ARATÓ GERGELY,
ARATÓ GERGELY,
ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Ennek az egész törvényjavaslatnak a szándékáról és egyáltalán a veszélyhelyzet kezelésének politikai oldala kormányzati szándékairól nagyon sokat elárul az, hogy ebben a vitában a kormánypárti hozzászólóktól, akár államtitkár úrtól, akár a Fidesz vagy a KDNP vezérszónokaitól sokkal többet hallhattunk az ellenzékről, mint magáról a törvényjavaslatról vagy a koronavírus elleni védekezésről. Kezdjük avval, amivel egyetértünk, szerintem egy ilyen témában ez mindig hasznos.
Szerintem abban ma már, ismerve a számokat, többé-kevésbé egyetértés mutatkozik, hogy Magyarország, egyébként hasonlóan a hozzánk hasonló helyzetben lévő közép-európai országokhoz, szerencsésen átvészelte a járvány legrosszabb részét. Megúsztuk azt, hogy Magyarországon is egy olyan súlyos válság alakuljon ki, mint néhány dél-európai országban, vagy mint olyan nyugat- és észak-európai országokban, vagy akár az Amerikai Egyesült Államokban, ahol jól láthatóan félrekezelték a járványt. Ha emlékeznek rá, képviselőtársaim, éppen ezért, szemben avval, amit önök most állítanak, az ellenzék a később hatékonynak bizonyuló szigorító intézkedéseket nemcsak támogatta itt a parlamentben és a parlamenten kívül is, hanem egyenesen sürgette és követelte.
Akkor, amikor egyébként még például Magyarországra Olaszországból szabadon lehetett beutazni, miközben Olaszországban már kitört a járvány, akkor itt folytattunk a parlamentben vitát éppen arról, hogy helyes lenne-e lezárni az ez irányban lévő határokat, vagy amikor éppen Magyarországra még lehetett Kínából szabadon repülni, miközben Európa nagy részét már lezárták, akkor éppen erről vitatkoztunk, és folytathatnám, az iskolabezárások ügyét Harangozó képviselő úr részletesen említette, nem is mennék ebbe bele.
Én azt gondolom, hogy ez egy siker, ez egy olyan dolog, aminek van értelme közösen örülni, és van értelme megköszönni valóban azoknak, akiknek ez köszönhető, akik persze nem a 133 bátor ember elsősorban, és nem is elsősorban a kormány, hanem valóban azok a szakemberek, akikre önök az esetek egy jó részében hallgattak, máskor meg nem hallgattak, és persze elsősorban azok, akik a védekezés frontvonalában voltak, az egészségügyi dolgozók, a szociális intézmények dolgozói, az önkormányzatok munkatársai, a rendvédelemben dolgozók, és még sorolhatnám tovább.
Miben volt vita köztünk, és miben van ma is köztünk vita? Abban, hogy önök a járvánnyal szembeni védekezésből, itt legalábbis a nagypolitika szintjén jól láthatóan politikai ügyet akartak csinálni. Nem az volt a szándékuk, hogy egység jöjjön létre, éppen ellenkezőleg, az volt a szándékuk, hogy ne jöjjön létre egység. Ezért terjesztettek be akkor is olyan törvényjavaslatot, amelyet nyilvánvaló módon mindenfajta józan szükségszerűségen és józan alkotmányos szabályon túlmegy, amelyik nem felel meg egyébként az Alaptörvénynek sem, és ezért nyújtanak be most is olyan szabályt, amelyiket nyilvánvaló módon nem lehet jó szívvel támogatni.
