DR. HARANGOZÓ TAMÁS,
DR. HARANGOZÓ TAMÁS,
DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az első szó természetesen a köszöneté. Köszönet illet mindenkit, aki a védekezésben részt vett, elsősorban az egészségügyben, a frontvonalban dolgozó orvosokat, ápolókat, a kormány által sajnos nem kellően megbecsült, a szociális ágazatban dolgozó ápolókat és munkatársakat, azokat a szakembereket, akik a kormánynak akár tanácsokat is adtak, és természetesen mindenkit, aki kellően komolyan vette a saját szerepét - és itt az egyszerű állampolgárokról, a családokról beszélek, pedagógusokról beszélek, szülőkről beszélek -, és nagyjából mindenki közös sikere ebben az országban, hogy közép-európai viszonylatban viszonylag jól sikerült ezt a járványt, az első szakaszát átvészelnünk. (Dr. Orbán Balázs: Felírjuk!)
Ha megengedik, akkor a következő néhány percben - ellentétben az előttem szóló kormánypárti képviselőtársaimmal, akiket lassan egy órája hallgatunk itt, de a törvényjavaslatról még egy kukkot nem hallottunk tőlük - mondanék pár mondatot arról, hogy mi is ez a törvényjavaslat, főleg mert még egy picit hatása alatt vagyok itt Nacsa képviselőtársamnak meg Hollik képviselőtársamnak, a KDNP-s vezérszónokok fantasztikus beszédének; szerintem rendkívül összezavarodtak volna képviselőtársaim, hogyha azt a mintegy 157 oldalas törvényjavaslatot legalább egyszer elolvassák, amelynek a vezérszónoklatából legalábbis nem derült ki, hogy ezen az embert próbáló feladaton megpróbáltak volna túljutni. De ugyanez igaz az államtitkár úrra is, akiről nem feltételezem, hogy nem tudja, mi van ebben a törvényjavaslatban, sokkal inkább feltételezem, hogy nem véletlenül nem beszélt az expozéjában különösen sokat a konkrét javaslatról vagy javaslatokról, amelyek előttünk vannak. Volt vádaskodás, volt vagdalkozás, volt hergelés, volt hazudozás, de a törvényjavaslatról túl sokat nem tudtunk meg.
Ebben a két törvényjavaslatban - két külön törvényként fekszik előttünk, kezdjük először a felhatalmazással - a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló javaslatot úgy harangozták be, mint hogy a kormány visszaadja a külön hatalmat, az Országgyűlés pedig megszünteti a vészhelyzetet. Ezzel szemben maga a kormány az, amely a törvényjavaslatot benyújtja az Országgyűlésnek, és a kormány megkéri az Országgyűlést, hogy az kérje meg a kormányt, hogy legyen kedves megszüntetni a veszélyhelyzetet. És tudják, ez azért van, mert ebben a témában önök az első perctől kezdve - legyünk nagyvonalúak - mellébeszéltek. Nyilván koherensen kell hazudni, ebből nem szabad kitérni, de pontosan tudjuk az első perctől kezdve, hogy a veszélyhelyzetet a kormány hirdeti ki, és a kormány szünteti meg, és ezzel a törvényjavaslattal még egy pluszadalékot tettek hozzá: hogy nem a kormány, hanem személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök döntheti majd el, hogy ez mégis mikor fog bekövetkezni. Egy olyan paradoxont látunk tehát, ahol - még egyszer mondom - a kormány megkéri a parlamentet, hogy kérje meg a kormányt, hogy az majd kérje meg Orbán Viktort, hogy mondja már meg, hogy szerinte mikor kéne ezt a veszélyhelyzetet megszüntetni. Hát, szerintünk a papírt is kár volt pazarolni erre a törvényjavaslatra, de ha ezt a formát találták ennek, nagy örömmel fogjuk megszavazni a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot.
