DR. BRENNER KOLOMAN,
DR. BRENNER KOLOMAN,
DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm. Nem akartam az államtitkár úr hátának beszélni, ezért jöttem ki inkább. Köszönöm a szót.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Én két részre bontanám - ahogy ön is az expozéjában - a törvényjavaslat vitájában elfoglalt álláspontunkat. Az első részben a felsorolás egészét tekintve és az államtitkár úr expozéját tekintve azért inkább kisebb jellegű módosításokra térnék ki, és utána, a második körben szeretném a törvényjavaslatban szereplő intézményi összevonásokat röviden véleményezni.
Kezdjük tehát az első résszel - itt is öt pontra szeretnék kitérni. Első körben a vagyonhoz juttatás, földalap - ahogy Pósán képviselőtársam is már jelezte - részeit szeretném röviden azzal kommentálni, hogy én értem Pósán képviselő úr megnyugtató szavait is, és azt gondolom, hogy minden ilyenfajta technikai módosításnak igenis helye van a magyar felsőoktatásban, ugyanakkor nyilvánvalóan az sem véletlen talán, hogy a képviselőtársam már jó előre itt bizonyos olyan veszélyekre figyelmeztetett minket, amelyek azonnal ilyenkor asszociációs bázisunkban megjelennek.
A második téma, amiről egy kicsit részletesebben is szeretnék beszélni, a magán-felsőoktatási intézményekre vonatkozó két kitétele egyrészt ennek a törvényjavaslatnak, másrészt az államtitkár úr expozéjának. Én teljes mértékben elfogadom azt, hogy a magyar felsőoktatás rendszerében magánintézményeknek helye van, ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen támogatást kapnak közös adóforintjainkból ezek a magánintézmények. És azzal vitatkozom, hogy gyakorlatilag egy fenntartói döntéstől függjön a törvényjavaslat szerint az, hogy mely magánintézményhez juttatunk komoly támogatást közös adóforintjainkból, és mely magánintézményekbe nem juttatunk ilyen forrást. Alapvetően azt gondolom ugyanis, hogy ha megnézzük - és akkor már az intézményszerkezetről egy hosszabb gondolatmenetet is szeretnék majd zárásképpen mondani, de itt azért annyit már jó előre meg szeretnék jegyezni -, nem biztos, hogy éppen a magánintézmények sorát kellene szaporítani különböző kihelyezett és behelyezett tagozatokkal.
A harmadik pont, amiről szeretnék röviden szólni, a tanárképzés ügye. Első körben teljes mértékben igazat adok Pósán képviselőtársamnak abban, hogy amikor az osztatlan tanárképzést újra bevezettük egész pontosan 2013-tól, akkor ez a fajta alkalmasságinak nevezett vizsga egy - hogy is mondjam? - olyan szűrő volt, a számok is magukért beszéltek valóban, amely csak a legkirívóbb eseteket tudta kezelni, tehát csak amikor valakiről így ránézésre, ahogy bejött a szobába, amikor mi ezeket az alkalmassági vizsgálatokat lefolytattuk, akkor már látszódott a kollégán, hogy ebből nem nagyon lesz tanárkolléga. Ennek az eltörlését ugyanakkor - különösen abban a diskurzusban, ahogyan ezt aztán a magyar közéleti szereplők, illetve a szélesebb közvélemény majd értelmezni fogja - veszélyesnek tartom, mert akkor ez azt üzeni, hogy még ezt a szűrőt sem kell figyelembe venni.
Ezért is támogatnám nagyon azt, amit Pósán képviselőtársam javasolt, hogy igenis itt azért egy szakmailag jól kiérlelt egyéb alkalmassági és a tanári pályára valóban hosszabb távon felkészítő megoldáson kezdjünk el gondolkodni. Hiszen a társadalom egészének üzenünk az ilyen jellegű eltörlésekkel, és ezért én ezt nem tartom szerencsésnek, annak ellenére sem - még egyszer mondom -, hogy szakmailag teljesen egyetértek vele, ugyanakkor a társadalomnak tett üzenetét nagyon veszélyesnek tartom, és csak akkor tartanám jónak ezt eltörölni, ha már mellette ott van a közösen kidolgozott, működőképes szűrőrendszer. Egyébként pedig a legjobb ilyen szűrőrendszer az volna, ha a pedagógusi pályát tenné az egész társadalom számára sokkal kívánatosabbá és társadalmilag elismertté.
