DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány felvetésre szeretnék reagálni, remélvén, hogy esetleg előbbre viszi a vitát.
Volt olyan felvetés több részről is, amely az átalakítást érintette. Én csak azt szeretném megjegyezni, hogy egyébként ez egy következő napirendi pont, tehát amit Gurmai képviselő asszony mondott, hogy ő kettő az egyben beszél, az nem igaz, ő egy az egyben beszélt egy teljesen más napirendi pontról, de ezt követően sajnos kinyílt az ajtó - ha szabad így fogalmazni -, és mindenki beszélt erről is. Úgyhogy ennek apropóján azt szeretném csak megjegyezni, hogy persze, senki nem mondta, hogy ez nem kis horderejű átalakítás, de az is igaz, hogy ez nagyon régóta érlelődő átalakítás, és itt nemcsak arra utalnék, amit Vinnai képviselő úr mondott, hogy a Fokozatváltás dokumentumban már szerepel, hogy milyen irányokba kellene elmozdulnia a magyar felsőoktatásnak, hanem szeretnék arra emlékeztetni, hogy egyébként ugyanilyen tartalmat a Közgazdasági Szemle 1999. áprilisi számában lehet olvasni Inzelt Annamáriának a tollából, ami elég régi természetesen, de mutatja, hogy a gondolkodás ebből a szempontból nem új keletű.
A Moholyn, ha jól tudom, az átalakulási folyamat és ezek a gondolkodások, illetve az ehhez kapcsolódó változtatások már 2013-ban elkezdődtek, 2018-ban pont a Corvinushoz kapcsolódóan jó néhány más egyetem részéről hasonlóképpen megfogalmazódtak, és nyilvánvalóan ez egy folyamatos egyeztetés, tárgyalás, gondolkodás volt, tehát ez egy régebbi múltra visszatekintő történet.
(17.00)
A másik felvetés, amit szeretnék jelezni - Keresztes László Lóránt mondta, illetve Brenner Koloman is felvetette -, a hallgatói létszám, illetve ehhez kapcsolódóan a pedagógus szakra jelentkezetteknek a kérdése. Összességében a hallgatói létszám ügyében jó, ha látjuk nemcsak a demográfiát, hanem ami ennél szerintem sokkal fontosabb, azt, hogy a minőségi oktatás okán azok a bemeneteli pontszámok, amelyek mondjuk, tíz vagy tizenkét évvel ezelőtt voltak, azok magasabbak lettek, és ez bizony némely középiskolást visszariasztott attól, hogy felvételivel próbálkozzon.
Nagyon sok helyen az úgynevezett minimálpontszám elég volt egykoron a bemenetelre, és az sok esetben látszott is egyébként a minőségi oldalon. Itt egy lassú elmozdulás szerencsére megkezdődött. Ami a pedagógus szakra jelentkezők számát illeti, Brenner Koloman úgy fogalmazott, hogy nem tettünk semmit. Szeretném jelezni, hogy dehogyisnem! Nemcsak ösztöndíjakról van szó, a Klebelsberg-ösztöndíjról, hanem arról is, hogy az osztatlan tanárképzés visszaállításával jelentősen megnőtt a tanár szakra jelentkezők aránya. Én csak szeretném figyelmébe ajánlani, hogy nézzen szét akár az ELTE bölcsészkarán is, a hallgatói létszám nagyobb arányát teszik ki a tanár szakos osztatlan képzésre jelentkezettek, mint azok, akik a Bologna-típusú BA, MA osztható képzésekre jelentkeztek tanárképzés, pedagógusképzés nélkül, és ezeket a számokat vissza lehet keresni az elmúlt évekre vonatkozóan is, és ez visszatükröződik.
Elhangzott, Brenner Koloman mondta, hogy örül, hogy a finanszírozásban a korábbi három láb visszaáll. Én szeretném jelezni, hogy papíron volt három láb, csak pénz nem volt hozzá. Én nagyon jól emlékszem, amikor a Debreceni Egyetemről a 2008-09-es időszakban el kellett küldeni 500 embert. Papíron volt ugyan kutatási pénz is, csak nem volt benne semmiféle tényleges forrás. Ez körülbelül olyan volt, mint amikor az egyetemeknél bevezették azt, hogy jó néhány egyetem megkaphatta a kutatóegyetem címet, és nem volt hozzá jó sokáig pénz, ezt már csak a polgári kormány tette hozzá. Tehát ebből a szempontból én ezt azért nem hoztam érvként elő, mert ez nem volt egy jó példa, hogy van címke, de nincs hozzá pénz.
Sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy legyen hozzá pénz, és ami még ennél is lényegesebb, hogy legyen nemzetközi összehasonlításunk, mert innentől kezdve a lehetséges kritériumok objektivitása jóval szélesebb körű, és ebből a szempontból pedig megint csak azt kell mondanom, Keresztes László említette, hogy rossz irányba indult a kormány. A nemzetközi rangsorokban, az egyetemek nemzetközi rangsoraiban a hazai intézmények - szintén végig vissza lehet keresni - kifejezetten jól szerepelnek az ország méretéhez, gazdasági teljesítőképességéhez és így tovább, de egyébként a normatív listákon a sorszámok szempontjából sem kell szégyenkeznünk, és valljuk be azt is némi szerénységgel, de mégiscsak, hogy ráadásul van egy lassú, de folyamatos feljebb lépési tendencia. Azt gondolom, ezt üdvözölni kellene, és ha rossz irányba indultunk volna el, akkor vélhetően nem ezt kellene regisztrálnunk.
