FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tisztázzunk néhány kérdést! Most a koronavírussal kapcsolatosan az ellenzék, látom, teljesen megzavarodott. Egyszer azt hiányolja, hogy miért nem fog majd működni a parlament, ha rendkívüli felhatalmazást kap a kormány a koronavírussal kapcsolatosan, aztán amikor azt látja, hogy működik a parlament, akkor meg azt kérdezi, hogy miért hozunk be szakmai törvényeket ilyen vészterhes időszakban. (Z. Kárpát Dániel: Ha van egy jól felkészült miniszter, ne rontsd már a színvonalat, légy szíves! - Közbeszólások az ellenzéki padsorokban.)
(12.20)
Ha valaki meghallgatta volna Nagy István miniszter úr januári megszólalásában, egy sajtótájékoztató keretében a minisztérium tervezett jogalkotási szándékát, és azt végigolvasta volna számtalan médiumon keresztül, amely közölte, az pontosan láthatta volna, hogy ennél még sokkal több is van a miniszter úr tarsolyában, hogy milyen törvényeket szeretne behozni, és tartok tőle, hogy még egy-kettő be fog jönni. Tehát attól, hogy a koronavírussal kapcsolatosan a kormány teszi a véleményem szerint helyes tennivalóit, még a parlament az éppen szükséges jogalkotásokat el kell hogy végezze. Aki megnézte a mai és a holnapi napnak a szakmai előterjesztéseit, az láthatta, hogy mi egyébként tesszük a dolgunkat. Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett erre rácsodálkozni, és olyan felhangot adni, hogy a koronavírus árnyékában aljas, leplezett módon hozza most be a minisztérium csak azért ezeket a törvényeket, hogy na, most biztos el lehet sütni egy-két olyan dolgot, amit egyébként normál esetben nem lehetne. (Z. Kárpát Dániel: Na, köszönjük szépen!) Szó sincs ilyenről, egyetlenegy pontjában sem állja meg a helyét az ellenzék ez irányú vádaskodása.
Mellesleg megjegyzem, hogy ennek a benyújtott törvényjavaslatnak véleményem szerint a legfontosabb része messze nem az, amiről itt az ellenzéki képviselőtársaim beszéltek, erre majd külön kitérek, hanem mégiscsak a most már közel 30 éve rendezetlen, kiadatlan részaránytulajdonok ügye, a tulajdonosok kártalanítása. Aki egy picit is mezőgazdasági területen jártas, az pontosan tudja, hogy ennek a súlya mit jelent.
Megjegyzem, hogy 2018 óta, a jelenlegi parlamenti ciklusban a Mezőgazdasági bizottságba, amelynek elnöke vagyok, az MSZP, a DK és a Párbeszéd még tagokat sem delegált, tehát nincs képviselője, parlamenti bizottsági tag képviselője az MSZP-nek, a DK-nak és a Párbeszédnek; ott egyébként a Jobbiknak, az LMP-nek és a függetleneknek van jelenleg képviselője. Ezek után nem csoda, hogy az itt felszólalók, utalok itt az MSZP-re, a DK-ra és a Párbeszédre, olyan légből kapott elképzeléseket mondanak, amelyeknek halvány köze nincs a gyakorló valósághoz nyilvánvalóan, hiszen nincs is közük a magyar mezőgazdaság hétköznapi életéhez, ebből következően mindannyian politikai támadást intéztek ehhez a törvényjavaslathoz.
Visszakanyarodva a részarány-tulajdonosok kártalanításának ütemére, legalább abban segítsünk az érintetteknek, hogy én most röviden elmondanom, mi fog velük történni, ha ez a törvény életbe lép; márpedig szerintünk ez meg fog történni.
