IZER NORBERT
IZER NORBERT
IZER NORBERT pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Hosszadalmas vita volt, és kicsit meg is vagyok lepve. Ha össze kéne foglalnom, hogy mi volt a vitának a lényege, akkor nehezen tudnám konkludálni, mert most nem egyértelmű, hogy az ellenzék támogatja vagy nem támogatja a javaslatot. (Nacsa Lőrinc: Nem támogatja…)
Annak ellenére - egyetértve Nacsa képviselő úrral -, hogy történelmi jelentőségű adócsökkentésről beszélünk, ehhez képest a hozzászólások nagyobb többsége arról szólt, amit a képviselőtársak saját javaslatként benyújtottak még adó- vagy hasonló témában, tehát magában a javaslatban szereplő adócsökkentésekről kevesebb szó esett, mint az egyéb felvetésekről, de szeretnék ezekre tételesen reagálni.
Mindenesetre azt hadd szögezzem le itt a legelején, hogy ha ezt a javaslatot elfogadja az Országgyűlés, vagy egyhangúlag, vagy esetleg csak a kormánypárti frakciók támogatásával, akkor 2022-ben egy 1500 milliárdos adócsökkentés valósul meg. Ilyenre nem volt még példa a magyar adózás történetében, és azt gondolom, hogy ehhez most hozzá tudnánk járulni, hogy ezt a lépést megtehessük. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Szerencsére van a gazdaság olyan helyzetben, hogy ezeket a lépéseket meg tudjuk tenni, és az egyes felvetések kapcsán igyekszem rávilágítani, hogy miért gondolom ezt tényszerűnek.
De akkor kezdjük folyamatában, időrendben, és lehet, hogy egy kicsit ugrálni is fogok a logikában, de megpróbálok a képviselői felvetésekre reagálni. Először Z. Kárpát képviselő úr felvetésére, ami megint csak nem a járulékcsökkentéssel függött össze, hanem az egyéb javaslataival, amik bekerültek a parlament elé, tehát a cumisüveg és az egyéb gyermeknevelési eszközök áfacsökkentésével. Én személyesen is szerintem már vagy ötször reagáltam képviselő úrnak, hogy uniós szabályok nem teszik lehetővé ezeknek az áfacsökkentését, tehát ezek a termékek uniós szinten harmonizáltak, nem lehet más adókulccsal adóztatni, csak az általános adókulccsal. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.) Ellenben sokkal inkább hiszünk abban, hogy a családok támogatásával olyan forrásokat kell biztosítani a családoknak, amik megengedik azt, hogy megvegyék a cumisüveget és az egyéb eszközöket. Az áfacsökkentés nem csodafegyver, ezt már mi is számtalanszor hangsúlyoztuk, úgyhogy itt ezt szeretném megint csak aláhúzni.
Szintén képviselő úr, immár megint csak sokadszorra, a román állapotokat hozza fel példaként, és a román nettó minimálbérnek a szintjét hasonlítja a magyaréhoz. (Z. Kárpát Dániel közbeszól.)
(13.30)
Ez megint egy olyan berögződés, ami a minimálbér, hogy mondjam, fő központba vagy fókuszba helyezését helyezi előtérbe, amit mi nem tartunk jónak.
Nagyon sok baloldali adópolitikát követő ország a progresszív adózással a minimálbért adómentessé teszi, ahogy ez volt 2010 előtt Magyarországon is. Ez egy hibás politika, és azt gondolom, az elmúlt tíz évben be tudtuk azt bizonyítani, hogy nem vezet jóra, ha van egy progresszív adórendszer, hiszen akkor a sávhatároknál elkezd torlódni a bérszínvonal, mindenki hivatalosan megáll a minimálbér küszöbén, és gyakorlatilag jobb esetben leteszi a lantot, és nem dolgozik többet, rosszabb esetben elmegy feketézni, és feketén dolgozik tovább. Tehát a „merjünk kicsik lenni” hozzáállásnak a legjobb példája egyébként a progresszív adórendszer és a minimálbér adómentessége, ugyanis nem ösztönzi a magánszemélyt a többletteljesítményre, büntetjük azt, aki ügyesebben, gyorsabban, hatékonyabban dolgozik. Azt gondolom, az elmúlt tíz év adópolitikája ezt bizonyította be, hogy gyakorlatilag az egységes, egykulcsos adórendszer előrevisz és növekedésbarát.
