DR. BŐSZ ANETT
DR. BŐSZ ANETT
DR. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormányzati gazdaságpolitika középpontjában továbbra is az adócsökkentés áll, ezt államtitkár úr expozéjában elmondta. Hozzátette, hogy nem lenne igazságos és koherens a javaslat, ha a helyi adók ez alól kivételt képeznének.
Államtitkár úr, ez első ránézésre egy elvszerű mondat. De hogyha belemegyünk a szakmai részletekbe, akkor bizony olyan faktorokat találunk nemcsak az önkormányzatok szintjén, hanem egyéb finanszírozási szinteken, amelyekkel a Pénzügyminisztériumnak törődnie kellene, mert hogyha a minimálbér és a garantált bérminimum emelését, valamint az egyes adótárgyú törvények módosítását, köztük a helyi adók módosítási lehetőségeit önök csomagban kezelik - bizonyos értelemben helyesen -, akkor én a legnagyobb jóindulattal szemlélve ezt a javaslatot, azt gondolom, hogy kötelességem felhívni a figyelmet valamire, amire önök valószínűleg nem gondoltak. Legalábbis, mondom még egyszer, ha a legnagyobb jóindulattal vizsgálom ezt a javaslatot.
(13.20)
A garantált bérminimum torlaszoló hatásában én nem kételkedem, bár a minimálbér torlaszoló hatása elenyésző. Itt most néznék Ritter Imre nemzetiségi szószóló úrra, aki azt mondta, hogy ezeknek tovagyűrűző hatása lehet. Nem kérdőjelezem meg ezt az állítást, amivel a Pénzügyminisztérium egyelőre nem hozakodott elő, ugyanakkor hadd hozzak ide egy történeti példát, illetve egy jelenlegi gyakorlati példát, ami jelentősen megnehezítheti az önkormányzatok finanszírozását.
2017-ben 5 százalékos munkáltatóiteher-csökkenés mellett a minimálbér 15, a garantált bérminimum 25 százalékkal növekedett. Mindkét kategóriában egy 20 százalékos növekedés ma azonban más hatással jár, mondom is, hogy miért. 2017-ben az emelés torlaszoló hatása 4-4,5 százalékpontos többletnövekedést hozott az átlagbérben, míg ma ez a torlaszoló hatás mindössze 2,5-3 százalékpontos növekedést hoz. Varju László képviselőtársam említette, hogy ha adnak, fogadd el. Én azt gondolom, hogy minden előrelépésnek örülni kell, ugyanakkor azok a számok és azok a különbségek, amelyekről én beszélek, javarészt adódnak abból, hogy jelen pillanatban elszabadult az infláció, így egy jelentős inflációs hatás miatt amúgy is magasabb alappályán kellett volna mozognia a bérnövekedésnek, akár a garantált bérminimumot, akár a minimálbért tekintjük, és ilyen értelemben tehát a 20 százalékos növekedésből a polgárok, akik rendkívül sokan vannak - erről Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársam beszélt már, hogy sajnos nagyon sok honfitársunk ennyire kevés pénzből kénytelen megélni - , ők sajnos ebből a 20 százalékos növekedésből az elszabadult infláció miatt kevesebbet fognak érzékelni.
De hogy áttérjek arra a gyakorlati példára, amiről már Potocskáné Kőrösi Anita képviselőtársam is tett említést az önkormányzatok esetében, a gyakorlati példa nem más, mint hogy a minimálbér és a garantált bérminimum emelkedése mellé támasztani kívánt adóteher-csökkentés kisebb, mint a béremelési kötelezettség. Ebből pedig az következik, hogy az önkormányzatok számára így teremtődik ebből a kötelezettségből eredően egy kérdőjel. A kérdőjel pedig abban áll, amivel a felszólalásom elejét is indítottam, hogy első ránézésre ugyan a helyiadó-csökkentés ebben a csomagban kezelve olyan, mintha elvszerű lenne és jogszerű lenne, ugyanakkor itt van egy forráshiány az önkormányzatok esetén, amikor ők minimálbért és garantált bérminimumot igyekeznek növelni. Ezt a forrást eddig egyetlen törvénymódosító javaslatban sem láttuk globálisan kezelni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ismerem az egyes önkormányzatok esetében hozott diszkrecionális döntéseket, amelyek a 25 ezer fő fölötti települések kompenzációiról szólnak, akár a helyiiparűzésiadóbevétel-kiesést, akár a gépjárműadó-bevétel elvonását tekintjük. Ezt az egyik államtitkártársa - aki, mivel nem tartózkodik a teremben, nem szeretném zavarba hozni - elismerte már, hogy a diszkrecionális döntések valóban kilógnak a sorból. Önök rendre arra hivatkoznak, tisztelt államtitkár úr, hogy a meghozott szabályok kivétel nélkül mindenkire érvényesek, ez egy igazságosabb rendszer, önök mindössze annyit kértek az önkormányzatoktól, hogy a közteherviselés elve alapján vegyék ki a járványkezelésből a saját felelősségüket.
