DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT,
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT,
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Itt jó néhány óra vita után én arra teszek kísérletet, hogy lényegesen rövidebben fogalmazzak, mint képviselőtársaim, igyekszem majd az ismétléseket elkerülni.
Ugyanakkor mindenképpen azzal kezdem a felszólalásomat, mint minden alkalommal, amikor az elmúlt hónapokban az Országgyűlés ülése előtt volt napirend előtti vita - a miniszterelnök úr talán két alkalommal volt bent, Szijjártó miniszter úr sok alkalommal -, én mindig azzal kezdtem, hogy megköszöntem a munkáját mindenkinek, aki a magyar emberek biztonságának és egészségének megőrzéséért dolgozik, és most is, amikor mondhatjuk, hogy egy szakasz vége felé tartunk, most is ezzel szeretném kezdeni.
De most azzal kezdem, hogy a magyar embereknek köszönöm meg azt a fegyelmet, türelmet, ami szükséges volt ahhoz, hogy ez a helyzet a más országokban látott mértékeket nem ért el, tehát ezt mindenképpen pozitív folyamatként el tudjuk mondani, de az egyértelmű, hogy ebben a magyar embereknek a türelme, belátása kellett, az, hogy megértették a korlátozó intézkedések fontosságát, és fegyelmezetten be is tartották.
S egyébként hozzáteszem, hogy ha az elmúlt néhány óra és talán az elmúlt hónapok vitájára is gondolunk, akkor én azt gondolom, hogy a teljes Országgyűlés nevében megköszönhetjük a magyar embereknek azt a türelmet, amit a felfokozott politikai vita iránt egyébként ők maguk is tanúsítottak, ami egyébként méltatlan volt magához a helyzethez. Meggyőződésem - bár én kritikus vagyok mind a két oldallal szemben -, hogy ebben az alapvető felelősség a kormányoldalt terheli, hogy ez a politikai vita ilyen mély és ilyen súlyos lehetett.
Külön köszönettel tartozunk azoknak, akik a járványidőszakban az első vonalban dolgoztak és dolgoznak, tehát ne feledjük el, hogy azzal együtt, hogy visszavonulóban van, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy visszavonulóban van a járvány, nem szabad óvatlannak lennünk, és az biztos, hogy még nagyon-nagyon sokáig készültségben kell lenni, és nagyon fontos feladata lesz mindazoknak, akiknek ebben közvetlenül részt kell venni. Itt nemcsak az egészségügyi dolgozókra gondolunk, de a szociális szférában dolgozókra, a rendvédelmi dolgozókra, mindenkire, akiknek valamilyen módon közvetlenül olyan szolgáltatásokat kellett nyújtaniuk, olyan feladatokat kellett ellátniuk, amik nem szünetelhettek az elmúlt időszakban a járványügyi intézkedések, illetve a korlátozások alatt.
Gondolunk itt a kereskedőkre, a patikusokra, a gépjárművezetőkre, akik a közösségi közlekedést fenntartották, de - nagyon fontos és nagyon ritkán említik őket - mindenkire, akik egyébként a köztisztaság fenntartásáért feleltek. Egy ilyen járványügyi helyzetben különösen nehéz és veszélyes volt a munkájuk. Ők gyakorlatilag takarították a különböző intézményeket és a közterületeket, és a köztisztaságot fenntartották. Én azt gondolom, hogy ezeknek az embereknek a munkájára méltatlanul kevés figyelem esik, tehát köszönet mindenkinek, akik dolgoztak és dolgozni fognak még a magyar emberek biztonságának megóvásán.
S valóban - itt már utalt rá Arató képviselőtársam - óriási köszönet illeti az önkormányzatokat, az önkormányzatok vezetőit, a polgármestereket, az önkormányzati képviselőket. Itt egészen példamutató helytállást és példamutató védekezést láthattunk. Alapvetően azt is el kell mondani, hogy az önkormányzatok itt az elmúlt időszakban a védekezés első számú bástyáinak bizonyultak, ugyanis amikor még alapvetően a helyzetértékeléssel lehetett országosan foglalkozni, vagy annak a megbecsülésével, hogy milyen hatása lehet ennek a járványnak, akkor már láthattuk, hogy közvetlenül az önkormányzatok, a polgármesterek saját hatáskörükben milyen példamutató intézkedéseket hoztak. Tehát leggyorsabban, mondhatjuk, hogy az önkormányzatok reagáltak, és egyébként azt is elmondhatjuk párhuzamosan - rengeteg példával alá lehet támasztani -, hogy az alapvető védőfelszerelések, a lakosság számára a maszkok biztosítása nagyon sok helyen az önkormányzatok feladata volt, és az önkormányzatok oldották meg, mert mire megkezdődött vagy megtörtént ezeknek a tömeges beszerzése, beszállítása, a legtöbb helyen a helyhatóságok, a városvezetők már gondoskodtak erről a feladatról.
