GYÖRGY LÁSZLÓ
GYÖRGY LÁSZLÓ
GYÖRGY LÁSZLÓ innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen mindenkinek a konstruktív hozzászólásokat, mert én úgy értelmeztem, hogy ez egy konstruktív szakmai vita volt, ami méltó az Országgyűléshez. Hét pontban szeretnék reagálni a felvetésekre.
Sajnálom, hogy néhány képviselőtársunk már elment, de reméljük, hogy a szakértőik, akik előkészítették nekik az anyagokat - egyébként maguk is komoly szakmai mélységről tettek tanúbizonyságot -, majd meg tudják nézni a válaszokat - tehát hét pontban.
(Folytatás a 127/2-ben!)
• 2018-2022. országgyűlési ciklus • Budapest, 2020. május 7. csütörtök • 127/2. szám
Országgyűlési Napló
Az első: aki a stratégiai gondolkodás hiányát rója fel, az nézze meg a kormány stratégiai anyagait 2010-től, vagy nézze meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium gazdaságfejlesztési stratégiáját, amely 2030-ig szól, és 2018 nyarán hoztuk létre. Ennek egy része, egy nagyon fontos pillére a szakképzés 4.0 stratégia, amelyet tavaly ősszel ismerhettek meg. Arra épül a felnőttképzés stratégiája is.
Ezzel összefüggésben nagyon fontos azt is elmondanom arra a felvetésre, hogy nem konzultáltunk a felnőttképzési törvény átalakításáról, de, minden szakértőt bevontunk, és minden érdekképviseletet bevontunk. Létrehoztunk egy Szakképzési Innovációs Tanácsot, ott a felnőttképzési stratégia minden elemét végigbeszéltük a szakértőkkel. Egyeztettünk az ágazati készség tanácsokkal, ahol megint csak a szakma és a piaci szereplők képviseltetik magukat ágazatonként, valamint a felnőttképzőket tömörítő szervezetekkel. Tehát mindenki számára világosnak kell lennie az iránynak, és a részleteknek is.
A stratégia időszerűségét innentől kezdve én elismertnek vélem, pontosan azért is, mert a felnőttképzési stratégia átalakításával utol szeretnénk érni a szakképzési stratégia átalakítását. Azt értem, hogy vannak sürgős feladataink, ezen dolgozunk is, és hamarosan ezt látni is fogják, hogy olyan képzések fognak megjelenni, amelyek a kontaktprotokollok betartásának igényéhez alkalmazkodva távoktatásban, e-learning képzés formájában biztosítanak lehetőséget arra, hogy a magyar gazdaság struktúraváltását teljesíteni tudjuk, és azoknak, akik adott esetben ebben az időszakban elveszítették a munkájukat, struktúraváltó képzéseket biztosítsunk, amelyek elvégzésével akár 60-80 százalékkal is növekedhet majd a bérük új munkahelyeken, új munkakörben elhelyezkedve.
A második fontos kérdés, ami itt felmerült, az, hogy hogyan ingadozik a felnőttképzésben részt vevők aránya. Valóban, a statisztikai módszertan azt mutatja, azáltal, hogy a közfoglalkoztatásból egyre többen kerültek ki az elsődleges munkaerőpiacra, a felnőttképzésben a statisztikák szerint részt vevők aránya csökkent. Most az a helyzet, hogy itt valóban egy statisztikai módszertani probléma van. Németországban sem több 8 százaléknál a felnőttképzésben részt vevők aránya - ehhez nagyon közel kerültünk -, a skandináv országokban pedig 30 százalék. Ez azért van, mert Németországban nagyon magas a vállalati belső képzések aránya. Ez nálunk is igen magas, mert a mi gazdaságszerkezetünk a németéhez áll közelebb, és az az átalakítás, ami a felnőttképzés adatmódszertanában, adatfelvételi rendszerében bevezetésre kerül, pont azt a célt fogja szolgálni, hogy valós képet kaphassunk arról, hogy hányan vesznek részt képzésekben. Mi azt gondoljuk, hogy ha ezekből a közfoglalkoztatottakból elsődleges munkaerőpiacon dolgozó válik, és ők vállalati belső képzésben vesznek részt, és ezért nem jelennek meg a statisztikákban, az kisebb probléma, minthogyha a közfoglalkoztatásban maradtak volna vagy munkanélkülivé váltak volna, de bekerültek a munkaerőpiacra. Ez az irány.