Mi is volt a legnagyobb töréspont annak idején a felhatalmazási törvény kapcsán? Az, hogy legyen-e benne időkorlát. Önök azt mondták, hogy a 90 meg 120 nap nem elfogadható, mert lehet, hogy nem is lesz parlament. Miniszterelnök úr azt mondta, hogy rosszabb állapotban leszünk 90 nap múlva, mint most vagyunk. Szerencsére nem vagyunk rosszabb állapotban, sem a parlament, sem az ország. Nem megnyugtató, hogy miniszterelnök úr erre készült és erre számított, de azt gondolom, hogy akkor is világos volt, és akkor is egyértelmű volt, hogy ha húzunk egy józan határidőt, akkor az ellenzék ezt hajlandó támogatni, és ha szükség van a meghosszabbítására ennek a határidőnek, akkor azt is hajlandóak vagyunk támogatni akkor, ha a járványügyi helyzet ezt indokolja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök akkor nemet mondtak a 90 napra meg a 120 napra is, miközben 65 nap telt el, és most már önök is azt mondják, hogy nincs szükség tovább erre a törvényre. Tehetnénk persze úgy, és önök úgy is tesznek, minthogyha arról lenne szó, hogy megvilágosodtak, belátták, hogy erre nincs szükség, vagy hogy most már a járványügyi helyzet ennyire jó. Gyanítjuk, hogy azért ebben némi szerepet játszik az is, hogy önök kaptak ebben az ügyben nagyon kemény kritikát, európai és külföldi kritikát, belátták azt helyesen, hogy Magyarországnak rendkívül nagy kárára van az, ha az a kép alakul ki róla, hogy ez nem egy demokratikus feltételek között működő ország. És nagyra becsülöm képviselőtársaimat, hogy ilyen sokra tartják az ellenzéket, de azt kell mondanom, hogy önök nagyon tévednek, ha azt gondolják, hogy európai kormányok álláspontját vagy az Európai Parlament álláspontját a magyar ellenzék határozza meg. Ezek a szervezetek tájékozódnak, olvasnak, elolvashatták a törvényjavaslatot is nyilván, azután alakították ki az álláspontjukat.
Mit csináltak önök evvel a törvényjavaslattal, ha már itt tartunk? Mert azt mondják, hogy működött a parlament. Tényleg, csak önök azt csinálták, hogy a parlamentet etették olyan jogszabályokkal, amik egyébként vagy egyáltalán nem voltak sürgősek, és bőven ráértek volna, vagy azért voltak önöknek sürgősek - hogy egy példát mondjak, ilyen a felsőoktatás jelentős részének az állami rendszerből való kivitele, vagy ilyen a kultúrában dolgozók közalkalmazotti státuszának a megszüntetése -, amit éppen azért hoztak be a járvány idején, hogy kisebb figyelmet kapjanak a sajtóban és a közvéleményben. Ugyanakkor viszont a valóban fontos döntéseket, hiszen nyilván egy járvány idején a valóban fontos döntések a járvány egészségügyi és gazdasági kezelésével kapcsolatos döntések, ezeket kivonták a parlament ellenőrzése és a parlamenti nyilvánosság alól.
Azt mondják, hogy szükség volt erre ahhoz, hogy sürgős döntéseket hozhassanak. Hadd mondjak egy példát, hogy világos legyen, miért nem volt az esetek jó részében erre szükség! Például a gazdasági csomagot a miniszterelnök itt március 30-án jelentette be, a rendelet április 16-án jelent meg. Ez a két hét éppen elég lett volna arra, hogy ugyan sürgős iramban - de erre nyilván a parlament mindkét oldala nyitott lett volna - lefolytassunk itt egy parlamenti vitát erről a törvényjavaslatról vagy több törvényjavaslatról akár, és egyébként ebben az esetben egy érdemi vita után jobb döntések születhettek volna, nem kellett volna egy hét múlva például módosítani a bértámogatás szabályait, mert kiderült, hogy életszerűtlenek azok a szabályok, amiket a kormány megállapított. Tehát a szándék az volt, hogy önök a járványügyi védekezéssel kapcsolatos, elsősorban gazdasági döntéseket parlamenti felhatalmazás nélkül hozhassák meg. Hogy erre miért volt szükségük, erre majd a felszólalásom vége felé vissza fogok térni.
Az egészségügyi döntések meghozatalára ugyanis módot adott az eredeti felhatalmazás is. Egyébként már az egészségügyi törvény jelenlegi állapota is a fontosabb járványügyi intézkedésekre lehetőséget nyújtana, a többire pedig a katasztrófavédelmi törvény alapján módja lett volna a kormánynak, hogy meghozza. Én azt hiszem, államtitkár úr, hogy nagyon eltérőek a mi számaink, ha azt számoljuk, hogy mire nem volt felhatalmazása a kormánynak a katasztrófavédelmi törvény alapján. Mi összesen a kihirdetett rendeletek közül talán ötöt találtunk, ahol ez egyáltalán kérdésként felmerülhetett volna. (Dr. Orbán Balázs: Minden, ami gazdasági.) Ezek alapvetően gazdasági típusúak.