(19.10)
Nézek Orbán államtitkár úrra. Nagyon remélem, hogy a kormány is elismeri az önkormányzatok munkáját. Az elmúlt órákban több mint egy órán keresztül hallgattuk a kormány, illetve e kormánypárti képviselők felszólalását, és szinte kizárólag arról beszéltek, hogy a kormány milyen sikeresen védekezett. Én azt gondolom, el kell ismerniük, hogy óriási feladatok hárultak az önkormányzatokra egyébként, akár az ellenzéki, független vagy kormánypárti vezetésű önkormányzatokra is.
Igen, itt föl kell hívni a figyelmet arra, hogy óriási feladattömeggel, az eddigiekhez képest többletfeladat-tömeggel szembesültek az önkormányzatok, miközben sok helyen az egyébként nagyon nehéz helyzetben lévő testületeket, közgyűléseket, településeket még külön kormányzati megszorítások is sújtottak. Akármennyire is nem értett egyet itt az előző napirendi pontnál, a vitánál államtitkár úr, ezek bizony kőkemény megszorítások voltak, aminek a hatásait majd most lehet igazán lemérni.
Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy megköszönjem a munkáját mindazoknak egyébként - és ezt megtettem az elmúlt hetekben folyamatosan a vitákban is -, akik egyébként a külföldön rekedt magyar emberek hazaszállításán dolgoztak, azoknak is, akik a védőfelszerelések beszerzéséért dolgoztak. Még akkor is rengeteg jogos vita volt a késlekedés kapcsán vagy éppen a felmerülő minőségi problémák ügyében. Azt gondolom, hogy mindenkinek, aki azért dolgozott, hogy megfelelő védőfelszereléseket lehessen beszerezni, illetve fog még azon dolgozni, azoknak hálával tartozunk, úgyhogy mindenképpen ezzel szerettem volna kezdeni ezt a mai felszólalást is.
Rátérve a törvényjavaslatokra, nem tudok elmenni mellettük, bár sokáig azon gondolkodtam, hogy ne is reagáljak azokra a kormánypárti fölszólalásokra, amiket itt hallhattunk, de azért néhány szóban muszáj visszatérni. Bajkai képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának csak annyit szeretnék mondani, hogy a felszólalása - főleg a Törvényalkotási bizottságban szoktam hallgatni a szakmai jellegű felszólalásait -, ne haragudjon, képviselő úr, méltatlan volt önhöz az a felszólalás, amit itt fölolvastattak önnel, az a politikai pufogtatás; ezzel szeretném zárni.
Nacsa képviselő úr nincs itt jelenleg, az ő felszólalására viszont: szerintem egy politikatörténeti mementó lesz majd. Annak a videója egészen elképesztő volt. Azokat az aljas állításokat és rágalmakat, amiket önök megfogalmaztak már a járvány kitörésekor, ezt gyakorlatilag gyűjteményként elénk tárta. Azt kimondani, képviselőtársaim, hogy az ellenzék a vírus oldalára állt, és nemhogy nem segített, hanem akadályozta a védekezést, egészen elképesztő. Azt gondolom, hogy ez tökéletesen méltatlan az Országgyűléshez, méltatlan egy képviselőhöz. A KDNP-nek a helyes ideológiai besorolásába semmiképpen nem szeretnék belemenni, de azt gondolom, hogy ez gyalázatos és méltatlan volt.
De hozzáteszem egyébként, és erre is már, főleg a különleges jogrend kialakításáról szóló törvényjavaslat vitájában is utaltam már, sajnáltam az ellenzéki részről megfogalmazódó olyan jellegű kritikákat, amelyek itt diktatúráról meg ilyen jellegű intézkedésekről beszéltek. Azt gondolom, hogy az is helytelen volt. Mindenképpen elmondható, hogy mind a két oldalról voltak helytelen kijelentések, helytelen szóhasználat, és itt jogosan várta és várhatta el a társadalom, hogy egy ilyen súlyos járványügyi helyzetben valamennyi politikai erő megpróbáljon egyfajta konszenzusra törekedni és kialakítson egy nemzeti együttműködést.
