VIRÁG BARNABÁS,
VIRÁG BARNABÁS,
VIRÁG BARNABÁS, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nehéz helyzetben vagyok itt a felszólalások után, nem azért, amiért szerintem sokan gondolják még itt a teremben lévők közül, próbáltam értelmezni a kapott visszajelzéseket. Ugye, hallottunk olyan érveket, aki azt mondta, hogy nagyon sok ponton egyetértett Matolcsy elnök úr beszámolójával; ugye, hallottunk olyan érveket, aki azt mondta, hogy gyakorlatilag semmiben nem értett egyet Matolcsy elnök úr beszámolójával; és hallottunk olyan véleményt is, hogy Matolcsy elnök úr beszámolója semmiről nem szólt. (Z. Kárpát Dániel: Különböző pártokból vagyunk! - Nacsa Lőrinc: Kezd nem látszani!) Tehát nehéz egy ilyen értékelésre válaszokat adni, de meg fogom próbálni, ígérem. Úgyhogy engedjék meg, hogy nagyon röviden azért reagáljak azokra az észrevételekre, amelyeket a vita során kaptam.
Ugye, többször elhangzott, hogy zajlik egy párbeszéd, zajlik egy vita a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank között. Itt se tudtam pontosan eligazodni, hogy ez egy jó dolog, hogy zajlik, ugye, volt olyan hivatkozás, ahol egy bizonyos nevezett szakértőre hivatkozva jó dolognak volt említve, hogy ez a vita zajlik, volt, ahol pont ennek az ellentéte hangzott el. Mi a saját részünkről azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a szakmai vitának - mi most is, a múltban is, a jövőben is azt tartjuk - mindenütt helye van. Ezeket a szakmai vitákat a jövőben is le fogjuk folytatni. A Pénzügyminisztériummal egy nagyon erős szakmai együttműködés, szakmai párbeszéd van, tehát folyamatos az információáramlás, még ha, való igaz, bizonyos dolgokban nem ugyanúgy látjuk a helyzetet, vagy nem ugyanúgy látjuk a jövőt.
Azt szeretném jelezni, ha egy picit elvonatkoztatunk a magyar eseményektől, és megnézzük ezt a helyzetet nemzetközi térben, akkor nemzetközi térben hasonló jelenségeket látunk. Tehát azt látjuk, hogy míg az elmúlt évtized arról szólt, hogy a gazdaságpolitikát a jegybankok és a költségvetések szoros együttműködésben alakították, az elmúlt időszakban egyre több olyan jelenséget láthatunk a nemzetközi térben is, amelyek pont arról szólnak, hogy vita alakul ki a jegybankok és a költségvetésekért felelős pénzügyminiszterek között. Ezt látjuk, ha megnézzük az amerikai fejleményeket, de látunk rá szép számmal fejleményeket, eseteket itt Európában is.
(16.10)
Ennek az oka az, hogy alapvetően megváltozott a közeg. Ebben a közegben, ebben a képletben az új elem maga az infláció. Egy olyan közegből jövünk, ahol az elmúlt tíz évben a világ nagy részében és Magyarországon sem volt infláció, vagy nagyon alacsony volt az infláció, és mindenki azzal küzdött, hogy 0 százalék körüli tartományban vagy talán még egy deflációs rémtől is fenyegetve hogyan tudja az inflációs céljait elérni. Ebben az időszakban sokkal könnyebb, sokkal súrlódásmentesebb tud lenni az együttműködés a jegybankok és a költségvetés között. Ez történt a világban a 2010-es évtizedben, és ebbe hozott egy új elemet az infláció, ami ezeket a súrlódásokat értelemszerűen növeli. De mondom, ez egy általános jelenség, és a jegybank részéről mi továbbra is kiállunk a mellett a szoros szakmai párbeszéd mellett, amit a Pénzügyminisztériummal folytatunk, ugyanakkor a vitákat továbbra is vállalni fogjuk.