De például azt mondja, államtitkár úr, nagy meglepetéssel hallom, hogy a hitelmoratóriumot nem lehetett volna elrendelni a felhatalmazási törvény nélkül. El szeretném mondani államtitkár úrnak, hogy a hitelmoratóriumot két héttel a felhatalmazási törvény elfogadása előtt hirdette ki kormányrendeletben a kormány. (Dr. Orbán Balázs: 15 napra rá.) Igen, de azt ugyanúgy meg lehetett volna hosszabbítani itt a parlamentben, mód lett volna rá. Mint ahogy minden rendeletet meg lehetett volna hosszabbítani a parlamentben, ezt is meg lehetett volna hosszabbítani, és hozzá is járultunk volna egyébként ennek a meghosszabbításához (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), elmondtuk, hogy minden rendelet meghosszabbítását támogattuk volna (Dr. Orbán Balázs: Természetesen.), amiket akkor hoztak. Azóta már nem mindent támogatnánk, szeretném elmondani, de erre majd vissza fogok térni.
Hogyan néz ki a törvényjavaslat? Van két törvényjavaslat előttünk. Az egyiket Harangozó képviselő úr már hosszasan elemezte. Legyen világos, az, amelyik a felhatalmazási törvény visszavonásáról szól, ez a törvényjavaslat egy kamu törvényjavaslat, ugyanis a felhatalmazási törvény hatálya kétféleképpen szűnhetne meg. Az egyik az, hogy a kormány visszavonja a veszélyhelyzetet, de ehhez nincs szükség további parlamenti lépésre. Ha holnap a kormány összeül, és úgy dönt, hogy holnaptól vagy akár június 20-ától megszünteti a veszélyhelyzetet, akkor megszűnne a felhatalmazási törvény hatálya is, ez benne van a törvényben.
A másik lehetőség az lenne, hogy az Országgyűlés maga vonja vissza ezt az extra felhatalmazást, és akkor csak az egyébként alkotmányos katasztrófavédelmi törvényben kihirdetett szabályok maradnak érvényben, de a javaslat erre sem tesz javaslatot - hanem mit mond? Egyrészt alázatosan megkérjük a kormányt, hogy ha úgy gondolja, akkor legyen olyan kedves visszavonni a felhatalmazást. Kéri a kormány saját magától az Országgyűlés útján, hiszen benyújt egy törvényjavaslatot, amelyben megkéri a kormányt, hogy vonja vissza. Másrészt pedig ugyan megszünteti a felhatalmazást, de annak a hatálybalépését úgy szünteti meg, hogy majd akkor szűnik meg, ha a kormány visszavonja a felhatalmazást, de ez így van az eredeti törvényben is. Ezt a törvényjavaslatot teljesen fölösleges volt a parlament elé hozni, ennek nincsen hatálya.
(18.50)
Egyébként nyújtottunk be mi magunk is olyan törvényjavaslatot, ami megszüntette volna a felhatalmazást, miniszterelnök úr eredeti ígéretének megfelelően május végén, és nyújtott be olyan javaslatot az MSZP is, aminek hasonló hatálya lett volna. Ezeket valahogy még bizottsági napirendre sem sikerült eddig venni. Ehelyett benyújtják ezt a valóban kamu törvényjavaslatot, nyilván azért, hogy elmondhassák, hogy önök mindig így szállnak le a bicikliről, de ettől még ennek semmilyen jogi hatálya nincsen, és elmondhassák, hogy lám, az Országgyűlés vonta vissza. Nem, nem az Országgyűlés vonja vissza; ez a törvényjavaslat is arról szól, hogy addig van veszélyhelyzet, és addig van az alkotmányon is túl - nincs alkotmány, bocsánat -, Alaptörvényen is túlmutató, rendkívüli felhatalmazás, amíg a kormánynak úgy tetszik.
