DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ma semmi rendkívüli nem történt itt az ülésen, a Fidesz és a KDNP pont abban a stílusban csinálja ezt a vitát, ahogy az egész válságkezelés során bánt nemcsak az ellenzékkel, hanem az ellenzéki szavazókkal is. És azt gondolom, hogy tényleg történelmi helyzet az, hogy miközben ezt a válságot éli meg nemcsak Magyarország, hanem az egész világ, Kövér László gyakorlatilag nemzeten kívülivé nyilvánította az ország felét. Azt gondolom, hogy ez nagyon sajátos módja az összetartozás kifejezésének, amit fennen hangoztatott úgy a Fidesz, mint a KDNP. Folyamatosan összefogásról beszélt, és közben az az ember, aki az egyik legfőbb közjogi méltósága ennek az országnak és a fideszes párttagkönyvnek büszke tulajdonosa, az gyakorlatilag azt mondta az ország felére, hogy nem tartoznak hozzánk.
A mai napig nem hallottam önöket bocsánatot kérni ezért senkitől. (L. Simon László: Ti is kérjetek bocsánatot!) Senkitől, leginkább nem azoktól az emberektől, akiket megsértettek. Nem tőlünk, mi ezt már megszoktuk: árulók, Soros-bérencek, vagyunk mindenek. De mögöttünk és mellettünk emberek vannak, és azt gondolom, hogy borzasztó felháborító és sértő volt, ahogy bántak az ország felével a pandémia során.
Tisztelt Államtitkár Úr! Én többekkel ellentétben tudom, hogy azok is itt lehetnek velünk, akik éppen nincsenek itt fizikailag az ülésteremben, hiszen pontosan a járványveszélyhelyzet miatt az volt a kérés, hogy leginkább az legyen benn az ülésteremben, aki éppen beszél, meg még utána aki jön, a többiek tudják követni akár a frakcióirodákból azt, hogy az ülésmenet hogy van. Tehát teljesen felesleges kiosztani embereket, én sem fogom most önöket kiosztani, hogy csak hárman vannak benn az ülésteremben. Lehet, hogy az egész Fidesz meg KDNP benn ül a frakcióirodában, és követi ezt a vitát háromnegyed 9-kor. Mellesleg, ha én ott lennék, ahol önök vannak, nem ilyenkor lennének ezek a viták, egész egyszerűen azért, mert Magyarországnak és a magyar polgároknak joguk van hallani ezeket az érveléseket. (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Tisztelt Uram! Ne kiabáljon be, amíg beszélek, legyen kedves, türtőztesse magát! És azt gondolom, hogy a polgároknak joga lenne arra, hogy minden érvet és ellenérvet halljanak.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ön azt mondta, hogy ez nem diktatúra. Lehet, hogy nem diktatúra, de ne lájkoljunk ellenzéki tartalmat, mert kirúgnak minket, ne beszélgessünk a nyílt utcán ellenzéki politikusokkal, mert ellehetetlenítenek minket, ha politikusok vagyunk, akkor tűrjük azt, hogy lejárattak minket a saját adóforintjainkból fenntartott köztévében, meg nem kérdeztek minket, aztán ha kiadunk egy közleményt, akkor az MTI azt mondja, hogy nem adja le, és ha posztolunk egy kormánykritikus tartalmat, elvisz minket a rendőr. Ezek mind megtörténtek az elmúlt hetekben, az elmúlt hónapokban. Rendőrök vittek el facebookozó állampolgárokat? Volt ilyen Magyarországon?! Válaszoljon! Most kiabáljanak! Volt. Nem is egy, hanem több esetben. Szóval, akkor egész pontosan, hol is vagyunk mi most, államtitkár úr?