Általános vagy többször fölmerülő kérdés volt, hogy az inflációban mit sikerült elérni és mit nem sikerült elérni. Tekintve, hogy ez a beszámoló a 2020. évről szól, illetve több szakember is hivatkozott már, a 2020. évet megelőző időszakra is tett utalásokat, érdemes a tényekből kiindulni, érdemes a tényeket először pontosan leütni és az alapján bármiféle vitát kezdeményezni. A tények azt mutatják, hogy a 2017 és 2020 közötti négy évben Magyarországon az átlagos infláció 3,0 százalék volt. Magyarországon az árstabilitás 3 százalék, tehát ebben a négy évben az átlagos infláció pontosan megegyezett a jegybank számára célként kitűzött árstabilitási értékkel. Tehát a jegybank sikeresen, tényszerűen elérte a legfontosabb mandátumát, az árstabilitást.
A tények szintjén maradva, való igaz, hogy az idei évben, 2021-ben az infláció emelkedett. A legutolsó októberi adat 6,5 százalék. Megint csak szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ez egy globális jelenség. Ha megnézzük, hogy mi történik Európában és mi történik az Egyesült Államokban, akkor egészen hasonló számokat látunk, és nem véletlenül, hiszen az infláció gyökere egészen hasonló. Az Amerikai Egyesült Államokban 6,2 százalék, Németországban, ahol aztán évtizedek óta nem volt érdemi infláció, 6 százalék volt az utolsó adat, Lengyelországban 7,7 százalék, a balti országokban 8 százalék fölötti értékeket látunk. Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy ez egy globális jelenség. Nem véletlenül látunk mindenütt nagyon hasonló számokat. Csak néhány számadat, ami e mögött a folyamat mögött van: a 2016-2020 közötti öt évhez képest jelenleg a gázárak az európai tőzsdén 511 százalékkal, az áram ára 656 százalékkal, a kőolajé 35 százalékkal, a Kína és Európa közötti szállítási költségek 816 százalékkal magasabbak. Ezek a százalékok azt jelentik, hogy öt-hat-hétszeres költségnövekedés következett be a koronavírus-járványt követő időszakban, és ennek az inflációs következményeit látjuk most Magyarországon is, és látjuk a világ más országaiban is.
Az infláció kapcsán azt szeretném még elmondani - ez is többször fölmerült a hozzászólásokban -, hogy mit tett ezen a téren az MNB, mit tesz meg, és mi az, amit nem tesz meg. Megint csak a tényeket szeretném hangsúlyozni. A Magyar Nemzeti Bank Európában elsőként kezdett kamatemelési ciklust, reagálva az infláció növekedésére. Nézzük meg, hogy mi történik Európa más részeiben jelenleg is. Itt az Európai Központi Bank értékelését érdemes követni. Ott a vita még mindig arról szól, hogy ez az inflációemelkedés átmeneti-e vagy pedig tartós jelenség. Tehát egy átmeneti jelenség, amivel nem kell foglalkoznunk, vagy egy tartós jelenség, amivel foglalkoznunk kell. S mindez 2021. december 1-jén. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy a Magyar Nemzeti Bank már a tavaszi hónapokban jelezte, hogy az infláció közellenséggé válik, egy helyzet van, amire reagálnunk kell, és júniusban megkezdtük a kamatemelési ciklust. Ez azóta is zajlik. A régióban jelenleg a rövidoldali kamatkondíciók tekintetében a legmagasabb kamatkondíciók Magyarországra jellemzőek. Tehát időben elkezdve, megfelelően reagált a jegybank, és ez a folyamat mindaddig folytatódni fog, amíg nem érjük el ismételten az inflációs célunkat.
Szeretném hangsúlyozni, hogy egy olyan állapotból jövünk, amikor 2017 és 2020 között tartósan 3 százalék körül volt az infláció, a 48 hónapból 44-szer, tehát 90 százalékos találati aránnyal a jegybank célsávján belül alakult az infláció. Ezt korábban a magyar inflációs célkövetés történetében még soha nem sikerült elérni. Talán csak egy történeti kitérő: 2001 óta van inflációs célkövetés Magyarországon, több mint 15 év telt el úgy, hogy a jegybanknak különböző okokból nem sikerült elérni a céljait. Ezt a Magyar Nemzeti Bank megtette, és ehhez ragaszkodunk a következő időszakban is.