Megint csak a minimálbért nézzük megint csak sok környező országban, ellenben azt mindig elfelejtjük hozzátenni, hogy nagyon sok országban csak minimálbér van. Magyarországon van egy garantált bérminimum, ami egyébként jóval több embert érint, mint a minimálbér. Tehát ha ezt a szintet hasonlítgatjuk össze, akkor mindjárt egy fokkal kedvezőbb képet kapunk.
A másik egy kicsit, talán gazdaságpolitikai összefüggésben is érdekes összefüggés, amit képviselő úr felvetett. A nyugdíjkassza fenntarthatatlanságából indultunk ki, és valójában az egyik érv az volt, hogy nem kéne ilyen markánsan adót csökkenteni, a másik érv meg az volt, hogy a minimálbér még mindig elmarad a környező országok átlagától, és a minimálbért meg jobban kéne emelni. Itt azt nagyon fontos látni egyébként, hogy a minimálbér-megállapodás a munkaadók és a munkavállalók megállapodása. A kormány segíti ezt a megállapodást, és ha meg tudnak állapodni a felek, akkor gyakorlatilag rájuk bízza ezt a döntést. Tehát a gazdaságban egy kényes egyensúly van, hogy a minimálbért ki tudják-e gazdálkodni a vállalkozások. Ön a Vállalkozásfejlesztési bizottság elnöke, ezt nyilván önök is sokszor végigtárgyalták. Tehát egy nagyon kényes egyensúly van akkor, ha a minimálbér-emelés egy kicsit erőltetettebb ütemben folytatódik, hogy vajon túlélik-e ezt a gazdaság szereplői.
Van előttem egy táblázat, 2010-től fokozatosan nézzük azt egyébként, hogy hogyan alakult a GDP, a bérköltség és a bruttó bér, és nagyon szépen látszódik, hogy a bérköltség és a GDP alakulása kéz a kézben alakult éveken keresztül. Gyakorlatilag a magyar gazdaság teljesítőképességének megfelelően nőtt a bérköltség, tehát gyakorlatilag ki tudta termelni a gazdaság ezt a béremelkedési dinamikát. A bruttó bér ezen az ábrán egy kicsit magasabb összegben emelkedik; ez pedig azért van, mert adócsökkentéssel tudtuk támogatni azt, hogy a bruttó bérek magasabbak legyenek, de a bérköltség nagyon szépen illeszkedik az ország teljesítőképességéhez. Tehát egy fenntartható béremelkedés és egy fenntartható minimálbér-emelés az, amit csinálunk. Ha ezt erőltetettebb, gyorsabb ütemben tennénk, lehet, hogy csődhullám és elbocsátási hullám lenne a következménye. Azt gondolom, ezt mindenképpen el szeretnénk kerülni.
Bangóné Borbély Ildikó jelezte, talán háromszor is elmondta, hogy háromszor annyi adót fizetnek a munkavállalók, mint a munkáltatók. Azt nyilván ön is jól tudja, hogy az adót a kifizető állapítja meg, tehát a cég csinálja a bérszámfejtést, a magánszemélynek már az adók levonása utáni nettó bért utalja. Tehát az adminisztrációt, az adó beszedését és begyűjtését a cég, a munkaadó készíti el, és a magánszemély a nettó bért látja majd a bankszámlájára megérkezni. Viszont nagyon fontos összefüggés, hogy három elemből tevődik össze most a munkához kapcsolódó adóknak a köre. Ez 2010-ben 11 adó volt, tehát 11 adó terhelte a munkát, most három ilyen adó lesz január 1-jétől: szja, tb-járulék és szocho.
