SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kis kitérőként az elején szeretném elmondani, hogy olvasva Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mezőgazdasággal kapcsolatos előterjesztéseit, fura gondolat jutott az eszembe. Miniszterelnök-helyettes úr az utóbbi időben előszeretettel nyújt be a mezőgazdasághoz kapcsolódó salátatörvényeket. Ez már többször előfordult az elmúlt időszakban, bár tudom, hogy emögött a kormány áll. Mégis azt gondolom, talán lehetséges, hogy azért szereti benyújtani ezeket, mert ilyenkor a törvényekbe egy-egy vadászokat érintő kérdést is becsempészhet. Alig néhány hete történt, hogy a földügyi salátatörvény pontjai közé javasolta a nagybirtok-tulajdonosok mintabirtokainak egyedi vadászati szabályait, csak emlékezzünk erre, most pedig ebbe a salátatörvénybe bújtatva, éppen a hivatalos vadászokat szándékozik mentesíteni a mezőőri védőszolgálatba történő bevonás lehetőségeitől. Nem tudom, a miniszter úr tud-e majd nekem válaszolni, nagyon szeretnék választ kapni arra, hogy ez az intézkedés hogyan függ össze a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszer létrehozásával.
Most rátérek a hozzászólásom második felére. Én azért nem vagyok annyira optimista, mint amit az ellenzéki kollégáim, képviselőtársaim elmondtak. Itt talán azt is hallottam, és majdnem elbizonytalanodtam a krízisbiztosítási rendszer létrehozásával kapcsolatban, de a törvénytervezetben szerepel, hogy ez összefügg az időjárási - aláhúzom - és más kockázati tényezők miatti veszteség valamilyen módú biztosításával. De ott van az elején az „időjárási”. (Dr. Nagy István közbeszól.) Igen, de az időjárás egy kemény tényező. Már rögtön ott vagyunk az én fő témámnál, az éghajlatváltozás, a klímaváltozás és a mezőgazdasági összefüggéseknél. Nemcsak azért, mert ez a témám, hanem azért is, mert azt gondolom, hogy ezek nagyon keményen összefüggnek, és ha ezeket a kérdéseket nem kezeljük a helyén, akkor nem lesznek jó megoldások. Tehát ha minden ugyanúgy fog menni a mezőgazdaságban, az agráriumban, mint eddig ment, akkor azt kell mondanom, hogy persze, létre lehet hozni egy ilyen krízisbiztosítási rendszert, de lehet, hogy csak annyit fog érni, mint halottnak a csók, mert akkora kiesések lesznek, hogy nincs az a pénz, még a központi költségvetésből sem, ami ezt majd biztosítani tudja. Ezt szerettem volna az elején elmondani. De azért, remélem, egyetértünk abban, miniszter úr, hogy a mezőgazdaság Magyarországon is, persze, máshol is, a klímaválságnak az egyik legjobban kitett ágazat.
Azt érzékelem, hogy a kormány óvakodik attól, hogy klímavészhelyzetet hirdessen ki, illetve az Országgyűlés, amely többek között keretezhetné tulajdonképpen a mezőgazdasággal kapcsolatos tényleg égető problémákat. Mondhatom azt is, hogy tényleg szó szerint is akár égetőek ezek a problémák, mert amikor egymást követő második évben kell tavasszal aszályt hirdetni az elmaradó csapadék és az eddig szokatlan perzselő meleg miatt, az már tényleg problémát jelent.
Fontos téma ez azért is, mert különösen érzékenyen érinti a nagybirtokokat, ezt tudjuk. A nagyipari, vegyszerekre, talajforgatásra és monokultúrára alapozott, a talaj humusztartalmát vészesen csökkentő gazdálkodás ugyanis rendkívül sebezhető - azt hiszem, miniszter úr, ezt ön nagyon jól tudja -, különösen ott, ahol az értékes mezőgazdasági melléktermékeket, egyszerűbben a szalmát a földekről erőművekbe szállítják ahelyett, hogy a talaj szervesanyag-tartalmát közvetlenül vagy az állattartáson keresztül közvetve szerves trágyaként használnák, hogy azt javítsák.
Persze, tudjuk azt, hogy most nem boldog senki sem, aki növénytermesztéssel foglalkozik. Múlt héten hallottam éppen a tévében, hogy ebben az évben könnyen lehet, hogy az aszály miatt a kalászosoknál a terméseredmény-kilátások a felére csökkennek. Én nem tudom, így van-e, de ezt az információt hallottam.