Ezen túlmenően nagyon fontos megjegyezni, hogy az is bebizonyosodott, hogy az ellenzék által követelt 90 napos határidő igenis megalapozott volt, tisztelt képviselőtársaim, a kormánypártok részéről hangoztatott határidő-nélküliség melletti érvek pedig teljesen elfogytak és megbuktak. Konkrétan az MSZP szövegszerűen benyújtott önöknek egy módosító javaslatot meg egy önálló törvényjavaslatot is, amelyben június 15-ei határnapot tűzött ki a veszélyhelyzet meghosszabbítására. Képzeljék el, hogy ha ez a javaslat elfogadásra került volna, akkor körülbelül a mai napon nagyjából ugyanazt csinálnánk, mint most, pontosan ugyanígy és pont ekkor kellett volna benyújtania a kormánynak az átmeneti rendeletekről szóló törvényjavaslatot, azt, hogy a veszélyhelyzet idején meghozott döntések közül mit szeretne továbbvinni, és mi az, ami véglegesen megszüntetésre kerül, hiszen ebben a menetrendben, ahogy most tárgyaljuk, nagyjából június 15-ére fog ez a törvényjavaslat a parlament előtt elfogadásra kerülni. Ezért itt is szeretném még egyszer nagyon egyszerűen és nagyon világosan elmondani: nekünk semmilyen bocsánatkérésre nincsen okunk - még ha az államtitkár úr jót is kacarászik, 35 százalék plusszal valószínűleg mindenki ezt tenné ebben az országban (Moraj és közbeszólások a kormánypártok soraiban.), erre még kitérek, nyugodjon meg, államtitkár úr -, nincs, nincsen semmilyen okunk.
Azt mondtuk, ezt gondoltuk, hogy a kormánynak szüksége van rendkívüli felhatalmazásra. Azt mondtuk, mert azt gondoltuk, hogy Európában ezt határidő nélkül egyetlenegy kormánynak sem adjuk meg - mi ellenzékből. Azért megnézném a miniszterhelyettes úr arcát, és hogy a Fidesz ellenzékként, mondjuk, a jelenlegi ellenzék által vezetett kormánynak egy hasonló remek javaslatára (Dr. Varga-Damm Andrea: Soha!) mit mondott volna. Úgy meghallgatnám egyszer Hollik úr bölcs szavait (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), amikor mondjuk, a jelenlegi ellenzék által vezetett kormány kérne vagy kért volna határidő nélkül ilyen felhatalmazást!
Mi azt gondoljuk - és nekünk lett igazunk -, hogy kell a kormánynak az eszköz, de bizony ehhez minden kulturált európai országban kell egy határidő, ez a határidő meg most épp úgy esett, hogy pont most tárgyalnánk azt a törvényjavaslatot is. Én azt gondolom, hogy az lett volna a tisztességes és a bizalmat építő megoldás, azzal együtt, képviselőtársaim, hogy a felhatalmazásnak a tartalma ugyanez lett volna, tehát amiről önök beszélnek, hogy micsoda szükség volt bizonyos intézkedésekhez ezeknek az eszközöknek az igénybevételére (Dr. Orbán Balázs közbeszól.), a rendkívüli felhatalmazásra, az bizony ugyanúgy a kormány kezében lett volna.
Ami viszont ennek a javaslatnak a legnehezebb része, az a katasztrófavédelmi törvény kiegészítése, a felhatalmazási törvényben is szereplő, teljesen korlátlan rendeletalkotási jogkör biztosítása a kormány számára. Ez egyébként átírja a jelenlegi veszélyhelyzetet, ez átírja a jelenlegi rendkívüli helyzetre vonatkozó szabályokat. A katasztrófavédelmi törvény eddig pontosan meghatározta, hogy milyen intézkedések bevezetésére van lehetőség veszélyhelyzet idején, most ugyanazt az általános felhatalmazást fogják beletenni, mint ami a Covid-törvényben benne volt. Ez a kitétel az Alaptörvénnyel is konkrétan ellentétes, az Alaptörvény szerint ugyanis a kormány, idézem: „sarkalatos törvényben meghatározott rendkívüli intézkedéseket vezethet be”, a javaslat azonban nem határozza meg a bevezethető rendkívüli intézkedéseket, tehát miközben az Alaptörvény sarkalatos törvényben meghatározott keretek közé szorítaná a veszélyhelyzetben a rendeleti kormányzást, addig a javaslat most éppen ezt a korlátot iktatja ki a katasztrófavédelmi törvényből.