Nézzük meg, hogyan tevődik össze! Az szja Európában a harmadik legalacsonyabb, tehát azt gondolom, ebben nehéz azt a kritikát a kormány szemére vetni, hogy túladóztatjuk a magánszemélyeket. A 15 százalékos szja-val dobogósok vagyunk az egész Unióban. Ugye, a tb-járulék 18,5 százalék, az pedig megint csak válasz egy korábbi felvetésre, hogy na, mi van a nyugdíjkasszával. A nyugdíjkasszának a 18,5 százalékos egyéni járulék az alapja, nem a szocho. A szocho soha nem volt az egyéni nyugdíjjárulék-jogosultságnak a számítási módszerében benne, sem öt éve, sem most. Tehát az egyéni járulékokhoz azért nem nyúl hozzá a kormány, mert pontosan ezek azok a garanciális elemek, amelyek a nyugdíj jövőbeli számításánál figyelembevételre kerülnek, ezért ha az egyéni járulékhoz hozzányúlnánk, az egyben bizonytalanságot jelenthetne a nyugdíjváromány szempontjából. Tehát a tb-járulékhoz ezért nem nyúl hozzá a kormány.
Talán sokkal, hogy mondjam, populistább lépés is lehetne, ha a munkavállalói oldalon csökkentenénk adót, de azt látjuk, és a hatáselemzések, amelyeket önök is hiányoltak, azt mutatják, hogy ez a jó, kiszámítható és hosszú távon fenntartható adócsökkentésnek és béremelésnek a receptje, ha a munkáltatókat hozzuk olyan helyzetbe, hogy a magasabb béreket ki tudják termelni, és egyre kevesebb adó terhelje őket azért, hogy meg tudják tartani a munkavállalót, és adott esetben magasabb béreket tudjanak nekik adni.
Szintén Bangóné képviselő asszony jelezte, hogy a baloldali önkormányzatok sanyargatva vannak. Ennek a kérdésnek egy kicsit még a végére járok később a hozzászólásomban, viszont itt is elhangzott, hogy a minimálbér legyen adómentes. Azt gondolom, én személyesen is, de kollégáim is többször bemutatták, hogy az adómentes minimálbér egy nagyon jó kampányfogás, de cserébe a gazdaság teljesítőképességét és a magánszemélyekét is egy olyan helyzetbe lavírozza, ami a „merjünk kicsik lenni” hozzáállás legjobb példája. Gyakorlatilag egy üvegplafont helyezünk az emberek fölé, és nem a többletteljesítményt támogatjuk.
Szintén elhangzott képviselő asszony hozzászólásából, hogy a legnagyobb segítség egyébként az áfacsökkentés lenne. Ez megint csak egy kicsit ilyen sok területet érintő felvetés volt, de itt is hadd emlékeztessek rá, hogy az áfacsökkentésekben megléptük az alapvető élelmiszereknél ezeket a lépéseket. Nagyon sok helyen segít, ahol egyébként a gazdaság fehéredésének ez az egyik legjobb módja, ahol alacsony áfakulcsot kell megtartani, de jól látjuk, hogy egy rendkívül drága módja egyébként az ösztönzésnek, ugyanis mindenki részesül ezekből a kedvezményekből, és egyáltalán nem biztos, hogy a végfogyasztói ár jelezni fogja ezt az adócsökkentést. Közgazdasági igazság, hogy az árak bizonyos termékeknél teljesen rugalmatlanok, van, ahol rugalmasak, de ahol rugalmasak, ott is inkább felfelé rugalmasak, tehát egy adóemelés rögtön beépül az árakba, akár egy kicsit magasabb értékben is, mint az adóemelés. Az adócsökkentések tipikusan nem épülnek bele az árakba, azt le tudja nyelni a közvetítő. Tehát az áfacsökkentésekkel nagyon óvatosan és kiszámítható módon kell operálni, nem hiszünk abban, hogy ezzel kell a lakosságot támogatni, sokkal inkább a sokkal magasabb reálértéken növekvő munkabérekben hiszünk.
