DR. STEINMETZ ÁDÁM
DR. STEINMETZ ÁDÁM
DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Május 6-a a magyar sport napja, a mi közös ünnepünk. Ezért most nem beszélek a kisvárdai fociról, maradok inkább a sportnál. 1875-ben e napon rendezték meg Európa első szabadtéri sportversenyét Budapesten. Köszönet az Országgyűlésnek, amiért 2017-ben ennek emlékére teljes egyetértésben fogadták el azt az ötpárti javaslatot, amely május 6-át a magyar sport napjává nyilvánította.
A magyar sportsikerek növelik országunk ismertségét és büszkeséggel töltik el nemzetünket. Hazánk 177 olimpiai aranyérmével, 151 ezüstérmével és 174 bronzérmével a világranglistán igen előkelő helyen áll, ami óriási teljesítmény egy relatív kis létszámú nemzet esetén. Köszönet érte minden magyar sportolónak és sportszakembernek.
Magam is sportoló vagyok és az is maradok, amíg élek, és olimpiai bajnokként talán meglepő, amit mondani fogok, de a sportot űzni és a sportot csinálni két különböző szakma, és szomorúan tapasztalom, hogy az elmúlt tíz évben az ország vezetői ezt nem így gondolták. Ma Magyarországon alig-alig találni olyan sportszövetséget, nagy múltú sportklubot, ahol az elnök vagy a főtitkár ne kötődne ezer szállal a jelenlegi hatalomhoz. Megengedhetetlen és elfogadhatatlan az a gyakorlat, ahogy a Fidesz átpolitizálja a sportot, az életnek már azt a területét is, ahol csak és kizárólag a teljesítmény számít, nem pedig a párthoz való lojalitás. Javasolom ezért, hogy az országgyűlési és önkormányzati képviselők, polgármesterek, kormánytagok ne lehessenek sportszövetségek, sportklubok döntéshozó testületének tagjai. Ha segíteni akarnak, hát segítsenek, de a szakmai döntésekben ne vegyenek részt. El a kezekkel a sporttól, hadd csinálják a sportot azok, akik értenek hozzá!
Rendre megdöbbenek azon is, amikor egy-egy hazai rendezésű világversenyen azt a reklámtáblát látom, hogy „Magyarország Kormányának támogatásával”. Hát, ennyi erővel minden adófizető nevét és képét is kitehetnék ezekre a molinókra, hiszen ez a mi közös pénzünk! Hát ez méltatlan! Meg kell szüntetni a politikai kampányolást a sportversenyeken!
Fontos célkitűzés, hogy sportszerető nemzetből sportoló nemzetté váljunk. Igaz, hogy többen sportolnak hazánkban, mint tették azt korábban, de sajnos az előbb említett okok miatt egyre többen ítélik el a sportot, és emellett mi vagyunk Európa elhízott bajnokai is. Pedig a mindennapos testnevelés bevezetése jó és hasznos döntés volt, de meg kell teremteni ennek infrastrukturális feltételeit minden iskolában. Miután a Fidesz államosította a közoktatást, így ez a kormány dolga lenne, de ők inkább stadionokat építenek tornatermek helyett. És mit is csinált a Fidesz az elmúlt tíz évben a sportban? Tao, stadionrekonstrukciós program, hazai rendezésű világversenyek - talán ezek azok a területek, amelyekkel legtöbbször dicsekednek, és amelyekért egyre többen szidják őket.
Tisztelt Honfitársaim! Lehet, meg fognak lepődni, én mindhárom területen pozitív és támogató vagyok. Igen, azt gondolom, a tao jó ötlet, hasznos lenne a magyar sportnak, ha az eredeti terv szerint a helyi vállalkozók támogatnák a helyi sportot úgy, hogy az nekik is megéri. A valóság azonban az, hogy a tao a rablás szinonimájává vált. Mivel törvényellenesen nem adják ki az adatokat, nem tudhatjuk meg, mennyi pénz ment el a tao címén jó célra, és mennyi pénz ment el sportszakmailag haszontalanra.
Támogatom a fenntartható sportlétesítmények felújítását, építését, de csak átlátható, transzparens finanszírozással. Építsünk, de játsszunk tisztán, s mindezt itthon tegyük! Fejezzük be a külföldi beruházásokat ott, ahol nem élnek magyarok! A világversenyek ügyében pedig nem ártana megkérdezni az emberek véleményét, akkor talán rendezhetnénk olimpiát is.
Végezetül pedig a magyar sport napja alkalmából egy kérés. Tartsák tiszteletben a sport törvényszerűségeit! Legyen jól körülhatárolt játéktér, és a szabályok mindenkire egyformán vonatkozzanak! Éljen a magyar sport!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