2021. január 1-jén akinek kiadatlan részaránytulajdona van, és ezt ő majd tudja igazolni, akkor kezdeményezheti az ingatlanügyi hatóságnál, hogy részére a törvényben meghatározott ellenértékben a térítés megtörténjen. Hozzáteszem és hangsúlyozom, hogy kezdeményeznie kell, tehát nem automatikusan fog az eljárás megindulni - ez olvasható a jogszabályban -, és mint említettem, ezt az ingatlanügyi hatóságnál kell megtennie.
A kérelmező egyébként lehet a személyes alany, de egyben a jogutód is, amennyiben természetesen a különféle elhalálozás utáni procedúrákon ezt átvezették. Az ingatlanügyi hatóság majd fog dönteni a kártalanításra való jogosultság kérdésében, hogy valóban az érintett személy jogosult-e a kártalanítás összegére, és természetesen egyéb feladata is lesz majd a részaránytulajdonának a törlésénél a téesz különlapján, és ennek végeztével természetesen a kártalanítás kifizetése meg fog történni, mégpedig az ingatlanügyi hatósági eljárás keretében. Ezt mindazoknak szerettem volna elmondani, akiket tényleg érint majd a most vitatott és remélem, elfogadott törvény, és hogy akiknek harminc éve nem sikerült ezt rendezni, most miért gondoljuk azt, hogy ezen a módon ezt rendezni tudják.
Hadd említsek meg egy nagyon apró részt - önök esetleg tudják, hogy a szőlő, a bor és a pálinka kérdésével különösen szeretettel foglalkozom, annak az albizottságnak az elnöke is vagyok -, hogy végre itt is tisztázzuk és rendezzük a mostani benyújtott tervezetben: a hegyközségi törvény lesz az irányadó és az abban mutatott elővásárlási és eljárási sorrend akkor, amikor szőlőkataszterbe sorolt területek vásárlásánál az elővásárlási sorrendet kell megállapítani. Ott különleges helyzet van, és előnyt kell hogy élvezzenek a szőlőtulajdonosok, a szomszédok, és hadd ne soroljam, nem pedig az úgynevezett kívülről jött és egyéb jogcímeken elővásárlási lehetőséget szerzők; őket hátrébb kell nyilvánvalóan sorolni. Végre ezt tisztázza a törvény, hogy a hegyközségi törvényben irányadó sorrendiséget kell innentől kezdve majd figyelembe venni, hogy mindenki számára ez legyen egyértelmű.
Itt sok támadás érte a törvénytervezetet és a kormány eddigi munkáját abban a tekintetben, hogy kérem szépen, most szólunk, hogy az önkormányzatoknak milyen kedvezménnyel szeretnénk állami földet adni, ha netán ők erre igényt tartanának, bezzeg eddig mit csináltunk. Akkor ezekre a kérdésekre szeretnék válaszolni: a szociális földprogram keretében, 2012-től hozom ezeket az adatokat, 135 hektár került 6 önkormányzat kezelésébe; 2012 és 2014 között 1606 hektár került 202 önkormányzat vagyonkezelésébe; 2015 és 2019 között 1581 hektár került 151 önkormányzat vagyonkezelésébe. Miről beszélnek? Magyarul: mindenki, aki kért, és rámutatott arra az állami ingatlanra, hogy nekik az kell, azt ők megkapták, összesen 3322 hektár került így vagyonkezelésbe 359 önkormányzathoz. Megjegyzem, hogy ebből még 113 önkormányzat térítésmentes tulajdonba is kapott termőföldet.
Ugyanakkor ez a törvény most az önkormányzatoknak egy nagyon nagy lehetőséget ad a további földhasználatra, ugyanis kiveszi őket az eddig szokásos versenyeztetési eljárásból, hiszen az önkormányzatoknak kvázi nincs pozíciója, amikor a gazdákkal, a szomszédos, a helyben lakó, az állattartó, a biotermesztő és egyéb sorrendiségekkel rendelkező gazdálkodókkal kellene az önkormányzatnak netán versenyezni. Ezért, nagyon helyesen véleményem szerint, az önkormányzatok kivételre kerülnek a versenyeztetésből, és így közvetlenül a sokat citált eljárás alapján az önkormányzatok termőföldhöz juthatnak.