Varju képviselő úr is jelezte a hatástanulmányok hiányát, és hogy az önkormányzatok önállóságát megszüntetjük, erről akkor egy kicsit később.
Nagyon fontos összefüggés még egyébként, hogy a minimálbér-emelés kapcsán a járulékcsökkentés milyen hatásmechanizmussal működik. Előttem Banai államtitkár úr is röviden összefoglalta, hogy azzal, hogy a munkáltatóknak adunk egy viszonylag komoly, gyakorlatilag 20 százalékot meghaladó adócsökkentést, segítjük nekik a bérköltség kitermelését, tehát a cégeknél egy növekedési potenciál marad, egy versenyképességet javító többletforrás marad, amiből egyébként nagyobb kibocsátás, nagyobb GDP-többlet lesz, tehát az ország növekedésének az egyik alapját segítheti az, hogy ez a forrás ott marad a gazdaság szereplőinél. Ők egyébként egy magasabb béremelést is kell hogy végrehajtsanak, hiszen látjuk, hogy a foglalkoztatási számok örvendetesen, nagyon pozitívan alakulnak, tehát kezdünk elérni oda, hogy a munkaerőpiac annyira feszes, hogy a béremelés gyakorlatilag ki van kényszerítve már a piac által. Tehát a cégeknek béreket kell emelni, és ezek az emelkedő bérek egyébként ismét csak emelkedő fogyasztást fognak generálni, ami egyébként a cégeknek megint csak többletárbevételt fog jelenteni. Ha ezekből a makroszámokból összerakunk egy tervet 2022-re, akkor az látható, hogy a mostani számításaink szerint 2022-ben a vállalkozások körülbelül 10 százalékos árbevétel-növekedéssel számolhatnak, tehát 10 százalékkal fog nőni a cégek globális árbevétele itt országos szinten. Azt gondolom, ez egy olyan szám, amely nyilvánvalóan a béremeléseknek is egy nagyon komoly fedezetet fog tudni jelenteni.
(13.40)
Csárdi képviselő úr úgy fogalmazott, hogy az előttünk fekvő javaslat szerint nő a minimálbér és a garantált bérminimum. Nem ez a javaslat szól a minimálbér emeléséről és a garantált bérminimum emeléséről. Ez a javaslat a hozzá kapcsolódó adócsökkentésekről szól, és amiket egyébként Csárdi képviselő úr felvetett, azok megint csak nem ebben a törvényjavaslatban vannak szabályozva. És ismét csak előhozta az infláció mérési metódusát, ahol megint csak megerősítem Banai államtitkár úr hozzászólását; az Eurostat szabályozza a mérési módszertant, én azt gondolom, hogy ezeket az észrevételeket oda érdemes címezni.
Szintén Csárdi képviselő úr jelezte, hogy nem tudunk rendszerben gondolkozni. Én azt gondolom, hogy ha egy konzekvens területet keresünk, akkor nyilván adópolitika szempontjából azért lehet, hogy nem szerencsés a saját területünket dicsérni, de az, hogy az adópolitika elvszerű és konzekvens, én azt gondolom, az magától értetődő. 2010 óta gyakorlatilag ugyanazon a pályán mozgunk az adópolitika tekintetében: kiszámítható, előre látható és fontos, hogy fenntartható. Tehát fenntartható adócsökkentést végzünk, nem kampányszerűen, nem választási évben egy óriási adócsökkentés - hanem mi történt? Egy hatéves bérmegállapodást kötöttünk például a munkaadókkal és a munkavállalókkal. Tehát nem egy évre, fél évre előre kitalálunk egy adócsökkentést, hanem egy hatéves, kiszámítható, prudens és átlátható adócsökkentési megállapodás köttetett.
