Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Óriási a kísértés, hogy a most lezárt általános vitára reagáljak, de ez nem lenne szabályszerű, ezért nem teszem meg. Viszont, mivel demográfiai kérdésekről lesz szó, ezért szedelőzködő kormánypárti képviselőtársaim irányába fordulok, hogy van-e önök között egy államtitkár, aki a legfontosabb magyar sorskérdés kapcsán hajlandó reagálni azon demográfiai célú felvetésekre, amelyeket célként megfogalmaz a kormány is jellemző módon egyes javaslatai kapcsán, és amely javaslatok egy részét én magam a múltban támogattam, és most is tudom támogatni.
Kezdjük megint azzal, amiben egyetértünk. Egyetértünk abban, hogy a családtámogatások rendszerének szélesítése kiemelten fontos Magyarországon, hiszen, ha úgy tetszik, egy demográfiai vészkorszakban élünk, és az utolsó egy-két év áll előttünk, amikor ezek a folyamatok legalább érdemben lassíthatók, ha nem is fordíthatók vissza.
Láthatjuk, hogy 2010 óta számtalan kísérlet történt a családtámogatási rendszer szélesítésére, ezek ugyanakkor hatásfokukat illetően jellemzően a felső középosztálytól fölfelé tudtak lecsapódni. A kormányzat visszatérő várakozása volt az, hogy majd a felső középosztálytól fölfelé lecsapódó kedvezmények leszivárognak minden társadalmi csoporthoz. A valóság ugyanakkor azt mutatja, képviselőtársaim, hogy ez nem történt meg. Jellemzően a magyar fiatalok szemszögéből kívánom megvilágítani ezt a problémát. Egy lakhatási kataklizma közepette nagyon sok fiatal magyartól, családalapítás előtt állótól vagy családalapítótól várja el a kormány is azt, hogy egy demográfiai fordulat részese legyen, Magyarországon találja meg a boldogulását. Viszont egyes intézkedései tökéletesen kinyírják az erre irányuló lehetőségeket.
Gondoljunk csak a lakáscélú előtakarékosság állami lába támogatásának megszüntetésére, amellyel kapcsolatban az utóbbi órákban igen harsány kormánypárti képviselőtársak egyike sem tudott, illetve nem is akart érdemi, mérhető, szakmailag egyáltalán elfogadható választ adni. Egyetlen, a teremben most még helyet foglaló fideszes képviselőtársam vagy KDNP-s sem tud válaszolni arra, hogy a lakáscélú előtakarékosság állami támogatása helyett milyen megoldást javasol egy magyar fiatal számára, aki el kívánja kezdeni az életét élete párjával, de adott esetben nem tud kifizetni egy új építésű lakásra, házra valót, tehát a CSOK-ot a teljes kedvezménytömegével nem tudja igénybe venni. A használt lakások esetében megoldás lehetne a CSOK kedvezményeinek hozzáférhetővé tétele azok számára, akik használt ingatlant vásárolnak. Ez már szélesebb kört érint, ez már egy érdemi kört érint Magyarországon, de a CSOK kedvezmény tömege csak nagyon leszűkített, minimális, 10-20 százalékos mértékben férhető hozzá azok számára, akik nem vadiúj lakóparki ingatlanba ruháznak be, vagy nem emelnek egy vidéki portát a semmi közepén, luxuskörülményeket teremtve.
A helyzet az, hogy a magyar fiatalok elenyésző része képes saját tulajdonú otthont szerezni, a többség számára az marad, hogy az extrém alacsony magyarországi bérszínvonalból az extrém magas lakhatási költségeket kellene kitermelni. A fogyatkozó számú kormánypárti képviselőtársaimhoz fordulok, mert a lélekbátorság nem emelkedett fel azóta, hogy reagáljanak az én mondandómra, a helyzet az, hogy egyikük sem válaszolt még arra, hogy mi a tervük a budapesti albérletárakkal. 120-160 ezer forint között rotálnak ezek az árak, plusz rezsi, miközben egy magyar fiatal a statisztikai átlag alapján bevétele, jövedelme 50, extrém esetben 70 százalékát is pusztán a lakhatási költségeire kell hogy fordítsa.
(14.00)
Ezenfelül nem életszerű elvárni ezektől az emberektől a családalapítás érdemi lehetőségét, és a legújabb statisztikai adatok szerint jóval-jóval százezer fölött van azok száma, akik 30 éves koruk fölött is a szülői házban kényszerülnek lakni; nem azért, mert mamahotelben laknak, hanem azért, mert egész egyszerűen nincsenek anyagi lehetőségeik arra vonatkozóan, hogy önálló életet kezdjenek, pedig lehet, hogy lenne egy párjuk hozzá. Lehet, hogy van családalapítási, gyermekvállalási szándék. Önöknek kutya kötelességük lenne ezeket a válaszokat megadni, a magyar jövendő ugyanis nem lehet egy vonalkód a statisztikai és a költségvetési tervezésben. Pártok fölött álló módon nekünk közös megoldásokat kellene találnunk erre.
Amiért fáj nekem mindez, az egyértelműen az, hogy retorikailag a kormányzat elkötelezett a demográfiai kérdések rendbetételét illetően, ugyanakkor nem találunk olyan mutatót, amiben ez a kormány javítani tudott volna az utóbbi két-három-négy évben. Egyedül a termékenységi arányszám volt ilyen, de az is sajnálatos módon romlásnak indult az utóbbi esztendőben. Bárcsak ne így lenne!
Azt látjuk, hogy nem látszanak olyan tendenciák, amelyekből kiviláglana a változás. Éppen ezért javaslom azt, hogy pártok fölött álló módon, egy demográfiai nemzeti minimum meghatározásával gyűjtse össze a bátorságát a kormány, és dolgozzunk ki közösen válaszokat a magyar fiatalok, de ami a legfontosabb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a magyar jövendő biztosítása érdekében. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
