DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY,
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsősorban köszönettel tartozunk mindazoknak, akik a koronavírus-járvány ideje alatt a védekezésben részt vettek, mindazoknak a dolgozóknak, azoknak a lakosoknak, akik bármilyen cselekedetükkel hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon a koronavírus-járvány elleni védekezésben felvegyük a harcot az ellen a vírus ellen, amely valóban kiszámíthatatlan volt, nehezen meghatározható volt. Köszönettel és hálával tartozunk azoknak a dolgozóknak, akár szociális, egészségügyi vagy rendvédelmi dolgozóknak, akik ebben a felfordult élethelyzetben, ebben a pár hónapban szinte mindenüket annak vetették alá és minden munkájukat annak szentelték, hogy a védekezés sikeresebb legyen.
Még nem múlt el az a veszélyhelyzet és az a helyzet, amit a koronavírus teremtett Magyarországon, jelenleg arra ad lehetőséget a helyzet, hogy a jogi részét tisztázzuk. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, hogy a mai vitából, ha valaki követi, ne azt szűrje le, hogy Magyarországon mindenfajta veszély megszűnt. Nagyon fontos, hogy az elmúlt hónapok megszigorító intézkedései úgy nyerjenek értelmet és akkor legyen értelmük, ha a koronavírus nem tér vissza, illetve ha bármilyen módon visszatér, akkor az ellene való védekezésben az embereknek sikerüljön megint sikeresebben védekezniük. Így hát azt mondhatjuk, hogy a mostani törvényjavaslat valójában a koronavírusról annyiban szól és a koronavírus elleni védekezésről annyiban szól, amennyiben jogi értelemben a védekezésnek egy szakaszát le lehet zárni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magával a kapott vagy adott felhatalmazással kapcsolatban azt tudjuk mondani, hogy tisztelettel köszönjük a visszaadott felhatalmazást, a magunk nevében elfogadjuk. Nagyjából az a történelmi helyzet van, és a történelmi helyzet azt mutatja, hogy valójában magához sem kellett volna vonnia a kormánynak ezt a felhatalmazást, hiszen mindvégig olyan helyzetben volt mind a kormány, mind pedig a parlament, imént mondták önök is, hogy lehetőségünk nyílhatott volna arra, hogy együtt, közösen talán jobb és sikeresebb védekezést valósítsunk meg az itt eltöltött napokban, az itt eltöltött vitákban. Annak ellenére, hogy az volt az eredeti elképzelés, hogy csak olyan jogszabályok jöjjenek be az elmúlt hónapokban, amelyek a védekezéshez szükségesek, még e fölötti munkára is futotta a parlamentnek. A parlament mindvégig a helyén volt, függetlenül attól, hogy sokan egyébként a kormánypárti padsorokban azt mondták, hogy szinte elképzelhetetlen, hogy össze lehessen hívni. Tisztelettel jelzem önöknek, mindenki partner volt abban, hogy ameddig lehetett, és lehetett, addig a parlamentnek lehetősége legyen ülésezni.
A két törvénnyel kapcsolatosan, amelyeknek az összevont tárgyalására most kerítünk sort, a lényegi kérdéseket a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és az egészségügyi készenlétről szóló javaslat rendezi. A törvényjavaslat egyébként nagyon sok mindenről szól, legfőképp azokról a szabályokról, amelyek az életünk részévé váltak az elmúlt hetekben, hónapokban, és amelyek egy része egy bizonyos ideig a koronavírus-járvány után része marad életünknek. Ezek közül nagyon sok segíti és persze nagyon sok nem segíti az elkövetkező időszakot, nagyon sok hasznos és nagyon sok kicsi, nagyon sok apró, bosszantó rendelkezés is van, de mindannyiunknak egy megváltozott helyzettel kell szembenéznie. Közös bennük, hogy a cél lényegében mégis az, hogy egy kicsit könnyebbé tegye az emberek életét, miután gyökeres változás állott be márciusban mindannyiunk életében. Könnyebbé tehetné akkor is és könnyebbé tehetjük akkor is, ha még egy kicsit félősebb is az élet; akkor, amikor egy hatalmas, tízezreket, sőt százezreket érintő munkahely- és foglalkoztatási válsággal nézünk szembe, amikor megélhetések tűnnek el egyik pillanatról a másikra akár a turizmusban, a vendéglátásban, de más egyéb szektorokban is. Sőt, egy kicsit könnyebbé tehetné az életünket akkor is, amikor még mindig sokan arra várnak, hogy visszatérjen az a rend, amit korábban megszoktak, legyen szó akár az egészségügyről vagy az oktatásról.
