ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS,
ANDER BALÁZS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előrebocsátom, kedves államtitkár úr, ne vegye zokon, nem az ön személyének fog szólni, sokkal jobban örültem volna, hogyha ennek a gyalázatos törvényjavaslatnak a beterjesztője ül itt, ő viszi el úgymond a balhét, nem pedig ön, akiről egyébként én tényleg nem tudom elhinni, hogy hisz ebben az egész őrült projektben.
No mindegy, nézzük csak! Államtitkár úr, azt mondta az előbb, hogy a hazai 7700 kilométernyi vasúti hálózatra 1700 milliárd forintot költöttek, a rekonstrukcióra az elmúlt esztendőkben. Vonjuk ki akkor ezt a 150-es szakaszt, annak az alig 150 kilométerét ebből a 7700 kilométerből! Marad 7550 kilométernyi vasúti pálya Magyarországon, amire ezt az 1700 milliárd forintot elköltötték. Most nagyságrendileg ennek az összegnek tulajdonképpen a felét költenék el a hazai pályahossz alig 2 százalékára. Én még akkor sem tudom elfogadni, hogy ez racionális lépés lenne, hogyha hinnék Bányai képviselőtársamnak, aki úgy festette fel ezt a vonalat, mintha az tulajdonképpen az egész világra, a naprendszerre, az univerzumra kiterjedne, sőt - hogy Stummer képviselőtársam szavaival éljek - egyfajta ilyen kapu lenne, egy féreglyuk az egész univerzumra, és majd minden áru az egész világegyetemből ezen bonyolódna, ezen szállítódna. Nem tudom, hogy kit néznek hülyének képviselőtársaim ott, a kormánypárti padsorokban, de én azt javasolnám, hogy a magyar emberek, a magyar adófizetők pénzével, ezzel az akár ezermilliárd forintot elérő summával ne játszadozzanak.
Jelen állás szerint ez a projekt két dolgot nélkülöz: a transzparenciát, az átláthatóságot - ugye, Semjén Zsolt javaslata alapján ezt tíz évre titkosítanák -, másfelől pedig a garanciákat, az üzleti partner részéről írásba adott garanciákat. Hol szavatolja azt a kínai fél, hogy itt az áruforgalom növekedése eléri azt a szintet, amelynek kapcsán ez a projekt valamikor is behozná az árát?
A szakértők azt mondják, hogy ehhez, mondjuk, kétezer év kellene. Annyira nonszensz az egész, mintha (Bányai Gábor közbeszól.) - igen, igen, kedves képviselőtársam, majd gombot nyom, és akkor elmondja a magáét -, szóval, annyira nonszensz az egész, mintha itt a római korba mennénk vissza, teszem azt, amikor Augustus elfoglalta Pannóniát, és itt a rómaiak utakat meg hidakat építettek, és ez valamikor most térülne meg. Őrület!
Különösen egy olyan helyzetben, egy olyan veszélyhelyzetben, aminek a végét még nem látjuk, a gazdasági kártételét még csak nem is érezzük, és ekkor, ebben a helyzetben önök elfüstölnének, elégetnének akár ezermilliárd forintot. S miért mondom, hogy akár ezermilliárd forintot? Zalaszentiván-Szombathely vasút-villamosítás. Ugye, nem fogják kitalálni, hogy ki volt az a mindenhez értő ezermester, Magyarország Mekk mestere, aki ott is ténykedett, és bizony 40 százalékkal drágult ez a projekt az eredeti elképzelésekhez képest? Vagy hozzam fel akkor a dél-balatoni vasútfejlesztést? Nagyon jó dolog, de a disznóság az volt benne, hogy plusz 25 milliárdot még úgy hozzácsaptak. Hol lesz a vége? Hol lesz a vége, hogyha nem is tekinthetnek bele a dokumentumokba azok, akik erre kíváncsiak lennének, mert önök titkosítják?
Nem tudunk gratulálni Orbán Viktor húsvéti ajándékához, mert úgy is fel lehet fogni ezt az egészet, mint egy 1/1-es terepasztalt. Miniszterelnök úr, illetve Semjén Zsolt most szintet lépnek, és akkor a felcsúti kisvasutat szépen majd a nagyvasúti keretek között kívánják alkalmazni, az ott látott modellt, és azt kell hogy mondjam, az ott megtapasztalt, mondjuk úgy, hatékonyságot és eredményességet majd itt próbálják a magyar emberek pénzéből megvalósítani.
Felhozták vádként, hogy mi a vasút ellen vagyunk. Ha van párt itt az Országgyűlésben, amely nem vasútellenes, az a Jobbik, viszont az észszerűség pártján is állunk. Amikor annak idején, még 2007 táján majdnem félszáz hazai szárnyvonalat zártak be, akkor is tiltakoztunk, bár még nem voltunk bent a parlamentben. Aztán akkor is kifejeztük a kritikánkat, amikor önök, bár ígérték még a kormányváltás előtt, de ezeknek a vonalaknak a nagy részén nem indították újra a forgalmat.