Megjegyzendő, hogy mindenki értse: a honvédelmi törvény még a rendkívüli állapot, azaz háború esetén is, a szükségállapot esetén is taxatív felsorolást ad a bevezethető rendkívüli szabályokról és intézkedésekről, tehát ma vagy néhány héten belül, ha ezt a törvény elfogadják, az a helyzet lesz, hogy egy egészségügyi veszélyhelyzet esetén a kormánynak szélesebb jogköre lesz, mint háború esetén, ahol egészen kemény eszközöket kap, de abban a törvényben mégiscsak a-tól zs-ig pontról pontra ott van, hogy mit tehet meg, és mit nem tehet meg.
Szintén legalábbis kétséges, hogy megfelelően szabályozott rész-e a törvényjavaslatban, államtitkár úr, a rendezvényekre vonatkozó szabályozás, hiszen a rendezvényekre vonatkozó azon gumiszabály, amely benne van, semmilyen kontrollt és garanciát nem tartalmaz, a rendezvények bizony a hitéleti és akár a gyülekezési törvény hatálya alá eső rendezvények is lehetnek, és ebben elnagyoltan azt mondani, hogy a kormány ezeket korlátozhatja, oszt’ jó napot - körülbelül nagyjából így lehet összefoglalni ezt a szabályt -, időkorlát és mindenféle korlát nélkül, az szerintünk nincsen rendben; javasoljuk, hogy ezt gondolják végig.
(18.20)
Egészen meghökkentő, hogy a javaslat szerint a Magyar Honvédség fegyverhasználati joggal fog közreműködni innentől kezdve a veszélyhelyzettel és az egészségügyi válsághelyzettel kapcsolatos feladatokban. (Dr. Orbán Balázs: Ne kezdd…) A honvédelmi törvény szerint egyébként a katasztrófavédelemmel összefüggő feladatok végrehajtásában a Magyar Honvédség fegyverhasználati jog nélkül vesz részt. Ezért fel kell tennünk a kérdést, hogy mire kell veszélyhelyzetben és az egészségügyi válsághelyzetben fegyver. Nyilván meg lehetne viccesen kérdezni, hogy talán azzal akarnak a vírus ellen harcolni - nem fog sikerülni. A cél nyilván az lehet, hogy az elrendelt korlátozásokat akár fegyveres erővel kikényszerítsék, holott egyáltalán nem véletlen, hogy éles határ van a katonaság és a belső rendfenntartó szervek között. A katonaságot csak legvégső esetben szabad a lakossággal szembeni fellépés lehetőségét magában rejtő belső rendfenntartó feladatokra alkalmazni. Márpedig ebben nagyon messzire megy a javaslat, konkrétan előírja, hogy az e feladatra vezényelt katonáknak a rendőrségi törvény szerint kell eljárni.
És akkor itt lássuk be, hogy miről is van szó valószínűleg. Valószínűleg arról van szó, képviselőtársaim, amiről évek óta beszélünk, hogy olyan leszerelési hullám van a rendőrségnél, hogy olyan létszámhiány van a rendőrségnél, hogy egyszerűen belátták azt, hogy egy hosszabb ideig, huzamosan fennálló ilyen állapotban nem képes ellátni a feladatát, ezért önök katonákkal akarják ezt a munkát elvégeztetni, ahogy, államtitkár úr, már most is csinálják a határon. Tehát attól, hogy nem beszélünk róla, ne gondolják azt, hogy nem tudjuk, hogy ma már több katona védi a határt, mint rendőr, és ennek nem nagyon van más oka, mint hogy őket találják meg, hogy egyáltalán levigyék oda. És ez nincsen rendben. Azért nincsen rendben, mert a honvédeket nem rendvédelmi és rendészeti feladatokra képzik ki. A honvédeket elsősorban a haza védelmére és az ellenfél kiiktatására képzik ki. A rendvédelem területén pedig némileg cizelláltabb szolgálatra van szükség, és akkor most ennek a részleteibe hadd ne menjek bele, de ők nem azért kapnak kiképzést, és nem arra gyakorlatoznak, hogy állampolgárokkal bíbelődjenek elsősorban, és maradjunk annyiban, hogy nem is ez a dolguk.
