NACSA LŐRINC
NACSA LŐRINC
NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Először is a kormánypárti képviselők és talán az államtitkár úr nevében is szeretném visszautasítani Szakács képviselő úr hazugságát, miszerint nem köszöntük volna meg a felszólalásunkban az első sorban küzdőknek a munkáját és nehéz küzdelmét. (Dr. Szakács László közbeszól.) Mindannyian megköszöntük, vagy nem volt itt, vagy nem figyelt, vagy beszélgetett a képviselőtársaival, vagy bekiabált, de megköszöntük, úgyhogy kérem, hogy ezt legközelebb ne mondja.
(20.20)
Üdítő kivétel, hogy Szabó Timea képviselő asszony, frakcióvezető asszony meghallgatja a választ, és ezt nagyon köszönöm neki. Azt sajnálom, hogy az elmúlt hónapok hazugságait további hazugságokkal tetézte, azt állította, hogy egyszer jött el az operatív törzs a Népjóléti bizottság ülésére. Ön is tagja a bizottságnak és én is, több alkalommal ott volt az operatív törzs és beszámolt. A legutolsó alkalommal négy órán keresztül lehetett őket kérdezni, majd a következő napirendi pontnál a főpolgármester azt mondta, hogy ő már fáradt. Nagyjából ez volt a szintkülönbség.
Azt is megtudtuk, hogy ön PR-akciónak gondolja a maszkok egészségügyi intézetbe vagy rendelőintézetbe történő elvitelét. Ezt megértjük. Azon ne sértődjön meg, képviselő asszony, mert azt mondtuk, hogy ön Gyurcsány Ferenc egyik helyettese. Ön jelentkezett erre a pozícióra, ön tölti ezt be. Ne sértődjön meg, ön végzi ezt a munkát, ez van, ez a politikai helyzet.
Viszont amiért bocsánatot lehetett volna kérni harminc perc alatt, csak nem sikerült, az az, hogy egyszer számon kérte rajtunk, hogy miért visszük a határon túli magyar közösségeknek a védőfelszereléseket, máskor pedig, amikor itt, az Országgyűlés plénuma előtt azt állította, hogy Magyarországon van a legnagyobb halálozási arány a világon. Ezért a két dologért 30 perc alatt egy bocsánatkérés járhatott volna, nem nekünk, mi megszoktuk, a magyar embereknek járhatott volna bocsánatkérés ezért a két dologért. Harminc percen keresztül hallgattuk az ön felszólalását, erre sajnos nem jutott idő. Remélem, hogy majd most két percben legalább ezt megteszi. Arra kérem, hogy majd legközelebb - és akkor biztos a Népjóléti bizottságban is jobban oda tud figyelni - ne csak a telefonját hagyja ott élőzni, hanem ön is legyen ott. Köszönöm szépen. (Dr. Bajkai István tapsol.)
