DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy nagyon rövid leszek, csak néhány kérdést szeretnék föltenni államtitkár úr, rektor úr felé. Az általános vita igen hosszú és terjedelmes volt, és nagyon sok tekintetben választ is kaptunk, illetve hallhattuk államtitkár úrnak, illetve a kormánynak a véleményét. Sok mindenben nem tudtunk megegyezni. Nyilván itt elhangzott a Törvényalkotási bizottság véleménye tekintetében is, hogy mekkora szerepet szán és milyen erőfeszítéseket tesz a kormány a felsőoktatás fejlesztése, versenyképessége érdekében.
Az eredmények, amelyeket tapasztalunk az elmúlt tíz év alatt, azok ezzel ellentétesek, és most nem államtitkár úr konkrét tevékenységére gondolok nyilván egy tízéves távlatban, konkrétan inkább mi ezt úgy fogalmaznánk meg, hogy a kormányzat hadat üzent a felsőoktatásnak és a tudományos életnek, és mintha nem tekintené partnernek a szereplőit; azzal együtt is, hogy el kell ismerni, hogy az elmúlt időszakban viszont van pozitív elmozdulás a hozzáállás tekintetében. Ugyanakkor nagyon súlyosak a különböző hallgatói létszámok, és látjuk azt, hogy ez főleg azért a vidéki felsőoktatási intézményeket sújtja.
Konkrét kérdéseim itt az elmúlt hetek kapcsán, mióta lezajlott az általános vita, hogy nagyon fontos, minden ellenzéki frakció jelezte, hogy itt az érintettekkel való konzultáció és szakmai megbeszélés elmaradása vagy az idő hiánya egy komoly hiányosság, és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete komoly kritikákat vagy aggodalmakat is fogalmazott meg, főleg itt az intézményi autonómia felszámolása kapcsán. E tekintetben sikerült-e esetleg pótolni valamiféle egyeztetést, sikerült-e ezt a hiányosságot valamilyen módon ledolgozni?
Az is világos, és ez szerepel az előterjesztésben, hogy óriási kihívás, és mondhatjuk, hogy ma ez a felsőoktatás teljes rendszerének a legfontosabb problémája, hogy gyalázatos szinten áll a felsőoktatásban dolgozó oktatók bére. Tehát konkrétan ma Magyarországon egy fokozattal rendelkező egyetemi adjunktus kevesebbet keres, mint egy árufeltöltő, és amíg ez a helyzet fennáll, addig nyilván nem lehet a felsőoktatás versenyképességéről beszélni. Tehát amit képviselőtársam mondott, hogy cél, hogy a külföldi szakembereket bevonják a hazai intézményekbe, egyelőre sajnos a gyakorlat azt mutatja, hogy a fordítottja igaz, a magyar szakemberek mennek el kényszerűségből külföldre szerencsét próbálni.
E tekintetben látjuk, hogy itt a versenyképesség, a finanszírozásváltás egy kimondott célja az is, hogy versenyképesebb béreket kaphassanak az egyetemi dolgozók. Tudjuk azt, hogy itt néhány intézmény tekintetében történik változás, és az előterjesztés, a kommentár szerint 2022-re várható, hogy a teljes rendszerre ez az új finanszírozási modell lesz érvényes. Mit tudnak mondani az egyetemi szférában dolgozók, főleg oktatók felé, hogy milyen kifutással és hogyan, milyen mértékben várható a borzalmas nagy hiányosság, az óriási mértékben leszakadt oktatói béreknek a ledolgozása?
Még egy konkrét kérdésem is lenne, amit már elcsíphetett államtitkár úr, rektor úr az iménti vita kapcsán; ugye, itt fölröppentek olyan hírek, hogy itt a gazdasági válsággal, a Gazdaságvédelmi Alappal összefüggésben elvonások érinthetik a nagy vidéki egyetemeket. Konkrétan a pécsi egyetem kapcsán egy 3,5 milliárd forintos potenciális elvonás merült fel a hírek tekintetében. Erről mit lehet tudni? Azt gondolom, hogy rektor úr pontosan tudja, hogy ha ilyen szintű elvonások érintenek egyetemeket, az kigazdálkodhatatlan, tehát konkrétan óriási tragédiákat, elbocsátásokat okozhat ezeknél az egyetemeknél, úgyhogy erre szeretnék egy megnyugtató választ, nagyon remélem, hogy egy cáfolatot kapni államtitkár úrtól, hogy ilyen nem fog megtörténni.
Röviden ezek lennének a kérdéseim. Nyilván nem kívánom megismételni az általános vitában elhangzottakat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