A koronavírus-járvány viszonylag komoly gazdasági következményekkel járt, és ennek ellenére az eredetileg hat évre, nagyjából hat évre szánt megállapodást hat alatt tudta teljesíteni a kormány. Tehát annak ellenére, hogy a gazdaság gyakorlatilag satuféket nyomott, és aztán viszonylag gyorsan vissza is rendeződött, ennek ellenére tudtuk tartani azt a hatéves menetrendet, és ha a parlament megszavazza a javaslatot, akkor január 1-jétől megvalósul az a megállapodásban rögzített adócsökkentés, amit hat éve a szociális partnerekkel megkötöttünk.
Itt nagyon fontos azt látni, és megint csak a kiszámíthatóságra, a rendszerben gondolkodásra, és hogy ezek nem légből kapott intézkedések voltak, erre szeretnék utalni, hogy egy reálbér-emelkedési feltétel volt ebben a megállapodásban. Tehát az első két adócsökkentési lépés gyakorlatilag még a béremelkedéshez volt kötve, viszont a következő négy, úgymond opcionális adócsökkentési lépés reálbér-emelkedéshez volt kötve, ami azt jelenti, hogy akkor léptük meg ezeket az adócsökkentéseket, ha a gazdaság kitermelte ezeket az összegeket, tehát ha a gazdaságban a reálbér-emelkedés meghaladott egy bizonyos összeget. Ezért is nem mindig január 1-jével, sőt tipikusan nem január 1-jével csökkentek az adókulcsok, hanem július 1-jével, mert éppen úgy sikerült ezeket a feltételeket teljesíteni, hogy amikor ez teljesült, akkor a rá következő második negyedévtől csökkent az adó kulcsa. Tehát ha kiszámítható és rendszerben gondolkozó területet keresünk a gazdaságpolitikában, akkor, én azt gondolom, hogy az adópolitika az.
Az is elhangzott, hogy a béremelkedést nem segíti ez az adócsökkentés, nem elégséges a kompenzáció. Itt azért azt ne felejtsük el, hogy a munkaadók elfogadták ezt a javaslatot a VKF-egyeztetésen. Én azt gondolom, nagyon jól tudja képviselni a munkáltatói oldal a saját érdekeit, és ők kiszámolták, és mi is makroszámokkal alátámasztottuk, hogy igenis, gyakorlatilag még azt gondolom, hogy nagyvonalú, tehát nagyvonalúbb volt ez a kompenzáció, mint ami szükségszerű lett volna, de itt is a fő cél az volt egyébként, hogy a kormány a 2016-ban megkötött megállapodását is be tudja tartani. Tehát azt gondolom, hogy bőven voltak a cégek kompenzálva.
Egy szempont volt egyébként a VKF-megállapodáson is, ami gondolkodásra késztette a feleket, az, hogy differenciált vagy egységes legyen a támogatás. Egy adórendszer akkor működik jól és hatékonyan, ha egységesen tudunk benne szabályozni, ezért mi gyakorlatilag a járulékcsökkentéseknél mindig az egységes, globális, mindenki számára elérhető járulékcsökkentést pártoltuk, és nem kötünk hozzá olyan kommandót, hogy esetleg a béreket megnézni, hogy biztos, hogy átmentek-e ezek az adócsökkentések a bérekbe. A piac ezt úgyis ki fogja kényszeríteni magából, egyik munkáltató sem teheti meg, hogy ne honorálja a munkavállalóinak a munkáját. Tehát a munkaadók is elfogadták ezt a növekedést.