És bizony, a könnyebbé tevő rendelkezéseken túl nagyon sok minden hiányzik belőle: nagyobb segítség például a munkavállalóknak, munkáltatóknak, több pénz, több lehetőség; hiányzik belőle az egészségügynek az átgondolt újraindítása, sőt kirángatása az alulfinanszírozottságból; hiányzik belőle, amire szerintem a vírus és a járvány lehetőséget adott, az egészségügy problémáinak a hosszú távú rendezése a megfelelő keretek között, pénzzel való kiegészítése az egészségügy működésének.
Engedjék meg, hogy itt egy saját gondolatot azzal kapcsolatban megosszak, hogy a járvány egy borzasztóan nehéz szituációt hozott az életünkbe, de lehetőséget adott arra, hogy az egyik legnehezebb és legszorongatottabb helyzetben lévő szektort, az egészségügyet valamilyen módon rendezzük. Ez az a terület, amelyben az elmúlt 30 évben politikai konszenzus lényegében nem alakult ki a magyar pártok között, függetlenül attól, hogy jobboldali vagy baloldali kormányzás volt, de most van az a lehetőség, felmérve azokat a nehézségeket, amelyeket az elmúlt hónapban a koronavírus-járvány pontról pontra megmutatott, és azokat a hiányosságokat, amelyeket felvillantott, egy szóval leleplezett, amelyeket a magyar egészségügyi rendszer magában hordoz, ezt nem tudjuk letagadni, és teljesen világos, hogy ezzel kapcsolatosan valamilyen tennivalója van mind a magyar kormánynak, de a magyar közéletnek is. Itt lenne a lehetősége annak, hogy a magyar egészségügynek egy jó értelemben vett reformját, akár szóljon ez a finanszírozásról, akár szóljon ez az egészségügyi ellátásnak az újraszervezéséről, meg lehessen lépni.
Arról is szólnia kellene ennek az újabb, felhatalmazási 2.0 törvényjavaslatnak és az úgymond visszavételi, átvételi szabályoknak, hogy miként lehet az egészségügyet helyrehozni, miként lehet renoválni úgy, hogy az versenyezni tudjon a technológia adta kihívásokkal, a társadalom öregedésének tényével, az ezzel kapcsolatos kihívásokkal és a finanszírozási korlátokkal egyaránt.
A kitérő után azonban fontos megemlíteni, hogy mi az a dolog - ha már beszéltünk arról, hogy mi az, ami hiányzik belőle -, ami valójában hiányozhatna belőle. Ez pedig a felhatalmazás 2.0, amely kellően gyanús. Nemcsak a szövegezése gyanús annak az egészségügyi válsághelyzetnek, amit önök beletesznek ebbe a javaslatba, tehát nemcsak a szövegezés a gyanús, hanem a szándék is, ami e mögött áll. Önöknél lényegében sosem a valós megoldás, hanem a kommunikációs megoldás volt a fontos. Most is azt láthatjuk, hogy valójában nem a második szakaszbeli érdemi védekezésen lehet a hangsúly, hanem egy potenciális kormányzati narratíva erősítése a cél. Lényegében az, ami hiányozhatna belőle, nem más, mint az egészségügyi válsághelyzeti felhatalmazásnak a szabályai, amely a felhatalmazási törvény 2.0, ami minden bizonnyal annak köszönhető, hogy Orbán Viktor annyira beleszeretett a rendkívüli hadviselésbe, hogy ezeket a szabályokat most már nem ereszti, csak új köntösbe csomagolja.
Abban is világos a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, bár erről lehetne érdemi vitát nyitni, és a társadalomban néminemű megosztottság van, hogy lesz második hulláma a koronavírus-járványnak. Vitathatatlan, hogy fel kell készülni a következő hullámra és egy soron következő védekezési szituációra, de tisztelt képviselőtársaim, nem jogilag, sőt különösen nem úgy kell felkészülni, hanem eszközzel, erőforrással, méghozzá úgy, hogy nem extrém felhatalmazás kell, hanem az, hogy pontosan tudjuk, hogy melyik kórháznak, melyik szociális intézménynek és melyik rendvédelmi szervnek mire van igénye ahhoz, hogy ha egy hasonló helyzet előáll, mint ami előállt tavasszal, akkor sikeresebben vegyék az akadályokat, és a lehető legtöbb embert megóvják egy következő járványszituációtól.
