DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT,
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT,
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Rektor Úr! Nagyon röviden szeretnék hozzászólni ehhez a vitához, nagyon sok mindent elmondtak képviselőtársaim, és igazából utalni szeretnék a vitában elhangzott legfontosabb állításokra.
Azt nagyon pozitív gondolatnak tartom, amivel kezdte Nacsa képviselőtársam, és folytatták képviselőtársaim is, valóban nagyon fontos, hogy ebben a rendkívül nehéz helyzetben megköszönjük a munkáját a felsőoktatásban dolgozó oktatóknak és valamennyi munkatársnak. Egy váratlan kihíváshoz kell nagyon-nagyon gyorsan alkalmazkodni, ezzel most is sok helyen még küzdenek, nyilván ez nagyon-nagyon komoly kihívás lesz. Ez egy fontos üzenet volt.
Az viszont már kevésbé volt fontos és kevésbé volt méltó üzenet, hogy az ellenzék szidja a magyar egyetemeket. Ezt tisztelettel visszautasítom, képviselő úr. Az ellenzék nem szidja a magyar egyetemeket. Az ellenzék nagyon sok esetben az önök politikájával kapcsolatban fogalmaz meg éles kritikákat, és én azt gondolom, hogy megalapozottan.
Ha már kifejezzük a köszönetünket a felsőoktatásban dolgozók kapcsán, a felsőoktatásban dolgozó oktatók és munkatársak kapcsán, arra szeretnék rögtön visszakérdezni Nacsa képviselő úrnak, hogy ha már ilyen, nem biztos, hogy a témához és az időszakhoz méltó kijelentésre ragadtatta magát, hogy ezt mennyire tartja méltónak, amilyen helyzetben vannak most az oktatók és akár a kutatók is a bérek tekintetében, tehát ha már fokozatváltás a felsőoktatásban, akkor mikor lesz fokozatváltás a magyar oktatók és kutatók bére tekintetében.
Én azt gondolom, hogy az egy méltatlan helyzet, hogy ma Magyarországon egy egyetemi adjunktus, aki rengeteg munkát ölt abba, hogy tanult, doktori fokozatot szerzett, és most gyakorlatilag annyit keres, mint egy árufeltöltő. Azt gondolom, hogy amíg ez a helyzet nincs rendezve, addig nem lehet komolyan venni a kormány magasztos terveit, fokozatváltását, és azt, hogy egyáltalán figyel azokra a kihívásokra, amik valóban érintenek mindenkit.
Még egy dologra szeretnék utalni. Államtitkár úr megjegyezte nagyon helyesen, és nagyon üdvözítő volt, hogy most egy rendkívül komoly kihívással szembesülünk, egy globális kihívással, egy új típusú vírus rendkívül gyors terjedésével és az ezáltal kialakult válságos időszakkal, és nagyon komoly kihívás elé állítja ez a kutatókat, próbálnak az idővel versenyt futva minél előbb megoldást találni erre a kérdésre. Azt gondolom, hogy nagyon büszkék lehetünk arra, hogy magyar kutatóknak ebben a helyzetben komoly eredményeik, előrelépéseik vannak már. Azt hiszem, hogy pécsiként külön arra is fölhívhatjuk a figyelmet, hogy büszkék lehetünk arra, hogy ebben a munkában kiemelt feladatot és szerepet kaptak pécsi kutatók, a pécsi kutatócsoport, és már komoly eredményeket tudtak letenni. Azt gondolom, hogy köszönet ezért, és további sok sikert kívánunk nekik ebben a rendkívül fontos munkában.
Utalt erre is államtitkár úr, rektor úr, hogy ez azt mutatja, hogy nagyon sok ilyen kiváló, felkészült magyar szakember, kutató van. Ez valóban így van. Egy ilyen oktatáspolitikai, felsőoktatást érintő vitának nyilván az a tétje, hogy azért aggódunk, hogy a későbbiekben is a magyar felsőoktatás alkalmas legyen arra, hogy ilyen magas tudású, jól felkészült szakembereket a jövőben is majd föl tudjon készíteni, és nyilván az ellenzéki frakciók és pártok is ezt szeretnék. Ezért fogalmazzuk meg a kritikánkat is adott esetben, és én viszonylag gyakran az elmúlt tíz év felsőoktatást érintő politikája kapcsán.
