, hiszen évről évre annyian halnak meg fűtetlen lakásukban, mint ahányan az elmúlt egy hónapban a koronavírus-járvány áldozataként jelentek meg. Úgyhogy ezzel is, már csak emberiességi okokból is, kezdenünk kell valamit.
Ehhez képest a Fidesz nagyon komoly küzdelmet folytatott azért, hogy az Európai Unió által a lakossági, az embereknek, családoknak, háztartásoknak nyújtott energiahatékonysági felújításokra szolgáló támogatásokat átcsatornázhassa a baráti cégekhez, Lázár János haverjaihoz és más baráti vállalkozókhoz. S ugyanígy a hazai vállalkozások energiahatékonysági fejlesztései is - amik egyelőre egy szánalmas, kevesebb, mint 40 milliárdos összeget jelentenek a kormány tervei szerint a következő egy évtizedben - várhatóan megint csak baráti cégekhez mennek, és ilyen módon tovább torzítják a piacot ahelyett, hogy a leghatékonyabb módon szolgálnák a gazdaság olyan élénkítését, amely egy zöld, fenntarthatóbb irányba is mutat egyidejűleg.
Aztán itt van a zöldbank felállítása, amit, hadd legyek őszinte, a 2010-es Fidesz-programból emeltünk át. Nagyon örültünk, hogy a Fidesznél is megjelentek már zöldgondolatok. Akkor azt mondták, hogy 80 ezer új munkahelyet lehet teremteni egy zöldfordulat segítségével, és ezt finanszírozandó hoznak létre egy zöldbankot. Ezt Orbán Viktor az elmúlt tíz évben még többször is megígérte, de továbbra sem látjuk ennek a nyomát. Most marad a zöld államkötvény, ami új pénzeket nem von be a rendszerbe, hanem csak a környezettudatos megtakarítóknak lehet valami szépségtapasz, valami jó érzés, hogy hozzájárulhatnak a kormány nagyon-nagyon gyenge és rossz minőségű klímavédelmi programjainak a finanszírozásához.
Ugyanígy a zöld közbeszerzési rendszer felállítása is fontos lenne, de a Fidesz erről nem is beszélt. Amikor azt látjuk, hogy több mint 80 milliárdért vásárolnak be személygépjárműveket, robbanómotoros autókat 2019-2020 magasságában, a klímavészhelyzet közepén, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a törekvés legalábbis várat még magára a megvalósulást illetően.
Utána lenne egy nagyon komoly szakpolitikai munka, a babramunka, hiszen gyakorlatilag minden közpolitikai szabályozást újra kéne gondolni a klímavészhelyzet, az ökológiai válság megoldása kapcsán, a hulladékgazdálkodástól a közlekedéspolitikán, a víz-, mező- és erdőgazdálkodáson át, a területhasználaton és településfejlesztésen keresztül tulajdonképpen az adórendszerig bezárólag mindent. Sajnos az elmúlt években ha bárhol hozzányúltak a közpolitikai szabályozásokhoz, akkor az sokkal inkább a nem fenntartható irányba vitte el a dolgok állását és menetét. Amikor azt látjuk, hogy mi az, amihez, mondjuk, így járvány idején, veszélyhelyzet idején hozzányúlnak, mi jut eszükbe például a közlekedéssel kapcsolatban, amikor azon gondolkozunk, hogy hogy lehetne tartani az izolációt és hogy lehetne a távolságot biztosítani az amúgy közlekedni vágyó vagy arra rákényszerülő emberek között, akkor a fideszes kormányzatnak az jut eszébe, hogy az autóknak tegyük ingyenessé a parkolást, a párbeszédes Karácsony Gergely főpolgármester vezette Budapestnek pedig az jut eszébe, hogy tegyék gyakorlatilag ingyenessé a közbiciklirendszert, és olyan új bicikliutakat jelöljenek ki, amelyek hatékonyabbá és biztonságosabbá teszik a városon belüli kerékpáros közlekedést. Látszik a szemléletbeli különbség. Tényleg lehet, hogy ez nem azon múlik, hogy kihirdetik-e a klímavészhelyzetet, mint ahogy Budapest kihirdette, a kormány pedig egyelőre nem hajlandó erre, hanem alapvető hozzáállásbeli különbség van a zölden gondolkodó politikusok - ilyen az ellenzéknek gyakorlatilag már az egésze -, illetve, hát hogy is mondjam, az antizölden vagy nagyon barnán, rozsdásan mozgó agytekervényekkel gondolkodó politikusok a fideszes és KDNP-s képviselők esetében.