(Folytatás a 134/2-ben!)
• 2018-2022. országgyűlési ciklus • Budapest, 2020. június 3. szerda • 134/2. szám
Országgyűlési Napló
(17.30)
Nem kell különleges felhatalmazás ahhoz, hogy felkészítsük az intézményeket például a szűrésre vagy a tesztelésre, a megelőzésre vagy a higiéniára. Teljesen világos, hogy ehhez most csak egy dolog kell, idő és eszköz, és nem jogi eszköz, amire szükségünk van. Nem kell, csak figyelem, tudatos készülés, egy hasonló ahhoz, hogy a hasonló hullámot átvészeljük.
Engedjék meg, hogy az időkritikával kapcsolatosan is megfogalmazzak pár gondolatot. Vajon miért kell az egészségügyi válsághelyzet szabályainál határidő? Mindenki határidő-nélküliségről beszél, és amikor az ellenzék azt javasolta, hogy valamilyen időbeli korlátot kössünk, többfajta verzió elhangzott. Most mégis szerepel az egészségügyi válsághelyzetben egy hat hónapos határidő, ami lényegében egyébként csak egy mutatóban lévő határidő, hiszen beszámolási kötelezettség vagy egy meghosszabbítási kötelezettség jár vele. A meghosszabbítás kritériumait lényegében saját maga, ebben az esetben a kormány dönti el, a hat hónap pedig csak arról szól, hogy a Népjóléti bizottságban, amelyben több itt ülő képviselőtársam is tag, csak meghallgassunk egy beszámolót. Úgy gondolom, hogy ez az időkritika meg fogja állni a helyét. A hat hónap egy szerintem túlzó és eltúlzott válsághelyzet-kezelési határidő. Ráadásul ez egy gumiszabályt takar, amely szintén nem segíti, és itt ez az alapkoncepció, hogy elhiggyük önöknek, hogy önök ténylegesen készülni szeretnének a következő hullámra.
De van másik olvasat is, nem csak azért, merthogy gumiszabály kell-e, vagy nem kell; valójában azért kellhet egy gumiszabály vagy egy felhatalmazási törvény 2.0, mert lehet - és ez egy olvasat -, hogy tartanak önök attól, hogy őszre már nem lesz annyi elégedett 133 bátor képviselő, hogy a rossz gazdasági helyzetben a kormánynak ismételten olyan felhatalmazást adjon, amilyet szeretne. Természetesen ez is csak egy értelmezés, mi azt kívánjuk, hogy ne legyen olyan gazdaságilag rossz szituáció, hogy ne legyen olyan munkavállalói és olyan munkáltatói krízis, amely sújthatja az országot azzal, hogy itt tömegesen megroppan az emberek bizalma a kormány iránt, mi azt szeretnénk, hogy Magyarország gazdaságilag is megfelelő helyzetben legyen, azonban nem jó előjelek vannak ezzel kapcsolatosan.
Az egyes területekre vonatkozóan rendvédelmileg és biztonságpolitikailag elmondható, hogy a törvényjavaslat célja, hogy az egészségügyi válsághelyzet esetén a címben meghatározott szervezetek, rendvédelmi szervezetek a rendes vezénylési és irányítási rendszerüktől eltérően alkalmazhatók legyenek. Többnyire ezek a munkavállalói jogokat csorbítják, az intézkedési jogokat pedig kiterjesztik. Politikai alapon nézve nyilvánvaló, hogy az erőszakszervezetek - mint az állam működésének alappillérei - veszélyhelyzetbeli közvetlen irányíthatóságát igyekszenek fenntartani. Ezt alaposan körüljárva egyébként úgy tűnik, ezt eredményesen teszik. Ha úgy nézzük, az amúgy is parancsuralmi rendszerben működő szervezetek egészségügyi válsághelyzet elrendelésekor tovább diktaturizálnak - nem hiszem, hogy ez egyébként egy valós magyar szó, ami ide le volt írva -, ettől függetlenül az viszont tény, hogy egy valódi veszélyhelyzetben a rendeltetés szerinti működés garantálása, a társadalmi rendfenntartás célja egy elfogadható cél, egy elfogadható elvárás, amellyel felül lehet írni a klasszikus értelemben vett munkavállalói, illetve munkáltatói jogokat.