A harmadik fontos kérdés, amit többen is említettek, a munkaerőpiaci előrejelző rendszer, hogy ez hogyan is fog kinézni. Akkor mondanék egy-két részletet ezzel kapcsolatban. Azért azt ne felejtsük el, hogy többen hivatkoztak a 2010 előtti munkaerőpiaci előrejelző rendszer működésére, amikor lehet, hogy volt valamilyen előrejelző rendszer, csak munka nem volt. Most mi egy olyan munkaerőpiaci előrejelző rendszert szeretnénk kialakítani, ami adatalapú. Egyrészt a globális megatrendekre építünk, megnézzük azt, hogy a világban mit mondanak a nagy szakértők, az elemzőházak, akik és amelyek azzal foglalkoznak, hogy merre megy a világ, mik lesznek az új szakmák. A másik, hogy van egy úgynevezett ágazati kapcsolatok mérlege modell, ami azt mutatja meg, hogy hogyan változik egy ország ágazati szerkezete, struktúrája. Ebből a dinamikából tudunk következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy melyek lesznek a jövő szakmái, hogyan alakulnak át a foglalkozások Magyarországon.
A harmadik: a NAV-adatokból anonim módon, anonim elemzéssel meg tudjuk azt állapítani, hogy hol, mely szakmákban emelkedik a leggyorsabban a bér, vagy hol van nagy fluktuáció. Vélhetően ott hiányszakmákat figyelhetünk meg, vagy hiányszakmákra figyelhetünk fel, és minden ilyen big datára épülő, adatalapú elemzést, ami kreativitást, innovativitást igényel, alapul fogunk venni a munkaerőpiaci előrejelző rendszernél.
Említették többen, hogy a helyi szereplőket is be kell vonni a munkaerőpiaci igények meghatározásába. Erről szól majd a munkaerőpiaci előrejelző rendszer kvalitatív része, amikor is az ágazati készség tanácsokat és a helyi szereplőket megkérdezzük arról, hogy számukra mire van szükség, és ezeket adatalapon vissza tudjuk igazolni, hogy valóban valós-e a szükségletük, vagy pedig valamilyen önös érdekből fogalmaznak meg szükségleteket.
A negyedik az elégedettségmérés, amivel kapcsolatban felmerültek kérdések, kételyek. Én azt nem gondolom, hogy ez adminisztrációs teher lenne. Bár messze vannak már az egyetemi éveim, legalábbis én messzinek érzem sajnos, de ott volt oktatók hallgatói véleményezése. Azt sem az egyetemi oktató töltötte ki helyettünk, vagy az egyetem töltötte ki helyettünk, hanem nekünk képzésben részt vevőként kellett kitölteni. Nem voltunk rá kötelezve, de aki kitöltötte, az előbb vehette fel a tárgyakat vagy a vizsgát. Most már valamilyen előnyben tudjuk részesíteni azokat, akik - egyetemi adjunktusként mondom - kitöltik az elégedettségmérést.
És nagyon fontos, amire Arató Gergely képviselő úr is utalt, hogy szeretnénk azt az anomáliát, azt a visszaélési lehetőséget minimalizálni, hogy a képzők töltetik ki a képzettekkel az elégedettségmérést.
(14.50)
Sokkal jobb az, ha maguk a képzettek töltik ki az elégedettség mérésére vonatkozó kérdőívet. De ne felejtsük el, hogy itt megemlítették azt is, hogy bizonyos társadalmi rétegekben a digitális írástudás elmarad. Majd a 6. pontban szeretnék erre rátérni, hogy azért nem állunk olyan nagy problémával szemben.