Olyan adófajtákat kéne bevezetni, úgy kéne átalakítani a közteherviselés rendszerét, hogy az tényleg érvényesítse „a szennyező fizet” elvét. Orbán Viktor csak beszél erről, és olyankor mindig arra gondol, hogy valaki más valamelyik más országban fizessen, de amikor az ő multi barátairól vagy az ő oligarcha barátairól és az általuk fizetendő pluszpénzekről, pluszadókról van szó, akkor valahogy már nem annyira nyitott „a szennyező fizet” elvére. Pedig éppen az lenne az alkalmazkodás gazdasági kikényszerítésének vagy ösztönzésének az egyik kulcsa, ha bevezetnénk a szénadót, vagyis minél több szén-dioxidot állít elő valaki a gazdasági tevékenysége során, annál magasabb adómérték terhelje őt.
De ilyen fontos új adónem lehet a kerozinra kivetett jövedéki adó is, hiszen nonszensz az, hogy ami a közúti közlekedésben súlyosan megadóztatott üzemanyag, az a légi közlekedésben, amely sokkal szennyezőbb, jelen pillanatban nincs megadóztatva. S ez a válság, amit a koronavírus okozott, talán azt is segít belátni, hogy nem muszáj nekünk minden második hétvégén más európai városokba repkedni, lehet, hogy érdemesebb előbb felfedezni a szűkebb környezetünket, és csak ritkán és tényleg szükséges esetekben tenni hosszabb utazásokat. Nem kell ennyi repülő, nem kell ennyi elégetett kerozin. Ebbe az irányba tereli a gondolkodásunkat a kerozinadó is. Ha majd visszaáll valamelyest az élet a normális kerékvágásba, akkor sem ugyanoda kell visszatérni, nem gond az, ha a légi közlekedés némileg veszít a jelentőségéből, és ehelyett vasútra vagy egyéb környezetbarát közlekedési módokra tereljük át, szoktatjuk át az embereket, az utazóközönséget.
Aztán olyan társadalompolitikai programokat kellene megvalósítani a klímatörvény keretein belül, amelyek érvényesítik a klímaigazságosság szempontjait. Hiszen minden ilyen nagy társadalmi átmenet során a legsérülékenyebb, a legnehezebben élő, a legszegényebb, a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok fognak a legvalószínűbb módon sérülni, ők viselik a válság vagy az átalakulás terheit, ha nem figyelünk oda külön arra, hogy őket támogassuk. Ezt látjuk most a koronavírus-járvány okozta válság esetében is.
Ezt látjuk különösen azért, mert a Fidesz érzéketlen válságkezelése pont a legnehezebben élőkre és a jövedelmüket most nagyrészt vagy egészében elvesztőkre valahogy nem akar odafigyelni, miközben ez lenne a legfontosabb szempont, hiszen azért van a politika, hogy szolgáljon, és azokat kell szolgálni, akiknek más szolgája nincs. Ezért javasolja a Párbeszéd a koronavírus okozta veszélyhelyzetben is az alapjövedelem válságkezelő javaslatának a megfontolását és bevezetését. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Még egyszer, képviselő úr! (Nincs válasz.) Értem, akkor már annyira nem bátor. Tehát azért van szükség például egy válságban válságkezelő alapjövedelemre, hogy a társadalom legszegényebb, legkiszolgáltatottabb harmadának, azoknak a millióknak, akiknek most gyakorlatilag semmi jövedelme nem maradt, segítsünk. S ugyanilyen gondoskodásra, ugyanilyen törődésre, ugyanilyen humánus megközelítésre lesz szükség a nagy társadalmi átmenet során, ami a klímasemleges gazdasági-társadalmi rend felé vezet el minket.