Felmerült Z. Kárpát Dániel képviselő úr részéről, hogy a monetáris politika eszköztárában a jelenleg alkalmazott eszközök között vannak egymásnak ellentmondó hatások, hogy egyrészről emelkedik a kamat, másrészről pedig van állampapír-vásárlási program, amin keresztül növekszik a likviditás a rendszerben, és emiatt - úgy fogalmazott, hogy - nem hisz a piac a Magyar Nemzeti Bankban. Ezzel kapcsolatban azt szeretném jelezni, hogy a koronavírus-járvány alatti időszakban minden jegybank, illetve a jegybankok nagyon nagy része alkalmazott úgynevezett állampapír-vásárlási programot, pont azért, hogy segítse a költségvetéseket a vírus elleni védekezésben és abban a gazdasági krízisben, ami a koronavírus mentén kialakult.
Az is látszik, hogy ezeket a széles körű programokat most már nemcsak fejlett világbeli országok alkalmazzák, hanem feltörekvő gazdaságok, így például Magyarország is. De itt a régióban Lengyelországban és Horvátországban is láttunk hasonlót. S az is egyértelműen látszik, hogy ezekből a programokból egy lépésben vagy nagyon gyorsan nehéz visszavonulni. Talán csak az ausztrál példát tudnám említeni az elmúlt hetekből. Nem tudom, a tisztelt képviselők mennyire követik a nemzetközi pénzpiaci folyamatokat. Amikor valaki hirtelen próbál meg egy ilyen programból kilépni, annak nagyon könnyen az lehet a következménye, hogy a hozamok, amikre maga a program igyekszik hatást gyakorolni, nagyon gyorsan volatilissé válnak, ugrásszerűen megemelkednek, annak minden negatív pénzpiaci következményével. Ez az, ami azt indokolta, hogy az inflációra gyorsan reagálva az alapkamatot elkezdte emelni a jegybank, tehát a rövidoldali hozamokat folyamatosan emelte, miközben ezt az úgynevezett válságkezelő eszközt, az állampapír-vásárlási programot fokozatosan csökkentette, s azt gondolom, eddig abszolút azzal a hatásfokkal, hogy a magyar állampapírpiacon stabil működés volt jellemző az elmúlt hónapokban is, és ezt a stabilitást a jövőben is kiemelten kezeljük.
Szintén többen kitértek arra - a jegyzeteimben megint csak Z. Kárpát Dániel képviselő úrtól írtam fel -, hogy versenyképesség- és termelékenységjavulásra kell fölkészülnie a magyar gazdaságnak. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy azt gondolom, Magyarországon nincs még egy olyan műhely, amely az elmúlt években, az elmúlt öt évben több tanulmányt, könyvet, elemzést, írást jelentetett meg arról, hogy mennyire fontos a versenyképesség és mennyire fontos a termelékenység. Az elmúlt hónapokban egyébként nagy örömmel láttam, hogy itt a parlament padsoraiban is egyre gyakrabban forgatják ezeket az elemzéseket. A célunk pontosan az, hogy ez minél szélesebb körbe eljusson. Azt tudom mondani, hogy mi ezt a folyamatot továbbvisszük, tehát mi továbbra is abban hiszünk, hogy versenyképességi fordulatot kell elérnünk ahhoz, hogy a fenntartható felzárkózási pályát tudjuk majd a következő évtizedben, a következő évben is folytatni.
Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszonytól jött az a kérdés, hogy milyen 5 százalékos inflációról beszélt az elnök úr - akkor csak segítek. Ez egy nagyon egyszerű statisztikai összefüggés: az elnök úr az 5 százalékról mint éves átlagos inflációról emlékezett meg, 2021-ben is és 2022-re is ezt az 5 százalék körüli éves átlagos inflációt jelezte.
(16.20)
Ez éven belül azt jelenti, hogy vannak hónapok, amikor 5 százalék alatt van, és vannak hónapok, amikor 5 százalék fölött van az infláció. Most egyébként épp egy olyan időszakban vagyunk, amikor 5 százalék fölött van az infláció, 6,5 százalék volt az októberi adat.