Nézzük csak meg, hogy akkor egy kicsit szakmázzunk is, és ne fogadjam meg a Tállai András-féle intelmeket, tehát azért csak szakmázzunk! Hadd kérdezzem már meg, hogy mi lesz akkor a Kiskőrös-Kalocsa vonallal, azzal a 35 kilométerrel! Újranyitják? Tessék akkor itt megígérni, és akkor ott lesz bent a jegyzőkönyvben! Mi lesz a Kunszentmiklós-Tass-Dunapataj vonal 49 kilométerével? Újranyitják? Mi lesz a Fülöpszállás-Kecskemét 43 kilométeres szakaszával? Újra fogják nyitni? Megkérdezem, hogy miért lenne erre szükség? Tehát ha valóban azt akarják, hogy ez a 150-es vonal valamennyire értelmes legyen, vagy legalábbis az eddigieknél jobban kihasznált, és erre ilyesféle forrásokat fordítsanak, akkor jó lenne, ha integrálná a térség közlekedési rendszerét, és jó lenne, ha azok a ráhordó vonalak, amelyek valamikor megvoltak, ismételten működnének. Tehát ha ezt meg tudják ígérni, egy kicsit talán szépítenek ezen az egészen, de a kulcs az integráltság lenne, amiről nem tudunk semmit, hogy azok az intermodális központok, terminálok mennyire fognak megvalósulni majd itt, a vonal mentén. Lesz-e ezen a vonalon integrált, ütemes menetrend, mondjuk, akár csak a Kunszentmiklós-Tass-Budapest viszonylatban, ha nézzük?
Aztán azt a kérdést is fel lehetne vetni, hogy ha már önök fejleszteni akarják a vasutat - akkor még egyszer utalnék az előző arányokra, arra az iszonyatos és teljesen elképesztő, megmagyarázhatatlan aránytalanságra, ami megmutatkozik ebben az egész projektben -, akkor az nem jutott eszükbe, hogy más útirány is lehetne. Én nem mondom, hogy ezt ne fejlesszék. De mondjuk akkor egy Kecskemét-Szeged vonal fel sem vetődött? (Bányai Gábor: Akkora kerülővel?) Igen, akkora kerülővel, kedves Bányai képviselőtársam. És akkor ezen a vonalon, a 150-es vonalon jelen állás szerint mennyi a napi fizető utasok száma? Mutasson egy számot! Ötezer fő! Kelebiánál mennyien lépik át a határt? 300-400 fő naponta? Ezért kell ebbe az egészbe beletolni ezermilliárd forintot?! Azért (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem ezért!), azért (Zaj.), azért, hogy az önök főstrómanja tovább tudjon gyarapodni?! (Derültség a Fidesz soraiból.) Lehet ezen röhögni, csak az a helyzet, hogy 300 milliárd forintot már megkapott, rátenyerelt az RM International Zrt. Nem lenne ennek a pénznek máshol helye? Mi azt mondjuk, hogy igen, lenne, különösen egy olyan helyzetben, mint amibe most került Magyarország.
Nem értjük, hogy ez a vonal miért kerül kilométerenként akár 5 milliárd forintba. Nem tudják megmagyarázni, hogy miért itt, Magyarországon, ezen a szakaszon, egy alföldi szakaszon épül majd a világ legdrágább vasútja. (Bányai Gábor nemet int.) Miért ingatja a fejét, képviselőtársam? Nézze már meg a számokat! Mikről beszélnek? (Bányai Gábor: Nem mondtam.) Dehogynem! Ajánlok akkor egy példát. Nézze csak meg, hogy ha, mondjuk, a Mercedes CLA-200-asból - ami 4 méter 63 centiméter hosszú - szépen egymás mögé rakogatnak 216 darabot, pont kijönne egy kilométer! Ennek a személygépkocsinak az alapára 13 millió forint. Oda meg vissza is nyugodtan kirakhatná ezt a vonalat, mert ennyibe kerülne itt egy átlagos kilométer. Nem tudják megmagyarázni, hogy miért kell ezt a pénzt erre a projektre elégetni azon kívül, hogy hódolni kell az új gazda, mondjuk, Kína felé, és még tovább kell gyarapítani a jól kiválasztott kisgömböcöket.
Mi ezt nem fogjuk elfogadni, és azt tudjuk mondani erre az egész eszement beruházásra, hogy a legjobb lenne széttépni és a papírkosárba hajítani, legalábbis ebben az állapotban. No szóval, hogyha nem lehet pártot illetni azzal, hogy vasútellenes, akkor az a Jobbik. Elmondtam, mindig felszólaltunk annak érdekében, hogy a szárnyvonalakat is meg kell őrizni, azokat is fejleszteni kellene. De ha ilyen forrásszűke van, képviselőtársaim, akkor egészen egyszerűen nem tudják megmagyarázni, hogy mi az oka annak, amiért ennyire aránytalan módon a hazai vasútvonalak közül egyet így ki kell emelni, és erre kell ezt a pénzt elpocsékolni.