Azt is tudjuk, hogy azok a nagy földbirtokok, amelyek tavasszal a termőterületük 50 százalékán drágán vásárolt hibrid kukoricát vetettek a porba, ők különösen meg fogják most érezni a problémát. Már a tavaszi szántáselmunkálás, magágykészítés során is porban járt a traktor, tényleg porzik mindenhol az út is. A szélerózió alsó becslések szerint másfél millió hektáron pusztítja a talajainkat. Most tavasszal is ezt mindenhol teszi, ahol a hagyományos őszi szántást követően tavaszi vetésű növényeket termesztenek. Ez nagyjából az ország vetésterületének a fele. A szélerózió mellett a vízerózió is jelentősen csökkenti a talajaink szervesanyag-tartalmát, ezt nyilván akkor, amikor intenzívebb esőzések alakulnak ki. Ennek mértéke a becslések szerint a szélerózió által okozott veszteség közel kétszerese.
Hazai termőtalajaink közel 30 százaléka tartozik az erősen erodált kategóriába - biztos vagyok benne, hogy miniszter úr nagyon jól tudja ezeket a számokat, de azt gondolom, az utókornak érdemes elmondani az Országgyűlésben is -, és ez a probléma a termőterületeink közel felét érinti. Évente 80-100 millió köbméter talaj, ezzel másfél millió tonna szerves anyag pusztul el, ami természetes úton nem pótolható. Így nem csoda, hogy ezek a termelők rendkívül kitettek az extrém időjárási viszonyoknak. Ez nyilván olyan jelentőségű probléma, hogy ezzel a kormánynak is nagyon komolyan kell foglalkoznia. Nyilván, ahogy utaltam rá, nagyon hangzatos a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszer létrehozása, aminek a célja - idézem: - a mezőgazdasági termelők időjárási és más kockázatok következtében kialakuló jövedelemingadozásának mérséklése és a mezőgazdasági jövedelmek stabilizálása. Tehát a kormány pénzügyi megoldást keres vagy inkább kínál a problémára.
A klímaválság annyira súlyos következménnyel jár az okszerűtlen gazdálkodásra, hogy piaci alapon biztosító vállalkozás alig vagy rendkívül drágán kínál csak erre biztosítási terméket, és ha ez majd az elkövetkezendő években fokozódik, akkor biztos, hogy nem fogunk találni ilyet. Az lesz a válasz, hogy a kormány majd az adófizetők pénzéből fizetett lélegeztetőgépet ad ezzel a krízisbiztosítással a helytelen mezőgazdasági gyakorlatot alkalmazó nagybirtokok, meg hát esetenként nyilván a kisebb birtokok számára is ezeknek a veszteségeknek a pótlására. Elnézést, ha hozok egy olyan párhuzamot, hogy ez egy kicsit olyan, mint a rezsicsökkentés, amit annak idején a kormány bejelentett (Németh Szilárd István: Az biztos!), hogy megvédi a magyarokat a rezsicsökkentéssel, miközben a valós problémával, az energiafogyasztás csökkentésével, a valódi segítséget jelentő energia-korszerűsítéssel nem foglalkozik. Tehát az intézkedés eredője pontosan ellentétes a kívánt céllal. Valami ilyesmi egy kicsit a mezőgazdasági krízisbiztosítási rendszer abban az esetben, ha a klímaváltozással, az okszerű gazdálkodással és a változtatással nem foglalkozunk.
(17.20)
Mi nem állítjuk azt, hogy egy ilyen elem nem lehetne része egy klímaválság elleni mezőgazdasági intézkedési csomagnak, persze, ha azokat segítené, akik minden erőfeszítésükkel a baj elkerülésén dolgoztak, de ennek ellenére az extrém időjárási viszonyok miatt mégis károsultak. Azonban ezeket az elemeket a kormány előterjesztésében nem látjuk.
Mi mindent kellene a krízisbiztosítás címén tenni a mezőgazdaságban? Mivel lehetne a tünetek helyett a valós problémákat kezelni? Kezdjük talán a talajerózió elleni védelemmel! Persze, tudjuk, hogy az agrárökológiai rendszerben minden mindennel összefügg, ezért egy-egy intézkedés nem csak egy dolog miatt hasznos. Ha a kormány tanácsot szeretne adni az aggódó nagybirtok-tulajdonosoknak, hogy mivel védekezzenek, akkor első intézkedésként mi javasolnánk, hogy vezessék be, hogy a területalapú támogatás táblánként legfeljebb 30 hektárra adható, és a táblákat egymástól legalább 20 méter széles mezővédő erdősávval válasszák el. A tiltakozóknak az agrártárca elmagyarázhatná, azáltal, hogy megszűnnek a több száz hektáros egyben művelt táblák, nagyon sokat tehetnénk a szél és a víz erodáló hatásaival szemben. Az erdősávok nemcsak a szél erejét törnék meg, de a víz lefolyását is lassítanák, javítanák a talajba való beszivárgást, mindemellett jelentős élőhelyet biztosítanának a hasznos élőlények, köztük például a beporzást végző méhek számára is.