A jelenlegi kilátások szerint arra számítunk, hogy a novemberi adatban még lesz egy emelkedés, tehát várhatóan novemberben 7 százalék fölé emelkedik ez a ráta. Itt megint csak hangsúlyoznám, hogy ez egy abszolút globális jelenség, tehát még mindenütt emelkedik az infláció. Azt gondolom, hogy jó hír magyar szempontból, hogy november hónapban elérjük a csúcsot, az infláció eléri a tetőt, és azt követően fokozatosan lassulni fog az infláció mértéke, egyébként nagy részben azon kormányzati döntéseknek köszönhetően, amelyek az elmúlt hetekben születtek meg, például az üzemanyagáraknak a befagyasztása, aminek az inflációs hatása 0,4 százalékpont decemberben és várhatóan januárban is.
Többször előfordult, hogy akkor van-e bizalom a magyar gazdaságban, akár a külső szereplők, akár a hazai vállalkozások részéről, és itt mindenféle hangulatindikátorokra volt hivatkozás.
Én e tekintetben egy sokkal inkább reálmegközelítésű ember vagyok, tehát azt szeretem vizsgálni, hogy magában a reálgazdaságban van-e bizalom. Ha azt szeretném megítélni, hogy a reálgazdaságban van-e a jövőt illetően bizalom vagy nincs, akkor néhány makrogazdasági változó szerintem elég gyorsan választ ad nekünk erre. Hiszen az a vállalkozó, aki bízik a jövőben, az bizalommal vállalkozik hitelfelvételre; az, aki bízik a jövőben, az belevág új beruházásokba, belevág fejlesztésekbe; és aki bízik a jövőben, az hajlandó a vállalkozásánál növelni is a munkaerő létszámát.
Ha ezen a téren vizsgáljuk meg a magyar gazdaság teljesítményét, hangsúlyoznám, az elmúlt száz év legsúlyosabb világgazdasági válságának környezetében, akkor azt látjuk, hogy a beruházási rátánk 27-28 százalék között van, ez Európában az egyik legmagasabb. De megint csak talán itt érdemes… - hallottunk egy hosszú összehasonlítást Nacsa Lőrinc képviselő úrtól a 2009-2010-es válsággal kapcsolatban; tehát ahhoz, hogy ezeket a számokat el tudjuk helyezni, szerintem az azért érdekes, hogy most 27-28 százalék a beruházási ráta, ami akkor 20 százalék alatt volt. Tehát a bizalom most nagyjából szerintem így néz ki a gazdaság jövőképében.
A vállalati hitelpiac most évente körülbelül két számjegyű tartományban növekszik. Akkor egy hitelleállás, egy hitellefagyás állapotába kerültünk, évente 5 százalékkal csökkent a hitelbővülés. Tehát azt gondolom, ez megint jól példázza azt, hogy milyen különbség van most és mondjuk, az akkori válságkörnyezetben a bizalmat illetően. Akkor a munkanélküliségi ráta két számjegyű tartományban emelkedett, most pedig ismét 4 százalék alatt van, és az előrejelzések szerint a következő hónapokban tovább csökken. Úgyhogy, azt gondolom, nem érdemes a bizalmat egyetlen, úgynevezett hangulatindikátor alapján megfesteni, szerintem érdemes ezt komplexebben, reálgazdasági folyamatok mentén is értékelni.
A bevezetőben már említettem, hogy volt olyan értékelés, hogy semmiről nem szólt vagy semmit nem tudtunk meg az elnök úr éves beszámolójából. Most én hirtelen csak a legnagyobb szaksajtót, illetve hírügynökségeknek az oldalait ütöttem fel, mindenütt hosszan beszámoltak az éves beszámolóról, nagyon komoly üzenetekkel. Tehát én azt gondolom, hogy aki szerette volna érteni az állításokat, az pontosan le tudta követni, hogy milyen állítások hangzottak el.
A moratórium kapcsán kaptunk kérdést Varju László képviselő úrtól, én itt is csak tényadatokról szeretnék beszámolni. Tehát a moratórium Európában a leghosszabb ideig és a legszélesebb körben érte el a családokat, illetve a vállalkozásokat. Jelenleg egy kivezetési szakaszban vagyunk, tehát a Magyar Nemzeti Bank is többször hangsúlyozta, hogy aki teheti, az térjen vissza a törlesztéshez. Jelenleg úgy állunk ezen a téren, hogy a hitelállomány várhatóan lakossági körben, tehát a lakossági hitelállományra vetítve a hiteleknek körülbelül az 5 százaléka marad moratórium alatt, míg a vállalati hitelek esetében ez az arány 2 százalék.