És akkor már azért annál a témánál is vagyunk, hogy annak ellenére, hogy teljesen támogathatónak tartom valóban ezeket a technikai jellegű módosításokat azzal kapcsolatban, hogy párhuzamosan is fel lehessen venni szakokat és így tovább, ezzel semmi probléma nincs, ezzel egy probléma van: itt erről a székről, bocsánat, a másik teremben erről a székről Rétvári államtitkár úr mindig az arcunkba vágta, amikor tanárhiányról merészeltünk ellenzéki politikusként beszélni, hogy ilyen nincs is, és mi ne terjesszünk rémhíreket. Viszont ez egy szegénységi bizonyítvány most itt, hiszen ez azt jelenti, az indoklásból egyértelműen kiderül, hogy igenis van pedagógushiány, és amire a Jobbik mint nemzeti néppárt mindig felhívta a figyelmet, egy kiemelt nemzetstratégiai ágazatban nem lehet azt tíz év óta nézni, hogy nézzük a korfát, és látjuk, hogy jelenleg a pedagógustársadalom több mint fele vagy lassan fele 50 év feletti, és nem teszünk semmit - merthogy ez történt eddig.
(15.40)
Tehát azt gondolom, hogy ezek a technikai jellegű módosítások teljesen rendben vannak, de nem kezelik a tanárhiány nagyon komoly és a társadalom egésze számára most ráadásul ebben a vírusjárványos helyzetben nagyon egyértelműen megmutatkozó mivoltát.
Menjünk tovább! A doktori képzésekkel kapcsolatban ezt itt teljes mértékben támogatni tudom, és ahogy az egyetemi kollegáimtól hallottam, teljesen normálisan működik az új doktoranduszképzés is, tehát ezt én mindenképpen támogathatónak tartom. Ugyanúgy, ahogy azt is támogatandónak tartom, hogy az egyetemi tanári kinevezések esetében ne csak a Magyar Akkreditációs Bizottság, hanem az európai szervezet véleményét is vegyük figyelembe, ellentétben azzal, ami néha a sajtóban megjelent, hogy ez milyen hihetetlenül nagy galádság a minőséggel szemben. Még mielőtt túlságosan elégedetten bólogatnának a fideszes képviselőtársaim, azért azt le szeretném szögezni, hogy ez azért van így, mert a MAB-ot előtte ki tetszettek üresíteni, és ezért kizárták a MAB-ot hosszú évekre az európai szervezetből azért, mert teljes mértékben kormánybefolyás alá került. Én azért üdvözlöm ezt, mert többre tartok egy európai akkreditációt, mint sajnos a MAB-ot, amelyet nagyon komolyan, most az utóbbi időben elég komolyan átalakítottak.
Azt gondolom, hogy a közös képzésekre vonatkozó megoldást viszont nagyon-nagyon tudom üdvözölni, mert annak idején egyetemi vezető koromban, mi tagadás, én foglalkoztam azzal, hogy a minisztériummal közösen próbáltunk erre valami olyan modus vivendit kitalálni, amivel aztán ezen közös képzések akkreditációját elindítottuk. Úgyhogy én nagyon üdvözlöm, hogy a mostani kollegáimnak már majd, ha ezt a felsőoktatásitörvény-módosítást jóváhagyjuk, akkor már nem kell majd ezzel a kérdéssel foglalkozniuk, hogy ez hogyan történik meg.
Menjünk tovább! Azt gondolom, hogy a második fele ennek a törvényjavaslatnak nagyon különböző síkon mozgó összevonásokat és összeolvadásokat rendelne el.
