STUMMER JÁNOS
STUMMER JÁNOS
STUMMER JÁNOS (Jobbik): Hát hol van a pénz, kedves uraim? Ugye, ez a nagy kérdés most, ami mindannyiunkat és önöket is foglalkoztatja (Közbeszólás a Fidesz soraiban.), s hát ugye nagy szükség lenne most rá. Milyen jó lenne, ha most, amikor baj van, lenne hova nyúlni, ha lenne még egy kicsi, amivel meg lehetne toldani az egészségügyi dolgozók bérét, no nemcsak egyszer ebben az életben, hanem havonta, kedves uraim! De milyen jó lenne, ha lenne még valamennyi ott a sublótban, amit oda lehetne adni azoknak a családoknak, akik az utóbbi napokban és az utóbbi hetekben veszítették el a kenyerüket az asztalról! Ugye, milyen jó lenne?! Akkor nem kellene innen csípni egy kicsit, nem kellene ott meghúzni azt a bizonyos nadrágszíjat, és nem kellene amott megszorítani.
Csakhogy nincs miből, és ezt önök is tudják. Önök tudják a legjobban! De akkor hol van a pénz? Ugye, a 40 milliós kérdés… Nem kell sokat gondolkodniuk, ne aggódjanak, nem kell kilépniük a komfortzónájukból, megmondom én maguknak: ott van maguknál a pénz; maguknál és a haverjaiknál! (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Ott van az! Tessék csak körülnézni! (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Nyugalom, nyugalom, nyugalom! Uraim! Uraim, látom, hogy nagyon érzékenyek a pénztárcájukra. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Nagyon érzékeny pontjukra tapintottam. Tiszteletet a kivételnek. Igazságosnak kell lennünk: tiszteletet a kivételnek. Igen, vannak önök közül olyanok, akik az utóbbi tíz évüket nem vagyonfelhalmozásra szánták, akik nem írtak ilyen-olyan pályázatokat, akik nem közbeszereztek, akik nem trafikoztak, akik nem intéztek a mamának bénán disznótelepet - de kár, hogy Kósa úr nincs itt -, akik nem vásároltak fel fél magyarországnyi megyéket - jaj de jó, hogy itt van Simonka úr -, nem fizettek uniós pénzből örömlányokat; tényleg, hol van Borkai úr, tessenek megmondani! (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Nem, nem. Ilyen emberek is vannak maguk között, nem túl sokan, igaz, de néhányan mégiscsak vannak. Ők azok önök közül, akik végignézték a harácsolást, akik az utóbbi tíz évben szó nélkül tartottak paravánt annak, hogy szétlopják a magyar közvagyont. De ha elraktak a közösből, ha nem raktak el a közösből, amit most mondani fogok, az mindannyiukra vonatkozik, kinek így, kinek úgy, de ideje törleszteni.
Önök az utóbbi tíz évben a nemzeti egységre hivatkozva építettek maguk köré egy új nemzeti tőkésosztályt, és önök sem tagadták ezt. Nem rejtették ezt a dolgot véka alá. De a nemzeti érdekre hivatkoztak akkor is, amikor a Magyar Nemzeti Bank alapítványain keresztül százmilliókkal stafírozták ki az új elitet; a nemzeti érdekre hivatkoztak akkor, amikor szétlopták a magánnyugdíjpénztári vagyont, hogy azt aztán propagandára költhessék, hogy aztán a megalomán építkezéseiket finanszírozhassák belőle. A nemzeti érdekre hivatkoztak akkor is, amikor stadionokat építettek, és hagyták szétrohadni a magyar kórházakat. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.)
De a helyzet most néhány nap alatt gyökeresen megváltozott. Gyökeresen megváltozott. Tudják, uraim, milliók vannak most ebben az országban, akik tanácstalanul ülnek otthon, és aggódnak a jövőjükért, félnek a holnaptól, nem tudják, hogy holnap és holnapután miből fogják eltartani a családjukat, hogy miből lesz kenyér az asztalon. Aggódnak, hogy hogyan lehet túlélni, hogyan lehet túlélni ezt a rémálmot. Ma Magyarországon nem az a nemzeti érdek, ami eddig volt. Ma Magyarországnak pénzre van szüksége, de a szükséges pénzmennyiséget a magyar tartalékokból, önök is tudják, nem lehet előteremteni. Külföldi hiteleket pedig nem szabad felvenni, mert még egyszer azt a történelmi bűnt, amit elkövettek egyesek (Dr. Rétvári Bence: A szövetségeseitek, a barátaitok!), nem lehet még egyszer megengedni, hogy Magyarországot adósságcsapdába sodorjuk. (Dr. Rétvári Bence: Együtt indultatok a választásokon! Nem emlékszel? - Közbeszólások a kormánypártok soraiban.)
Ma az a nemzeti érdek… Nyugodjanak meg, uraim! Nyugodjanak meg! Az önök bőrére megy a dolog, és az önök pénztárcájára megy a dolog. Ma az a nemzeti érdek, hogy ezeket a korábbi években felhalmozott vagyonokat a magyar emberek védelmének, a magyar nemzetgazdaság talpra állításának szolgálatába állítsuk. Ha tetszik önöknek, ha nem, ma az a nemzeti érdek, hogy akik eddig loptak, azok most adjanak.
Nagyon sokan örültek annak, hogy önök elrendelték a törlesztési moratóriumot, és mi is örültünk ennek. De én arra kérem önöket, hogy amikor majd megadóztatják a bankokat, akkor a Fidesz-bankról se feledkezzenek meg, és a tízmillió kisbetétesnek adják vissza jogos jussukat. Ezt várja önöktől Magyarország. (Taps a Jobbik soraiban.)