Az igazgatási, közjogi részben találunk több olyan szabályozást, így például az imént már említett parkolásra vonatkozó kiterjesztést is, amivel azért lehetne vitatkozni. Azt tudjuk, hogy az ingyenes parkolás lehetősége több ponton kellemetlenséget okozott egyrészt az önkormányzatoknak, hiszen ez forráskiesés, viszont azt is tudjuk, bár ez vidéken kevésbé érintette az embereket, de nagyvárosokban vagy akár a belvárosban számottevő környezetszennyezéssel is jár most már, hogy egyre többen gépjárművel közelítik meg munkahelyüket. Nemcsak hogy a belvárosban nem lehet parkolni, hanem egyre többet kell körözni is, sőt egyre többen próbálják az itteni munkahelyeiket megközelíteni az ingyenes parkolásnak köszönhetően. Így ennek most már - és ezért talán egy hamarabbi időpontot kellett volna az ingyenes parkolás visszavonásának választani - lényegében károsabb hatása van, mint előtte kedvezőbb hatása volt.
Rendszeres mantra a kormánypárti képviselők részéről, hogy a kormány védekezett sikeresen. Tisztelt képviselőtársaim, nem, nem a kormány védekezett sikeresen, a magyar emberek védekeztek sikeresen, és a magyar önkormányzatok védekeztek sikeresen, ugyanis ők figyeltek oda a lakosokra elsősorban, ők látták el eszközökkel a közösséget. De nézzük meg, tisztelt képviselőtársaim, mi lett volna, ha a védekezés sikeressége valójában a kormány tagjainak tanácsán múlott volna! Vajon sikeresek lettünk volna-e akkor, és sikeresen védekeztek volna-e a magyarok, ha Gulyás Gergelyre hallgattak volna, aki szerint a járvány elején nyugodtan összevissza fertőzhettük volna magunkat, vagy nyugodtan összevissza fertőzhette volna magát az a közel száz ember, aki a sajtótájékoztatóra járt? Vajon sikeres lett volna-e a védekezés, ha a kormány védekezésén múlott volna, ha Kásler Miklósra hallgatunk, aki szerint tesztelésre szűrési céllal nincs szükség? Vagy Müller Cecíliára, aki szerint nem kell maszkot hordani? Vagy Orbán Viktor véleménye lett volna az irányadó, amikor a parlament összes pártja vele szemben, amikor az iskolák bezárásáról volt szó, azt fogalmazta meg, hogy az iskoláknak be kell zárniuk, melyre Orbán Viktor azt a védekezést adta elő, hogy ha az iskolákat bezárjuk, az iskolákban nincsenek gyermekek, akkor a tanárokat fizetés nélküli szabadságra kell elküldeni? Vajon sikeres lett volna-e ez a védekezés, amikor Orbán Viktor elküldi fizetés nélküli szabadságra a tanárokat az iskolából?
És vajon sikeres lett volna-e a védekezés, amikor az önkormányzatok, mondjuk, például nem küldenek a lakosoknak maszkot? Mert mi történt országszerte? Szijjártó Péter minden hétfőn felállt a parlamentben, elmondta, hogy hányadik gép érkezett meg Magyarországra, elmondta, hogy hány tonna, hány ezer, hány millió védekezési eszköz érkezett, és eközben a lakossághoz a maszkokat valójában az önkormányzatok juttatták el saját beszerzéseikből, saját forrásaikból úgy - és ez szerintem a modern kori tragédiája az önkormányzatiságnak -, hogy mindeközben önök tőlük vettek el pénzt, sőt jövőre is pénzt fognak tőlük elvenni.
De lenne jobbító szándékú javaslatunk is, tisztelt képviselőtársaim. Még ha az egészségügyi válsághelyzetnek bizonyos szabályai elfogadhatóak is lennének, és annak jogi érvelése akár elfogadhatónak is tűnne, vannak olyan módosítások, amelyeket azért javaslunk megfontolásra, mert talán az a megroppant bizalom a kormány irányába, ami lehet, hogy tíz éve tart, de az elmúlt időszakban talán még mélyebb lett a társadalom ellenzéki oldalán és a pártok ellenzéki oldalán, az talán valamilyen szinten renoválható lenne.