Tehát ebből is az látszik, hogy olyan gazdaság van… - ha a munkaerőpiaccal vagy a jövőképpel bármi probléma lenne, akkor értelemszerűen nagyon sokan benn maradnának a moratóriumban. Tehát indirekt módon én ebből megint azt a következtetést vonom le, hogy ha nagyon sokan tudnak visszatérni a hiteltörlesztéshez, és csak nagyon kevesen maradnak benn - itt egyébként el tudom mondani, ez a mi várakozásainknál is alacsonyabb szám, tehát mi azt gondoltuk, hogy sokan vissza tudnak majd térni, de nem számítottunk ilyen magas arányokra - ez azt jelenti, hogy a gazdaság működik, a helyreállás zajlik, és egy dinamikus növekedésre lehet számítani.
Valóban elhangzott, és ez pontosan így van, hogy közel 11 000 milliárd forintnyi likviditást juttatott a Magyar Nemzeti Bank a válságkezelés során a magyar gazdaságba. Itt voltak ilyen jelzők, hogy nem tudom, miféle lojalitásnak és a többinek kellett megfelelni. Megint csak néhány tényadatot szeretnék ennek érzékeltetésére válaszként adni. A 11 000 milliárd forintban benne van a 3000 milliárd forintos „Növekedési hitelprogram Hajrá”, ahol 40 ezer cégnek adtak ezen program keretében a kereskedelmi bankok hitelt, tehát hangsúlyoznám, hogy a kereskedelmi bankokon keresztül ment ki ez a hitel. Nem gondolnám, hogy a kereskedelmi banki ügyintéző bármiféle lojalitáspróba alá vetette azokat a kkv-kat, amelyek ezen hitelen keresztül tudták fenntartani a munkaerőt vagy a működésüket.
3400 milliárd forint volt eddig az állampapír-vásárlási program. Értelemszerűen az így megvásárolt állampapírok ellenértéke a költségvetésbe került, és a költségvetés ezen összegből tudta értelemszerűen egy mély gazdasági válság időszakában azokat az intézkedéseket, munkahelyeket megvédő vagy védő intézkedéseket, a nyugdíjfizetéseket, beruházásokat, amelyeket ebben az időszakban megtett, elvégezni. Itt megint nem gondolnám azt, hogy ezek a kifizetések bármiféle próba mentén történtek volna.
Úgyhogy ezzel kapcsolatban én arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezekre az intézkedésekre pontosan az a jegybanki politika adott lehetőséget, amely a válságot megelőzte. Talán erről kevés szó esik, pedig azt gondolom, hogy már a válság előtt is voltak olyan hangok 2018-2019-ben, bizonyos szakértői körökből, akik azt mondták, hogy igazából a következő válság egy nagyon komoly probléma lesz Magyarország számára, mert a jegybankból kifogyott a puskapor, nincs lőszer. Ezt azzal indokolták, hogy közben a kamatkörnyezet nagyon alacsony volt a válságot megelőző időszakban.
Amikor arról beszélünk, hogy a jegybank 11 000 milliárd forintot tudott forrásként ebben a két évben biztosítani, akkor ott van, hogy ehhez is érdemes visszanyúlni. Tehát nem arról van szó, hogy nem volt lőszer a jegybank tárjaiban, hanem nemzetközi összevetésben is egy nagyon erős védőhálót tudott biztosítani a magyar gazdaságnak ebben az időszakban.
Varju László képviselő úr is említette, hogy van-e bizalom a magyar vállalkozásoknál, és milyen ára van ennek a válságkezelésnek. Itt megint csak azokat az adatokat tudom citálni, amelyeket már elmondtam. Tehát a beruházási rátánk nemzetközi összevetésben is az egyik legmagasabb; egy gyors hitelnövekedésen megy keresztül a gazdaság; a foglalkoztatás a rendszerváltás óta nem látott csúcson van, közel 4,7 millió; a bérek a versenypiacon egy válságidőszakban is 7-8 százalékkal növekedtek, a jelenlegi prognózisok szerint ez a folyamat 2022-ben tovább folytatódik, és 10 százalék körüli, tehát közel két számjegyű bérnövekedésre lehet majd számítani.