A másik a titkosítás. Önök megtanulták azt a kókai axiómát, amely szerint a békákat nem kérdezik meg, hogyha lecsapolják a mocsarat. Úgy néz ki, hogy a békák most se brekegjenek bele, azok ne tudjanak semmiről, majd a cár atyuska eldönti, hogy hogyan húzódjon ez a vonal, merre menjen egyáltalán, mik legyenek a részletek. Mint annak idején a történeti anekdota szerint Oroszországban, amikor megunta cár atyuska a szakértők vitatkozását, és állítólag az egyik ujja belógott a térképre, fogott egy vonalzót, meghúzta a vonalat, és ott keletkezett egy kis görbület. Vagy hogy miért lett olyan a moszkvai körmetró? Sztálin állítólag rárakta a kávéscsészéjét a térképre.
(10.00)
Ott sem kérdeztek semmit, ott sem kérdezhettek semmit. Csak. Mert így döntöttek. Az a helyzet, hogy ez egy normális országban nem így működik, vagy nem így kellene hogy működjön.
Ha környezetvédelmi okokat veszünk elő - és a mai nap során sor kerül majd még arra, hogy tárgyalják az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos törvényjavaslatot -, akkor azt látni kell, hogy a környezetbe kerülő rákkeltő, toxikus szennyező anyagok mintegy feléért a szállítás felel. Magyarországon - ezzel akkor valamelyest talán önöknek adnék igazat - az összárumennyiség mintegy kétharmadát közúton szállítják el, aminek a negatív externáliái hatalmasak: károsanyag-kibocsátás, nem is energiahatékony, és akkor még nem beszéltünk a balesetekről. Tehát valóban lehetne fejleszteni a vasutat, mint ahogy lehetne fejleszteni, mondjuk, a belföldi hajózást is, annak a 3-4 százalékos arányrészét még tovább tornázni, de nem ilyen áron, nem túlárazott projektek árán.
És képviselőtársaim, különösen ott a kormánypárti padsorokban, 2013 őszétől húzódik ez az őrület, amikor Bukarestben a kelet-közép-európai államok és Kína leültek egymással, és eltervezték, hogy ez a vasútvonal meg fog valósulni. Mi azóta folyamatosan azt mondjuk, hogy nem látjuk a garanciákat, nem látjuk azt a kínai ígérvényt, ami ennek az árát valamikor visszahozná. És ha önök veszik a fáradságot arra, hogy fellapozzák a KSH-nak a legfrissebb felméréseit, akkor a külkereskedelmi termékforgalom mellett azt fogják látni, hogy míg 2017-ben a Kínából Magyarországra történő behozatal 1450 milliárd forintot tett ki, a kivitelünk ezzel szemben 735 milliárd forintnyi összeg volt, 2019-re ez olyan formában romlott, hogy 2000 milliárd forint értékben hoztak be Kínából Magyarországra termékeket, a kivitelünk viszont a korábbi 735 milliárd forintnyi összegről 480 milliárdra csökkent. 1500 milliárd forintos deficit tátong ott! Hol vannak azok az ígérvények és azok a hatástanulmányok, amelyek egyfajta garanciát adnának arra, hogy ez nem fog tovább növekedni, és ami esetleg a pályahasználati díjakból be fog folyni, úgymond a vámon, annak a tízszerese nem megy el majd a réven, és nem a magyar emberek fognak ráfizetni arra, hogy önök monomániásan ragaszkodnak ehhez a projekthez?
Igen, valóban ráférne egyébként, Bányai képviselőtársam, a 150-es vonalra a felújítás; azt is tudjuk, hogy ez volt az egyik első hazai vonal, amit elkezdtek villamosítani 1910-ben, kétvágányúvá építeni, aztán jött Trianon, és Trianon miatt ennek is befellegzett. De még egyszer, államtitkár úr, tényleg nem hiszem el, hogy ön azt elhiszi és vallja, hogy ez a projekt bármikor be fogja hozni az árát, és a magyar emberek számára olyan formában, mint ahogy itt előadták, profitot, hasznot fog termelni. Nem hiszünk benne.
Hiszünk viszont abban valóban, hogy nőjön a közlekedési módozatok között a környezetkímélő szállítmányozási formáknak a részaránya itt Magyarországon is. A 2011-es európai uniós közlekedéspolitikai Fehér könyv tartalmaz erre vonatkozóan előírásokat is. Nem véletlen az egyébként, hogy a költségvetéshez minden évben én magam is benyújtottam azokat a módosító javaslatokat, amelyek az intermodális szállítmányozást fejlesztették volna Magyarországon, ezek mindig mentek a kukába, holott - ez már az önök sara, tisztelt fideszes képviselőtársak - 2012 volt a RoLa kivégzésének éve. A Rollende Landstraße arról szólt, hogy a kamionokat, a konténereket vasútra pakolva sokkal környezetkímélőbb és energiahatékonyabb módon tudták átszállítani Magyarországon. Jó lenne egyébként, ha inkább ezt forszírozták volna, ennek az ágazatnak a feltámasztását, és nem ezt az ezermilliárdos őrültséget.
Az időm lejárt. Azt hiszem, feltettem néhány kérdést, amire nagyon jó lenne, ha a magyar emberek választ kapnának. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