Én olyan módosításokra gondoltam, képviselőtársaim, amivel az egészségügyi válsághelyzet elrendelésével kapcsolatos beszámolási kötelezettségbe vonjuk be ennek a szervezetnek a legnagyobb testületét, magát a plénumát. Legyen miniszteri beszámoló arról, hogy miként rendeli el a kormány, ebben az esetben Müller Cecília javaslatára, az egészségügyi válsághelyzetet, hogy védekezni tudjon. Ne csak arról értesüljünk, hogy a Magyar Közlönyben megjelent valami, majd ha kérdezünk, arra választ nem kapunk, hanem legyen egy felelős, elszámoltatható és kérdezhető tagja a kormánynak, aki itt arról beszámol, hogy mi alapján, milyen statisztikák, milyen adatok és milyen számok alapján került elrendelésre az a védekezési helyzet, amelyet önök terveznek.
Ugyanez vonatkozik arra, hogy ne a parlamentnek egy szűkebb bizottsága, a Népjóléti bizottság tárgyaljon arról, hogy miért lett hat hónap után adott esetben meghosszabbítva ez a helyzet, hanem tárgyaljon róla az Országgyűlés plénuma. Azt az órát, azt a másfél órát, higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, meg fogja érni az, hogy átbeszéljük, hogy miről van szó. Sőt, ha annyira szeretnének konzultálni, akkor ezt komolyan is vehetik, hogy a parlamenttel és a parlamenti képviselőkkel kell konzultálni.
Sőt, ismerjük meg, és ez a legfontosabb, az okot adó statisztikákat! Hiszen itt vagyunk talán az egyik legnagyobb problémánál, az egész járványhelyzetben a legnagyobb bizalmi hiányt az jelentette, hogy a kormány részéről, miután önök a kényelmetlen kérdések elől részint a járványra hivatkozva megszüntették azt a lehetőségét a médiának, hogy megfelelően kérdezzenek, majd utána az Országgyűlésben is már csak a semmitmondó válaszokat hallottuk, nagyon sok statisztikát, nagyon sok adatot nemhogy a képviselők, de az egyszerű emberek sem tudtak megismerni. Emlékszem arra a bizottsági ülésre, tisztelt képviselőtársaim, amikor a Népjóléti bizottságban megkérdeztük államtitkár asszonyt, hogy mikor tervezik most már nyilvánosságra hozni a területi megoszlását a megbetegedéseknek és a halálozásoknak. Államtitkár asszony azt mondta, hogy őrajta ez nem múlik, akár már holnap megtehetjük. S eltelt majdnem két hét, mire ezeket az adatokat láthatták az emberek.
Ezek az adatok voltak azok és ezek lehettek volna azok, amelyek bizalmat ébresztenek az emberekben, amikor azt mondják, hogy igen, látom és elhiszem, hogy a mi társadalmunk sikeresen tud védekezni. De folyamatában senki nem észlelte, és ebből jött az, hogy nagyon sokan, egyre többen kétségbe vonták azokat az információkat, azokat a statisztikákat, amelyeket a kormány produkált.
(17.40)
Hogy egy friss közvélemény-kutatást idézzek önöknek: az sem lehet véletlen, hogy a magyar társadalomnak a nagyobb többsége a közvélemény-kutatás alapján teljes egészében úgy gondolja, hogy a kormány politikai okokra használta vagy politikai okokkal használta a statisztikákat, amiket közreadtak. Még a fideszes szavazóknak a 23 százaléka is ezt gondolja, az ellenzékiekről már nem is beszélve.
Képviselőtársaim! Ez legalább azt bizonyítja, és én nem tudom, hogy ezt az önök szemére kell-e hányni vagy fel kell-e vetni, de abban nem választották meg helyesen a lépéseiket, hogy nem a legnagyobb nyilvánosságot választották a járvány elleni küzdelemben. Én úgy gondolom, ez volt az a hiba, amikor nagyjából mindenki vakon repült, és várta azokat az adatokat, hogy mekkora a baj, és várta, hogy milyen adatok jönnek és mit kell tennie. Ezek lehettek azok, amelyek például alááshatták egyes embereknél azt, hogy miként lehet helyesen védekezni.