Az infláció tekintetében az hangzott el, hogy ébresztő. Megint csak azt tudom megismételni, hogy az Európai Unióban elsőként ébredtünk, azóta is folyamatosan az elsők között haladunk, és továbbra is azt gondoljuk, hogy az első számú közellenség a koronavírus mellett… - tehát az is látszik, hogy a koronavírus-járványnak még nincs vége, tehát épp egy negyedik hullám közben vagyunk.
(16.30)
Szakértők ezt elemzik, hogy van-e ötödik hullám vagy sem. De azt szeretném hangsúlyozni, hogy a koronavírus-járvány mellett az első számú ellenségnek továbbra is az inflációt tartjuk, és a jövőben is mindent meg fogunk tenni azért, hogy Magyarország azon gazdaságok közé tartozzon, ahol az infláció ismét eléri nagyon gyorsan az inflációs célt. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezek a 6-7-8 százalék körüli ütemek, amelyek most jellemzőek Európában, globális jelenségek, mindenütt nagyon hasonló pályát ír le az infláció.
A hitelezés kapcsán többször kérdés volt, hogy felkészültünk-e megfelelően, hogy mennyire jelenthet problémát majd ez a kamatemelés a jelenlegi hiteladósok számára. Ezzel kapcsolatban két dolgot fontos hangsúlyozni, illetve két dolgot érdemes tisztán látni. Megint csak a válságra való felkészülés: a Magyar Nemzeti Bank 2013 óta számos olyan intézkedést hozott, amelyek célja pontosan az volt, hogy a hitelfelvevő családok és vállalkozások minél erősebb hitel-visszafizetési képességgel rendelkezzenek és minél stabilabb helyzetben legyenek, amikor egy válság kitör. Ennek volt az oka az úgynevezett adósságfékszabályok bevezetése, tehát hogy ne lehessen túlzott mértékű adósságokat felvenni, szemben mondjuk, a 2007-2008-as válság előtti évekkel. Tehát adósságfékekkel megfogtuk azt, hogy túlzott eladósodás történjen a magyar gazdaságban.
Talán emlékszünk még, 2020 előtt az új jegybanki fogyasztóbarát termékekkel mindenkit arra ösztönöztünk, hogy kamatfixált hiteleket vegyenek fel, ami azt jelenti, hogy nem változó kamatozású a hitel, hanem kamatfixált, hosszabb periódussal. Ennek pont az volt az oka, hogy tudtuk jól, a jövőben bármikor bekövetkezhet egy olyan pillanat, amikor kamatot kell emelni, és hogy pont egy ilyen kamatemeléssel szemben biztosítsuk be a legsérülékenyebb családokat. Egy nagyon erős marketingkampánnyal és termékfejlesztéssel értük el, hogy a jelenlegi hiteladatok esetében az új hitelfolyósításon belül gyakorlatilag már meghatározó, 90 százalék körüli az aránya a kamatfixált termékeknek, és az elmúlt évek folyamatainak köszönhetően már az állományon belül is több mint 50 százalék.
Azt gondolom, hogy ezek a lépések fontosak voltak abban, hogy ne kerüljünk bele egy olyan adósságválságba, egy adósságspirálba, amit a 2008-2009-es válságban láttunk, amikor hirtelen mindenki azzal szembesült, hogy több adóssága van, mint amit egyébként fedezetként a hitel mögé tett. Tehát ezeknek a szabályoknak pontosan az volt a céljuk, hogy senki ne tudjon túlzott mértékben eladósodni. Azt gondolom, hogy ez önmagában megfelelő felkészülés volt erre a válsághelyzetre, a válság alatt pedig, azt szeretném hangsúlyozni, aki szeretné mentesíteni magát ezektől a hatásoktól, továbbra is talál olyan termékeket, amelyeken keresztül meg tudja tenni. Ott van a „Zöld otthon” program kamatfixált, 2,5 százalékos hitelt jelentő, lakásvásárlást segítő hitel; tehát 2,5 százalékon tud, fixált módon hitelt felvenni. Ott vannak az állami programok keretében alkalmazott támogatások, a CSOK, amely szintén kamatfixált hiteltermék.