De ez annyira jól sikerült, tisztelt államtitkár úr, hogy elmondom, miért vetettem föl ezt a problémát. Majdnem kerek egy évvel ezelőtt történt, de még várnunk kell ehhez néhány hetet, hogy azt mondhassam, hogy kerek egy évvel ezelőtt, hogy mint egy karácsonyi ajándék, úgy érkezett meg a kormánypárti vezetésű megyei jogú városok számlájára 1,4 milliárd forint, egy ilyen diszkrecionális döntésnek köszönhetően. Államtitkár úr, én minden bizonnyal örültem volna az ő helyükben, de azt hiszem, felvetettem volna azt, hogy a többi polgármestertárs vajon miből fogja a megnövekedett, akár szociális kiadásokat, akár járványügyi intézkedések forrásait, akár pedig a bérnövekedésre szánt forrásokat fedezni, amelyek a többi önkormányzattól ilyen módon jellemzően - akár a független, akár az ellenzéki városvezetések lehetőségei közül - kiszaladtak.
Tehát az önkormányzatok terhére megvalósított adócsökkentést már csak azért sem tartom helyesnek, mert ez egyes vállalkozói rétegek, illetve az önkormányzatok között jelentős feszültséget generálhat.
Államtitkár úr - és nézek az egy szem kormánypárti képviselőtársunkra, akit talán még érdekel ez a vita -, a jelenlegi kormányt én úgy ismertem meg, hogy egyáltalán nem érdekli, hogyha társadalmi feszültséget generál bizonyos döntéseivel. Én abban bízom, hogy jövő májustól egy olyan kormánya lesz ennek az országnak, amely igenis törődik a társadalmi feszültségekkel; törődik a helyi közösségekkel; törődik azzal, hogy egyébként a demokratikus elvek alapján megválasztott helyi vezetők éppen ugyanúgy szeretnék elvezetni a saját városukat, mint ahogyan a kormány szeretné elvezetni az országot, és ennek az egész törekvésnek nincsen színe, tisztelt képviselőtársaim. Ez a törekvés egységes.
Az, hogy valaki a kormánypárti padsorok politikai közösségéből vagy az ellenzéki padsorok politikai közösségéből érkezik, nem határozhatja meg azt, hogy élvezhetnek-e bizonyos kormányzati forrásokat vagy sem. És ha már azzal kezdtem, hogy elvszerűnek tűnik a javaslat, illetve az expozéban államtitkár úr által elmondott mondat, miszerint a helyi adók csökkentése nélkül nem elképzelhető ez az egész csomag, akkor én arra ösztönözném államtitkár urat, hogy egy kicsit távolodjon el ettől az egész kérdéskörtől, és csak vitaindítónak itt hagyom, hiszen nem az előttünk fekvő törvénymódosító javaslathoz tartozik a kérdés, hogy egy olyan országban - és liberálisként, higgye el, én kedvelem a vállalatokat -, ahol a nagyvállalat kevesebbet adózik, mint az egyén, ott, én azt gondolom, hogy nem beszélhetünk igazságos adórendszerről.
Megköszönöm a figyelmét, és azt is, hogyha esetleg a törvénymódosító javaslaton kívüli megállapításaimra válaszol. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