Nagyon eltérő volt, és bocsánat, hogyha hosszúra nyúlok, de nagyon eltérő volt itt a védekezésnek a ritmusa, frekvenciája országosan. Én vidéken élek, Karcagon lakom, enyém volt az a kiváltság vagy enyém volt az a lehetőség, hogy a munkám miatt egyrészt lássam a vidéki Magyarországnak a védekezését és lássam Budapestét is. Valamiért az emberek nagy többségéhez vidéken nem jutott el az, hogy maszkkal, hogy akár teszteléssel vagy akár a megfelelő távolságnak a tartásával jól és eredményesen lehet védekezni. Utólag nagyon nagy szerencsénk volt, hogy ezeken a vidéki településeken vagy akár falvakban nem történt nagyobb baj, mint ami egyébként történhetett volna. Nagyon eltérő volt, és ezeknek az adatoknak a hiánya ezt támasztotta alá, és ez táplálta azt, hogy nagyon sokan nem hittek a védekezésben, ettől függetlenül az önkormányzatok nagy többsége helyesen járt el azzal, hogy a maximális védekezést próbálta nekik biztosítani.
A törvényjavaslat célja, hogyha az ember kutatja ennek a célját, túl a technikai és jogi célján, lehetne az, hogy bizalmat ad a jövőbeli egészségügyi válsághelyzet kezelésére. És bár említettem, hogy lenne más módja a felkészülésnek, az egészségügyi vagy a szociális szférát felkészíteni, de én úgy gondolom, hogy azt a bizalmat, amit az egészségügyi válsághelyzet-kezelési szabályokkal adni szeretnének, ezt már nem lehet visszaadni. És itt most nem arról beszélek, hogy az ellenzéknek nem tudják bebizonyítani, hogy önökben bízni lehet ebben a helyzetben, hanem pontosan amiatt, mert korábban titkolóztak, vagy pár hibás döntésnek a hibás voltát letagadták, nem biztos, hogy a bizalmat vissza lehet nyerni. Képviselőtársaim! Úgy tűnik, hogy a bizalom, amit önök ezzel szeretnének adni, az egy nagyon nehéz menet lesz a társadalom szempontjából.
És még egy érdekes aspektus: a kormány énszerintem a felhatalmazást nem vette el, és nem is adhatja igazából vissza. A felhatalmazás az arról szólt, hogy önöknek a saját lelkiismeretük szerint, a szerint az ethosz szerint kellett volna a felhatalmazással élni, hogy mindenkit meghallgatnak, mindenkit bevonnak, de önök magukra zárták az ajtót, önök vállalták azt, hogy egy személyben szeretnének felelősek lenni mindenért. A felelősség egy része megállapításának a szakasza lezárult, most jön a sokkal nehezebb része, a gazdasági és munkavállalói része. Én azt kívánom önöknek, hogy a következő szakaszban legyenek átláthatóak, legyenek transzparensek ebben, és magyarázzák el az embereknek sokkal jobban, az előző egészségügyi védekezési szakaszhoz képest sokkal jobban, hogy mi történik és mi folyik az országban, mert ez mindannyiunknak az érdeke.
Az, hogy önökben nem lehetett egy darabig megbízni, az nagyobbrészt maguknak köszönhető, de az, hogy a jövőben meglesz-e a társadalmi bizalom önök felé, az viszont most az önök kezében van. Én azt javaslom, éljenek azzal a felhatalmazással és majd azzal, hogy elérjék azt a bizalmi szintet, mert ha egyébként nem, akkor mindannyian a legrosszabb forgatókönyvvel nézünk szembe, ami a gazdaságot illeti, és az lesz még az igazán fájdalmas mindannyiunk számára.
Lezárásként engedjék meg, hogy ne a pluszsárdobálásba menjek bele, hanem ismételten megköszönjem azoknak, akik az elmúlt hónapokban a saját családjukat vagy akár a saját megélhetésüket félretéve részt vettek ebben a védekezésben, megköszönjem azoknak, akik oda tudtak állni a legveszélyesebb helyzetben. Bízom benne, hogy ők a jövőben meg fogják kapni a társadalomnak, sőt a kormánynak a megbecsülését és az elismerését, és történelmi szempontból őket a helyükön fogják kezelni és értékükön kezelik. Mi azt kérjük és azt szeretnénk, hogy önök így tegyenek.
A jelenlegi felhatalmazási törvény lényegében egy jófajta parlamenti vita, de a helyzet megoldására egyelőre nem alkalmas. Tegyenek afelől, hogy Magyarországon az egészségügyi válsághelyzet vagy az egészségügyi járvány-válsághelyzet után ne legyen gazdasági, munkáltatói és munkavállalói járvány- és krízishelyzet! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