Aztán olyan társadalmi szemléletformáló kampányokat kellene folytatni, amik nem gyűlöletre uszítanak, hanem egy felelősségteljes, mértéktartó életmódra. Úgy látszik, hogy minden évben akad 100-150 milliárd forint kormányzati propagandára. Ennek nyomán különösen bájos, amikor Bencsik János fideszes képviselőtársunk problematizálja az embereket elbutító propagandagépezetet. Nos, talán esetleg a saját háza táján kellene söpörgetni először. Ugyanilyen feladat a klímaalkalmazkodás komplex programját megteremteni, megvalósítani gyakorlatilag minden közpolitikai területen.
Végül, de nem utolsósorban - sőt talán lehet, hogy érdemes lett volna ezzel kezdeni, hiszen az intézmények a jó működés garanciái - vissza kell állítani, meg kell erősíteni, fel kell tuningolni azt az intézményrendszert, amely a környezetvédelem, a klímavédelem, az ökológiai válság kezelésének a szempontjait tudja érvényesíteni. Szabó Timea, a Párbeszéd frakcióvezetője már elmondta, hogy összesen négy ország van a világon, két afrikai ország, a környezetpusztításban élen járó Szaúd-Arábia, illetve Magyarország, ahol nincs önálló környezetvédelmi minisztérium. Egészen sajátságos, amikor az Innovációs és Technológiai Minisztérium felel a kormány nevében a környezeti ügyekért és a klímavédelemért. Talán jó lenne rendet vágni az intézményrendszer háza táján is, és azt a pusztítást, amit az Orbán-kormány az elmúlt tíz évben végzett, a visszájára fordítani.
És van egy plusz egy pont az eddigi 14 mellett, amit be sem írtunk, mert annyira magától értetődő, és talán egy kicsit más vágány, hiszen itt nem csinálni kéne valamit, hanem nem csinálni.
(14.50)
Mégpedig nem kéne atomerőművet építeni egy olyan veszélyes, drága, és korántsem semleges technológiát, amely bizonyíthatóan szükségtelen a klímaváltozás elleni küzdelemhez, hiszen ahogy Jávor Benedek, a Párbeszéd korábbi európai parlamenti képviselője kimutatta egy tanulmányában, a „Zöld Magyarország energia útiterv” keretében megvalósítható 2050-re egy olyan energiamix, egy olyan biztonságos, hatékony és csökkenő energiaszükséglettel számoló energiapolitika, amely nem támaszkodik semmilyen mértékben az atomerőművekre. Úgyhogy Paks II. amellett, hogy végtelenül drága, kiszolgáltatja az országot energetikai és politikai értelemben is Putyin Oroszországának, még csak nem is szükséges, és minden ezzel ellenkező állítás hazugság, hiszen nagyon sok ország megvalósítja a klímasemleges működésre való átállást atomenergia nélkül.
Hogyha megnézzük, hogy milyen esélyekkel indulunk neki annak, hogy tényleg legyen valami ebből a klímatörvényből, akkor kicsit elbizonytalanodom, hiszen az a csiki-csuki játék, amit az elmúlt háromnegyed évben folytattak az ellenzéki javaslatokkal, nem azt mutatja, hogy a Fidesz tényleg elkötelezett az érdemi, hatékony cselekvés mellett, hanem azt mutatja, hogy időt akarnak nyerni. De hogyha meg Bencsik János képviselőtársunk szavaira alapozhatok, akkor néhány héten belül, ahogy mondta, elkészül egy klímavédelmi törvény, úgyhogy ezek után kíváncsi vagyok, mert az a helyzet, hogy Orbán Viktor a híres kiszivárgott mondatában nagyon őszintén fogalmazott, amikor azt mondta: ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit csinálok; hiszen azt nem lehet követni, amit mond.
Csak néhány idézet. Hogyha tippelniük kéne, hogy kitől származik és melyik évből, akkor nehéz dolguk lenne. Orbán Viktor mondta mind a kettőt 2019-ben. Azt is a miniszterelnök mondta, hogy a klímaváltozás elleni fellépés baloldali huncutság; és azt is a Fidesz elnöke mondta, hogy aki szerint a klímaváltozás egy kommunista trükk, az nem normális. Egy éven belül ennyire önmagának ellentmondó véleményeket megfogalmazni egy mezei kommentelőtől is elég siralmas volna, de ő a Fidesz elnöke, a csapat esze, Magyarország aktuális kormányfője, bár sokan az ő legitimitását joggal vitatják.
