VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Oké, köszönöm szépen. Első gondolatként azt szeretném megfogalmazni, amit elnök úrnak egy hosszabb gondolatmenetében volt kivezetés, hogy Magyarország sikeresen kezelte a válságot, összevetve történelmi visszatekintésben is, és még egyébként ráadásul a 2008-10-es válsághoz képest is hihetetlenül jól sikerült. Én szeretném ezzel ellentétben a totális egyet nem értésemet kifejezni: ez a válságkezelés a nullával volt egyenlő, és egyébként sehova nem jutottak. Szeretném ezt megindokolni: a mai napon Magyarország újra az első a halálozások sorában, az ezer főre jutó halálozások aránya a legnagyobb Magyarországon.
Ehhez képest mondják azt, hogy egyébként itt sikeres volt a kezelés, miközben elnök úr szavaival felsorolva elismeri, hogy társadalmi válság, gazdasági válság, szociális válság, hozzáteszem, egészségügyi válság van, és ehhez képest azt mondják, hogy pénzügyi válság nincsen, miközben megyünk abba az irányba, hogy a kormány - nem a jegybank által, de a kormány által! - kifejezetten hangoztatja azt a megoldást, miszerint a moratórium majd sikeres lesz, és igazából az embereknek az nem kerül semmibe. Hát, tisztelt alelnök úr, az elmúlt időszakban már sokan kiszámolták, hogy ez hazugság. A futamidő-növekedéssel az adósoknak jelentős költségnövekedésük lesz, és az a tervezett néhány hónapos moratórium, amely lehetőséget adott a menekülésre az adósoknak, egyre nagyobb bajba sodorja őket, és önök csendesen hallgatnak ebben a történetben. Időnként a jegybankelnökből kijön, hogy valamit kellene tenni, de ha jól értem, az önök értékelése alapján is ott tartunk, hogy mintegy 20-25 százaléknyi kockázatos hitelt állapítottak meg a bankok.
Most nem tudjuk, hogy a moratórium meddig tart, de úgy látom, hogy igen komoly pénzügyi nehézségekkel kell szembenézni, és ezekre önöknek semmiféle elképzelése nincs - vagy ennek a helyzetnek a kezelésére -, elnök úr egy szót nem ejtett erről a történetről. Ilyen módon csak újra kell ismételnem azt, hogy nem jöttünk ki szerintem semmilyen válságból másfél év alatt sem, amit elnök úr kijelentő mondatban állított itt, hanem ehelyett egyre mélyebben vagyunk ebben benne, és ez nemcsak a vírus sokadik változata, hanem a kormány döntései is hozzátartoznak ehhez a folyamathoz.
A második gondolatkörben szeretnék értelmezni valamit; alelnök úr, kérem szépen, hogy akár kérdésként is értelmezze. Ha jól értem, akkor elnök úr itt azt mondta, hogy a válság kezelésére 11 000 milliárd forintos mérlegbővítést hajtott végre a Magyar Nemzeti Bank, és ilyen szempontból úgy érzékeltem itt metakommunikációs jelek alapján is, hogy elnök úrból egy nagy sóhaj szakadt ki, amikor ezt elmondta, de egyébként többször is volt ilyen pillanat, hogy az olyan gondolatok, amelyek, mondjuk azt, hogy egy kicsit őszintébbnek tűntek a kormányzati kommunikációnál, bizony nehézségeket okoztak. De akkor a lényeg az, hogy 11 000 milliárd forintot az elmúlt egy év alatt sikerült - nem csak az említett 5000 milliárd forintos vagy akörüli, gazdaságot segítő, a képviselő asszony által bemutatott - egyébként kifejezetten sok esetben olyan bővítésre, illetve olyan vállalkozások támogatására felhasználni - hívjuk a kötvénykibocsátást valódi helyzetében inkább támogatásnak -, és megmentettek, sőt befektettek olyan cégekbe a kötvényvásárlási program keretében, ahol kifejezetten lojális tulajdonosi körök szerepelnek, és elsősorban őket finanszírozták ebből.
Itt jön az a kritika, és ilyen értelemben kell hogy jobboldali ellenzéki képviselőtársamat ismételjem: az elnök úr arra hívja fel a figyelmet írásában közzétéve, hogy a növekedés helyreállítását követően hasonlóan gyors egyensúlyi fordulatra van szükség; ehhez meg lehet tartani az összes eddigi életszínvonal-javító lépést, de el kell engedni vagy át kell ütemezni a hiányt termelő, de versenyképességet nem erősítő állami beruházások egy részét. Na, a jegybank elnökének szavai, amelyek a piacokat is befolyásolják, a kormányt teljesen hidegen hagyták, és a fülük botját nem mozdították erre a történetre. Ha jól értem, akkor ők ezzel egyet nem értenek, mennek a maguk útján előre, és előállítják azt a lehetetlen helyzetet, hogy lényegében a már elfogadott 2022-es költségvetés biztosan nem lesz végrehajtható, bárki fog kormányozni, itt egy új költségvetésre lesz szükség. Ilyen szempontból a válságkezelést, amit az elnök úr bátornak minősített a lépések tekintetében, én egyre inkább botornak látom, és ilyen módon ez nem segít.
