DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindig azt kifogásolják kormánypárti oldalról, hogy amikor a felhatalmazási törvény szükségtelenségéről beszéltünk, akkor miért nem mondjuk meg a jogszabályi alapokat. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor a felhatalmazási törvény vitája volt, akkor tételesen fölsoroltam az összes jogszabályhelyet, ami teljes mértékben azt igazolta, hogy szükségtelen volt ide bármilyen törvényt hozni.
Önök is pontosan tudják, hogy a veszélyhelyzetre, a járványhelyzetre a kreatív ötletadók, Orbán Viktor tanácsadói azt találták ki, hogy behoznak ide egy teljesen szükségtelen törvényt; természetesen az ellenzékben van egy-két jogászember is, aki azt mondja, hogy legalább a hitelességemet ne kelljen feladnom, és el fogja mondani, hogy erre egyáltalán nincs szükség, de a társadalmat a kormánypárti médiával úgy lehet riogatni, hogy az ellenzék nem akarja a veszélyhelyzetet megoldani.
Önök is tudják, államtitkár úr, miniszterhelyettes úr és képviselőtársaim a kormánypárti oldalon, hogy ez nem igaz. Önök is tudják, van egy katasztrófavédelmi törvényünk. Van egy katasztrófavédelmi kormányrendeletünk. Van egy egészségügyi törvényünk, van egy népjóléti miniszteri rendeletünk, amely pontosan, pontról pontra, feladatról feladatra, felelősről felelősre megmondja, hogy mit kell csinálni. Amikor a WHO kihirdette a járványhelyzetet, benne van az egészségügyi törvényben, önök is pontosan tudják, amikor az 56. § (5) bekezdése arról szól, hogy a WHO által hirdetett járvány alapján kell alkalmazni a törvényt, ha világjárványról van szó.
Önök is pontosan tudják, hogy ekkor nem kellett volna mást csinálni, mint a katasztrófavédelem szervezetének vezetője és az egészségügyért felelős miniszter által kinevezett országos tiszti főorvos ellátja a maga feladatát. Az Alaptörvény pontosan rögzíti, hogy veszélyhelyzetet a kormány hirdet ki, és a kormány meghozza ezalatt azokat a rendeleteit, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a védekezést tudják szolgálni egyrészről a járványügyit, másrészről minden másodlagos problémát, jelen esetben a gazdasági kérdéseket, oktatási kérdéseket, azokat az egészségügyi ellátórendszerben szükséges változásokat, és sorolhatnánk, hogy mi mindent kellett megtenni.
A kormány a kormányzati munkáját a rendeletalkotással végezte, és ehhez a rendeletalkotáshoz a felhatalmazási törvényre egyáltalán nem volt szükség, és való igaz, hogy miután végig működött a parlament, azoknál az intézkedéseknél, amelyek esetleg 15 nap alatt lejártak volna, azoknál az intézkedéseknél a parlament egy rövid vitában tökéletesen támogatni tudta volna a kormányt.
Hogy miért alkalmazták mégis önök azt, hogy egy törvényes keretet adnak ahhoz, hogy ne kelljen 15 naponként idejönni, annak az oka, hogy rengeteg olyan rendeletet hoztak, ami nem is kapcsolódik a járványhelyzethez, egyáltalán nem volt szükséges a járványhelyzetre ráfogni, hogy aktuálisan azt a témát is szabályozni kell, és ily módon tényleg korlátlan felhatalmazást kaptak saját maguktól, hiszen a kormánypártok és a Mi Hazánk szavazta meg, hogy a veszélyhelyzet égisze alatt egy csomó más dolgot, bizniszeket, olyanfajta rendelkezéseket, amiket békeidőben a kutya nem szavaz meg, ezalatt meg tudják csinálni.
Önök is pontosan tudják, a katasztrófavédelmi törvény 44. § ca) pontja kimondja, hogy a humánjárvány veszélyhelyzetnek minősül. A 45. § kimondja, hogy kormányrendeleti úton kell a rendkívüli intézkedéseket meghozni. A 46. § kimondja, hogy miniszteri biztost nevezhetnek ki akkor, ha a veszélyhelyzet mértéke ezt igényli. Például én azt nem értem, hogy miért neveztek ki miniszteri biztost, a saját maguk törvényében is ez van leírva.
Aztán: a katasztrófavédelmi szerv vezetője állapítja meg a katasztrófahelyzet elejét és végét. Tehát nem a parlament mondja meg, mikor van a veszélyhelyzet eleje, vége, nem a kormány mondja meg, hanem annak a katasztrófavédelmi szervnek a vezetője mondja meg, hogy mikor van a kezdet és mikor van a vég, aki ennek az illetékese.
Aztán ott van az egészségügyi törvény. Az előbb már idéztem az 56. § (5) bekezdést. Ott van még a 74. §, amely kifejezetten arról rendelkezik, hogy járványveszély fennállását az egészségügyi államigazgatási szerv állapítja meg, jelen esetünkben a tiszti főorvos.
