Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előző napirendnél már említettem, hogy kicsit ilyen terápiás jellege van a mai vitának: hogyha a fideszes vezérszónok-kollégámat valaki végighallgatja, megnyugodhat, hogy Magyarországon milyen szépen, milyen jól haladnak a folyamatok, és a családok élete is mennyivel könnyebb. Ezt a szerintem tévképzetet igyekszem egy kicsit árnyalni, vagy legalábbis a rögvalóság másik oldalát is bevilágítani egy kicsit.
Az adócsökkentések politikájáról beszél Magyarország Kormánya és a gyermekes családok helyzetének megkönnyítéséről, aminek én nagy rajongója lennék, hogyha igaz lenne. Nem először, de nem is utoljára fogok beszélni arról, hogy mennyire igazságtalan és mennyire neoliberális módon kegyetlen Magyarország Kormánya, amikor a gyermekes családokról beszél, és az áfarendszerben eközben megtűri azt, hogy a gyermeknevelési cikkek, egy pelenka, egy cumisüveg áfatartalma egész Európában itt legyen a legmagasabb. (Nacsa Lőrinc jelzésére:) Azért tartozik a napirendhez, képviselőtársam, mert önök ezzel a sziruppal igyekeztek leönteni ezt a javaslatot, most hangzott el a fideszes vezérszónoktól a gyermekes családok védelme. Én meg azt mondom, hogy ahol a pelenka és a cumisüveg a legbrutálisabban adózik egész Európában, ott valami, legalábbis a szimbolikus térben, nincs rendben.
Nem értem önöket: ebben az évben csak áfából több mint 100 milliárd forinttal többet húztak be a költségvetésbe, mint amennyit terveztek tavaly erre az évre. A helyzet az, hogy csak az áfabevételből ott van az a 100 milliárdos nagyságrend, amivel mondjuk, a gyermeknevelési cikkek áfatartalmának csökkentését keresztül lehetne vinni, az alapvető élelmiszerekről nem is beszélek, az önkormányzatokat érintő javaslatrészről pedig majd képviselőtársnőm fog a későbbiekben szólni.
Azt látom, hogy miközben tényleg szép a retorika, és szívet melengető a családok védelméről hallani mondatokat, és én ennek nagy támogatója tudnék lenni, a valóságban nem ezzel találkozunk. Még egyszer mondom, a gyermeket nevelő családok vásárolt cikkeket érintő adóterhelése egész Európában itt a legeslegmagasabb. Lenne költségvetési mozgástér, hogy változtassanak ezen, de vannak önöknek ilyen fétisei. Ezek ugyanolyan fétisek, mint például, hogy csak az önálló ingatlantulajdont, ingatlanvásárlást támogatják, de mondjuk, az albérletpiacra kevésbé figyelnek oda. Ugyanilyen az, hogy a szerencsésebb társadalmi csoportoknak kedveznek, de a nélkülöző családok gyermekeinek egyértelműen nem a gyermekvédelmi cikkek áfatartalmának megtűrésével. És ugyanezt látjuk, amikor megvizsgáljuk azt, hogy az a miniszterelnök úr által gyakorta reklámozott minimálbérszint, ami most kialakul az emelés után, mégis mire elegendő.
Honnan indultunk ki? Az Eurostat néhány hónappal ezelőtti statisztikája szerint a magyar, jelenleg 167 400 forintos bruttó minimálbér a harmadik legalacsonyabb a minimálbérrel rendelkező tagállamok sorában. Van olyan tagállam, ahol nincsen deklarált alsó vonal, de ahol ilyet mérnek, ott a harmadik legalacsonyabb ez a magyar érték. És nagyon sokszor elmondják itt a parlamentben a kormánypárti képviselőtársaim, hogy 2010-hez képest mekkora az előrelépés e tekintetben.
(11.30)
Az a probléma, hogy megvizsgáltuk a régió összes országát, így Bulgáriát, Csehországot, Észtországot, Lettországot és a többi, és ha csak egy kicsit északabbra tekintünk, akkor találunk olyan országot, ahol 2008-ban 220 euró volt ez az adat, most pedig 623 euró, és a legtöbb országban vagy legalább ugyanilyen mértékű a minimálbér emelkedése, vagy sokkal magasabb, van, ahol háromszor akkora, van, ahol még nagyobb ez a szakadék.