Szóval, itt tartunk most, és az a helyzet, hogy a Párbeszéd, zöld baloldali pártként, ahogy eddig is, ezután is konkrét javaslatokkal és politikai nyomásgyakorlással is próbálja arra terelni a mélyen tisztelt kormánypárti képviselőtársakat, hogy hallgassanak a józan észre, vagy akár hallgassanak a saját képviselőtársukra, hiszen azt kell mondanom - és ez a másik ok, ami miatt elbizonytalanodtam -, hogy Bencsik János felszólalását hallgatva egy pillanatra nem tudtam, hogy most ebben az országban tényleg Fidesz-kormány van-e, hiszen a Fidesz-frakciónak a vezérszónoka vitatkozik a Fidesz-kormány államtitkárával. Az egyik azt mondja, hogy mi, gonosz ellenzékiek itt szembeállítjuk egymással a környezet védelmét, a klímavészhelyzet kezelését és a gazdasági fejlődést. (Nacsa Lőrinc folyamatosan közbeszól.) Bencsik János pedig elmondja, hogy az a gazdasági fejlődés, ami a fejlődést kizárólag növekedési értelemben tudja felfogni, ahogy sajnos a Fidesz-kormány ezt teszi, az teljesen alkalmatlan arra, hogy az emberi életet jobbá, szebbé, teljesebbé tegye, és nekünk a fejlődést nem a növekedés értelmében kell követnünk. Márpedig a nem növekedés értelmében vett gazdasági-társadalmi fejlődés a legkevésbé sem áll szemben a klímavédelemmel, a klímavészhelyzetben való helytállással, azzal a küzdelemmel, amit az ökológiai válság megoldásáért folytatnunk kell.
Úgyhogy szeretném, ha Bencsik János álláspontja győzedelmeskedne, és nem a Fidesz-kormány álláspontja győzedelmeskedne, de nincsenek különösebb illúzióink, hiszen láttuk, hogy korábban is volt már olyan, nemcsak Fidesz-tag, hanem kormánytag, Illés Zoltán személyében, aki valóban elkötelezett volt a fenntarthatóság, a zöldeszme mellett. Hát, láttuk, hogy csúnya vége lett az ő karrierjének a kormányban. És azt is tudjuk, nem véletlen, hogy Bencsik János nem vállal kormányzati pozíciót, hiszen most súlytalanul megfogalmazhatta a saját, és egyébként nagyon is érvényes gondolatait a klímavészhelyzettel kapcsolatban, de kormánytagként, attól tartok, hogy már nem tehetné ezt.
Úgyhogy van némi remény, hiszen azt láttuk, hogy Orbán Viktor a veszélyhelyzeteket nem kezeli túlságosan jól (Derültség a kormányzó pártok padsoraiból. - Nacsa Lőrinc összecsapja a kezét.), amikor azon a híres ominózus pénteken még azt nyilatkozta reggel, hogy szó sem lehet az iskolák bezárásáról (Koncz Ferenc: Nem zártuk be… - Az elnök csenget.), majd a hétpárti egyeztetés után Orbán Viktor késő este maga nyilatkozta, hogy na jó, mégis bezárjuk a kapukat, és innentől távoktatással, digitális tanrendben folytatjuk tovább. (Balczó Zoltán: Így van!) Akkor tulajdonképpen az történt, hogy a saját frakciói fellázadtak ellene; úgyhogy lázadás, kedves fideszes, KDNP-s kollégák. Hogyha komolyan gondolják azt, amit itt elmondtak, akkor a saját kormányuk ellen kell lázadniuk; akkor meg kell szavazniuk a Párbeszéd törvényjavaslatát. És akkor a saját kormányukat tényleg rákényszeríthetik azoknak a lépéseknek a megtételére, amelyek a klímavészhelyzetben az eredményes, hatékony cselekvést lehetővé teszik.
Úgyhogy drukkolok önöknek, hogy a választóiknak és a jövő generációknak felelős módon döntsenek, és legyen egy kis bátorság önökben, legyen vér a pucájukban ellentmondani Orbán Viktornak. Szerintem lehetséges, szerintem ez nem fog fővesztéssel járni, úgyhogy szedjék össze magukat! Én drukkolok önöknek, és velem együtt az ország közvéleményének a túlnyomó többsége, úgyhogy hajrá Fidesz, hajrá KDNP! Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