Úgy látjuk, hogy a kormánynak most már nem tetszik úgy egy darabig, ez rendben van, de azért önök gondoskodnak arról, és erről szól a másik törvényjavaslat, ami nemhogy egy salátatörvény, egy salátahegy, mert legalább négyféle elemet sikerült benne összemixelni egymással. Ebben a salátatörvényben egyrészt rendelkeznek rögtön arról, hogy hogyan maradhat bármeddig érvényben a rendkívüli jogrend, ha önöknek úgy tetszik. Mert egyrészt ebben a törvényjavaslatban azt mondják, hogy az országos tiszti főorvos javaslatára a kormány gyakorlatilag minden további egyeztetés nélkül kihirdetheti a közegészségügyi veszélyhelyzetet, amiről gyanítom, hogy ez a járványkészültség, amit önök egyébként emlegetnek, és amit, gondolom, hogy hatályban kívánnak tartani a felhatalmazás és a veszélyhelyzet visszavonása után is. Itt nincsen semmilyen parlamenti felhatalmazás, nincsen semmilyen parlamenti kontroll, összesen a parlament egészségügyi bizottságának kell beszámolni. Hogy ezek a beszámolók mennyit érnek, azért ezt láthattuk az elmúlt hónapokban.
Ugyanakkor a kormány rendkívül széles jogkört kap egy ilyen esetben, szabályozhatja minden intézmény és létesítmény működését, az üzletekét, korlátozhatja a személyszállítást, áruforgalmat, az emberek érintkezését, egyes területek elhagyását, egészségügyi szolgáltatások igénybevételét, lényegében szinte mindent megtehet, mi pedig legyünk hálásak azért, hogy legalább kijárási korlátozást nem vezethet be. Végül is közénk is lövethetett volna a kormány, valóban (Nacsa Lőrinc: Azt ti csináltátok!), de nem, kijárási korlátozást éppen nem vezethet be. Erre azért találtak másik megoldást. Ha mégis kedve lenne a kormánynak kijárási korlátozásra is, akkor ugyanis - és erről szól a másik eleme ennek a törvényjavaslatnak - viszont a katasztrófavédelmi törvény módosításával, a benne lévő felhatalmazás nagyon jelentős kiterjesztésével lehetővé teszik, hogy a kormány egyoldalú lépéssel kihirdessen egy válsághelyzetet, és ebben a helyzetben pedig gyakorlatilag most már tényleg mindent megtehessen.
Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy lett volna helye annak, hogy levonjuk a tanulságot a mostani járványhelyzetről. Mert az egészségügyi törvény járványügyi szabályai sem szabályoztak minden szükséges intézkedést megfelelő módon, és a katasztrófavédelmi törvény sem szabályozott minden intézkedést megfelelő módon. Még hozzá kell tenni, tőlem talán ez nem meglepő, hogy bár az Alaptörvény ebből a szempontból a korábbi alkotmányos szabályokra támaszkodott, szerencsére, ennek ellenére az Alaptörvény és a korábbi alkotmányos szabályok sem hézagmentesek. Sok szempontból nem ilyen típusú helyzetekre készültek fel. Lett volna helye annak, hogy a járvány tanulságai alapján tisztességes előkészítő munka, akár többpárti konzultáció és főleg komoly szakmai előkészítés után, a járványügyi, a biztonsági és az alapjogi körülményeket egyformán mérlegelve, egy jó minőségű szabályozás kerülhessen a parlament elé. De ez nem az. Itt arról van szó, hogy önök hézagmentesen fenn kívánják tartani azt a lehetőséget, hogy lényegében minden fontos kérdésben megkerülhessék a parlamentet és megkerülhessék a parlamenti munkát. Gondolom, azt hiszik, hogy hátha messziről, Brüsszelből vagy Berlinből akkor majd nem látszik, hogy mit csinálnak. Szerintem ez egy naiv elképzelés egyébként.
A második, és itt nem mennék bele a részletekbe, a honvédség fegyverhasználatáról ugyanazt gondoljuk, mint amiről beszélt Harangozó képviselő úr. Ez egészen elképesztő szabályozás, bár látjuk, hogy vannak önöknek lelki rokonai az óceán túlpartján is, de a hadsereg belföldön való bevetése, fegyveres bevetése minden demokratikus országban egy rendkívül erős alkotmányos tilalom, egy olyan típusú határ, amit nem lehet átlépni, csak rendkívül súlyos esetekben. Hasonló a helyzet, például ilyen kis apróságok is vannak benne, mint hogy a vagyonőr kap például korlátlan, bizonyos esetekben korlátlan ruházat- és személyátvizsgálási jogot, és még hosszasan folytathatnám ezt a felsorolást.