Egyszerűen nem értem azt a vádaskodást, hogy miért szorítja a jelenlegi jogszabály háttérbe az önkormányzatokat, hiszen aki elolvasta a részletes leírást, láthatja, és egyébként az indokló részletben külön, egész tisztán leírva került megfogalmazásra, hogy milyen különleges, jobb helyzet teremtődik az önkormányzatoknak a továbbiakban termőföldvásárlásra, valamint az úgynevezett beruházási célú földterületek vásárlására. Sok esetben ez van, hiszen nemzetközi vagy hazai pályázatokon szeretnének beruházást végezni, ehhez földterület kell nekik, és itt engedményként nem kell nekik az ötéves művelési fenntartási kötelezettséget vállalni. Aki egy picit is jártas a földügyekben, az pontosan tudja, mit jelent az, hogy ha termőföldet vásárolok, ötéves művelési fenntartási kötelezettségem van, hoppá, de ha építeni szeretnék rá, és azért szeretnék vásárolni, akkor is kell? Ez a megszorítás nagyban hátráltatta az eddigi tulajdonszerzést az önkormányzatoknál, így ez a feltétel is törölve lesz, éppen cáfolva az ellenzéknek azt a vádját, hogy az önkormányzatok milyen hátrányos helyzetbe kerülnek ezzel a benyújtott földügyi és egyéb törvénykezéssel kapcsolatosan.
És itt akkor térjünk rá egy izgalmas kérdésre, a mintagazdaságok kérdésére. Ezt mint az ördög, úgy emlegeti az összes ellenzéki képviselő, mint akik olyan tulajdont szereztek, ami törvénytelen lett volna, és most a törvénytelen tulajdonszerzés mellett még külön kedvezményeket szeretne ez a törvényi felhatalmazás adni nekik - körülbelül ezt a képet festették le a mintagazdaságokról.
Csak a Jobbik képviselőitől hallottam, nagyon helyesen egyébként, hogy hogyan is állnak ezek a mintagazdaságok, kik is ott a tulajdonosok, és mit is csinálnak. Ebben legyünk akkor őszinték! Kérem szépen, ma a mintagazdaságok sorában a Szomor Biogazdaságot megemlítették, és sajnálom, hogy sokan nem ismerhetik ennek a gazdálkodásnak a valódi mibenlétét, de megjegyzem, hogy legyen szerencséjük oda elmenni, szétnézni, és megtapasztalni, hogy milyen munkát végeznek a Szomor mintagazdaságban, örömtelit: a magyarországi szürkemarha-állomány legnagyobb része, a bivalytenyésztés, a mangalica, a magyarországi lábasjószágok összes őshonos fajtájának a mentése és tenyésztése.
(12.30)
És mindezek mellett - meglepő módon - ma már nem a Hortobágyon számolják meg az átvonuló vadmadarakat ősszel, hanem ennek a mintagazdaságnak a területén. 20-25-tel is többet képesek megszámolni egy évadban, mint eddig a Hortobágy, amely mindig is csúcstartó volt.
Szóval, akkor a Szomor-mintagazdaság is egy ilyen sötét ló? Ne fessék az ördögöt a falra! Én tudom, hogy önöknek mi fáj, vagy mi az érzékeny: kettő ilyen mintagazdaságot hadd említsek meg, a Bólyi és a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-t. Ez egyébként a Bonafarm-csoporthoz tartozik; mondhatnánk, hogy egyetlenegy tulajdonosa van, tehát egy tulajdonosi körről beszélek.
