DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma 153 éve, 1867. február 20-án lépett hivatalba az Andrássy-kormány, amely a kiegyezést követően megalakult első felelős magyar kormány 1848 után.
Az a kormány 1871. november 14-éig volt hivatalban, a kormány tagjai mindannyian a Deák-párt tagjai voltak, idősebb Andrássy Gyula miniszterelnöksége mellett. Andrássy Gyula egyúttal honvédelmi miniszter is volt. A kormány tagjai Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter, Wenckheim Béla belügyminiszter, Lónyay Menyhért pénzügyminiszter, Horvát Boldizsár igazságügyi miniszter, Mikó Imre közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Festetics György, király személye körüli miniszter, és Gorove István földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter voltak. A kormány azért 1871. november 14-éig volt hivatalban, mert a Monarchia közös külügyminiszterének nevezték ki idősebb Andrássy Gyulát, amelynek eredményeként a kormány hivatali ideje is automatikusan megszűnt.
1867-ben, a kiegyezést követően Deák Ferenc javaslatára kérte fel Ferenc József Andrássy Gyulát kormányalakításra. Gondolom, azt mindannyian tudják, hogy idősebb Andrássy Gyulát 1850-ben, az 1848-as forradalomban és a ’48-49-es szabadságharcban folytatott tevékenysége miatt halálra ítélték, és távollétében fel is „akasztották”. Ehhez képest 1850-1867 között az elképesztően szorgalmas és a Monarchiával nagyon komoly diplomáciai munkát elvégezve eljutott oda, hogy 1867-ben az új első felelős magyar kormány miniszterelnöke lehetett.
Jellemzője a mostani magyar kormánynak, az Orbán-kormánynak, hogy a kiegyezés három évvel ezelőtti 150. évfordulójára semmiféle megemlékezést nem szervezett. Ugyan egy-egy szakmai szervezet tartott konferenciát, szervezett visszatekintést, de Magyarország Kormánya, az ilyen nagy horderejű történelmi események évfordulóiról való megemlékezés felelőse semmit nem tett. Áder János úgy fogalmazott a 150. évforduló évében, hogy az a korszak példaértékű lehet bármely magyar kormány számára, mert egyértelműen felemelkedés, nyugatosodó polgárság jellemezte az 1867 utáni korszakot. Az államfő tehát így méltatta, a kormány pedig szóra sem méltatta.
Kérdezhetnék, hogy az Orbán-kormány miért nem emlékezett meg a kiegyezésről. A válasz nagyon egyszerű: azért, mert ez a kormány nem ismeri a „kiegyezés” szót, ez a kormány nem ismeri a párbeszédet, és ez a kormány csak nemzeti inzultációkkal hajlandó kommunikálni mind a társadalommal, mind a vezető politikusokkal. Persze tudjuk mindannyian, hogy ez is csak a pénzről szól, a sok-sok elköltött milliárdról a konzultációval. Persze az sem kétséges, hogy mai napig is sok vita tárgya a kiegyezés haszna, de tény, hogy a forradalom alatt született áprilisi törvények mindegyike a kiegyezéssel törvényerőre emelkedett, és az 1848. március 15-én felolvasott 12 pontból 10 ezzel a kiegyezéssel megvalósult. Valóban, a Nemzeti Őrsereg és a Nemzeti Bank kimaradt, és ezzel mondhatnánk azt is, hogy nem volt teljes a siker, azonban tudnunk kell, hogy abban a történelmi környezetben, a ’48-49 utáni Bach-korszakban és még az 1867-ig vezető abszolutisztikus uralom alatt a magyar politikusok számára könnyen nem volt elérhető bármely, hatalommal szembeni önállóság kicsikarása.
A lényeg az, hogy szuverén állam lettünk. Az osztrákok szerint ugyan a kiegyezés a Monarchia sírásásának első fejezete volt, de az is igaz, hogy ez Magyarországnak a feudális társadalmi viszonyokból, abból a meggyökeresedett és kilátástalannak tekintett társadalmi helyzetből gazdasági-társadalmi felemelkedést, valóban nyugatosodó társadalmat eredményezett, és amint ma látjuk, a magyar turizmus eredményének is szolgálatába tudott állni, hiszen ma a világ több millió turistája azokat az épített környezetünkben található gyönyörű csodákat jön megnézni, amelyeket abban a korszakban az elődeink alkottak.
Ezért gondoltam úgy, hogy napirend utáni felszólalásomban megemlékezem arról a kormányról, amely ma alakult meg 153 éve, és amelynek munkálkodása nélkül ma a mi társadalmunk nem tudná ezeket a csodákat felmutatni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