Egyébként erre nagyon komoly gesztust is tett, nagyon világos gesztust tett, ha jól emlékszem, valamennyi ellenzéki frakció világossá tette, hogy a különleges jogrend kialakításához a kormány gyors intézkedési lehetőségének megteremtéséről szóló törvényjavaslatot minden frakció hajlandó lett volna megszavazni akkor, ha bármilyen határidő bekerül. Ez elvi kérdés volt, 90 nap, 120 nap. Ott voltak, külön szavazásra kikértük ezeket a javaslatokat, ez teljesen egyértelmű volt, politikai számítás volt a kormány részéről, hogy ők ebben a helyzetben csúcsra kívánják járatni a pártpolitikai csatározást.
És valóban azt gondolom, hogy az a szóhasználat, hogy történelmi felelősség, semmiképpen nem túlzó. Tehát amilyen helyzetbe kerültünk, és amilyen helyzet előtt állunk, azt gondolom, nem túlzó azt mondani, hogy történelmi felelősség van most mindannyiunkon, az Országgyűlésen és nyilván alapvetően a kormányon és azokon, akiknek a kezében eszközök és lehetőségek vannak, hogy mit fogunk kezdeni most ezzel a helyzettel.
Az előző napirendi pont vitájában már sokat beszéltem, nem kívánok most túl hosszan beszélni arról, hogy mit jelent és milyen módon kell értékelni ezt a helyzetet. A legfontosabb volt az elmúlt időszakban és a következő időszakban is nyilván az emberi élet és az emberi egészség védelme, és bizakodjunk, hogy majd nem tér vissza egy erőteljesebb második hullámmal ez a járvány, bár aggasztó jelek vannak: különböző országokban ismét felgyorsulni látszik a terjedés, de bízzunk benne, hogy ezt sikerül elkerülni, bízzunk benne, hogy belátható időn belül lesznek megfelelő vakcinák és olyan eszközök, melyekkel a járvány terjedését ilyen módon is meg lehet akadályozni. De az teljesen világos, hogy ez a helyzet megmutatta és a kialakuló és az egyre mélyebb gazdasági válság megmutatja, hogy nem térhetünk olyan élethez vissza és olyan felfogáshoz vissza, mint ami jellemző volt a járvány előtt.
Tehát alapvető gazdaságpolitikai és társadalompolitikai szemléletváltásra van szükség. Tehát sokkal erőteljesebben be kell rendezkednünk egy önellátó, válságálló gazdaságra, ami tudja kezelni azokat a helyzeteket, azokat a rendkívüli helyzeteket, amelyekkel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy most szembesültünk eggyel, de valószínű, hogy egyre gyakrabban kell majd ilyenekkel szembenézni, és ha nem is feltétlenül vírusokkal, de más jellegű kihívásokkal, melyek akár az éghajlatváltozásból, akár a környezetpusztításból fakadó vagy egyébként a különböző globális, megfigyelhető problémákkal, rendszerproblémákkal vannak összefüggésben.
Tehát alapvető érdekünk, hogy egy olyan gazdaságot próbáljunk talpra állítani, újraépíteni, beindítani, ami sokkal inkább képes szembeszállni vagy ellenállni a válságoknak. És az egészen biztos, hogy ebben a helyzetben nem arra van szükség, hogy a távoli kontinensekről tömegtermékeket szállítsunk be, hanem arra van szükség, hogy egy patrióta gazdaságpolitikai szemlélet mentén a legfontosabb igényeket, legfontosabb termékeket, szükségleteket helyi termeléssel vagy regionális együttműködéssel elégítsük ki, és erre kell tudni felkészülni.
És ilyen szemlélettel kell már most is a rendelkezésre álló források felelős felhasználásával védeni a munkahelyeket, illetve a gazdaságot talpra állítani, és új munkahelyeket teremteni. Sajnos, e tekintetben nem látunk jó jeleket. Ha megnézzük az elmúlt időszak intézkedéseit, és most igyekszem nem túl részletesen kitérni a Budapest-Belgrád vasútvonal projektjére, mert rengeteget beszéltünk róla, de ha megnézzük az idei évi költségvetést, az azzal kapcsolatos intézkedéseket, átcsoportosításokat, majd ránézünk a jövő évi költségvetésre, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy nem látjuk ezt az alapvető szemléletváltozást, ami szükséges lenne ahhoz, hogy egy válságálló, a magyar emberek biztonságát megteremteni képes gazdaságot lehessen újjáépíteni, felépíteni, felpörgetni, felerősíteni.