A helyzet az, hogy ennek a törvénynek még a címe is hazugság. Nem a parlament az, amelyik kihirdeti a veszélyhelyzetet, és nem a parlament az, amelyik visszavonja a különleges jogrendet. Ez a kormánynak a kizárólagos hatásköre. Ez egy abszurdum. Önök most azt a csűrést-csavarást csinálták, hogy kormányzati előterjesztésre az Országgyűléstől várják, hogy majd felkérje a kormányt, hogy szüntesse meg azt a veszélyhelyzetet, amit csak a kormány rendelhet el, és csak a kormány szüntethet meg. Ez fából vaskarika. Ez az egész hókuszpókusz, társasjáték arról szól, hogy önök az ellenzéket gyalázhassák, az ellenzéki szavazókat a járványveszélyhelyzet közepette ilyen helyzetbe hozzák, hogy folyamatosan a veszekedést és a vitát és az önök hatalompolitikai ambícióit kell hallgatnunk, amikor kisebb bajunk is nagyobb annál, mint hogy önöknek éppen milyen hasfájása van. Hát nincs elég hatalmuk? Mit akarnak még, komolyan? Mit akarnak? Kétharmaduk van. Megtehették volna azt, hogy az önök miniszterelnöke meg az egész kormány azt mondja, hogy erre a járványveszélyhelyzetre tekintettel egy kicsit félretesszük az ellenzék iránt érzett antagonisztikus ellentéteket, az összes negatív érzelmet, és egy kicsit arra koncentrálnak, ami a dolguk. Talán jutott volna akkor családi pótlék a családoknak. Dupla! Úgy tudom, hogy a miniszterelnököt környékezték is az önök háza tájáról, hogy ugyan már, jusson a családoknak egy dupla családi pótlék. De Orbán Viktor azt mondta, hogy ő nem szeret pénzt osztogatni, mert ő nem a segélyek híve, hanem a munkaalapú társadalomé. Munkaalap? Aztán ebből jön a rabszolgamunka-alap! De erről még fogunk beszélni.
Megtehették volna azt, hogy adnak a szociális dolgozóknak pénzt. De még a járvány elleni védekezési alapban sem lehet nekik utalni. Akkor döbbentem erre rá, amikor arra kértem a magyar Országgyűlést Hadházy Ákossal és Szabó Szabolccsal, hogy szolidaritsunk olyan módon a magyar emberekkel, hogy minden, ami az alapfizetésünk fölött van, azt adjuk oda ebbe az alapba, és kapásból adjuk oda az egészségügyi és a szociális dolgozóknak.
(20.50)
Önök ezt leszavazták. Önök a fizetéseikből törvényes módon nem voltak hajlandóak szolidaritani a magyar állampolgárokkal. Ugyanígy volt ezzel Mészáros Lőrinc. Beterjesztettük azt, hogy fizessenek a Mészárosok, azok az emberek, akik ennek az országnak a vérét szívják most már tíz éve, az önök oligarchái - fogunk még erről beszélni -, csak annyit kértünk, hogy vegyenek részt a közteherviselésben. Úgy szavazták le a lex Mészárost, mint ahogy szokták! És akkor hirtelen elkezdtek arról beszélni, hogy a Fidesz és a KDNP nem szereti a visszamenőleges jogalkotást. Tényleg? Államtitkár úr, hányszor alkalmaztak önök visszamenőleges jogalkotást az elmúlt tíz évben? Nyomjon gombot, mondja föl a leckét, legyen kedves!
És akkor folytatom azzal, hogy annak a jogi abszurdumnak, amin ez az egész törvényjavaslat és ez az együttes vita alapszik, mondom, ez az egy funkciója van, hogy itt még az ellenzéken egy kicsit ugrálhassanak. Pedig egy nagyon egyszerű dolog van - és ezt azoknak mondom, akik talán még nézik itt a közvetítést -: a parlamentnek nem a veszélyhelyzet fenntartásában, meghosszabbításában vagy a rendeleti kormányzásra való felhatalmazásban van szerepe az Alaptörvény szerint, hanem az utólagos kontroll gyakorlásában. Az lett volna itt a feladatunk, hogy önök, ha egy rendeletet hoznak, 15 naponként azt meghosszabbítsuk.
Tisztelt Államtitkár Úr! Lett volna bármi akadálya annak, hogy ez az Országgyűlés 15 naponta meghosszabbítsa a rendeleteket? Semmi az égvilágon, ugyanis végig ülésezett a magyar parlament. Én magam tettem arra javaslatot - mi sem tudtuk, és jóslásokba nem lehet bocsátkozni, hogy mi lesz itt a járványveszélyhelyzettel, meg amúgy is a XXI. században vagyunk -, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy digitális parlamentünk. Be is nyújtottam Gulyás Gergelynek azt a javaslatát, amely az Alaptörvényt módosította volna; ő mondta, hogy azt szeretne, merthogy szerinte ahhoz alaptörvény-módosítás kell. Benyújtottam, leszavazták; nem engem, Gulyás Gergelyt. Miért? Mert nem akartak digitális parlamentet. Önök azt akarták, hogy rendeletileg kormányozhassanak, és közben gőzerővel menjen a parlament.