Szintén elképesztően drámai az a rendelkezés, miszerint felhatalmazást kap a kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a honvédség veszélyhelyzettel és egészségügyi válsághelyzettel összefüggő feladatokban történő közreműködésének tartalmát. Ez már megint az „oszt’ jó napot!” szabályok egyike. Tehát azt nem is értjük, azt hogy gondolják, hogy a kormánynak úgy általában felhatalmazást adunk, hogy a honvédség egy ilyen esetben mit csináljon. Nem tudom, hogy időhiány volt-e vagy tehetséghiány volt-e, hogy nem tudják leírni még az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján sem, hogy milyen típusú feladatban kell a honvédséget egy ilyen esetben használni vagy bevetni, de az, hogy a kormány majd eldönti, hogy mire használja a honvédséget, az teljesen elfogadhatatlan. És tudja, azért elfogadhatatlan leginkább, mert a tapasztalat az, hogy a Covid-törvény felhatalmazását önök arra használták, hogy a 120/2020. kormányrendelettel a honvédség tekintetében egyszerűen kisemmizték a katonákat. Tehát miközben 3 ezer munkahellyel parádéznak hetek óta, hogy majd el lehet menni tartalékos katonának közmunkás helyett, miközben dicsőítik a honvédség munkatársait, amiben egyetértünk, hogy milyen fontos a honvédség, és nemzeti ügy, aközben önök a koronavírus-járvány közepén elvették a pénzüket. Azt hozták kormányrendeletben, hogy a honvédek jogállásáról szóló törvényben lévő mindenféle pluszjuttatást hatályon kívül helyeztek, és ezt az egyet be is tartották. A határon szolgálatot teljesítő katonák 100-200 ezer nettó forinttal vittek haza kevesebbet az elmúlt három hónapban, mint a vírusjárvány előtt. És ez a gumiszabály, amit önök most beletesznek ebbe a törvénybe, lehetőséget fog adni önöknek arra, hogy a következő időszakban is ezt bármikor megtegyék. Ez teljesen felháborító, és nem tudjuk elfogadni. Azt kérjük, hogy ezt vegyék ki a törvényjavaslatból.
A szakképzés tekintetében a felnőttképzést érintő módosítások olyan benyomást keltenek, mintha a területet felügyelő ágazati miniszter, Palkovics László olyan helyzetet kívánna teremteni, ami megkönnyíti egyes képző intézményeknek a költségvetési támogatáshoz való hozzáférését. Míg mások vonatkozásában, különösebb indok nélkül, elutasítási lehetőséget teremt meg. A hatályba léptetni kívánt gumiszabály szerint ugyanis költségvetési támogatás nyújtható az olyan képzések megszervezéséhez, melyekhez kiemelt közérdek fűződik, és hosszú távon hozzájárulnak Magyarország gazdasági növekedéséhez. Erre a kitételre hivatkozással bármikor, bármely képzés támogatása vagy elutasítása egy tollvonás eredménye lesz, amiről a miniszter dönti el egy személyben, hogy ez így van vagy nincs. Ilyen szabályrendszert épített be a kormányzat a csökkentett idejű munkavégzést támogató pályázatok elbírálására is. Egyáltalán nem világos tehát, hogy milyen szempontrendszer alapján kerülnek majd kijelölésre a kiemelt közérdekű képzések. Arra szerintem már többen tudnánk fogadást tenni, hogy a tulajdonosi köre ezeknek a cégeknek hol lesz.
A bevezetni kívánt új szabályok révén a felnőttképzés piacára most belépő képző intézmények igen nagy könnyítésben részesülhetnek a már piacon lévőkkel szemben. Álnaivan feltehetnénk a kérdést, mégis kire, kikre dolgozták ki ezeket a szabályokat, de már most előre tudjuk pontosan jól.
Most térjünk át az egyik legmeredekebb részre, a munkavállalói jogokra: a rabszolgatörvény 2.0-ra, 3.0-ra, kinek hogy tetszik. Hiszen nemcsak a piaci lehetőségeket bővítik az oligarchák számára, legalább ilyen lendületesen bővítik a munkavállalók ledolgozandó munkaidejét is. A munkaidőkeret emelésével a kormányzat a nagy és multinacionális vállalatoknak fog kedvezni. A munkavállalók szemszögéből nézve megállapítható, hogy a kétéves munkaidőkeretben foglalkoztatottak olyan időszak elé néznek, ahol akár hónapokon keresztül egy-egy szabadnapjuk lesz, mivel a mostani kényszerleállások okozta termelési és munkaidő-kieséseket az elszámolás végére ki kell egyenlíteni. Ez fokozott fizikai, pszichés megterhelést jelent majd minden ember számára. Ez a kormányzati lépés szembemegy a családok védelmét hangoztató jelszavakkal, mivel a munkacsúcsok idején szinte alig jut majd idő a családra és a gyermeknevelésre.