Ezzel kapcsolatban egész biztos vagyok benne, hogy nagyon komoly vitákat fogunk még folytatni a következő időszakban, hogy gyakorlatilag hogyan kell a jövőnket megtervezni a magyar nemzet érdekében. És egyébként hozzáteszem, hogy ez nemcsak egy hazai, hanem ez egy globális kihívás, mindenképpen óriási szemléletváltásra van szükség, és e tekintetben nagyon jogosak a kritikák az Európai Unió működését érintően.
Láttuk már az elmúlt időszakban, hogy a különböző globális kihívásokra, akár a migrációs helyzet kezelésére rendkívül rugalmatlanul reagál az Európai Unió, túlzottan bürokratikus, kevéssé átlátható, kevéssé demokratikus, ezért nyilván ott is óriási kihívások lesznek. És nyilván sok tekintetben ez a mi életünkre, a mi jövőnkre is kihat, hogy hogyan működik a nemzetközi politika, hogyan működik az európai integráció.
Áttérve konkrétan a törvényjavaslatokra: igen, képviselőtársaim említették, hogy amikor ez a törvényjavaslat megszületett, akkor még egész más hangvétel uralkodott akár a kormánypárti frakciók és az ellenzéki frakciók között. Mondhatni, úgy tűnt néhány hétre, hogy van egy olyan történelmi szituáció, hogy valóban lehet, tehát érzi mindenki a helyzet komolyságát, és lehet egymással értelmes párbeszédet folytatni. És igen, az ellenzéki frakciók, én magam is elismertem, hogy szükség van ez olyan jogrendre, ami lehetőséget ad, hogy szükség esetén gyorsan lehessen dönteni. Ez alapvető érdeke mindenkinek, hogy ezeket az intézkedéseket haladéktalanul meg lehessen tenni.
Körvonalazódott is egy olyan törvényjavaslat, ami nem ebben a formájában került az Országgyűlés elé, amit konszenzussal, teljes vagy majdnem teljes parlamenti konszenzussal el lehetett volna fogadni. Ezt önök visszautasították. De hosszan lehetne sorolni azokat a példákat - nem fogom képviselőtársaimat ismételni -, amelyek teljesen ellentétben álltak a mai tudásunkkal, a mai járványügyi intézkedésekkel, direktívákkal, iránymutatásokkal, melyek nagyon-nagyon magas beosztású kormánypárti politikusoktól, miniszterektől, adott esetben a miniszterelnök úrtól is hangzottak el.
Azt gondolom, hogy lehet politikai propagandát csinálni abból, hogy megpróbálják az ellenzékre kenni minden szempontból ennek a kialakult méltatlan helyzetnek, politikai vitának a felelősségét, de azt hiszem, értelmetlen, hiszen a világhálón megtalálhatóak ezek a nyilatkozatok miniszterelnök úrtól, Gulyás miniszter úrtól, és bármikor visszakereshető, hogy hónapokkal ezelőtt mai szemmel nézve milyen egészen döbbenetes felelőtlen kijelentéseket tettek vezető kormánypárti politikusok. Úgyhogy szerintem önöknek is érdeke, ha nem próbálják meg így beállítani, hogy az ellenzék itt valamilyen felelőtlen magatartást tanúsított.
Azt gondolom, hogy önöknek megvolt a lehetőségük, hogy kialakuljon egy ilyenfajta nemzeti együttműködés. Ezzel nem éltek, sőt az ellenkezőjét provokálták ki, de naivitás lenne azt mondani, hogy ebben a helyzetben majd megpróbálnak egy másik irányba továbbmenni. De azt hiszem, hogy ez érzékelhető az ellenzéki frakciók részéről is akár a mai vitában is, hogy az ellenzéki pártok, az ellenzéki frakciók igyekeznek más jellegű hangvételt használni. Egyébként hozzáteszem, az LMP törekedett az elmúlt hónapokban is arra, hogy konstruktívak legyünk, tehát tőlünk olyat nem hallottak, hogy diktatúra kiépítése történik; olyat igen, hogy a nemzeti érdekeket elárulják, mondjuk, egy Budapest-Belgrád vasútvonal projekttel, az egyértelmű.