Egy pont volt, ahol vita alakult ki, hogy a kkv-knak, akiket nyilvánvalóan jobban megvisel a minimálbér-emelés, nekik kell-e egy másfajta kompenzáció. És itt jött az a javaslat, hogy a hipacsökkentés, tehát a helyi iparűzési adó csökkentése csak a kkv-knak és a 4 milliárd forint árbevétel alatti kkv-knak jár. Tehát, egy kicsit előrefutva egyébként képviselő asszony hozzászólására, nem lefeleződött az iparűzési adó, körülbelül 18 százalékos csökkenésről beszélünk, ugyanis csak a 4 milliárd alatti kkv-knak feleztük meg az adó összegét. Tehát amikor azt vizionálják itt a kollégák, hogy lefeleztük az önkormányzatok összes bevételét, az iparűzésiadó-bevételét, ez nem igaz, hiszen a 800 milliárdot meghaladó adóbevételből itt most 150 milliárdról beszélünk. Tehát azt gondolom, hogy ezt itt nagyon fontos tisztába tenni.
Át is térnék Potocskáné felvetésére, ez volt az első, hogy lefelezzük vagy elvesszük a felét az adónak. Az adómértéket az adózók egy körében, felében határozzuk meg. Egyébként 18 százalékában, a nominális adóbevételnek a 18 százalékát érinti ez az elvonás, ahogy önök fogalmaznak. Viszont, hogy miért nem elvonás, készültem pár számmal, és hadd osszam meg önökkel! 2019-ben a helyiiparűzésiadó-bevétel 788 milliárd forint volt, tehát kicsivel 800 milliárd forint alatt. Jött a 2020. év, amikor gyakorlatilag leállt a gazdaság az első félévben, itt egy 10 százalékos csökkenés valósult meg, tehát még 700 milliárd fölött lett a 2020-as helyiadó-bevétel. Ezért mondjuk azt, hogy egy válságálló adó, ugyanis majdhogynem alig érződik meg a koronavírus-válság hatása az adóbevételekben.
És akkor nézzük 2021-et, ahol a kkv-k adóját lefeleztük: 761 milliárd forint az őszi terveink szerint a 2021-es adóbevétel, tehát 50-60 milliárd forinttal több, mint 2020-ban, a kkv-knak adott kedvezménnyel együtt. Tehát azt mondani erre, hogy az önkormányzatok mozgástere szűkül, és hogy ellehetetlenítjük a fejlődésüket, és hogy az önállóságuk abszolút csorbult… - gyakorlatilag 50-60 milliárd forinttal többel gazdálkodnak, mint 2020-ban. És 2022-ben, ha a parlament megszavazza ezt a mostani javaslatot, tehát marad a kkv-k számára az 1 százalékos maximált érték, akkor is, az idei évhez képest is még 20-30 milliárd forinttal többel fognak gazdálkodni, és még ehhez jön hozzá egyébként a kompenzáció, tehát ez csak az adóbevétel.
A kompenzációnál akkor én nem térek ki a siófoki konkrét számokra, hiszen képviselő asszony megválaszolta a saját kérdését, de azt nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy 25 ezer fő alatt minden önkormányzat kompenzációban részesült, és 25 ezer fő fölött gyakorlatilag normatív alapon történt a kompenzáció, azt jelenti, hogy adóerő-képességhez viszonyítva vagy 75, vagy 100 százalékban kaptak kompenzációt az önkormányzatok. Tehát megint csak nem pártpreferencia-alapon, hanem normatív alapon történt ez a kompenzáció.
Egy olyan önkormányzat van, amelyik nagyon kilóg a sorból, az pedig Budapest. Ha megnézzük az ország fejlettségét - talán a legjobb mutató a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP -, az országos átlag 2018-ban 71 százalék volt, Budapest 145, tehát az EU-s fejlettség 145 százaléka Budapest. Ezért van az, hogy Budapesten jóval szűkebbek a támogatási, az állami támogatási lehetőségek, mint az ország többi részében. Észak-Alföldön ez a szám 2018-ban 46 százalék volt. Tehát azt gondolom, egy jó és helyes döntés, hogy a vidéki Magyarországon is megpróbálunk elsősorban egyébként gazdaságot fejleszteni, és a kompenzációval is az önkormányzatoknak a mozgásterét bővíteni.