És engedjék meg, hogy itt most felolvassak egy olyan levelet, ami a maga módján kuriózum. Azért kuriózum, mert mind a hat, azaz az összes szakszervezeti konföderáció, függetlenül attól, hogy több kérdésben sokszor nem értenek egyet, ezt a levelet közösen jegyzik, és ezt a levelet a mai napon nyilvánosságra is hozzák, illetve kérésüknek megfelelően itt a parlamentben is felolvasom.
„Tisztelt Képviselő Asszonyok! Tisztelt Képviselő Urak! A kormány 2020. május 26-án T/10748. számon nyújtotta be az Országgyűlésnek a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló törvénytervezetet. A törvénytervezet jelenlegi formájában történő elfogadása esetén annak 56. § (4) bekezdése szerint a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter engedélyezhetné, hogy a munkáltató új munkahelyteremtő beruházás esetén munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot - a munka törvénykönyve vonatkozó rendelkezéseiben foglaltakra figyelemmel - legfeljebb 24 hónap alapulvételével alkalmazzon, amennyiben a beruházás megvalósítása nemzetgazdasági érdek. A fenti bekezdést súlyosan aggályosnak tartjuk az alábbiak miatt.
1. A törvénytervezet a tripartit szociális párbeszéd mellőzésével került benyújtásra, bármilyen előzetes egyeztetés nélkül.
2. A tervezett szabályozás az Európai Parlament és Tanács 2003/88/EK irányelve tükrében megfelelőségi aggályokat vet fel, tekintettel arra, hogy az irányelv szellemében a referencia-időszak maximuma 12 hónap, és az is csak meghatározott feltételek - objektív, műszaki okok vagy a munka megszervezésével kapcsolatos okok - fennállása és kollektív szerződés vagy szociális partnerek között kötött megállapodás alapján lehetséges.
3. A tervezet elfogadása esetén jelentősen rontaná a szakszervezetek alkupozícióit, hiszen a hosszabb munkaidőkeretet vagy elszámolási időszakot a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter egyoldalúan engedélyezné, az nem a szakszervezetek és a munkáltatók megállapodásán alapulna.
(18.30)
Végezetül a tervezet alapján nem kellően világos, hogy a munkahelyteremtő beruházás megvalósítása mikor minősül nemzetgazdasági érdeknek. Mindezen aggályok miatt azzal a kéréssel fordulunk önökhöz - mármint országgyűlési képviselőkhöz -, hogy a törvénytervezet elfogadását csak abban az esetben támogassák, ha az már a fent említett bekezdést nem tartalmazza.”
Tisztelt Államtitkár Úr! Mi ezt a módosító javaslatot talán már a mai napon be is nyújtottuk. Arra kérjük a kormányt és a kormánypárti képviselőtársainkat, hogy támogassák. Egy olyan ügyről beszélünk, még egyszer mondom, amelynek bizonyára néhány multinacionális cég nagyon örülne, de amely kapcsán mindenféle ellentéteiket félretéve az összes magyarországi szakszervezeti konföderáció együtt mondja azt, hogy ne tegyék, és együtt kérik azt, hogy ne tegyék.
Ami a szociális ellátásokat illeti, mert erről is szó van a törvényjavaslatban, sem a válsághelyzet alatt, sem ebben a törvényben nem nyúl hozzá a családi juttatásokhoz a kormány, nem emeli a gyedet, a gyest, a gyetet, a családi pótlékot. Azt gondoljuk, hogy ez nagyon rossz döntés, és kicsit kétségessé teszi a családbarát politikát.