Azt gondolom tehát, hogy aki most gondolkodik új hitel felvételében, most is megtalálja azokat a termékeket, amelyeken keresztül mentesíteni tudja magát a jövőbeni kamatemelkedés mértékétől. Persze, természetszerűleg lesznek olyanok, akiknél emelkedik majd a törlesztőrészlet. A számításaink szerint az eddig bekövetkezett kamatemelkedés körülbelül 10 százalékos törlesztőteher-növekedést jelenthet majd ezen családok esetében. Ezt a 10 százalékot, azt gondolom, ahhoz érdemes mérni, hogy az elmúlt években folyamatosan két számjegyű bérnövekedés volt jellemző a válságot megelőző években, a válság alatt 7-8 százalék, és a következő években valószínűleg, várhatóan visszatérünk erre a 10 százalékos bérnövekedésre. Tehát azt gondolom, hogy a bérhez vetített törlesztőteher nagysága még most is lényegesen kisebb lesz, mint a hitel felvételekor volt.
Dr. Bősz Anett képviselő asszony tett egy utalást. Elnézést, azt nem értettem pontosan, hogy a Bokros-csomagot kellene kitüntetnünk sikeres válságkezelő időszakként, vagy a rendszerváltás közeli... (Dr. Bősz Anett közbeszól.) Ezt nem értettem, de igyekszem majd a közeljövőben ezt pótolni.
Nagyon sok jelzést adott. Azt gondolom, hogy több pontjával hasonló állításokat fogalmazunk meg mi is a versenyképességi jelentéseinkben, tehát hogy versenyképesség-ugrásra van szükség, az egészségesebb társadalom felé kell mozogni. Azt gondolom, ezek olyan állítások, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank is többször hangoztatott.
Ahhoz, hogy mit sikerült elérni, megint odatenném, hogy amikor egy társadalomnak vagy egy gazdaságnak a jólétét vizsgáljuk, akkor általában ezt az egy főre jutó GDP-t szoktuk nézni, hogy honnan hova változott egy időszakban. Ha megnézzük a folyamatokat, mégiscsak azt látjuk, hogy az elmúlt tíz évben egy olyan pozícióból indultunk, ahol a régióban Szlovákia és Lengyelország mögött voltunk, most pedig egy olyan pozícióba jutottunk el, ahol Szlovákiát megelőzzük, és nagyjából a lengyel fejlettségi szinttel együtt mozgunk. Mindig lehet jobbá válni, ezzel egy pillanatig nem szeretnék vitatkozni, és azt gondolom, hogy azok az irányok, mint az intenzív növekedésre való átállás, kulcsfolyamatok, de azt gondolom, az elmúlt tíz évben is nagyon sokat léptünk előre ezen a téren.
Elhangzott, hogy minden szakértőre figyelnünk kell. Azt tudjuk ígérni, hogy továbbra is minden szakértőre figyelünk, és minden olyan szakértői véleményre figyelünk, amely pontos, precíz adatokon alapuló helyzetértékelésből indul ki és nem valamiféle politikai értéknyilvánításból. Tehát azt gondolom, mindenkit figyelünk, aki a tényekből indul ki és azok alapján ad visszajelzést. Ezt a jövőben is folytatni fogjuk.
Az árfolyam és infláció kapcsolatában is kaptunk kérdést. Ezzel kapcsolatban még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, hogy a jegybanktörvény egyértelműen fogalmaz. A jegybank elsődleges célja az árstabilitás és az infláció alacsonyan tartása. Úgyhogy a jövőben is minden olyan eszközt használni fogunk, minden olyan transzmissziós csatornát be fogunk vetni, amin keresztül a jelenlegi magas inflációs közeget minél gyorsabban ismét a jegybanki cél közelébe vihetjük vissza. 2017 és 2020 között ezt már egyszer elértük, bizonyítottuk, ezt meg fogjuk tenni a következő időszakban is. (Az elnök megkocogtatja poharát.)
Elnézést, akkor most nem veszek még egy mély levegőt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