Szintén Potocskáné képviselő asszony jelezte, hogyan fognak alkalmazkodni majd a vállalkozások. Én ennél többet nézek ki a vállalkozásokból, és remélem, ezt nem a naivitás, hanem a tapasztalatok és a számok mondatják velem, ugyanis a koronavírus-válság alatt is mi napi szinten néztük egyébként az online pénztárkassza-adatokat, néztük a bértömegadatokat, néztük a részmunkaidőben foglalkoztatott emberek adatait, és néztük például a táppénzadatokat is. Tehát mindent láttunk, hogy hogyan reagálnak a gazdaság szereplői a válságra, és jól látszódott, hogy például nagyon sokan elmentek táppénzre a koronavírus időszakában, és megugrott egyébként a részmunkaidőben lévők aránya is, például a Kurzarbeitnak és az adócsökkentéseknek is köszönhetően.
Pont ezt akartuk ösztönözni, hogy ne elbocsátással reagáljanak a cégek a vírushelyzetre, hanem akkor részmunkaidővel. Viszont az a részmunkaidő szépen visszaállt a válság előtti helyzetre, tehát most megint ott tartunk, ahol a válság előtt voltunk. A részmunkaidő egy átmeneti megoldás volt a vállalkozások részéről, és egy teljesen legális és jogos megoldás, hiszen nagyon sokan úgy oldották meg, mondjuk, a kevesebb kontaktot az irodákban, hogy rotálták a csapatokat, és megkérték, hogy 20-30 százaléknál ne legyen egy időben több egy irodában. Ezt egyébként sokszor részmunkaidővel lehetett elérni.
(13.50)
És itt is elhangzott nyilvánvalóan, hogy az önkormányzatok miért vállalnak ebben szerepet. A VKF-vitán, amikor a minimálbérről egyeztetett a két szereplő, és a kormány mediálta ezt a vitát, ott is elhangzott, hogy miért az önkormányzatok terhére vagy kárára megy ez az egyeztetés. Mi is jeleztük azon az egyeztetésen is, hogy látva a tapasztalatokat, a kompenzáció gyakorlatilag teljes mértékben megtörtént. A központi költségvetés állta ennek a terhét, tehát gyakorlatilag a központi költségvetés viselte a helyi adó 1 százalékban való maximalizálásának a terheit is.
A másik összefüggés, ami megint csak fontos, és azt gondolom, ez is egy nagyon fontos összefüggés, hogy a helyi iparűzési adó egy széles adóalapra terhelődő adó, többek között például a bérköltség is része ennek az adóalapnak, hiszen az árbevételből néhány tételt le lehet vonni, de például bérköltséget nem. Tehát a helyi iparűzési adó a bérekre is egy ráterhelődő adó, ezért amikor 1 százalékpontos csökkentést adunk a kkv-knak, akkor ez pontosan a béreiket is segíti 1 százalékponttal. Tehát egy olyan, rendszerbe illeszkedő, és ezért szerepel a VKF-megállapodásban is külön pontként ez az adócsökkentés, mert ez a bérköltségeknél, illetve annál egy nagyobb körre vonatkozó 1 százalékpontos adócsökkentés. És egyébként ez az 1 százalékpontos adócsökkentés volt a különbség a munkaadók és a munkavállalók között, tehát ezzel tudtuk befoltozni azt a különbözetet, hogy itt a felek meg tudjanak állapodni a minimálbér mértékében.