A törvényjavaslat egy másik blokkja arra vonatkozik, hogy valóban, a rendkívüli jogrend idején hozott szabályok közül azokat, amelyeket önök megőrzésre érdemesnek gondolnak, ezeket meg kívánják őrizni. Ez a része a javaslatnak az, amire - hogy Nacsa képviselő úr felszólításának engedelmeskedjek - sok elemében örömmel tudunk igent mondani, vagy tudnánk igent mondani, ha nem lenne összekötve a további elemekkel. De egyébként ebben sok olyan elem van, amelynek a fenntartását indokoltnak tartjuk. Azt gondoljuk, hogy mondjuk, ahogy államtitkár úr is említette, például a hitelmoratórium fenntartása nyilván egy indokolt intézkedés, és adóügyi könnyítések, szabályozási könnyítések fenntartása, és a többi, és a többi, ezek olyan típusú intézkedések, amelyeket nyilván lehetne támogatni, ha nem lennének összekötve sok minden mással.
Ebben három kritikus elemet szeretnék most kiemelni. Az első, ez tulajdonképpen egy technikai megfontolási javaslat a kormánynak, talán ennek akceptálására lehet esély. Nagyon problémás az, hogy viszonylag rövid határidővel szünteti meg a törvényjavaslat a szociális ellátásokra való jogosultságnak a meghosszabbítását, a dokumentumok érvényességének a meghosszabbítását. Ebből az fog következni, hogy rendkívül nagy forgalmat fog generálni ez a fajta szabályozás az okmányirodákban elsősorban, illetve a kormányhivatal ezzel foglalkozó részlegeiben akkor, amikor ugye, emlékszünk, hogy már a járvány előtt is az összeomlás határán állt az ügyfélszolgálati rendszer a kormányhivatalokban. Én azt javaslom, hogy ezt ne tegyék se a kormányhivatalokkal, se az emberekkel. Nincs szükség arra, hogy hosszú sorok álljanak, itt néhány hónapos hosszabbításnak sokkal több értelme van, mint ami esetleges adminisztratív problémát okoz. Ezt jó szívvel javaslom a kormánynak megfontolásra, mert ennek szerintem semmilyen politikai tartalma nincs azon kívül, hogy az emberek életét ne tegyük fölöslegesen nehezebbé.
Sajnos nem ebbe a körbe tartoznak - bár még ebben is hajlandó vagyok jószándékúan feltételezni, hogy csak nem gondolták át kellően - az igazságszolgáltatásra vonatkozó szabályok. Az igazságszolgáltatás területén a rendelet járványügyi szabályokra vagy szükségletre hivatkozva lényegében korlátlanul lehetővé teszi azt, hogy egy sor olyan joggal ne élhessenek vagy közvetlenül személyesen legalábbis ne élhessenek a pereskedő felek vagy éppen a különböző bűncselekmények terheltjei vagy vádlottjai, amik megilletik őket. Akár hat hónapos halasztások következnek be egyes eljárásokban, más eljárásokban távmeghallgatásra térnek át, ami azért sok szempontból nem ugyanaz a minőség, mint egy személyes meghallgatás; nem véletlenül írja elő fő szabályként a büntetőeljárás azt az elvet, hogy közvetlenül lehetőséget kell nyújtani, hogy megjelenjenek a felek. És még folytathatnám tovább. Itt egy gumiszabály jön létre, miközben egyébként önök is láthatják, hogy a bírósági szervezet vezetői azt kérik, hogy folytatódjon minél előbb a normális bírósági munka. Szerintem ehhez kéne visszatérni. Veszélyes és problémás az a szabály, ami itt egy nagyon szabad kezet ad abban, hogy egyébként járványügyi szabályokra nézve mire van szükség és mire nincsen. Ez jelentősen ronthatja a jogalkalmazás, az igazságszolgáltatás minőségét, komoly problémákat okozhat. Szerintem nem érdemes ennek kitenni egyébként sem az igazságszolgáltatási rendszert, sem az igazukat keresőket. Én azt gondolom, hogy ezt is érdemes átgondolni.