De tisztázzuk ennek a két mintagazdaságnak a fizikai helyét és előéletét! Ezek a gazdaságok nem most mintagazdaságok, hanem több mint száz éve mintagazdaságok. Teljesen mindegy volt, hogy kommunizmus volt itt vagy azelőtt császárság, magyar királyság és bármi, amilyen államformák voltak, ezek a gazdaságok akkor is mintagazdaságok voltak, csak akkor a tulajdonosai a főhercegektől, a báróktól, a császári résztulajdonosokon keresztül tették ezeket mintagazdasággá Dalmandon és Bólyon. És nem kérdéses, hogy valamilyen módon sikerült átmenteni a történelemnek ezt a mintagazdasági szerepét, és ma ezekben a mintagazdaságokban nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy ott a génállomány megőrzésétől kezdve az a rendkívül nagy biztonságú élelmiszer-termelés továbbra is megvalósuljon, amiért önök itt többek között aggódtak, hogy van-e élelmiszerkészletünk a jelenlegi helyzetben. Van; nemcsak e miatt a két gazdaság miatt, ez mintagazdaság, ez a csúcsa a termelésnek, hanem az összes többi gazdálkodó miatt létezik ez a bizonyítottan nagy termelési képességünk.
És akkor nevesítsük a további mintagazdaságokat is: Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad, Bábolna Nemzeti Ménesbirtok és a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Békés megyében. Három, száz százalékban állami tulajdonú gazdaságról van szó. Akkor kik is itt a patás ördögök ezekben a mintagazdaságokban? Akiknek egyébként valóban feloldja a törvény a birtokszerzési korlátot. Nem mindenkinek oldja föl, csak a mintagazdaságoknak. És azon kivételes helyzetben, életszerű helyzetben, akik netán örökölnek és cserével jutnak földhöz, itt kerül feloldásra. De ez egy minimális feloldási korlát, tisztázzuk, csak erre a helyzetre igaz, és a későbbiekre nem igaz, ha még akarna venni termőföldet valaki (Dr. Vadai Ágnes: Szomor Dezső, Fidesz.), aki már túllógott mondjuk, öröklés jogcíme miatt a 300 hektáron (Dr. Vadai Ágnes: Csányi Sándor.), akkor venni nem vehet mindaddig, amíg 300 hektár alá nem csökken le a termőterülete. Ezt mindenki tudja, aki egy picit is ismeri egyébként a földforgalmi törvény idevonatkozó szabályait. Aki persze nem ismeri, az kelthet félelmet és igazságtalan vádat a magyar kormány ellen, hogy itt most nyakra-főre feloldjuk a 300 hektáros korlátok határait. Ez nem igaz. (Z. Kárpát Dániel: Sanyi, nyugodj meg, jól csináljátok!)
Remélem, hogy erőteljesen figyelték Vadai Ágnes felszólalását, amikor az egyházakkal kapcsolatos birtokátadás vagy egyébként egyáltalán támogatás kérdéséről szó volt. A felszólalásból nyilvánvalóan sütött az egyházak elleni gyűlölet. Ez a DK eleme, esszenciája, mondhatnám, és minden befogadott egyház tagjának és vezetőjének egy figyelemre méltó felszólalásnak ajánlom, mert egyszer majd lesz olyan, mikor már nem Fidesz-KDNP lesz a kormányon (Dr. Vadai Ágnes: Nagyon hamar!), önök itt öreg hölgyek, mi meg öreg urak leszünk majd, majd valamikor, egyszer a történelem így fogja hozni (Dr. Vadai Ágnes: Kikérem magamnak!), tudomásul kell venni (Dr. Vadai Ágnes: Két év múlva nem leszek öreg hölgy! Kikérem magamnak! - Derültség az ellenzék soraiban.), de akkor viszont mindenkinek jusson eszébe, hogy milyen világ fog majd következni az egyházak szempontjából és az egyházakkal való együttműködés szempontjából.
Mindennek az antiklerikális megszólalásnak az ellensúlyozására úgy szeretném befejezni beszédemet, hogy királyoknak királya, uraknak ura. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