Nyilván, nem azt várom önöktől, hogy mondjuk, a cseh gazdasági fejlettségi szintet érje el Magyarország néhány éven belül, hiszen a magyar legújabb kori történelem nagyon komoly lehetőségeket szalasztott el, és ez a hajó egy bizonyos időre, most úgy tűnik, hogy elment. Azt várom önöktől, hogy legalább a régió országainak a körülbelül hasonló fejlettségi szinten álló államaival tudjunk egy olyan bérversenyt megvívni, ahol Magyarország legalább időlegesen azért előnyt tud felmutatni.
Ezzel szemben azt látjuk, hogy ha a román nettó minimálbért vizsgáljuk meg, akkor az bizony, sajnos most már magasabb, mint a magyar, egy olyan környezetben, ahol a szomszédunkban jellemzően, mondjuk, a vásárolható termékek köre lényegesen szélesebb, mint Magyarországon, és alacsonyabb ott az árszínvonal, mint itt. Ehhez képest az ottani nettó minimálbér többet ér, jobban felhasználható, mint a magyar. Nagyon jó lenne megválaszolni azt, hogy a hozzánk hasonló fejlettségi szintű vagy adott esetben fejletlenebb országok miért tudnak folyamatosan előzgetni bennünket, és miért ennyire megalázóan alacsony a magyar bér.
Itt persze egy módszertani vita is adódik, államtitkár úr. Ugye, nagyon sokszor euróban készülnek ezek az összevetések, és önnek most itt magyarázkodnia kell a tekintetben, hogy miért ilyen elképesztően, borzasztóan gyenge a magyar forint. Volt most az utóbbi két évben olyan időszak, amikor egyik évről a másikra kétségtelenül bekövetkezett béremelés Magyarországon, viszont ha ezt euróban vizsgáltuk, tehát azt nézve, hogy az Európai Unión belül máshol ennek milyen a vásárlóértéke, akkor a forintban való növekedés ellenére is csökkent az euróban mért fizetés, tehát önök képesek csökkenteni is európai kitekintésben a fizetéseket. Mondhatják, hogy magyar emberek vagyunk, vásároljunk csak magyar terméket, magyar iPhone-t is szerezzünk valahonnan, tehát oldjuk meg, hogy csak magyar cikkek legyenek.
Játsszunk el ezzel a gondolattal! Én nagy rajongója vagyok annak a gondolatnak, hogy minden bevásárlóközpontban 80 százalék legyen legalább a magyar termékek aránya. Sajnos, egyszer sem sikerült az elmúlt évtizedben ezt elérni, de azt talán önök is belátják, hogy még a magyar termesztésű zöldség, gyümölcs esetében is, amikor a gazda a termesztést folytatja, mit használ: nagyon sokszor külföldi gépek megvásárlására van szorulva, külföldi növényvédő szer megvásárlására van szorulva, külföldi permetszerre van szüksége. Ezeket, államtitkár úr, miért vásárolják, forintért vagy euróért? Euróért szokták vásárolni őket, legalábbis a forgalmazó biztos, hogy euróért vásárolja. A helyzet az, hogy a tudatosan rombolt forintárfolyam minden egyes ilyen cikk árára kihatással van, drágítja ezeket a magyar emberek irányába, és összességében roncsolja a nagyon-nagyon alacsony fizetések vásárlóerejét. És ez a fő probléma, hogy önök a tudatos forintgyengítéssel folyamatos negatív hatásnak tesznek ki minden magyar állampolgárt, és roncsolják az ő bérüket.
Nagyon örülök, hogy a babakötvény is szóba került. Mindenféle emelést üdvözölni kell szerintem, de a 27 százalékos áfa és az alapvető élelmiszerek brutális árdrágulása mellé tegyék már oda azt, hogy most itt évente 6 ezer forintos kedvezménnyel igyekszünk egy olyan képet festeni, mint ha annyira fontosak lennének ezek a családok. Én támogatom ezt a 6 ezer forintos emelést. Hozzáteszem, hogy a babakötvényt nagyon sokan azért nem veszik igénybe, mert a gyermek 18 éves koráig még olyan esetben is hozzáférhetetlen ez az összeg, amikor adott esetben a család számára ez létfontosságú lenne.