Van olyan pontja ennek a javaslatnak, és erről is néhány szót szeretnék beszélni, ahol meg teljesen nyilvánvaló, hogy kilóg a lóláb. Bizonyos gazdasági csoportoknak az érdekeit, kegyeit keresik. Nyilvánvalóan ilyen a rabszolgatörvény durvább változatának bevezetése, amelyik 24 havi munkaidőkeretet tesz lehetővé, tehát magyarán szólva azt, hogy két év múlva kelljen csak elszámolni a túlmunkával, csak akkor kelljen egyébként kifizetni a túlmunkát, vagy akkor kelljen kiadni a szabadnapokat. Ez a szabályozás, mégpedig szemben az eredeti rabszolgatörvénnyel, ahol legalább formálisan lehetővé tették azt, hogy a munkavállalónak hozzá kelljen járulnia ehhez a munkarendhez, és lehetővé tették azt, hogy a munkaügyi egyeztetés rendszerében el lehessen ettől térni vagy meg lehessen erről állapodni, itt most már a kormány a maga végtelen bölcsességében ezt elrendeli.
(19.00)
De nem ám mindenkinek! Nem, nem! Hát majd annak, akit kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűnek minősítenek. Tudjuk, hogy ki önöknek a kiemelt nemzetgazdasági jelentőségű intézmény, sok alkalommal láttuk… (Nacsa Lőrinc: A magyarok!) Na, akkor azt kellett volna beleírni, hogy mindenki, drága képviselő úr, hogy minden vállalkozás számára ez rendelkezésre áll, bár mi azzal sem értenénk egyet, de azzal még kevésbé értünk egyet, hogy ezt önök kinek tartják fönn: hát a saját házi oligarcháiknak - leányneve Mészáros Lőrinc -, a vejnek, az üzlettársnak meg a többieknek, meg néhány kedvenc nagy multinak, akiket formálisan utálnak, valójában meg kiszolgálnak. Ők fogják megkapni ezt a lehetőséget, ők kapják meg majd ettől a nagy magyarokat védő kormánytól azt a lehetőséget, hogy egyébként kizsigereljék a munkavállalókat, hogy bizonyos értelemben röghöz kössék őket, és jelentős mértékben csorbítsák a jogaikat.
Azt tudom mondani, hogy ez sok szempontból gyalázatos, ráadásul ez nem is egy létező rendelkezésnek a meghosszabbítása, mert ennél még a veszélyhelyzet idején kihirdetett, egyébként szintén vérlázító szabály is enyhébb volt. Azt kell mondanom, hogy az, hogy ezt belevarrták ebbe a törvényjavaslatba, ez semmibevétele a munkavállalóknak és a munkavállalók jogainak.
Jegyezzük csöndben meg, hogy azért mellesleg még jó pár törvénybe belepiszkálnak a szabadalmi törvénytől kezdve egészen bizonyos agrártörvényekig ebben a törvényjavaslatban, de ezekre már részletesen nem is térnék ki, nyilván szokás szerint megpróbálnak mindent egyben elsikálni.
Összefoglalva tehát azt tudjuk mondani, hogy miközben a veszélyhelyzetről szóló törvényjavaslat nem vonja vissza a veszélyhelyzetet, épp ezért fölösleges, az átmeneti szabályokról szóló törvényjavaslat ennél rosszabb, kimondottan káros. Egyrészt szinte korlátlan felhatalmazást ad a kormánynak, hogy egészségügyi válsághelyzetre hivatkozva vagy veszélyhelyzetet kihirdetve mindenfajta kontroll nélkül intézkedjen, és ugyan gálánsan most az egészségügyi válsághelyzetnél beírták azt, hogy hat hónapig lehet elrendelni, de egyébként azt is beleírták, hogy de a kormány ezt korlátlanul egyoldalúan meghosszabbíthatja. Látjuk a bevándorlási válsághelyzetnél, vagy mi az ördögnél, hogy ezt a kormány persze mindig meghosszabbítja, mert mindig lát indokot arra, hogy a saját hatalmát növelje. Ez minden, csak nem alkotmányos.