De ami konkrétan a javaslatot illeti, államtitkár úr, tovább nehezíti a kormány az egyébként sem könnyű helyzetet, amikor egy sor határidőt június 30-ában állapítanak meg ebben a törvényjavaslatban, így a rendszeres felülvizsgálat határidejét, a veszélyhelyzet alatt lejárt, gyermekek után járó ellátások biztosításának határidejét, az egészségügyi állapot vagy fogyatékosság miatt járó ellátások meghosszabbításának, felülvizsgálatának határidejét, a veszélyhelyzet alatt lejáró hivatalos okmányok hatályosságának határidejét. Ezt azért akarom külön szóvá tenni, államtitkár úr, mert ennek az ellenkezőjét ígérték meg, sőt ennek az ellenkezője volt benne a rendeletekben, vagy van benne a mai napig is a rendeletekben. Olyan időszakban kívánnak önök embereket egészségügyi felülvizsgálatra, majd kormányhivatali ügyintézésre 15 nap alatt elküldeni, amikor ez teljesen egyértelműen fizikailag lehetetlen. Ezért erre is módosító javaslatot fogunk benyújtani, és azt kérjük a kormánytól, hogy a józan ész szabályai szerint legalább augusztus 31-éig ezeket a határidőket hosszabbítsák meg. Teszem hozzá: jelenleg a kormány által elfogadott rendeletekben több esetben ennél hosszabb határidőt ígértek önök az embereknek, és nyilvánvalóan erre készülnek ők is, akár a hivatalok és az orvosok is.
Ami az MSZP javaslatait illeti, tisztelt államtitkár úr, itt nagyon-nagyon hosszú politizálás zajlott az elmúlt felszólalások alatt, és még egyszer mondom, a törvényjavaslatról nem sokat hallottunk. Hatalmas sikerként tüntetnek fel mindent, de azért nem volt az olyan régen, mi emlékszünk, hogy kezdődött a járvány és a járvány elleni védekezés. A kormány az elején több esetben is befogadónak mutatkozott konkrétan az MSZP javaslataira is, de ezek közül szinte egyik sem volt olyan, amelyiknek bármilyen költségvonzata lett volna. Mindig ámulattal hallgatom öntől is még a miniszterelnöktől is személyesen, hogy tud beszámolni arról, hogy milyen bátran hozták meg és milyen gyorsan például az iskolák bezárásáról szóló döntésüket. Csak tudja, államtitkár úr, én annak a hétnek a hétfőjén itt a parlamentben - bocsánat, akkor még ott, a másik ülésteremben - napirend előtt kértem azt, hogy az iskolák bezárásával a kormány érdemben foglalkozzon, majd azon a héten, pénteken reggel Orbán Viktor még arról beszélt, hogy ezt miért nem lehet megtenni, és miért kell a pedagógusokat fizetés nélküli szabadságra küldeni.
Hiába harsogta a kormánypropaganda mindennap, ennek ellenére nem sikerült időben a védekezés frontvonalában lévő orvosoknak, szociális munkásoknak a megfelelő minőségű védőfelszereléseket eljuttatni. Hetek, sőt szinte hónap, másfél hónap telt el, mire azok a bizonyos fürkészek és cserkészek meg nem tudom, kik elindultak a világ minden tájára, miután már rettenetesen kellemetlen volt, hogy a szomszédos országok ebben is sorra előznek meg minket, és naponta hallhattuk, hogy mind a cseh, mind a szlovák kormány a saját kormánygépüket kihasználva hogyan hozza százezer- vagy milliószámra a védőfelszereléseket.
Hiába követeltük az álláskeresési járadék három hónapról kilenc hónapra történő emelését, továbbra sem lépnek semmit. A munkaalapú társadalmat mantrázzák, miközben, államtitkár úr, rendkívüli időkben rendkívüli döntéseket kell hozni. Még ha el is hisszük vagy akár el is fogadjuk, hogy a kormánynak és az államnak lehet szerepe abban, hogy állami programokkal az embereknek új munkahelyet teremtsenek, azt azért önök is tudják, hogy ez a három hónap lassan lejárt azoknak, akik a járvány elején vesztették el a munkájukat, miközben azok, amikről önök beszéltek, sehol nincsenek; nem is lehetnek, épeszű állami programokat néhány hónap alatt nem lehet összeütni. Mi pedig kifejezetten abban hiszünk, hogy az a kilenc hónap például elegendő idő lehet arra, hogy olyan érdemi állami programokat, középítési programokat indítson el az állam maga akár uniós forrásokkal, aminek tényleg van értelme, ami tényleg értéket teremt, és segíti a hazai gazdaság fejlődését, például a magánházak, lakások szigetelésének programja vagy éppen egy bérlakásépítési program.