A leggyakoribb szó, amit akár a kormány részéről itt az elmúlt években is akár vagy az elmúlt tíz évben, illetve kormánypárti képviselőtől hallhatunk, azok a különböző jelszavak és vezénylő elvek, ez a versenyképesség, a hatékonyságnövelés s a többi. Ezek önmagukban nagyon jól hangzanak, csak nem biztos, hogy az eddigi eredmények ezt tükrözik vissza, hogy ez valóban így jelenik meg az önök politikájában.
Valóban kihívás, a XXI. század minden szempontból egész elképesztő új kihívások elé állítja az országokat, és nyilván ebben ez kiemeli a felsőoktatás, a tudományos világ jelentőségét, hiszen egyértelmű, hogy a tudásalapú gazdaság, a kiművelt emberfő és a magas hozzáadott értékű munkahelyek felé való fordulás az, ami versenyképességet, a versenyképességét növelheti az országoknak. Sajnos, e tekintetben nagyon rossz irányba indult el a magyar kormány az elmúlt tíz évben, annak ellenére, hogy vannak valóban jelek, és azt ne tagadjuk el, hogy ezt az irányt korrigálni próbálják, és bizonyos mértékben tanultak a hibákból.
Az teljesen egyértelmű, és itt visszautalnék államtitkár úr bevezetésére, hogy valóban azt ki kell mondanunk mindig, és soha nem szabad elfelejtenünk, hogy az egyetemek önmagában nemcsak oktatási intézmények, hanem a társadalmi, kulturális élet, a tudományos élet, a gazdasági élet rendkívül fontos szereplői. Maguk a hallgatók, oktatók is egy adott város életének nagyon fontos szereplői, és maga a gazdasági kitörés, az innováció lehetőségeinek alapvető letéteményesei az egyetemek.
Azt is elmondhatjuk, hogy ha az országra tekintünk, az egyre növekvő területi különbségekre, ki kell mondani, hangsúlyozni kell, hogy nagyon sok helyen, a leszakadó vidéki térségekben ezek a nagy egyetemek tulajdonképpen a vidék népességmegtartó erejének, a leszakadás megállításának az utolsó bástyái. Sajnos, az egyik legkomolyabb kritika, ami megfogalmazható a Fidesz-kormány politikájának kapcsán, az, hogy az elmúlt évek átalakításainak, reformjainak a legnagyobb vesztese a vidéki felsőoktatás ma Magyarországon.
Megnézhetjük a különböző hallgatói létszámokat. Úgy, ahogy, nagyjából a fővárosi egyetemek egy stagnálást tudnak mutatni, de óriási, eltérő, de óriási és egyenként megnézve időnként egészen döbbenetes hallgatóilétszám-csökkenésekről tudunk beszámolni. Pécsről beszéltem már többször is. A pécsi egyetemen több mint 10 ezer fő volt a hallgatói létszám csökkenése, ami óriási tragédia. Utalt már rá Gurmai képviselő asszony is, hogy a dél-dunántúli régió amúgy is az egyik leginkább leszakadó régió, az Unió 20 legszegényebb régiójának az egyike. Ezért mi nagyon nagy döbbenettel tapasztaljuk azt, hogy ilyen módon vesztesei lettek a vidéki felsőoktatási intézmények az önök oktatáspolitikájának.
Folyamatosan tapasztaljuk a forráskivonást, a különböző megszorításokat az átszervezésektől függetlenül is. De itt ismét szeretnék visszautalni, a legsúlyosabb kérdés az, hogy az oktatói és kutatói béreket a mai napig nem tudták rendezni. Ami az elmúlt időszakban bérfejlesztés címén történt, az még arra se volt elegendő, hogy a jövedelmi rangsorban megtartsák a pozíciójukat a felsőoktatásban dolgozók, illetve a kutatók, és emiatt egy óriási pályaelhagyás volt megfigyelhető. Ez döbbenetes mértékű, és ez nem is csoda. Tehát egészen elképesztően megalázó bérekért kell hogy dolgozzanak a kutatók. Nyilván ez egy olyan szakma, ami nagyon-nagyon sok elkötelezettséget igényel, nagyon sok ideig tart a felkészülés, a tudományos fokozat megszerzése, a tapasztalatok megszerzése. Egy ilyen helyzetben, amikor óriási a bizonytalanság, és nincs meg a megfelelő díjazás, nincs meg a megfelelő honorárium, az mindenképpen a bizonytalanságot szüli, és ilyen módon egyre kevesebben fogják választani ezt a pályát. Nagyon sok a pályaelhagyó, és nagyon sokan még az országot is elhagyják, és ha folytatni akarják a pályát megfelelő bérezésekért, akkor nagyon sok ilyen jól felkészült, tehetséges szakembert, kutatót, oktatót elveszítünk. Ez óriási hiba.