Hozzáteszem, hogy annak kapcsán, amit hitelalapú válságkezelésnek hívott az elnök úr, amiből bizalomközpontú válságkezelés következik, hát, én azt gondolom, kellene beszélgetni vállalkozókkal, hogy mennyire bíznak abban, amit önök itt csináltak vagy csinálnak, és abból mi az, ami következhet. Láthatóan a festményekkel berendezett reprezentatív irodák távolságából ezt biztosan nem veszik észre, és nem látják.
A harmadik gondolatkörben, azt hiszem, egyet kell értenem azzal, ami elnök úr mondott egy gondolatában, hogy a válságkezelésnek ára van. Az előbb leírt folyamat, hangsúlyozom még egyszer, annak a forrásbővítésnek, amit a magyar gazdaságra ráöntöttek, a nagyobb része a lojális tulajdonosi körök támogatását és vállalatainak a megmentését segítette, ennek árát viszont mindenki más megfizeti. A válságkezelésnek ára van - és ilyen értelemben visszautalok arra, hogy igazából a parlamentnek nem az éves jelentésről kell szavazni, hanem arról a határozati javaslatról, amelyet a jelen nem lévő előterjesztő képviselne ebben a tárgyalásban -, és bizony-bizony ennek a bizalmi irányba mutató, legalábbis az elnök úr szerint, válságkezelésnek, igen, a munkaerőpiac megfizette az árát, a társadalom megfizette az árát, és az egészségünkkel és a halálozási adatainkkal fizetünk azért, amit önök csináltak.
Azt hiszem, azt inkább csak elmondom, talán alelnök úrnak erre már nem nagyon kell válaszolni, hogy azért emlékszünk a Nemzeti Bank azon véleményére, amely arról szólt tavaly nyár közepén, hogy egyébként itt 2020-ban még jelentős gazdasági növekedés várható.
(15.50)
Aztán szeptemberre a kijózanodás megtörtént, és ennek a növekedésnek már nyomát sem látták a Nemzeti Bank szakértői sem, de előtte még azzal, hogy azt a rengeteg pénzt, amit erre elköltöttek, azt ilyen szempontból még erre mindenképpen fel akarták használni.
Negyedik gondolatkörben pedig ismét azt mondom, hogy egyetértek az elnök úrral, amikor azt mondja, hogy az infláció közellenség. Hát, örülünk neki. Ébresztő! Ha most rájöttek ennyi idő után, miközben az egyetlen és fontos feladat a Magyar Nemzeti Bank részéről, elnök úr által is hangsúlyozottan ez itt volt, és ő most azt állítja, hogy hullámokban érkezett, és erős inflációs hatásra lehet számítani, és tartósan itt marad velünk. Ebből a szempontból akkor meg miért nem tesznek valamit? Tehát mire várnak?
Azt már láttuk, hogy jó egy hónappal ezelőtt vagy körülbelül abban az időszakban a lépéseik gyengék voltak, bátortalanok, a piac ezért meg is büntette önöket, és tovább romlott, soha nem látott mélységbe került a forint, ami azt jelenti - összességében véve a Gazdasági bizottság elnöke stratégiai partnerként titulálta a Magyar Nemzeti Bankot, a kormánnyal együtt lévő partnerként -, hogy így közösen sikerült elérni, hogy soha nem volt még ilyen gyenge a forint, soha nem volt még ekkora az államadósság, soha nem volt még ilyen drága a benzin, és még sorolhatnánk, a végén még hozzáteszem, és soha nem volt ekkor a korrupció Magyarországon, mint most, ami van.
Ehhez képest, hogy letörni az inflációt… Értem, hogy azok a körök, akik kötvénykibocsátás vagy hitelfelvétel nyomán nagyon aggódnak amiatt, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapkamatot emel, akkor annak igen súlyos következménye van, de higgye el, hogy akinek ötmillió forintos lakáshitele van, annak ugyanannyira fáj, mint akinek 15 milliárdot juttattak. Lehet, hogy a kis gondot kis gondként kezelik, és nagy gondjuk van, de ezzel a problémával, azt gondolom, hogy önöknek kell szembenézni, és ha ebbéli vívódása közben a Magyar Nemzeti Bank elnöke és azok, akik ebben a hitelezési folyamatban, a baráti hitelezésben részt vettek, nem csoda, ha aggódnak, de azt gondolom, ez legyen az ő gondjuk. De ami fontosabb lenne, hogy a Magyar Nemzeti Bank hathatós lépéseit az infláció megfékezése érdekében erőtlennek, szakszerűtlennek tartjuk, és ennek alapján a határozati javaslatot sem fogjuk támogatni.
Az inflációra vonatkozóan, ahogy elnök úr is fogalmazott, tovább tart, mint számolták, és úgy fogalmazott, hogy bíznak benne, hogy nem lesz nagyon hosszú és nem lesz két számjegyű. Tisztelt elnök úr, azért én azt hiszem, nagyon reméljük, hogy ezt a mondatát a piacok felé nem üzenetként szánta. Én azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének mindent meg kell fontolnia, amikor mondatokat fogalmaz. Már csak azért is, mert ebben a ma kiadott KSH-közleményben szerepel, hogy az az infláció, amelyről mindeddig beszéltünk, ami ellen küzdeni akarunk, abban így van, hogy egyes termékeknél milyen árnövekedéseket lehetett látni: a belföldi értékesítés árai 26 százalékkal magasabbak voltak, a feldolgozóiparban 31 százalékkal. Tehát itt olyan növekedések vannak, amelyek a vállalkozásokat hallatlanul sújtják, és azt gondolom, hogy ehhez önök is hozzájárultak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)