Na, és mi zajlott itt a parlamentben, amíg Orbán Viktor bejelentette a világnak, hogy reggel 6 órakor kel, akkor kezd dolgozni? Amúgy egy miniszterelnöktől el is várom nemcsak járványveszélyhelyzet idején, és amúgy az egész ország nagyjából ilyen időpontokban kel. De nézzük azt, hogy itt milyen botrányos törvények mentek! Önök, akik most éppen nemzeti konzultációt akarnak indítani, elfelejtettek konzultálni például a kulturális közalkalmazottakkal, mielőtt a jogfosztást megcsinálták volna, és elvették tőlük a közalkalmazotti státuszukat. Ez történt. Ugyanilyen éjjel volt, vagy este volt, ez megtörtént itt a magyar parlamentben, miközben a világ a vírussal küzdött.
A rabszolgatörvény 2.0, a túlóratörvény annyira megtetszett önöknek, hogy most már nemcsak azokban az esetekben akarják fenntartani, ahol a járványveszélyhelyzet idején bevezették, hanem bármikor, amikor Palkovics miniszter úgy gondolja, hogy ott munkahelyteremtés zajlik, meg nemzetgazdasági szempontból kiemelt a beruházás, ott szét lehetne dolgoztatni az embereket az önök rabszolgamunka-alapú társadalom elképzelése alapján.
Mi a helyzet a Budapest-Belgrád vasútvonal hitelfelvételével és a titkosítással? (Nacsa Lőrinc: Nincs benne ebben a törvényben!) Pontosan ez történt, önök fogták magukat - egyébként én fel is jelentettem önöket emiatt, mert elképesztőnek tartom ezt -, és miközben Magyarország és az egész világ küzd a vírussal, önök a Kínai Kommunista Párttal egy nagyon intim viszonyra léptek (Derültség a kormánypártok soraiban.), és úgy döntöttek, hogy akkor mutatják meg nekünk az adatokat, ha a Kínai Kommunista Párt is úgy gondolja. Ne nevessenek, uraim! Ne nevessenek! Ez nem olyan vicces, ugyanis az én gyerekeim meg az én unokáim lehet, hogy még nyögni fogják ezt az adósrabszolgaságot, amit kitaláltak. És bent van az írásbeli kérdés. Tudják, hogy a kínaiaknak mi a szokásuk? Nagyon sok esetben, ha egy ország nem tud fizetni, akkor elzálogosítanak valamit, hogy majd az lesz az ellenértéke a ki nem fizetett résznek. Magyarország mit zálogosított el? Ha akar, válaszoljon rá, vagy ha tudja a választ. Ha nem, az írásbeli kérdésem bent van.
Az önkormányzatok jogfosztása. Igen, miközben a magyar kormány elfelejtett kellő mennyiségben védőfelszerelésről gondoskodni, nagyon sok helyen az önkormányzatoknak kellett a zsebükbe nyúlni, hogy például azoknak a szociális dolgozóknak, akik a rászoruló családokat látogatják, azoknak legyen maszkja, meg legyen védőfelszerelése, kesztyűje és alkoholos kézfertőtlenítője. Önök ezeket az önkormányzatokat semmizték ki itt a járványveszélyhelyzet alatt. Például Göd városa sokat tudna erről beszélni. Egyébként az egész ellenzék az Alkotmánybírósághoz fordult, és nem fogunk megállni, mert elképesztő, hogy önök gyakorlatilag mindennel, az Alaptörvénnyel is szembemenve meg minden józan ésszel szembemenve elkezdték az önkormányzatokat gyöngíteni akkor, amikor a legnagyobb teher rajtuk volt.
S muszáj beszélnünk a Kásler-tervről is. Önök tartoznak nagyon sok embernek; pontosan nem tudom, hogy mennyi embernek, de hamarosan meg fogom tudni, mert folyamatosan számolom azokból az adatokból a helyzetet, amik rendelkezésre állnak. Mindannyian tudjuk, hogy milyen botrányos ágyfelszabadítást végzett el Kásler miniszter. Magam kértem ki azt az utasítást, amelyben ezt elrendelte. A nyilvános adatok szerint, amelyek NEAK-adatbázisból elérhetőek, februárról áprilisra a kihasználtság a felére esett a magyar kórházakban. Önök összevissza kamuznak arról, hogy csak 2 százalékát kellett a betegeknek hazaküldeni. Egyébként ez a csak 2 százalék hány ember, hány emberi sors? Ilyenkor a százalékok mögött, tudom, hogy önök nem látják soha az embert, de én látom, és statisztikusként is mindig azt tanultuk és azt vallottuk, hogy minden százalék és minden egyes statisztika mögött emberi sorsok vannak.