Szintén negatív rekordot döntött a magyar kormány a hazai vállalkozások támogatásában. Államtitkár úr, ma már mint a vízállásjelentést jelentgetik be, hogy hány cégnek sikerült jelentkeznie a munkahelymegtartó programra. Csak tudja, április végére, másfél hónap, majdnem két hónap semmittevés után Magyarországon az álláskeresők száma 330 700-ra nőtt, ami az aktív munkavállaló emberek 7,1 százaléka lett. Ennek semmi más oka nem volt, mint hogy önök nem adtak érdemi segítséget azoknak a cégeknek, akik hezitáltak, hogy megváljanak-e a munkavállalóiktól, vagy ne.
Igen, nem emelték sem a gyedet, sem a gyest, sem a gyetet, sem a családi pótlékot, sem a nyugdíjasoknak nem adtak egyszeri segítséget, pedig igenis ideje és tere lett volna ennek; de van még most is, ezért ezeket továbbra is követeljük.
Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sokat baloldaliznak mostanában, gondolom, Kövér László kiadta a parancsot, ez most valami új billog lehet. Azt leszámítva, még egyszer mondom, hogy az államtitkár úr expozéjában nem nagyon hallottunk a törvényről részleteket, annál inkább mindenféle politikai vádaskodásokat, ezt még beleszámíthatjuk a szokásos politikai játszmába. De, tudják, a parlamenti hazugságcunamikkal, a fizetett hirdetéseikkel, az óriásplakátjaikkal milliárdokért… Óriásplakátok vannak kinn, miközben még emberek halnak meg nap mint nap, önök meg óriásplakátokon közpénzből hirdetik, hogy milyen vagányak maguk. Ezen túl, tudják, én például baloldaliként nagyon büszkén azért vallom annak magamat, mert nem tűröm az igazságtalanságokat, és nem tűröm, nem veszi be a gyomrom azt, amit önök egyébként a színfalak mögött valójában csinálnak. Hogy amíg a rabszolgatörvény 3.0-ban kétéves időkeretet írnak elő a magyar melósnak, addig most került nyilvánosságra, hogy az Opel 100 milliárd forint nyereséget vitt ki az országból, hogy az Audi 700 milliárdot. Értik a számot?! Most, a válság közepén, most 700 milliárd forint nyereséget visz ki az országból! Mészáros Lőrinc egymaga három cégéből 20 milliárd forint nyereséget vesz ki adózás után szépen a zsebébe rakva. 34-et vesznek el az önkormányzatoktól, hogy vegyék ki a részüket a védekezésből. Aztán Orbán Viktor kedves falusi barátja meg egy személyben kivesz 20 milliárdot és zsebre rakja.
Hogyan gondolják, hogy ilyenkor egy baloldali ember nem nyitja ki a száját?! Amikor egyébként a sikeres védekezésről beszélnek, akkor agyonhallgatják, ma már letagadják, hogy kiürítették a kórházakat, és emberek haltak meg emiatt is. Nemcsak azért hozzuk szóba ezeket, hogy a kormányt támadjuk, hanem azért, hogy a rossz döntéseket vizsgálják felül és leginkább soha többet ne hozzák meg. Ehhez képest Kásler Miklós már arra sem emlékszik, hogy volt ilyen - az emberek maguktól nem mentek a kórházba, meg ilyen hülyeségeket beszél.
Végezetül arról, hogy ki hogyan vette ki a részét. Tudják, mi csak képviselők vagyunk, egyszeri ellenzéki képviselők, a hatalom birtokosai pedig önök. De azt tudom mondani, hogy a Magyar Szocialista Párt baloldali pártként, annak országgyűlési képviselői az első adandó alkalommal a saját leadózott fizetésükből egymillió forintot adtak azért, hogy a védekezésben lévő eszközöket eljuttassuk. Tudja, hova? Én orvosi rendelőbe vittem, én patikába vittem, ahol az orvosoknak és patikusoknak nem volt a kormánytól semmilyen védőeszközük. Önök mit csináltak?! Államtitkár úr, a 35 százalékos fizetésemelésével mit csinált? Németh Szilárd a 35 százalékos államtitkári fizetésemelésével, a két és fél milliós fizetésével mit csinált? Vitt két zsák almát? Hát, legyenek kedvesek, ne oktassanak ki minket!
Büszke baloldaliként minden igazságtalanságra továbbra is fel fogjuk hívni a figyelmet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
(18.40)