(19.20)
De nagyon fontos, és örülök, hogy Harangozó képviselő úr a korábbi felszólalókhoz képest különösen nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy értékeljük, valóban milyen törvényjavaslat is van előttünk. Az egyik törvényjavaslat, a veszélyhelyzet megszüntetéséről szóló törvényjavaslat alapvetően félrevezetés, mondhatjuk, tehát félrevezető a cím. Teljesen világos, hogy itt ez a törvényjavaslat felhívja, felkéri a kormányt, hogy a veszélyhelyzetet szüntesse meg. Harangozó képviselőtársam nagyon világosan elmagyarázta, hogy az Alaptörvény értelmében a kormánynak volt lehetősége a veszélyhelyzetet bevezetni, a kormánynak van lehetősége a veszélyhelyzetet visszavonni, így ez a jogszabály ilyen szempontból teljesen felesleges. Valóban, egy politikai deklarációként az Országgyűlés felkéri a kormányt, hogy a veszélyhelyzetet vonja vissza.
És egyébként az a faramuci helyzet állt elő, hogy az elénk terjesztett törvényjavaslatból a dátum se derül ki. Tehát itt úgy próbálják beállítani, mintha az Országgyűlés vonná vissza vagy szüntetné meg a rendkívüli jogrendet. Ez nem igaz, itt egy politikai nyilatkozatban, gyakorlatilag egy ilyen határozati javaslatban felkéri a kormányt, hogy ezt tegye meg. De mi a határidő? Mi a dátum? Mikor fog a veszélyhelyzet megszűnni? Itt egyetlenegy támpontunk van: igazságügyi miniszter asszony egy június 20-ai határidőt említett meg, ebből következtethetünk arra, hogy valószínűleg az lesz a kormánydöntés időpontja, akkor lép hatályba ez a törvény, akkor veszti hatályát ez a lex Covid néven elhíresült törvényjavaslat, ez teljesen világos. Hozzáteszem, meg lehetett volna tenni azt, hogy az Országgyűlés valóban éljen a felhatalmazásával, és visszavonja ezt a jogszabályt, de ez a politikai propaganda, ami egyáltalán nem kell hogy meglepjen minket az elmúlt időszak nyomán.
Ha most egyben kezeljünk ezeket a jogszabályokat, amelyek előttünk vannak, a törvényjavaslat rengeteg olyan intézkedéssel foglalkozik, amelyek a járványügyi időszakban hozott kormányrendeletek hatályban tartásával, ezek jóváhagyásával, meghosszabbításával foglalkoznak. Vannak olyan módosítások, amelyek itt maradnak velünk, tehát további hatályban tartását gondolja a kormány. Ezekről is már elhangzott itt az elmúlt több órában, hogy valamelyik indokolt, jogos, üdvözlendő javaslat, és vannak olyanok, amelyek elfogadhatatlanok, és rengeteg olyan van benne a javaslatban, amelynek, mondhatjuk, hogy semmi köze a járványügyi védekezéshez, azért ezt is szögezzük le.
Összességében hiányzik az a szemlélet, amiről már beszéltem, és ezt nem kívánom hosszabban cizellálni, hogy megpróbálna a kormány valamiféle rendszerszemlélettel szembenézni azzal a kiszolgáltatottsággal minden szempontból - tehát nemcsak a gazdasági, nemcsak az egészségügyi ellátást érintő, szociális ellátást érintő kiszolgáltatottsággal -, ami megmutatkozott itt a járványügyi helyzetben; ennek nyomát sem látjuk sajnos ebben a törvényjavaslatban. És hozzáteszem, hogy az elmúlt hónapokban viszont voltak olyan intézkedések, amelyek ellentétesek azzal, ami most érdekünk volna vagy a nemzet érdeke volna. Tehát kifejezetten az olyan intézkedések, akár, mondjuk, az egyetemeket érintő megszorítások vagy a városokat, önkormányzatokat érintő megszorítások, amelyek közvetlenül a magyar emberekre hatnak vissza, ellentétesek azzal az iránnyal, amerre mennünk kéne.
Én is utalni szeretnék a munkavállalói jogokat érintő módosításokra. Itt Harangozó képviselő úr ezt a szakszervezeti levelet ismertette, ezt nem kívánom megismételni, ez egészen elképesztő és elfogadhatatlan. Hozzáteszem, hogy a munka törvénykönyvével kapcsolatban más egyéb problémák is felmerültek, olyanok is egyébként, amelyek szintén módosítás után kiáltanak. Tehát vannak olyan jellegű problémák is, olyan rugalmatlanságok a munka törvénykönyvében, amelyek az otthoni munkavégzés esetével összefüggésbe hozhatók, tehát más jellegű módosítások kellenének. Hát, az a gyalázatos módosítás, ami ismét csak a munkavállalói jogokat elképesztő mértékben korlátozza, kimagaslik természetesen azokból a lépésekből, amelyeket itt negatív példaként tudnánk sorolni.