Megint csak, ha kicsit csapongva is, de visszautalnék arra, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum emelése miért nem válhat el a gazdaság teljesítőképességétől. Ahogy láttuk, az előző években ezek szépen kéz a kézben mentek, viszont van egy másik fontos összefüggés, hogy megpróbáljuk az átlagbérhez is ezeket a bérelemeket rögzíteni. A korábbi időszakban, a koronavírus-járvány előtti időszakban volt egy egészséges egyensúly a garantált bérminimum és a minimálbér átlagbérhez viszonyított arányában, a koronavírus-válság időszakában viszont valóban alacsonyabb lett a minimálbér-emelés a korábbi trendekhez képest. Viszont képzeljük magunkat a munkaadók helyébe, akik gyakorlatilag a gazdaság leállásával szembesültek, azt sem tudták, hogy meg tudják-e tartani a munkavállalókat. És a munkavállalók helyzetébe is képzeljük bele magunkat, akik megint csak nem tudták, hogy mit fog hozni ez a koronavírus-járvány. Ebben a helyzetben egy visszafogott, óvatos minimálbér-emelés, én azt gondolom, hogy ez volt talán a logikus döntés 2020-ban, tehát ezért nem volt az átlagbér növekedésével összhangban a minimálbér és a garantált bérminimum emelése. Viszont, amikor a szürke felhők elvonultak a magyar gazdaság ege fölül, akkor ez a helyzet rendeződik, és január 1-jétől vélhetően megint fel tudunk arra a színvonalra kapaszkodni, ahol 2018-ig voltunk, tehát megtartunk egy egészséges arányt az átlagbérhez képest.
A tárgyalásokon az is elhangzott mint jövőbeni szándék, hogy megpróbálnak a felek a jövőben is majd az átlagbér szintjéhez kötődő minimálbér-emelésekben megállapodni. Tehát a jövőbeni cél is az, hogy megmaradjon ez az átlagbért követő minimálbér- és garantáltbérminimum-emelés.
Az utolsó felvetés. Bősz Anett képviselő asszony is arra tért ki, hogy csomagban vannak kezelve ezek az adócsökkentések a hipacsökkentéssel és az önkormányzati források szűkülésével. Annak örülök, hogy ön is logikusnak, illetve rendszerbe illeszkedőnek látja ezt a javaslatot, én remélem, hogy erre most megint csak rá tudtam erősíteni, hogy ez miért volt egy rendszertanilag fontos eleme ennek a csomagnak. Viszont az nagyon fontos, hogy az önkormányzatok mozgástere, ahogy az előbb említettem, nem szűkült. Tehát itt most lehetne egyes városokat kiemelni, de talán a legjobb példa mégis az, amit az előbb elmondtam, hogy az összes helyiadó-bevétel brutálisan fog nőni, az 1 százalékos csökkentés ellenére is, azért, mert a vállalkozások több mint 10 százalékkal nagyobb árbevételt fognak realizálni 2020-ban. Tehát a magyar gazdaság teljesítménye: gyakorlatilag az uniós élmezőnyben vagyunk most a felzárkózás gyorsaságát illetően, dobogós helyen vagyunk a gazdasági növekedést illetően, tehát azt gondolom, hogy a vállalkozások egy prosperáló 2022 elé néznek. Márpedig, ha az árbevételek nőnek, a vállalkozásoknak jól megy, a legnagyobb nyertese ennek az önkormányzati szektor, ugyanis az iparűzésiadó-bevétel egy az egyben leköveti a cégeknek az árbevétel-növekedését. Úgyhogy én nem tartok attól, hogy az önkormányzatok nehéz helyzetbe kerülnek.
Én azt gondolom, megint csak utalva az expozéra, az egy fair és rendszertanilag helyes megfontolás, ha egy adócsökkentési mechanizmusban hiszünk, és azt gondoljuk, hogy ez fogja a gazdasági növekedést támogatni. Akkor az tényleg disszonáns lenne, ha helyi szinten meg egy adóemeléssel kellene a cégeknek szembesülni. Én azt gondolom, hogy ez nem szerencsés a koronavírus-járványból való kilábalásban.
Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást, és kérem, hogy támogassák a javaslatot, ha van rá mód. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
