Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A köz megnyugtatása érdekében szólok, hogy 3-4 percnél többet valószínűleg nem vesz igénybe a mondandóm. (Derültség.)
Én egyébként szeretném megköszönni Bencsik képviselőtársunknak azt, hogy a földtörvény kapcsán reagált. Hozzáteszem, engem képviselőtársam szavai és életérzése sokkal jobban megnyugtatott, mint az, ami egyébként a valóságban megtörtént és még megtörténhet, hiszen nem véletlen, hogy a Jobbik annak idején pulpitust foglalt - ha emlékszünk - a földtörvény elfogadása előtt; akkorának éreztük a nemzetstratégiai és a magyarságra leselkedő veszélyt, hogy erkölcsi kötelességünknek éreztük ezt megtenni. Úgy gondolom, hogy a mai eszemmel is azt mondhatom, hogy ez nem volt egy eltúlzott reakció a részünkről.
Egyrészt nagyon is érdemes volt vernünk az idézőjeles palávert annak érdekében, hogy a kormány azért odafigyeljen, ahova oda kell figyelni, és a Benetton-ügy és más kapcsolt ügyek azt mutatják, hogy bizony azért külföldi érdekeltségek, ha nem is a direkt tulajdonszerzés közvetlen lehetőségével, de azért megpróbálták megvetni a lábukat Magyarországon.
Ha most az Őrséget végigjárja képviselőtársam - ahogy Balczó Zoltán kiváló kollégám ezt említette, közvetlen tapasztalatokkal rendelkezik ő is a térségről, Zalának a széléről, én is -, azt láthatjuk, hogy bizonyos járások egyfajta osztrák kiszervezett tartományként működnek. Lehet, hogy a közvetlen tulajdonos nem egy osztrák vagy német fél, de azt látjuk, hogy használat szempontjából már évtizedes távlatban kijelenthető, hogy idegenek használják a magyar földet, aztán azt majd a történelem ítélőszéke eldönti, hogy önöknek vagy nekünk lesz igazunk a tekintetben, hogy ez tulajdonjogba is torkollik majd egyszer. Én nagyon remélem, hogy nem, mert egyetlen rögöt sem szeretnék idegenek kezére juttatni, még közvetve sem.
Viszont visszatérve a tárgyunkhoz: az energiahatékonyság tekintetében, én úgy érzem, hogy a leginkább elhanyagolt terület, ahol óriási baj van, az a lakhatási krízis kérdésköre, nemcsak azért, mert boldogabb történelmi korokban, egészen 20-30 évvel ezelőttig a lakhatás költségei nagyjából benne foglaltattak akár egy férfiember keresetében, akár a két családfenntartó keresetében, tehát valamelyest a lakhatási költségek azért a mindennapi költségek részeként kerültek kezelésre. Ez megszűnt a későbbiekben, és a mai, kataklizmaszerű állapotokat az okozza, hogy kitermelhetetlenek sokszor ezek a költségek, és bizony azt is látjuk, hogy üdvözöljük persze a közintézmények modernizálását, de szerintem egyetértés van közöttünk abban, hogy a családiház-szegmens felé lenne érdemes nyitni. Diskuráltunk is államtitkár úrral erről, és én nagyon jó irányú dolgokat hallottam.
De azt kell mondjam, hogy ezeket a folyamatokat most, a jelenben lehet elkezdeni, hiszen, amit itt Schanda államtitkár úr felsorolt, az a legjobb szándékom mellett is azt kell hogy mondjam, elégtelen, nem elégséges. Akár a CSOK, akár a falusi CSOK, akár a családi adókedvezmények, akár a családtámogatási rendszer tekintetében, nem akarok túl erős szavakat használni, de ezek jellemzően felső középosztálytól fölfelé tudnak 100 százalékban hatni. S azt elgondolni, hogy ezek a felső középosztálytól fölfelé ható kedvezmények, áldások majd lecsorognak minden társadalmi csoporthoz, ez vegytiszta neoliberalizmus, ez a világon sehol nem következett még be. Magyarországon se várjuk, mert nincsen olyan működési modell, amely bizonyítja azt, hogy sikeres lenne ez az elvárás.
Én sokkal inkább arra biztatnám államtitkár urakat és minden jelen lévő kormánypártit, hogy változtassanak ezen az optikán, ne csak a felső középosztálytól fölfelé próbáljanak hatni, kedvezni. Mondjuk, a CSOK tekintetében érthetetlen számomra, hogy a kedvezményes hitel elérhető összegét elképesztő módon növelik - nem baj, üdvözöljük, oké -, de a támogatási volumen egész egyszerűen elérhetetlen a szükséges mértékben egy tipikus élethelyzetben lévő fiatal számára.
Nagyon sokan a CSOK önrészét gyűjtötték össze LTP-vel, Fundamentával, államilag támogatott eszközzel, aminek az állami lábát meg kirúgta ez a kormányzat, s azt látjuk, hogy rengeteg fiatal, aki nem képes a CSOK segítségével új építésű, lakóparki lakást vásárolni, a használt ingatlan tekintetében nagy támogatási volumenre nem tarthat számot, csak hitelt tud elérni, viszont az önrész összeszedéséhez már az LTP állami támogatását megszüntették. Mit javasoltak helyette, államtitkár urak? Rogán Antal lakáslottóját.
(17.50)
Úgy látom, hogy azért széles társadalmi tömegek ezen lakáslottó-konstrukción keresztül nem jutottak még otthonhoz Magyarországon, éppen ezért arra kapacitálnám önöket, hogy ne szelektíven válogassanak a társadalmi csoportok közül, a kedvezménytömeget, a támogatási tömeget is igyekezzenek elérhetővé tenni. Ugyanakkor ki kell nyitni ezt az egész rendszert az új ingatlanok irányából a használt ingatlanok vásárlása felé is. Sok esetben akár egy családi ház bővítése egy teljes generáció számára életteret, lehetőséget biztosít, akár a gyermekvállaláshoz felületet, területet.
Azt kell lássuk, hogy a használt ingatlantömeg irányába történő nyitás egy energiahatékonysági programmal együtt lehet majd egy demográfiai fordulat alapja is, hiszen minden egyes demográfiai mutató tekintetében rontott Magyarország az utóbbi tíz évben. Ez a kormány eljutott oda, hogy retorikailag már fontosnak nevezi ezt a területet, és én ezt üdvözlöm, mert szerintem ez a magyarság legsúlyosabb sorskérdése. Az összes mutató tekintetében sajnos zuhanunk. A házasságkötések száma nem demográfiai mutató a szakma szerint. Üdvözöljük ennek a növekedését, még akkor is, ha leginkább az áll mögötte, hogy a kormány családtámogatásait házasként lényegesen könnyebb elérni, sőt bizonyos formákat csak úgy lehet elérni, de a demográfiai mutatók, az élveszületések száma, az elhalálozások száma, illetve a termékenységi arányszám mindhárma tekintetében sajnos romló tendenciákat látunk az utóbbi években.
Bárcsak ne így lenne, bárcsak legalább a termékenységi mutató fel tudna menni, mondjuk, 1,7-1,8-ig, akkor sokkal perspektivikusabb jövőt láthatnánk magunk előtt! Az a helyzet, hogy ezek a kilátások egyelőre nem festhetők fel a magyar égre, nincs tehát itt még a demográfiai fordulat. Rengeteg közös feladatunk van addig, amíg ennek egyáltalán a halvány reménysugaráról, esélyéről lehet beszélni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
