DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm, elnök úr. Felszólalásomban a Második Reformkor Alapítvány vitára bocsátott javaslatait szeretném ismertetni, melyek címe „Egyenlő esélyek, erősebb nemzet. Javaslatok egy esélyteremtő közoktatás kialakítására.”
A magyar közoktatás talán legsúlyosabb problémája, hogy nem teremt egyenlő esélyeket az eltérő társadalmi helyzetű gyermekek számára, nem csökkenti, hanem felerősíti, újratermeli a meglévő társadalmi különbségeket. A háromévente elvégzett PISA-felmérések is bizonyítják, hogy alig találni olyan fejlett országot, amely rosszabbul teljesítene az esélyegyenlőség tekintetében. 2015-ben minden mért területen nálunk határozta meg a leginkább a gazdasági, a társadalmi és kulturális háttér a diákok teljesítményét, a helyzet pedig azóta sem javult számottevően. Természetes, hogy a családi háttér hatással van a gyermekek teljesítményére, a kérdés az, hogy képes-e a magyar közoktatás a hátrányokon enyhíteni, más fejlett országokhoz hasonlóan megadja legalább az esélyét a felemelkedésnek. A válasz sajnos az, hogy nem. Ez elfogadhatatlan morális szempontból, mert az egyenlő esélyek minden gyermeket megilletnek. De elfogadhatatlan a kormány által mindig hivatkozott nemzeti érdekek oldaláról is.
Be kell látnunk, hogy az esélyteremtő oktatás hiánya az egész társadalomra nézve káros. A kedvezőtlen társadalmi helyzet miatt rosszul teljesítő diák nagyobb eséllyel szorul ki a munkaerőpiacról, vagy végez kevesebb hozzáadott értékkel járó munkát; nagyobb eséllyel szorul rá a szociális és egészségügyi kiadásokra, kisebb részt tud vállalni a közteherviselésből. Az esélyegyenlőtlenség visszafogja a gazdaságot, csökkenti az elosztható javak egészét, végső soron minden magyar ember kilátásait jelentősen rontja. Magyarország számára a legjobb befektetés, ha a saját polgáraiba, az emberekbe fektet. Elképzelhetetlen bárminemű felzárkózás, ha a társadalom egy meghatározható részéről a magyar állam eleve lemond.
Arra kérjük a kormányt, hogy lássa be, az esélyteremtő közoktatás létrehozása a legfontosabb nemzeti ügyeink egyike. Arra kérjük a kormányt, hogy lássa be, az esélyegyenlőség egy szociáldemokrata, egy liberális vagy egy kereszténydemokrata számára is alapvetés kell hogy legyen. Arra kérjük a kormányt, hogy lássa be, gyalázatos, hogy ebben utolsók vagyunk, és tegyen alapvető és gyors, azonnali lépéseket a változás érdekében. Ehhez nyújthat segítséget a Második Reformkor Alapítvány vitára bocsátott javaslatcsomagja, egy egységes kilencosztályos általános iskola bevezetése alapozó évfolyam kialakításával, a lexikális ismeretek csökkentése és az alapkészségek fejlesztésének megerősítése mellett.
Az általános iskola első éveiben van a legnagyobb esélyünk arra, hogy az otthonról hozott hátrányokat mérsékelni tudjuk, és a később behozhatatlan lemaradások kialakulását megakadályozzuk. A tananyag átalakítása és az alapozó évfolyam ebben nyújtana segítséget.
De más pozitív hozadéka is lenne a kilencosztályos rendszernek: felszámolná a korai szelekciót. A kutatások ugyanis azt mutatják, hogy minél korábban nyílik meg az iskolatípus-választás lehetősége, annál rosszabb egy oktatási rendszer esélyteremtő képessége. Magyarországon erre nemzetközi összevetésben is nagyon korán kerül sor, az egységes kilencosztályos általános iskola esetében ez nem lenne így.
Szintén szükséges lenne, ha a leszakadó térségekben végzett pedagógusi munkát a kormány erőteljesebben külön is elismerné. Ennek eszköze lehet egy differenciált béremelés vagy legalább a lakhatás támogatása.
Előremutató lenne, ha a jelenlegi egy-egy évre szóló és kis összegű támogatás helyett az állam valódi szövetséget kötne a hátrányos helyzetű diákokkal foglalkozó Tanoda-programokkal. Hosszú távú, kiszámítható, politikai szempontoktól mentes és nagyobb összegű támogatásokra lenne szükség.
Ugyancsak ki kell emelni a nyelvtanulás kérdését. Amíg a közoktatás képtelen minden diák számára megfelelő minőségű idegennyelv-oktatást biztosítani, és a szülők magánórák megfizetésére kényszerülnek, addig a szegényebb családok gyermekei újabb hátrányt szenvednek, hiszen nem engedhetik meg maguknak, hogy mindezt kifizessék. Érdemes lenne ezért átmenetileg támogatni a szociálisan rászoruló diákok iskolán kívüli nyelvoktatását.
Enyhítené az esélyegyenlőséget (sic!), ha minden iskolában minden rászoruló diák számára rendelkezésre állna egy jól felszerelt iskolakönyvtár, amely ellensúlyozhatná az esetleges rossz otthoni körülményeket az órákra való felkészülésben, tájékozódásban.
Végezetül rendkívül fontos lenne a szabad tankönyvválasztás helyreállítása. Meg kell nyitni a tankönyvpiacot, vissza kell helyezni a választás jogát azokhoz, akik a legjobban tudják, hogy mire van szüksége a diákoknak, a pedagógusokhoz. A tankönyvválasztás szabadsága nem pusztán az oktatás minőségéről, a pedagógusok szakmai szabadságáról szól, hanem az esélyegyenlőségről is, eltérő igények ugyanis eltérő módszereket, eltérő tankönyveket követelnek meg.
Ezek a javaslatok csak fontos példák, a kormány feladata lenne, hogy azonnal nekiálljon az esélyteremtő közoktatás létrehozásának. Ez valóban az egyik legfontosabb nemzeti ügyünk ma. Ezek tehát a Második Reformkor Alapítvány vitára bocsátott javaslatai.
Engedjék meg, hogy ebben az évben utolsó felszólalásom alkalmával áldott, békés karácsonyt kívánjak mindenkinek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