Az 5. pont a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű képzések, amit többen gumiszabálynak neveztek. Nem gumiszabály, hanem valójában lehetőséget biztosít arra, hogy a gyorsan változó világban új képzéseket vonjunk be a képzési rendszerbe azon képzések közé, amelyeket támogatni szeretnénk. Erről szól az a veszélyhelyzeti rendelet is, amit hamarosan olvashatnak majd, ami arra irányul, hogy olyan képzéseket tudjunk finanszírozni, amelyeket sem a mostani felnőttképzési törvény szerint, sem a majd szeptember 1-jétől hatályba lépő - hiszen az majd szeptember 1-jétől lép hatályba - felnőttképzési törvény szerint nem tudnánk gyorsan, azonnal a magyarok szolgálatába állítani. Tehát hogy ezeket a képzéseket tudjuk finanszírozni, meg tudjuk mutatni, és az adatalapon, a munkaerőpiaci előrejelző rendszer alapján meghatározott képzési területeken jelen lévő képzéseket ki tudjuk emelni, és lehetőséget tudjunk biztosítani arra, hogy egy gyorsított pályán kapjanak engedélyt annak érdekében, hogy ha valaki 80-90 százalékban elvégezte náluk a képzést, és kikerült a munkaerőpiacra - ami egy bizonyított képzés -, akkor ilyen szempontok alapján lehet majd nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű képzéssé válnia bármilyen képzésnek vagy bármilyen képzőnek. Tehát itt nagyon komoly, kemény szabályok lesznek. S még egyszer, summa summarum, az a célja, hogy gyorsan tudjunk reagálni a munkaerőpiac változásaira, mert azt látjuk, hogy a munkaerőpiac is nagyon-nagyon gyorsan változik, és erre nincsenek rugalmas rendszereink, és erre az elmúlt évtizedekben nem voltak megfelelő, rugalmas rendszereink.
A 6. pont a hátrányos helyzetű településeket érinti. Ők nem szeretik így hívni magukat, de vannak olyan települések ma Magyarországon, amelyek a munka- és továbbtanulási lehetőségektől távol esnek. A világon mindenhol vannak ilyen települések. Mi erre létrehoztuk a „Tanítsunk Magyarországért” programot. S ha már Ander Balázs képviselő úr megemlítette a PhD-mat, köszönöm szépen, hogy elolvasta „A társadalmi felzárkózás egyes gazdaságpolitikai aspektusai” című PhD-disszertációmat. (Derültség.) Azért is vagyok itt és azért is vállaltam el ezt a felkérést, hogy részt vegyek a kormány munkájában, mert ilyen programok megvalósítására nyílik lehetőség, mondhatni, hogy a gazdaságstratégia mellett. De ez is egy fontos gazdaságstratégiai kérdés.
A 35 leginkább hátrányosnak tekintett településen indítottuk el ezt a programot 2019 szeptemberében, most már 900 hetedikes általános iskolás gyerek vesz benne részt, és 200 egyetemi mentor foglalkozik velük. Az a feladat, az a cél, hogy azt az élményt meg tudják szerezni ezek a gyerekek, amit azok a gyerekek teljesen természetes módon megszereznek, akik egy ingergazdagabb vagy másfajta ingerekkel rendelkező közegben, városi, kisvárosi közegben nőnek fel. Ugyanis a PhD-kutatásaim során tapasztaltam azt ezeken a kistelepüléseken, hogy ezeknek az érintett gyerekeknek a döntő többsége 14 éves koráig nem nagyon hagyja el a település határát, és számára nincsenek meg azok az élmények, amelyek segíthetnék őt abban, hogy ne morzsolódjon le később, hogy legyenek olyan élmények, amelyek őt arra késztetik, hogy továbbtanuljon. Szeretnénk nekik megmutatni az életet, és úgy tűnik, hogy ez működik is. A gyerekek egy 10-es skálán - mi a mentoraikra bíztuk az elégedettségmérést, és azt mondták a mentorok, hogy egy 10-es skálán - 100-asra értékelték azt az élményt, amit jelentett számukra az, hogy Debrecenben megmutatták nekik a kollégiumot, Nyíregyházán megmutatták nekik a repülőteret, repülőgép-szimulációban vettek részt, gyárlátogatáson voltak, oda én is elkísértem őket. Mi azt szeretnénk, ha ezek a mentorok velük maradnának az általános iskola után a középiskolában is, mert a másik megpróbáltatás, azon kívül, hogy nincsenek olyan élményeik, mint a városi környezetben felnövő gyerekeknek - másfajta élményeik vannak, azok is szép élmények, csak nem terelik őket feltétlenül a munkaerőpiac irányába -, a másik az, hogy a közösségváltás 14 éves kor után komoly megpróbáltatást jelent számukra, de ha van mellettük egy mentor, akkor valószínű, hogy a lemorzsolódási ráta is nagyon nagy mértékben fog csökkenni ezen gyerekek körében. Most négy egyetem mentorai vesznek részt ebben a programban, de további két egyetem csatlakozott, és bővítjük, hogy az országban minden olyan gyermek, akinek szüksége van egy nagytestvérre, annak lehessen egy nagytestvére.