A béreket illetően én teljesen egyetértek, hogy ott szükséges majd előbb-utóbb lépni. De azt is tegyük hozzá, hogy e tekintetben én szintén fontosnak tartanám azt, ami elindult már jó néhány intézményben, hogy legyenek intézményen belüli minőséget, teljesítményt differenciáltan kezelni képes kritériumok, mert az valószínűleg sehol nem veszi jól ki magát, ha két azonos beosztásban lévő egyetemi kolléga - legyen két docens vagy két adjunktus - közül az egyik teljesítménye ennyi, a másiknak meg háromszor annyi. Egyébként ez az MTMT-ben egészen jól visszakereshető, és látszik, hogy nagyon-nagyon eltérő teljesítmény van az ugyanolyan beosztású egyetemi oktató tényleges munkája mögött, és azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén. Egy általános béremelés generálisan kiterjedne mindenkire, és nem veszi figyelembe ezt a szempontot, márpedig, ha ez így marad, akkor az az egyetemek belső motivációját nem fogja elősegíteni.
Azt is tegyük még hozzá, ami a bérezést illeti, ez egy strukturális kérdés, ha úgy tetszik, elvi - nem is most fogjuk megoldani, de egyszer ezen is érdemes majd elgondolkodni -, nem azonos a különböző országokban az egyetemeken belül, nevezzük egyszerűen csak úgy, hogy mondjuk, ki lesz professzor és ki nem lesz professzor. A német rendszerben egy tanszék, egy professzor, pont. Magyarországi viszonylatban - nemcsak nálunk, nyilván más országokban is van példa a németre is, meg arra is, ami nálunk van -, nálunk pedig egy teljesítményhez mérten történik mindez, nincs összefüggésben az egyetemi szerkezettel. A német minta pénzügyi értelemben kalkulálható, kiszámítható, tervezhető, a magyar meg a hozzánk hasonló helyzetben lévő országoknál meg értelemszerűen ebben mindig van egy olyan típusú bizonytalanság, hogy adott évre, a következő évre és így tovább, hogy mint, merre tervezhetnek ilyesmit, a mindenkori költségvetés mit enged és mit nem enged.
Tehát ebből a szempontból igaza van Brenner Kolomannak, hogy engedi a költségvetés, vagy nem engedi, az valóban egy kulcskérdés, de a kérdés inkább az, hogy ebből a szempontból sok esetben mennyire gondolkodnak felelősségteljesen az intézmények is, mennyire nem. Ebből a szempontból megint csak azt kell mondani, hogy ez egy olyan mezőre vivő gondolkodás, amit nem most kell megvitatnunk, de természetesen fontos, és valahol jó, ha ott van a fejünkben, hogy amikor ilyenekről beszélgetünk, akkor előbb vagy utóbb azért lehet, hogy e tekintetben is át kell mennünk egy más gondolkodási területre. Nem tudom még pontosan, hogy ez aktuális-e, indokolt-e most vagy nem, de az adott törvénynek nem része, csak jó, ha tudunk róla.
Szeretném megjegyezni, hogy Gurmai Zita rosszul használta, az egyetemeknek nincsen vagyona, az egyetemek az állami vagyon felett rendelkeznek most egyfajta vagyonkezelői jogosítvánnyal. Tehát ez egy fontos különbség, úgyhogy amit Gurmai Zita mondott abból a szempontból, hogy most ki hogy, merre akar privatizálni, ez úgy, ahogy van, sületlenség, úgyhogy szerintem ezzel sok mindent nem kell kezdeni. Azt pedig, ezt meg Arató képviselő úr mondta, hogy privatizáció, éppen ezen logika mentén is vissza kell utasítani. Szabó Szabolcs képviselő úr nagyon helyesen mondta, hogy ezek nem szó szerint magánegyetemek, hanem állami vagyonkezelési alapítványok. Más konstrukció, de véletlenül sem privatizáció, tehát jó, ha a fogalmakat azért helyesen használjuk.
És természetesen azt sem szabad elfelejteni, hogy mindezek a változások nagymértékben kapcsolódnak ahhoz a folyamathoz, ami már most van, ezt pedig úgy hívják, hogy az egyetemek hogy és mint kapcsolódnak a gazdasági szférához, az iparhoz, szolgáltatásokhoz és így tovább. A leggyorsabban a Corvinusnál történt ez meg, ez látszik, de van jó néhány olyan intézmény, amelyik állami, és állami is marad. Ott is megvannak ezek a kapcsolatok, csak jóval nehezebb, adminisztratív és jogi szempontból sokkal körülményesebb, sokkal több nehézséggel járó dolog, de működik, és van, és egyre több és több saját bevételt eredményez az intézményeknek, ami szerintem egy dicséretes dolog.
Tehát az átalakítások, a modellváltással összefüggő gondolkodások azt próbálják elősegíteni, hogy ezeket a meglévő és lehetséges piaci kapcsolatokat hogyan lehetne még jobban kihasználni, még hatékonyabban az egyetemek, a képzés és a kutatás javára fordítani. Úgyhogy én bízom benne, hogy e tekintetben azért csak közös nyelvet beszélünk, és azzal zárom csak mondandómat, amit Brenner Koloman mondott, remélem, hogy ezt így is gondolta, hogy amikor majd ezt a törvénymódosítást jóváhagyjuk, akkor ez azt is jelenti, hogy ők támogatni fogják. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