De aztán ott van a 18/1998. (VI. 3.) népjóléti miniszteri rendelet, amire azt mondta a Honvédelmi bizottság elnöke, hogy nem kell alkalmazni a járványveszélyre. Azóta már több államtitkártól kaptam levelet, akik szintén erre a szabályra hivatkoztak. Ennek 2. § (1) bekezdése azt mondja, hogy a miniszter a tiszti főorvos útján látja el humánjárvány esetén a védekezést és végzi el a feladatát.
Tehát: Alaptörvény, az általam felhívott jogszabályok pontosan, tételről tételre mindenre megadták volna a választ. És hogy Bajkai képviselőtársam kérdésére válaszoljak: ha esetlegesen a mi kormányzásunk alatt nem tudta volna a katasztrófavédelmi szerv vezetője, a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a tiszti főorvos és az egészségügyért felelős miniszter, hogy ilyenkor mi a dolga, mert régen olvasta volna a jogszabályt, akkor azt tettük volna vele, hogy megmondjuk neki: drágám, ez a feladatod! És ugyanúgy védekezett volna mindenki.
Ne tessenek azt mondani, hogy Magyarországon egy problémát csak a Fidesz tud megoldani! Ez nem igaz! Olyan mennyiségű jogszabálytömeg van ebben az országban, hogy már nemhogy a jogkövetést szolgálja, hanem a jogbizonytalanságot szolgálja. Emberek tömegeinek fogalmuk nincs, hogy az ő saját életviszonyaira mi minden vonatkozik, és amikor itt van egy helyzet, amikor aztán a gazdag joganyagunkat lehetne alkalmazni, mert minden le van írva - tehát az égvilágon semmi hiány nincs -, akkor nemhogy azt alkalmazzuk, ami már megvan, hanem elkezdenek jogszabályt alkotni. Tehát ez volt ezzel a probléma.
Bocsássanak meg, de annyira ne nézzenek minket meg a lakosságot hülyének, hogy azt mondja, hogy be kell terjesztenie a kormánynak egy jogszabályjavaslatot azért, hogy a parlament mondja meg a kormánynak, hogy valaminek legyen vége, vagy valamit intézkedjen! Már bocsássanak meg, remélem, a jogi egyetemen ezt nem fogják soha tanítani! A kormány a kormány, neki ott vannak az eszközei arra, hogy kormányozzon, a parlament meg egy jogalkotó. Hát, álljon már meg a menet! Ha megalkotta a parlament valamikor ezeket a szabályokat, amik szerint önöknek el kell járni, akkor ne tessék idejönni, hogy még a parlament mondja meg, hogy mit tessenek csinálni! Hát, azért álljon már meg a menet! Elhiszem egyébként, hogy a saját kormánypropagandájukat ez jól szolgálja, csak azt az egyet ne tegyék meg, hogy folyamatosan ennyire butának nézzék mind a képviselőket, mind azokat az embereket, akiket érdekel, hogy ez a helyzet miként oldódik meg.
Vannak természetesen ebben a második, tehát a 10748. javaslatban olyanok, amelyek üdvözítők, hiszen valóban a hitelválságban lévő embereknek a moratórium kedvező volt, de megint azt kell mondjam, hogy a végrehajtások viszont folytak. Tehát azok az emberek, akiknek már a minimálbérükből is az 50 százalékot vonják, és még a munkahelyüket is elvesztették, védekezniük kellett, tanítani otthon a gyereket, ellátni esetleg az idős családtagokat, vagy netán beteg lett valaki a családban, azoknak azért ez az időszak még szörnyűbb volt, és bocsássanak meg, a kormánynak erre semmilyen, de semmilyen válasza nem volt.
Üdvözítő, amikor azt mondja például, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket a bérbeadó bizonyos ideig nem mondhatja fel. Gondolom én, arra gondoltak, hogy rengeteg kisebb vállalkozás ilyenfajta jogviszony alapján használja azt a helyiséget, amiben a gazdasági tevékenységét végzik, és hogy most a bérbeadó ne fossza meg őket a vállalkozás helyétől, ez így rendben van és üdvözítő. De mi van azokkal az emberekkel, akik elvesztették a munkájukat, és a saját magánlakásukat, amit bérelnek, azt mondták fel? Azok az emberek nem fontosak? Ha végignézik ezt a szabályrendszert, már megint az emberek közötti megkülönböztetés a legnagyobb tulajdonsága.