Első és általános megjegyzésem az, hogy írtam egy levelet minden érintett kar dékánjának és minden érintett egyetem rektorának, és néha még válaszokat is kaptam elég sok kollegától. Nagyon különböző előkészítettségi fokú dolgokat kaptam aztán válaszként. Itt is meg aztán majd a következő napirendi pontunkra vonatkozóan is mondom mindezt. Azt gondolom, az, hogy legyen egy nagy, olyan agráregyetem, amiről államtitkár úr is beszélt az expozéjában, alapvetően egy támogatható dolog volna egy ekkora területű országban, mint Magyarország. Egy problémám van ezzel az egésszel, mégpedig az, hogy minden eddig tapasztalat azt mutatja, hogy egy földrajzilag széttagolt intézmény működése nem lesz jobb attól, ha rárakunk egy pecsétet. Tehát minden eddigi olyan távoli képzőhely integrációjának az a tapasztalata, hogy nem lesz olcsóbb, nem lesz áttekinthetőbb a képzési szerkezet, nem lesz minőségibb a képzés, ha ez az átalakítás nem jelenti egyben egy gyökeres újragondolását összegyetemi szinten az egész rendszernek.
Tehát azt jelezném tisztelettel az államtitkár úrnak: az, hogy az összes agrárképzést vagy nagyrészt az összes agrárképzést folytató intézményrészeket össze akarjuk terelni egy nagy egyetembe, alapvetően jól nézne ki, ha nem lennének itt az elmúlt hosszú évek olyan tapasztalatai, amelyek azt mutatják számunkra, hogy ez nem nagyon működik. Itt is fel szeretném arra hívni a figyelmet - és akkor áttérek az utolsó pontomra, a finanszírozási rendszerre -, hogy valamikor, azt hiszem, három hónapot élt, akkori egyetemvezetői társaim is még jól emlékeznek talán egy olyan koncepcióra, amit pólusegyetemi koncepciónak hívtunk annak idején. Azt gondolom, nem véletlen volt az, hogy az illető államtitkár három hónap után nem lett hirtelen államtitkár, mert az én emlékképeim szerint az volt egy olyan koncepció, amely ezt az intézményi rendszert, teljes magyar intézményrendszert egy alapvető koncepció alapján próbálta újrastrukturálni. Azt látom, hogy amik történtek azóta - összevonások, kivonások, földrajzilag távol eső helyek, Georgikon, és a többi -, nem látom mögöttük azt a koncepciót, azt a hosszú távú stratégiai koncepciót, amiről egyébként a felsőoktatási stratégia beszél. Tehát az indoklási részével államtitkár úrnak teljes mértékben azonosulni tudok. Nyilvánvalóan ez lenne a közös ügyünk. Azt látom viszont, hogy ezekben az összevonásokban, kivonásokban az elmúlt tíz évben nem nagyon láttam koncepciót, és ugyanezt látom itt is, még egyszer mondom, az agrártudományi részt kivéve, gyakorlatilag.
Hogy bizonyos karok vezetőit, mondjuk, eléggé villámcsapásként érik az ilyen átszervezések, azt a Fidesz-kormány alatt megszoktuk, hogy nem nagyon egyeztetnek az érintettekkel, de azt gondolom, hogy itt nagyon komolyan végig kellene egyszer úgy gondolni ezeket az összevonásokat, ami valóban egy hosszabb távú, koncepcionálisan előremutató képzési szerkezet kialakításához vezethet.
Kimondottan üdvözlöm azt a finanszírozási rendszert, amelyet ez a törvényjavaslat nekünk végre idenyújt. Valószínűleg államtitkár úr olvasta a Jobbik 2018-as választási programját, amelybe szó szerint ezt így írtam bele (Nacsa Lőrinc: Éjjel-nappal. - Derültség a kormánypárti sorokban.), hogy miután tíz év alatt ezt fokozatosan lebontotta a Fidesz, legyen végre újra háromlábú a rendszer, az oktatás, a kutatás, és a fenntartási költségek rendesen megint odajussanak az egyetemekhez, mint egyébként korábban ilyen formában, soha nem olyan minőségben, de azért megvoltak a pántlikázott pénzek, különös tekintettel a kutatásra, hiszen itt azért, főleg a nagy tudományegyetemeken ezzel voltak problémák.
Összefoglalóan: ez egy nagyon érdekes törvényjavaslat, amelynek a legtöbb részét - azt hiszem, a vezérszónoki felszólalásomból is kiderült - mind szakmai, mind egyéb érvek alapján támogatni tudom. A második fele viszont komoly kérdőjeleket vetett fel, és tisztelettel várom államtitkár úr válaszát az általam felvetett kérdésekre. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiból.)