Én nem fogom részletesen már itt a képviselőtársaim után ismertetni a javaslatokat, néhány utalást tennék csak. A bérletek felmondására vonatkozó tilalom esetén egyértelmű, hogy itt támogatáspolitikára lenne szükség, nem csak ilyen korlátozó intézkedésekre. A helyiiparűzésiadó-fizetési haladék kapcsán, azt gondolom, itt megint csak egy olyan intézkedést látunk, amely az önkormányzatokra negatív módon hat, de ez összességében megint csak az emberek számára nagyon fontos közszolgáltatások nyújtását teszi lehetetlenné vagy nagyon nehézzé. Tehát összességében ezek sem támogatható intézkedések.
Itt a várokozásidíj-mentesség kapcsán talán Lukács képviselő úr már felhívta a figyelmet, hogy teljesen indokolatlan a július 1-jei határidő, ezt azonnal be kellett volna szüntetni. Döbbenetes, mindenki tapasztalhatja a megnövekedett gépjárműforgalmat, ezzel együtt a légszennyezettséget, és egy olyan helyzetben, amikor itt küzdünk a járványhelyzettel, akkor tudjuk pontosan, hogy ezek az erőteljesebb légszennyezettség miatti problémák milyen mértékben növelik a különböző veszélyes szövődmények kialakulásának kockázatát. Tehát ezt az intézkedést a lehető leggyorsabban vissza kellett volna vonni, ez a július 1-jei határidő nem indokolható.
És akkor valóban itt vannak azok a különböző könnyítések: a közigazgatási, rendészeti, katonai és nemzetbiztonsági felsőoktatás vonatkozásában vannak különböző könnyítések. Egyértelmű, hogy a kormány retorikájába, arculatába, politikájába belefér, hogy itt megpróbálják a katonai pályát népszerűsíteni, holott a munkanélküliség csökkentése vagy a munkaerőpiaci lépések tekintetében nem biztos, hogy ezek lennének a leghatékonyabbak.
Ugyanakkor én is inkább szeretnék utalni arra, amire már szintén utalt Harangozó képviselő úr: itt a honvédség fegyverhasználati jogosultságával kapcsolatos intézkedés egészen hajmeresztőnek tűnik - és most nem Z. Kárpát Dániel élt ezzel a hasonlattal, ő szokta ezt a „hajmeresztő” hasonlatot használni. De teljesen indokolatlan is, ami a törvényjavaslatban van, hiszen arról szól, hogy járványügyi helyzetben fegyverhasználati lehetőséget kap a honvédség annak ellenére, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetben le van vezetve, hogy milyen esetekben élhetnek most is ezzel az eszközzel. Amikor konkrétan olyan kritikus helyzet alakul ki, akkor most is megvan a jogosultság, hogy ez megtörténjen, tehát teljesen felesleges meglátásom szerint ezt a módosítást bevezetni ebbe a javaslatba. Hasonlóképpen a kormány arra is lehetőséget kap, hogy rendeletben állapítsa meg, hogy a honvédségnek a veszélyhelyzettel és az egészségügyi válsághelyzettel összefüggő közreműködése milyen módon történhet meg.
És igen, a katasztrófavédelmi törvény módosítása tekintetében egyértelmű - itt se fogom megismételni már az előttem szólókat -, hogy egészen elképesztő módosítás van. Ha vitattuk annak idején ezeket a különböző felhatalmazásokat, hogy mennyire megalapozottak vagy kevéssé megalapozottak, mindenképpen említendő, hogy konkrétan egy sokkal erősebb felhatalmazást fog kapni a kormány azzal, hogy itt nem az Alaptörvényből, hanem már a katasztrófavédelmi törvényből levezethetők azok az intézkedési lehetőségek, amelyekkel élni tud ilyen helyzetben.
És igen, említem én is az egészségügyi válsághelyzet intézményének létrehozását, ami azért is aggályos, mert az Alaptörvényben nincsen szabályozva, és így garanciák sincsenek hozzárendelve. A veszélyhelyzettel szemben itt a különbség egy nagyon-nagyon komoly felhatalmazás, amire utalt képviselőtársam. Itt, ahogy látjuk, igazából csak annyi hiányzik ebből, hogy a kijárási korlátozásokat nem lehet elrendelni, tehát e tekintetben mondhatjuk, hogy egy rendkívül széles felhatalmazásról van szó.