Miniszter Úr! Most megint van önnek egy jó javaslatom: stratégiai megállapodást kezdeményezhetne Magyarország a nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű ágazat kiemelt szereplőivel. A stratégiai megállapodás részeként… (Dr. Nagy István közbeszól.) Hát, nem csak a méhészek, itt vannak mások, nagybirtokosokra és mezőgazdasági szereplőkre gondolunk. A megállapodás részeként közös célként el lehetne fogadni, hogy támogatást csak olyan gazdálkodóknak nyújtsunk, akik a nemzetstratégiai jelentőségű termelőeszközt, a talajt megóvják a jövő generációk és gyermekeink számára.
Azonnali intézkedésként a területalapú támogatás alapfeltétele lenne a folyamatos növényborítottság biztosítása a termőföldeken. Tudom, hogy ez most még nagyon-nagyon újszerű, és idegenül hangzik Magyarországon, de azt gondolom, hogy a nem túl távoli jövőben ez majd természetessé válik; nem hiszem, hogy most ennek a napirendnek a keretében kellene a sok-sok érvemet elmondani amellett, hogy miért ebbe az irányba kellene menni. És ugye, az is fontos lenne, hogy tiltsuk meg a mezőgazdaságból származó melléktermékek erőművi égetését. Ha valóban nemzeti kincsként tekintene a kormány a talajokra, akkor a stratégiai megállapodás tartalmazná, hogy a termőföldjeinken kizárólag csökkentett talajművelést lehet alkalmazni.
Nyilván egy valódi krízisellenállást a mezőgazdaság jelentős szemléletformálása alapozna meg. Szemléletformálásra és ezzel együtt rengeteg okszerű beruházásra van szükség annak érdekében, hogy a vízgazdálkodási modellünk a vízelvezetés helyett a vízvisszatartást, a víz tájban tárolását helyezze a középpontba; nem érzékeljük, hogy a gyakorlatban ez így lenne.
A belvizek lecsapolását minden termelő érdekében meg kellene tiltani. A belvizes területeken gazdálkodókat elsősorban a gazdálkodásuk átállítására kell ösztönözni, másodsorban, mivel tevékenységük közérdekű, kompenzációs kifizetéssel kellene díjazni, akkor talán megérné, hogy ne akarják gyorsan elküldeni onnan a vizet tőlük. És így a rendszeresen belvízzel borított területek szántóként való művelését tiltani kellene, míg a gyep- és erdőtelepítést, a halastavak létrehozását ezeken a területeken kiemelten lehetne támogatni. A vízvisszatartást szolgáló tájgazdálkodási intézkedések lehetősége széles, ezeket jó lenne alkalmazni.
A szemléletformálásnak a része az is, hogy kiemelten támogatni kellene azokat a termelőket, akik a többiekhez képest a lehető legkímélőbb módon ökológiai vagy permakultúrás gazdálkodást folytatnak. Az állami szaktanácsadási rendszer átalakításával kell egy olyan tanácsadó hálózatot felépíteni, amely a multinacionális vegyipari vállalatok ügynökeinek a tevékenységével felveheti a versenyt. Nyilván olyan oktatási és tanácsadási hálózatra van szükség, amely elérhető és releváns tudást, segítséget nyújt a környezettudatos és szelíd gazdálkodási módszerek elterjesztéséhez.
Meggyőződésünk, hogy a támogatási politikában alapvető változtatásokra van szükség. A legmagasabb társadalmi haszonnal járó, a legegészségesebb termékeket előállító, vegyszermentes gazdálkodást folytatókat, akik a legtöbb ökoszisztéma-szolgáltatást tartják fenn, kell a legmagasabb támogatásban részesíteni. A támogatási forrásokat a talajpusztító, élelmiszereinket mérgező monokultúrára építő ipari nagybirtok támogatása helyett a környezettudatos családi gazdálkodók felé kell irányítani. Lássuk be, hogy a mezőgazdaságban nem egy pénzügyi krízisbiztosítási rendszer adhat igazán megoldást, hanem valódi agrárökológiai megoldásokat alkalmazó intézkedéscsomag hozhat megoldást, és enélkül semmilyen krízisbiztosítási rendszer nem fog működni.
Na most, elmondtam miniszter úrnak mindazt, amit, azt hiszem, jól tud, de még egyszer: ennek kapcsán ezt azért tartom fontosnak, hogy minél többször elhangozzon itt az Országgyűlésben, hogy minél jobban szokjunk hozzá ahhoz a gondolathoz, hogy biztos, hogy az agráriumban is nagyon komoly szerkezetváltozást kell megvalósítani. Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy jó, nyilván egy ilyen krízisbiztosítási rendszernek az idehozatala fontos, de ha ezeken a területeken nem lesz változtatás, az nem sokat fog érni, mert olyan terméskiesések lesznek, amihez nem lesz pénz, és a központi költségvetésben sem lesz annyi, hogy ezeket meg lehessen téríteni. Úgyhogy köszönöm szépen, miniszter úr, hogy meghallgatott engem. (Taps az ellenzéki sorokból. - Dr. Nagy István: Köszönöm szépen.)