Most sorolhatnám a példákat, én nem kívánom húzni ezzel az időt, hogy milyen módon csökkentették az egyetemi autonómiát. Én azt gondolom, hogy ennek megálljt kell parancsolni.
(16.30)
Nagyon-nagyon jónak tartottam most, ugye, sok vitánk van a DK-val, de hogy Arató Gergely képviselő úr, azt hiszem, rátapintott a lényegre a tekintetben, hogy igen, nem lehet eltagadni, vannak itt jó irányok, jó intézkedések, ugyanakkor az teljesen világos, hogy ez a helyzet, ami most kialakult, és aminek a kifutását sem látjuk pontosan, nem alkalmas arra, hogy egy ilyen nagy horderejű átalakítást elindítsanak vagy berúgjanak. De egyébként nem gondolom azt, hogy most azért hozták be ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés elé, hogy egyfajta ilyen látszattevékenységet próbáljanak mutatni. Gondolom, hogy van azért valamiféle koncepció a kormány részéről, és amúgy is bekerült volna ez az Országgyűlés elé. De mindenképpen látni kell azt, hogy egy speciális helyzetben vagyunk most, és ez az időszak még azt is megnehezíti, hogy a megfelelő társadalmi, szakmai egyeztetéseket le lehessen folytatni.
Én azért szeretném, ugye, nem bízom abban, hogy a kormány majd visszavonja ezt a javaslatot, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy az lenne a bölcs döntés, ha igazodva - mint az élet oly más területén - a kormány ehhez a kialakult járványügyi helyzethez, veszélyhelyzethez, egy kicsit elhalasztaná ezeket az intézkedéseket, és megadná, amikor erre lehetőség nyílik, a szakmai egyeztetés lehetőségét. Ugye, alapvetően azt tudjuk megállapítani itt az elmúlt időszakban főbb kritikai megjegyzésként, hogy a kormány nem tiszteli semmilyen módon az egyetemi intézményi autonómiát. Nem tekintik partnernek az érintetteket, azokat, akik a felsőoktatás gyakorlati oldaláról nagyon sok információval rendelkeznek, sőt nemhogy nem tekintik partnernek, de nagyon sokszor kifejezetten erőből átnyomják az ő szándékaik ellenére a javaslataikat. Nem látunk garanciákat a most elénk kerülő javaslatok tekintetében, és nem látjuk azt, hogy az elkövetett hibákból kellő mértékben tanulnának. Tehát ezekre szeretném mindenképp felhívni a figyelmet.
És még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni, én ugyan pécsi vagyok, családom is pécsi, de Kaposváron születtem, úgyhogy különösen szíven ütött engem is, amilyen intézkedéseket ott láttam, előkészület alatt álló intézkedéseket, ilyen módon a Kaposvári Egyetem önállóságát érintően. Köszönöm képviselő asszonynak, hogy ezt a sajtóközleményt ismertette, én ezt nem fogom megemlíteni, ezt én is amúgy is megtettem volna. De azt egy egészen döbbenetes példának látom egy leszakadó régióban, egy olyan városban, ami leszakadó régióként is küzd a fennmaradásáért, egy magyar középvárosról van szó, egy ilyen jellegű támadást intézzenek az intézmény önállósága ellen, hogy az a helyiek egyetértésével nem találkozik, én ezt egy nagyon súlyos felelőtlenségnek tartom a kormány részéről. Úgyhogy én is bízom benne, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke, Szita Károly polgármester úr még az utolsó pillanatban megpróbálja a lobbierejét latba vetve ezt a döntést megakadályozni.
Ezzel együtt azt tudom mondani, hogy én bízom abban, hogy a kormány átgondolja ezt a speciális helyzetet, és nem akarja ezt a javaslatot érdemi egyeztetések nélkül áterőltetni, bár ugye, nyilván túl idealisztikus lenne azt gondolni, hogy ez így lesz, de mégiscsak el kellett ezt mondanom. Azt tudom mondani, hogy jelen állapotában, a sok képviselőtársam által részletesen elmondott kritikák alapján az LMP-frakció nem fogja tudni támogatni ezeket a javaslatokat. Köszönöm.
