MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. (Nacsa Lőrinc: Sok lesz a jóból!) Ne panaszkodjon, képviselő úr, mégis ön ül a kormányzati padsorokban, úgyhogy önnek sokkal több lehetősége van befolyásolni ezeket a döntéseket. Nekünk annyi maradt, hogy itt este 21 óra 20 perckor mondhatunk véleményt. Talán megengedi, hogy ezt megtegyem, ugyanis én arra odafigyeltem, hogy önök végig úgy beszéltek, mintha ez a törvény nagyon fontos lenne, meg Magyarország szempontjából meghatározó lenne, meg a magyar emberek élete miatt meghatározó lenne. Hát, akkor miért baj az, képviselő úr, hogy valaki úgy gondolja, hogy hozzászól ehhez a vitához, és elmondja a véleményét azzal kapcsolatban, amit egy államtitkár, vagy éppen ön, vagy bármelyik képviselőtársa elmondott? (Nacsa Lőrinc: Ez helyes! Ez helyes!) Ugye, nekünk ennyi marad, hogy ide eljövünk, és elmondjuk a véleményünket. Ennyi a lehetőségünk, ez is most már egyre korlátozottabb körülmények között.
Egy picit az volt a benyomásom államtitkár úr hozzászólása kapcsán, hogy itt tulajdonképpen mi mindannyian hülyék vagyunk, itt semmilyen szakértő semmit nem lát jól az ellenzéki oldalról, az összes politikus ostobaságokat beszél, mindenki mindent állandóan félreért, félremagyaráz vagy hazudik; most, ugye, mindenki kiválaszthatja a saját magára vonatkozót. Mi semmit nem értelmezünk jól, önök pedig mindig mindent tökéletesen értelmeznek, tökéletesen csinálnak, és fantasztikusan működik minden.
Azt gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy számos olyan javaslat, kritikai észrevétel hangzott el itt a hozzászólások kapcsán, ami szerintem megfontolandó volna egészen biztosan, elég csak Varga-Damm Andrea jogfejtésére és okfejtésére hivatkozni. (L. Simon László közbeszól.) Képviselő úr, nyomjon egy gombot, és akkor meg tudjuk beszélni! Gondolom, nem ehhez a témához jött be, hanem a következőhöz. (L. Simon László: Az is…) Még egy kis türelmet, és akkor rögtön ahhoz is hozzászólok, és akkor tudunk ott is vitatkozni egyet.
Tehát magyarul: igazából az látszik, hogy önök azt gondolják, hogy önök tévedhetetlenek, de azért nézzük meg! Itt a siker kovácsáról már volt szó, Kásler miniszter úrról. Azért, ha jól értettem, akkor a miniszter úrhoz tartozott volna az egészségügyi eszközbeszerzés; ezt kivették a kezéből, mert ezt a Szijjártó Péter által vezetett Külügyminisztérium végezte. Aztán elvettek tőle egy csomó minden jogosítványt, ami átkerül a Palkovics úr által vezetett minisztériumba, és most azt halljuk, hogy egyébként a logisztikában is már a Pintér Sándor által vezetett Belügyminisztérium jeleskedett, illetőleg most Pintér Sándor kapott pluszfeladatokat, arról nem is beszélve, hogy a Honvédelmi Minisztérium pedig kirendelt kórházparancsnokokat.
(21.20)
Akkor azt nem értem, hogy egy miniszternek - akinek a fő feladata lett volna ezeknek a kérdéseknek a kezelése, menedzselése - négy másik miniszter vette át a feladatát. Hát, mi ez, ha nem siker? Teljesen egyértelműen. Egyértelmű, hogy a minisztériumi vezetés a siker kovácsa, fantasztikusan végezték a munkájukat, ebből látszik, hogy négy másik miniszternek kellett besegíteni.
A másik, hogy önök folyamatosan bocsánatkérésről beszélnek. Több módon is lehet ezt megközelíteni. Azért mégiscsak úgy közelíteném meg, hogy ha az egészségügyi rendszert az elmúlt tíz évben folyamatosan nem kiszipolyozták volna, ha az oktatásból nem elvettek volna, hanem valóban prioritásként kezelték volna, vagy stratégiai ágazatként, mondjuk, legalább annyira, mint a Budapest-Belgrád vasútvonalat vagy Mészáros Lőrinc gazdagodását; tehát, ha ennyire stratégiai lett volna, mondjuk, az oktatással való foglalkozás vagy éppen a szociális háló megerősítése, akkor lehet, hogy most ezt a válságot, ezt a veszélyhelyzetet Magyarország sokkal könnyebben vagy felkészültebben tudta volna átvészelni.
És arról is szeretnék egy mondatot, egy gondolatot mondani, mert azt mondták, hogy itt senki nem élt vissza semmilyen jogosítvánnyal; azért három önkormányzati vezetőjüket hadd említsem, ez Komló, Szekszárd és Nagykanizsa. Itt még, ha jól értettem, akkor Gulyás miniszter úr is felhúzta a szemöldökét vagy csóválta a fejét, hogy azért az a felhatalmazás, amit kaptak, nem arról szólt, hogy így éljenek vele, ahogy éltek vele. (Nacsa Lőrinc: Így van.)
Tehát azt gondolom, hogy ebben a tekintetben sok mindenért sok mindenkinek van egészen biztosan feladata és kötelessége, vagy lenne kötelessége bocsánatot kérni, de azt gondolom, hogy önöknek is van miért elnézést és bocsánatot kérni az elmúlt évek kormányzása végett.
Az is teljesen világos, hogy önöknek a szándéka nem az együttműködés, hanem sokkal inkább az, hogy folyamatosan megosszák a magyar társadalmat. Így történik ezekben a kérdésekben is, és így történik ez a holnapi nap is egészen biztosan egy trianoni megemlékezés kapcsán. És csak azért, hogy Nacsa képviselő úr is boldog legyen, nem használom ki a további hátralévő, rendelkezésemre álló időt. Köszönöm szépen, elnök úr.