De mindenesetre az a 2 százalék, az nem 2 százalék, ugyanis az a 60 százalék, amit önök elrendeltek - most már rájöttem, mit csináltak: intézményi szinten rendelték el, tekintet nélkül arra, hogy abban az adott kórházban 30 vagy 90 százaléka foglalt az ágyaknak. Utána, úgy nagyjából április közepén rájöttek, hogy nagyon-nagyon rossz dolgot csináltak, és megyei szintre fölvitték a dolgot, és akkor lehetett jobban kompenzálni az intézmények között, de addigra már megtörténtek az ágykiürítések.
Tudják, tisztelt államtitkár úr és tisztelt képviselő urak ott a kormánypárti sorokban, mind a ketten, akik itt vannak, tudják, az embernek a szíve szakadt meg, miközben kaptuk azokat a leveleket, hogy daganatoskezelések abbamaradtak; hogy 20 százalékot lát egy hölgy az egyik szemével, a másikkal már annyit sem, és nem tudja, hány levelet fog még nekem írni, mert nem kapja meg az infúziós kezelést, és elveszíti éppen a látását; hogy nyelőcsőrupturával a férfi nem kerül kórházba, mert becsukták az ajtót, azt mondták, hogy erre most nincs kapacitás. Ezeknek az embereknek a sorsa itt van most is, hogy erről beszélek. Önök ne 2 százalékozzanak nekem! Egyrészt adják oda az adatokat, hogy pontosan ki tudjam számolni - kiszámolom én önök helyett is, de kérem az adatokat -, és kérjenek bocsánatot minden egyes magyar embertől, akinek az egészségét önök veszélyeztették a Kásler-tervvel!
Az a miniszter, aki magát az egészségügy miniszterének is vallja, meg az oktatásénak is, gyakorlatilag láthatatlanná vált az elmúlt hetekben és hónapokban. Volt olyan, hogy bejött két percre, kiosztott minket, és kiment. Volt, hogy azt mondta, hogy mi szórakozunk, amikor valós történeteket mondtunk el bajba jutott emberekről. Egyébként annyira megbukott ez a miniszter, hogy önök is kiszervezték alóla a területeket, az oktatás az egyik miniszterhez került, az egészségügy Pintér Sándorhoz; azt nem tudom pontosan, ott mi fog történni, Pintér Sándor mit fog csinálni a magyar egészségüggyel, de nagyon aggódom miatta. Mindenesetre gyakorlatilag úgy csináltuk végig ezt a járványt - és nincs még vége -, hogy nem volt egészségügyi menedzsmentje az országnak. Egy láthatatlan miniszter volt itt, aki néha egy-egy államtitkárt belökött maga helyett, de gyakorlatilag egyszerűen nem lehetett vele konzultálni semmiről.
A rabszolgatörvény 2.0, ami szintén szerepel a mostani törvényjavaslatban, amit önök botrányos módon akarnak kiterjeszteni minden szektorra, az konkrétan azt jelenti - önök itt most mondták, hogy este 9 órakor itt vagyunk -, hogy 12 óráztatni lehet majd a magyar embereket úgy, hogy egy hónapban egy darab szabadnapjuk lesz. Ez van a törvényben. És önök, akik nemzeti konzultálnak, önök ezzel a törvényjavaslattal gyakorlatilag a szakszervezeteket kilökték a képből, velük sem kell szóba állni. Ennél kevesebbért mentünk utcára nem is olyan rég, mert akkor még a kollektív szerződés védte az embereket, most már az sem lesz, és a szakszervezetek sem lesznek. Mi ez? Rabszolgamunka-alapú társadalom. Azt csinálják önök. Elárulták a magyar embereket, miközben a járvány ellen kellett volna megvédeni minket.
Ezen nem segít az sem, ha a közérdekű adatokat letitkosítják. Lehet 15 napból 30-at csinálni, 30-ból 45-öt, 90-et; hozzá fogunk férni ezekhez az adatokhoz, és szembesíteni fogjuk az önök szavazóit is azzal, hogy mit csinálnak, miközben egész más feladatuk lenne kormányzás téren.
(21.00)
Mészáros Lőrinc köszöni, jól érzi magát. Azt látjuk, hogy minimum 130 milliárdot kapott, 14 szállodát béleltek ki pénzzel; Budapest-Belgrád vasútvonal; Mátrai Erőmű. Rengeteg pénzt kapott. És ez az utolsó gondolatom: mit kaptak az egészségügyi és szociális dolgozók pluszjuttatásként? Eddig nulla forintot. Na, ez az önök teljesítménye! Tudják, ki kérjen bocsánatot? Önök ezektől az emberektől, én viszont hálásan köszönöm a munkájukat.