Akkor én visszatérnék arra - most már nem mennék bele tovább valóban a törvényjavaslat részleteinek az ismertetésébe -, hogy a történelmi felelősség itt van, hogy ebben a helyzetben mit kezd a kormány, hogyan használja fel azokat a lehetőségeket, anyagi lehetőségeket, gazdasági lehetőségeket, amelyek egyrészt a hasonló helyzetekkel való megküzdéshez, másrészt a gazdasági válság enyhítéséhez és az abból való kilábaláshoz szükségesek.
Sokat vitatkoztunk, és majd fogunk is a különböző teljesen felesleges költésekről beszélni. Itt a kormányzati plakátkampány, propagandakampány százmilliói, vagy ki tudja, mi lesz ennek a vége, lehet, hogy milliárdjai, teljesen feleslegesek, minden fillért inkább a munkahelyteremtésre kéne költeni, mint kormányzati propagandára. De hasonlóképpen a kormányzati konzultáció tekintetében is lehetne vitatkozni, azt gondolom.
A kormányzati konzultációs kampány, nem tudom, pontosan mennyibe fog megint csak kerülni, mennyi pénzt vonnak el megint a gazdaságvédelmi intézkedésektől, hogy egy ilyen propagandakampányt indítsanak. Itt miniszterelnök úr ennek az indoklását több oldalról adta meg, például, hogy az Európai Unió által a válságkezelés kapcsán kidolgozott finanszírozási módszer az ő szóhasználatával adósságrabszolgaságba taszíthat országokat, és ezért szükséges, hogy erről valamiféle konzultáció induljon. Hát, ezzel azért szembe kell állítani azokat a kormányzati intézkedéseket, amelyek valóban súlyosan eladósítják, generációkra eladósítják a magyar társadalmat, a magyar családokat. Gondolhatunk itt a paksi bővítés brutális orosz gigahitelére, vagy gondolhatunk a kínai hitelre, amelyből most ezt a Budapest-Belgrád vasútvonalat megvalósítják.
Akkor nem értem, képviselőtársaim, esetleg államtitkár úr tudna erre válaszolni, hogy ez ügyben miért nem kér konzultációt a miniszterelnök úr, ha például azt mondjuk, hogy 1000 milliárd forintot elkölt a magyar kormány a kormánypárti országgyűlési képviselők szavazatával. Azzal egyetért-e a magyar társadalom, hogy a kínai nagyhatalmi érdekeket kiszolgálható, brutális költségekbe kerülő, a megtérülés garanciáival nem rendelkező vagy általunk nem ismerhető garanciákkal rendelkező projektet végrehajtják? E tekintetben miért nincs, miért nem volt nemzeti konzultáció? Sőt, nemhogy nemzeti konzultáció nincs, de még titkosítják is a kapcsolódó dokumentumokat.
Szintén említettem már a paksi projektet. Hát, itt generációkra adósít el mindannyiunkat, és alapvetően gúzsba köti az energiapolitikát hosszú-hosszú időszakra, ami kapcsán miniszterelnök úr még az előző rezsim idején elmondta, hogy egy kormány sem teheti meg, hogy ilyen szintű kiszolgáltatottságot okozzon, és ilyen döntéseket hozzon, ami minden szempontból növeli az ország kitettségét, függőségét a különböző nagyhatalmi játszmáktól, nagyhatalmi érdekektől, és brutális mértékben növeli a magyar gazdaság kitettségét.
(19.30)
E tekintetben indokolt lenne nemcsak parlamenti vitákat folytatni, de nemzeti konzultációt elindítani.
Hasonlóképpen arról is beszélnünk kellene, hogy milyen módon fogadható el, egyáltalán elfogadható-e - nyilván a mi olvasatunkban nem - a felsőoktatást érintő bármiféle megszorító intézkedés. Az előző vitában Banai államtitkár úr szinte kikérte magának, hogy én azt a szót használtam, hogy brutális megszorításokat használ a kormány. Ő akkor azt mondta, hogy azt tekinthetjük megszorításnak, ami munkahelyek elvesztését jelenti, vagy az emberek számára nagyobb fizetési kötelezettségeket, fizetési feladatokat ró. Azt gondolom, az teljesen egyértelmű, hogy ha az önkormányzatoktól forrást vonnak el, akkor az önkormányzatok nem fogják tudni a jelenlegi szinten biztosítani a legfontosabb közszolgáltatásokat, kénytelenek lesznek máshonnan forrásokat bevonni. Ez nem az önkormányzatok miatt lesz probléma, hanem az ott élő, az adott városokban élő emberek számára jelent majd problémát. Tehát amikor az önkormányzatoktól elvon forrásokat a kormány, akkor bizony megszorító intézkedéseket hoz, mert ez közvetlenül az embereket fogja hátrányosan érinteni.