Megmaradnak például a kórházparancsnokok, nem egészségügyi szempontok fognak dönteni továbbra sem a kórházak működésében, hanem különböző kormányzati szempontok, és azért jegyezzük meg azt is csöndben, hogy a Btk.-nak a felhatalmazási törvénybe belevarrt rendelkezései is természetesen érvényben maradnak, és továbbra is véleményük alapján lehet elvinni embereket.
Mi nem került bele sem a kormányrendeletekbe, sem a mostani törvénybe? Nem került bele a munkanélküliek helyzetének javítása ebbe a törvénybe, azoké, akik már elvesztették a munkájukat. Nem került bele azon kisvállalkozások helyzetének az érdemi javítása, akiknek hónapokra le kellett állniuk, és nem tudják, hogy mikor nyithatnak újra. Mert az adókönnyítés annak segít, akinek van bevétele, de akinek be kellett zárni az üzletét, a cukrászdáját, nem tudta folytatni a munkáját - márpedig a kisvállalkozások nagyon jelentős része ilyen, egészen olyan területeken, amikre talán nem is gondolnának, én most beszélgettem több emberrel, ez előfordul velem, de most pont ilyen vállalkozókkal is többször beszélgettem, egészen változatos területről, a klímaszereléstől az optikai műszerek kalibrálásáig kerültek vállalkozók olyan helyzetbe, hogy nem volt bevételük hónapokig -, rajtuk ezek az adókönnyítések nem sokat segítenek.
Ugyanakkor persze volt, amire használták ezt a törvényt, és erre mondtam, hogy erről még pár szót mondok. Használták ezt a törvényt arra, hogy állami felügyelet alá vonják a Kartonpackot, most ugyan visszaadják, de persze azért azt nem tudjuk, hogy közben ott mi történt a cégnél. Használták ezt a felhatalmazást arra, hogy a 2020-as költségvetést szabadon szabják-varrják, és nemcsak olyanok kerültek bele ebbe a javaslatba, amik valóban a védekezéshez voltak szükségesek, hanem például belekerült az egyházi közfeladat-ellátási és közösségi célú beruházások támogatása, egyházi épített örökség védelme, sportparkberuházások megvalósítása vagy éppen az egyébként általam nagyon kedvelt Petőfi Irodalmi Múzeum támogatása, félek, hogy nem az irodalmi értékei, hanem a vezetőjének lelkes kultúrharcos jelene miatt.
Itt kicsit váltottunk szót az önkormányzatokról, még erről egypár szót én is hadd mondjak, csak azért, mert képviselőtársaim refrénszerűen bántották az önkormányzatokat. Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok közé, akiknek köszönettel tartozunk, beletartoznak az önkormányzatok is, az önkormányzatok többsége is, egyébként azt is mondhatom, hogy pártállás nélkül, mert sok önkormányzat teljesített erőn felül a veszélyhelyzet idején, és végezte el azt a munkát, amit a kormány nem végzett el, miközben önök folyamatosan forrásokat vonnak el tőlük, és igyekeznek lehetetlen helyzetbe hozni őket.
Hadd mondjak néhány olyan példát, amely a fővárosi DK-s polgármesterekre jellemző; biztosan más példákat is mondhatnék más pártok polgármestereitől. A fővárosi DK-s polgármesterek vezettek be otthonápolási támogatást azoknak, akiket önök kiraktak a kórházakból, pontosabban a családjuknak; ők adtak rendkívüli támogatást az állás nélkül maradt embereknek önök helyett; és ők döntöttek arról, hogy bérlakásokat újítanak föl és tesznek elérhetővé azok számára, akik elvesztik a lakásbérletüket a válság miatt, és még folytathatnám tovább.
Azt kell mondanom, hogy téves, rossz és káros az a politika, amikor önök az önkormányzatokban ellenséget látnak csak azért, mert egy jelentős részüket most már nem kormánypárti polgármesterek és képviselő-testületek vezetik.
Összefoglalóan tehát azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot, pontosabban ezt a két törvényjavaslatot ebben a formában nem támogatja. Sajnáljuk, hogy ismét nem tett a kormány kísérletet sem arra, hogy egyébként a valódi problémák megoldására egy támogatható, konszenzusos, szakmai megoldás kerülhessen a parlament elé. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