Két példát hadd említsek meg! Életet veszélyeztető betegség és gyógykezelés esetén sem lehet a babakötvényes számlán halmozódó és kétségkívül halmozódó összeghez hozzáférni, ami szerintem baj. Nyilván, lehetne ennek egy olyan módszertanát kialakítani, ami a visszaéléseket lehetetlenné teszi, viszont, ha egy kezelő főorvos ráteszi azt a pecsétet, akkor lehet, hogy éppen azon az összegen egy gyermek gyógykezelése múlhat. Van egy másik ilyen helyzet: ez az önálló otthon megszerzése. Itt nyilván, ha hozzáférhetővé válna egy összeg a gyermek későbbi lakhatásának rendezésére, megint csak azért visszaélések lehetősége merülhetne fel, de legalább vitát folytathatnánk arról, hogy hogyan lehetne ezt kizárni, eliminálni, és ezeket az összegeket ebben a két esetkörben adott esetben könnyebben hozzáférhetővé tenni. Lehet, hogy a babakötvényesek száma hirtelen megszaporodna, és egészen máshogy állnának az érintett polgárok ehhez a konstrukcióhoz.
De vissza a minimálbérhez és a garantált bérminimumhoz! Szerintem nem lesz olyan csomag, amely munkaadói terheket csökkent, és én azt elviekben ne támogatnám, mindig a gyakorlati kivitelezéssel van a baj.
Itt, államtitkár úr, már az előző napirendnél említett szocho esetében azt el kell mondanunk, hogy itt azért kétségkívül egy óriási lyukat keletkeztetnek a nyugdíjkasszán, és önöknek meg kell mondani - tehát nagyon kényelmetlen a helyzet, mert önnek itt fel kell állni, és nemcsak azt kell elmondania, hogy egy átlagos katásnak miből lesz majd nyugdíja, mert tudom, hogy ezt körülbelül hasonlóan látjuk, hogy ez egy feldolgozatlan területe a magyar gazdasági kutatásoknak -, arra mindenképpen választ kell adnia most, a nap folyamán, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatósága önök szerint hogyan biztosítható.
Én elmondtam már az előző napirendnél, hogy szerintem hogyan, a jegyzőkönyv kedvéért ismételjük meg. Aki dupla nyugdíjemelést ígér, az felelőtlen ígéretet tesz, ha ennek a forrását nem nevezi meg. Én csak azt tartom elképzelhetőnek, hogy folyamatosan, kiszámíthatóan, a mostaninál sokkal jobban emelkedjen a magyar bérszínvonal, ezen magasabb bérekből százalékos arányban magasabb legyen a befizetett nominális összeg százalékok alapján, ami majd bekerül a nyugdíjkasszába, és ily módon lehet nemcsak nyugdíjrendszeren belüli átrendezéseket foganatosítani, hanem nyugdíjemelést is.
Ehhez viszont az kellene, hogy mérhetően növekedjen a bérszínvonal, de a régió országait illető táblázathoz képest azt látjuk, hogy a magyar adat 2008, tehát az előző nagy válság óta egyáltalán nem nőtt kiugró mértékben. A régió nálunk alacsonyabb fejlettséggel rendelkező országainak egy része elhúz mellettünk, és nem látjuk azt a dinamikát a magyar gazdaságban és egyáltalán a magyar kormányzati hozzáállásban, amely szavatolhatná azt, hogy hosszú távon növekedjen a bérszínvonal. A nyugdíjrendszer eközben fenntarthatatlanná vált, tehát most már egy 700 milliárdos lyukról beszélünk, ennek a kipótlási összege nyilvánvaló módon a következő években csak növekedni fog. Ezzel szemben azt látjuk, hogy van önöknek mozgásterük, vannak nem várt bevételeik. Említettem, hogy csak az áfabevételek 100 milliárddal haladják meg a várakozásokat, és másfajta adófajtákat is említhetünk itt. Ezek mozgásteret jelentenének, államtitkár úr.
Én támogatója vagyok annak, hogy adott esetben a munkaadók kapjanak kedvezményeket, de vizsgáljuk meg ezeknek az áttételes hatásait, adott esetben ne az önkormányzatokon csapódjon le mindez. Tegyék fenntarthatóvá azokat a rendszereket, amelyek most nem fenntarthatók! Önök azzal védekeznek, hogy hát, persze, a családtámogatások mennyire igyekeznek odahatni a demográfiai folyamatokra, és nézzük meg, hogy 2010 óta, amikor is 1,2 körül volt a termékenységi arányszám, mit értek el önök 2021-ig. A helyzet az, hogy lényegében semmit. Az, hogy a termékenységi arányszám javult, vitathatatlan, és visszaállt arra az 1,5-1,6 közötti szintre, ami, államtitkár úr, két dolgot szögezzünk le: a régió országainak nagyjábóli átlaga, és adott esetben még mindig alacsonyabb az európai átlagnál.