De hasonlóképpen, ha az önkormányzatok nem tudnak beruházásokkal élni, nem tudnak különböző feladatellátást fenntartani, akkor munkahelyek fognak megszűnni, ez is kimeríti azt, amivel alátámasztotta Banai államtitkár úr, hogy bizony a kormány brutális megszorító intézkedéseket foganatosított. És igen, minden alkalommal el kell mondani, hogy ezeket a megszorításokat állítsuk szembe azokkal a súlyosan felelőtlen intézkedésekkel, mint például a Budapest-Belgrád vasútvonal projektje, ahol konkrétan csak az idei évben 70 ezer új munkahely megteremtését áldozzák föl annak érdekében, hogy ezt megvalósítsák.
Itt egyébként beszéltünk államtitkár úrral, és a jövő évi költségvetésben nem lehet látni, hogy ott mennyi lesz a Budapest-Belgrád vasútvonal finanszírozása. Gyaníthatjuk, hogy minimum 100 milliárd forint, tehát ha az idei 80 milliárddal összevetjük, akkor az azt jelenti, hogy a kormány egyéves távlatban 150 ezer új munkahely megteremtését áldozza fel, hogy a megtérülés tekintetében nem igazolt és nem is igazolható Budapest-Belgrád vasútvonalat megvalósítja. Államtitkár úr, ön viszonylag magas beosztású kormánypárti politikus, erről miért nem tartották szükségesnek a konzultáció bevezetését a magyar emberekkel?
De hasonlóképpen egyébként a vidéket érintő további gyalázatos intézkedések: a kistelepülések kapcsán rengeteget beszéltünk már róla, nem mi állítjuk, ellenzéki politikusok, hanem a különböző önkormányzati szövetségek vezetői, Faluszövetség vezetői, hogy nem fogják tudni kigazdálkodni a gépjárműadó elvételét, és a települések, kistelepülések kétharmada súlyos likviditási problémákkal fog szembesülni.
Azt sem tudjuk hova tenni, hogy a kormány kivonul a helyi közösségi közlekedés finanszírozásából. Az teljesen világos, hogy ezt a feladatot az önkormányzatok, a városok nem fogják tudni megoldani. Milyen módon lehet ezt a feladatot finanszírozni? Két választási lehetőség van: drasztikus mértékben csökkentik az önkormányzatok a járatsűrűséget, csökkentik a helyi közösségi közlekedés minőségét, kiszolgálását, vagy pedig valamiféle külön támogatásért fordulnak a kormányhoz. Mennyi esély van rá, hogy ezt megkapják? A hatás szerintem teljesen világos lesz, sokkal rosszabb minőségű lesz a közösségi közlekedés Magyarországon, ez minden szempontból növelni fogja a levegő szennyezettségét, a balesetveszélyt, óriási egészségügyi kockázatokat fog jelenteni, és ez összefüggésbe hozható a járványügyi helyzettel is, hiszen ha egy adott városban romlik a levegőminőség, az egyértelműen növeli a súlyos szövődmények kialakulását. De hasonlóképpen említenem kell azt a rendkívül cinikus intézkedést, hogy 34 vasúti mellékvonalat gyakorlatilag halálra ítéltek egy kormányzati intézkedéssel, miközben 1000 milliárd forintot költenek el a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésére.
Nos, tehát összességében azt gondolom, abban egyetértünk, hogy történelmi felelősség van a kormányon, történelmi felelősség van az Országgyűlésen, hogy ebben a helyzetben érzékeli azt, hogy milyen kihívásokkal szembesülünk, és ezek a kihívások milyen alapvető szemléletváltást várnak el a kormánytól alapvetően annak érdekében, hogy a magyar nemzeti érdekeket biztosítani lehessen. Sajnos nem látjuk a nyomát, hogy a kormány szembesülne ezzel a feladattal, és nyilván ennek a részleteit a költségvetési vitában a következő hetekben alaposan meg fogjuk vitatni. Köszönöm szépen. (Csárdi Antal tapsol.)