Egyébként most a programban a veszélyhelyzet miatt átálltunk távmentorálásra. Azért fontos ezt elmondanom, mert az a meglepő tapasztalat ért bennünket, hogy a 900 mentorált gyerekből - most a leghátrányosabb helyzetű térségekben és iskolákban tanuló hetedikes általános iskolás gyerekekről van szó - 40 gyereknek nincs okoseszköze. Ez azt jelenti, hogy a többinek van. Tehát 95 százaléknak van okoseszköze, és kevesebb mint 5 százalék esetében kell megoldani azt, hogy az egyébként nyitva tartó iskolában tudjon a távoktatásban és a távmentorálásban részt venni. Most azon dolgozunk, hogy ennek a 40 gyereknek is legyen megfelelő okoseszköze. Ez azt is jelenti, hogy a digitális írástudatlanságot lassan kinövi a magyar társadalom. Azon dolgozunk, hogy ez minél gyorsabb legyen.
Még egyetlen pont van, ami egy kicsit messzebbre vezet. Ander Balázs említett számokat. Képviselő úr, én úgy foglalnám össze, hogy ön szerint lehet, hogy a pohár félig üres, szerintem meg félig tele van. Úton vagyunk egy valamilyen irányba, amely irányt az elmúlt tíz évvel szemben az azt megelőző időszakban nem tapasztaltunk. Ez pedig úgy néz ki, hogy 2010 előtt nőtt a súlyos anyagi nélkülözők száma Magyarországon, 2010 után pedig 21,6 százalékról 10,1 százalékra csökkent. Ezzel az élmezőnybe tartozunk, a második leggyorsabb csökkenést mutattuk fel az Európai Unióban. Ez Eurostat-statisztika.
Említett ön is WEF-statisztikát, Világgazdasági Fórum-statisztikát. A Világgazdasági Fórum szerint 74 feltörekvő országból nálunk a második leginkluzívabb a növekedés, és azért csak a második, mert magas az államadósságunk, ami meg 14 százalékponttal csökkent az elmúlt tíz évben. Egy örökség miatt, egy rossz örökség miatt vagyunk csak a második leginkluzívabbak. Vagyis a gazdasági növekedés hasznából széles társadalmi rétegek részesülnek. Erre utal Branko Milanovićnak, a Világbank volt vezető közgazdászának a számítása is, aki megmutatta azt, hogy ha 1-től 100-ig fölrakjuk a legszegényebbektől a leggazdagabbakig a magyar társadalmat, a magyarokat, akkor 2008-2010 között a szegények jövedelme csökkent a legnagyobb arányban, 20 százalékkal; 2013-2015 között, amikor elkezdett működni az úgynevezett unortodox gazdaságpolitika - amit ők akkor még bíráltak, ma pedig már példaként állítanak mások elé -, akkor 60-80 százalékkal növekedett az alsó 30 százalék jövedelme Magyarországon.
A negyedik, hogy megint csak az Eurostat statisztikái szerint a szegénységi kockázatnak kitettek aránya először csökkent az uniós átlag alá két évtized után az elmúlt évben.
Az ötödik és egyben utolsó pont, hogy a szegénységi dimenziókba - három ilyen dimenzió van, a szegénység kockázata és a társadalmi kirekesztettség kockázata az egyik, a másik a jövedelmi szegénység, a harmadik a súlyos anyagi depriváció - sorolhatók száma Magyarországon a 2010-es 400 ezerről mostanra 100 ezer főre csökkent. Nem lehetünk elégedettek, mert azt szeretnénk, ha egyetlenegy szegény ember sem lenne Magyarországon, de azt gondolom, hogy az irányok rendben vannak. Köszönöm szépen a támogatásukat a felnőttképzési törvény átalakításához. (Taps a kormánypártok soraiban.)