(21.10)
Az tűnik ki leginkább, megint úgy van, hogy az egyiknek jár valami, a másiknak nem jár valami. Az elmúlt tíz év mindig a társadalmi csoportok egymással való szembeállításáról szólt, és ez most is így van. És már bocsássanak meg, de én azért inkább szeretném védeni azokat a kisembereket, akiknek sem az anyagi erőforrásai, sem a kapcsolatrendszere nem ad lehetőséget arra, hogy egy ilyen helyzetben saját magukat menedzseljék, és ezt könnyen túléljék. Ilyenkor őrájuk kell a legnagyobb fókuszt vinni, adni, sugározni, mert ők ma azok, akik a leginkább rászorulnak a kormány segítségére. Az erős vállalatoknak rengeteg lehetősége van arra, hogy a pénzükből, a kapcsolatrendszerükből, a meglévő erőforrásaikból magukat menedzseljék.
Csak egy példát szeretnék mondani. Ugye, mi történt? Bezártak az autógyárak. Természetesen nagy volt a pánik, úristen, a GDP-nk nagy részét ők szolgáltatják, a gazdasági erejük, a munkavállalóik tömege és a többi. És mit csinált az Audi-gyár? - merthogy azt végignéztem személyesen. Nem mondta, hogy ő mikor nyit ki, azt mondta, hogy bezár. Odahívták a világ legjobb járványügyi szakembereit, és adtak nekik két hetet arra, hogy minden egyes munkahelyet járványügyi szempontból biztonságossá alakítsanak. Három nap alatt megtervezték, tíz nap alatt kivitelezték, és a tizenötödik napon a gyár elkezdett dolgozni. Minden egyes munkahely járványügyi szempontból biztonságos lett, és egy darab munkavállaló az Audiban nem lett koronavírusos.
Mit bizonyított ezzel? Azt, hogy egy erős szervezeti rendszernek minden adottsága megvan ahhoz, hogy egy ilyen veszélyhelyzetben is tudjon termelni. De egy kis étterem vagy egy kis büfé, akinek be kellett zárni, mert nem mehettek be az emberek, mit tesz? Az nem tud az erőforrásaiból ilyen elképesztően magas szintű és drága megoldásokat a maga veszélyhelyzet-elhárítására alkalmazni, hogy a vállalkozását tudja folytatni. És mi történt? Megcsinálta az Audi, és szépen hétről hétre nyílt a többi autógyár is; semmi mást nem tettek, csak a technológiát átvették. Tehát ez is igazolja, hogy az erőseket nekünk nem kell ilyen erővel támogatni.
Aztán a honvédelem kérdése; hát, ne tessenek már haragudni, a katasztrófavédelmi törvényben pontosan le van írva, hogy a hadsereget ilyenkor miként lehet használni! Tökéletesen le van írva, hogy segítő szerepe van, tökéletesen le van írva, hogy a katasztrófavédelemért felelős szerv vezetője miként veszi igénybe a honvédség segítségét, mire veheti igénybe, milyen módon kell ezt megtenni, és hogyan kell neki közreműködni. Még az is benne van, hogy a forrást, a finanszírozást honnan kell előteremteni. Benne van egyébként, csak úgy jelzem, és ezért csodálkozom, hogy például ma itt azért volt egy költségvetést módosító törvényjavaslat is, és azt úgy elfelejtette Banai államtitkár úr előadni, hogy egyébként a katasztrófavédelmi törvényben még az is benne van, hogy a költségvetéssel mit kell csinálni, tehát hogy biztosítjuk a forrást, ha nem volt elegendő, amit terveztek, hogy kell pótolni. Nem kell az égadta világon semmilyen törvényt módosítani, nem kell a költségvetési törvényt se módosítani - erről úgy elfelejtett beszélni, amikor ma itt volt.
Úgyhogy én csak azt szeretném nagy tisztelettel mondani, hogy miután Magyarország gazdag joganyaga tökéletesen megadta minden-minden kérdésre a humánjárványban a választ, és hogy kinek mi a dolga, teljesen felesleges volt az iszonyatos, nagymértékű, mindenféle, abszolút mértékben rendeleti kormányzással, illetőleg magával a kormányzat tevékenységével végrehajtani mindazokat a védekezéseket, amelyek ehhez kellettek. Én elhiszem, hogy gyakorlatlan egy kormány ebben, a világ összes kormánya gyakorlatlan volt ebben, talán a cunamit szenvedettek kormánya nem, mert náluk már volt, ha nem is ilyen típusú, de olyan katasztrófa, ami sok embert érintett, de attól még mindenkinek módja van arra, hogy egy napra leüljön, és átnézze, mi a feladata. Ott van az az irdatlan mennyiségű szakember a kormányzatban, akik 24 órában állnak rendelkezésre, ha valaki egy kérdésre nem tudja a választ, akkor meg tudják tőlük szerezni.
Nem kellett volna ezt a politikai pamfletet idehozni, terhelni az embereket a járvány mellett még ezzel a törvényalkotási cirkusszal és egy törvényalkotási szomorújátékkal, mert azt gondolom, ez szomorújáték, hanem egyszerűen meg kellett volna tenni, hogy alkalmazzák mindazokat a szabályokat, amelyeket az elmúlt évtizedekben önök és a többi kormány megalkotott. Köszönöm szépen.