A helyzet az, hogy ez nem a kormány áldásos tevékenysége miatt következett be. A demográfiai szakma visszapótlódásnak nevezi ezt a folyamatot, keressenek rá nyugodtan okostelefonon. Az összes volt szocialista országnál, amely nagyon szerencsétlen gazdasági helyzetbe került az elmúlt 30 évben, mindegyiknél 1,1-1,2-ig esett a termékenységi ráta, aztán mindegyiknél visszapótlódott, visszaállt 1,5 környékére. Egy kivétel volt, államtitkár úr: Magyarországon történt meg mindez a legkésőbb. Tehát amiről önök beszélnek, az a szakma által visszapótlódásnak nevezett folyamat, ami 2010-re a legtöbb régióbeli országban már megtörtént, Magyarországon nem. Itt voltak nagyon elhibázott, elbaltázott, borzasztó lépések, mint a Bokros-csomag és egyebek, amelyek évekkel tolták ki ezt a szakma által egyébként ismert jelenséget és hatást.
Nagy szerencse számunkra, hogy a 2010-es években ez visszaállhatott, ugyanakkor ne egyszerűsítsék le a magyar családok gyermekvállalást illető döntéseit pusztán adópolitikai és támogatást érintő kérdésekre. Itt egy nyugodt, biztonságos, kiszámítható környezet, egy megfelelő bérszínvonal, egy megfelelő lakhatási program és az állandó politikai pszichózis elengedéseinek az együttes hatása keletkeztethet egy olyan helyzetet, amikor is Magyarországon a családok a szülőföldön való boldogulás lehetőségét érzik. Ezt a szülőföldön való boldogulás lehetőségét több százezer magyar honfitársunk nem érezte az elmúlt évtizedben, ők mentek el kényszerből külföldre.
Most van egy óriási lehetőségünk, mert a koronavírus okozta válság lehetőség a tekintetben, hogy egy motivációs programot kapjanak ezek a magyar fiatalok, hogy itthon akarjanak boldogulni. Mi nem nagyon látjuk ennek nyomait, a lakhatási fronton egészen biztos, hogy nem.
(11.40)
És ha már demográfiát magyaráznak majd, akkor, államtitkár úr, kérem, arra is térjen ki, hogy hogyan szalaszthatták el a legnagyobb lehetőséget ezen a téren, hiszen a Ratkó-unokák nagyon-nagyon népes tábora most, az önök hosszú kormányzása alatt futott ki lényegében abból a korból, hogy fizikailag, biológiailag gyermeket vállalhasson. Tehát hogyan voltak képesek egy ilyen nagy generációt elengedni anélkül, hogy bármifajta szülőföldön boldogulást érintő komplex csomagot dolgoztak volna ki számukra. Ezt nemcsak én kérdezem, Nacsa képviselőtársam is szólni fog. Ott a „Jövőnk a gyermek” című tanulmánykötet, amit az önök szakértői jegyeztek, nagyon sok KDNP-közeli, amúgy kiváló demográfiai szakember írta tele ezt a kötetet. Ők maguk fogalmazzák meg ezt a kérdést, Nacsa képviselőtársam, tehát kérem, hogy a saját szakembereik kérdésére majd válaszoljanak legalább, hogy mégis hogyan szalaszthatták el ezt az óriási lehetőséget, hogyan voltak képesek a demográfiai szakadék felé való zuhanásnak a lassítási lehetőségeit is elmulasztani. Óriási veszteség ez Magyarország számára.
Én csak azt kérem Magyarország Kormányától, hogy legalább a rendelkezésre álló mozgástéren belül kedvezményezze valóban a családokat. Ezt megteheti most, mondjuk, a gyermekvédelmi, gyermeknevelési cikkek áfatartalmának csökkentésével, és olyan esetben próbáljon kedvezményezni munkaadóknak, hogy az hosszú távú fenntarthatósági problémákat ne okozzon, vagy ha okoz, akkor válaszolják meg azt, hogy önök ezeket a fenntarthatósági kérdéseket, például a nyugdíjrendszerét hogyan oldanák meg, hogyan képzelik el.
Én igyekeztem egy lehetséges megoldási utat felvázolni, az önök számaiban ugyanakkor nem köszön vissza az, hogy efelé haladnának. Kérem, hogy tisztázzuk ezt a kérdést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
