BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ
BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a vitában elhangzottakra két részben reagáljak. Először azokról a részekről szólnék, amelyek az önök előtt lévő törvényjavaslat konkrét rendelkezésére vonatkozó kérdéseket illetik, ezt követően pedig röviden igyekszem reflektálni azokra a fölvetésekre, amelyek a törvényjavaslat vitájában elhangzottak, de nem a törvényjavaslatban szereplő rendelkezések kapcsán fogalmazódtak meg véleményként.
(10.40)
Ami az önök előtt lévő törvényjavaslat konkrét rendelkezései kapcsán megfogalmazódott, ott első helyen nekem is az önök által, a hozzászólók által elsőként említett költségvetés-végrehajtási támogató rendszerre vonatkozik az első hozzászólásom. Egyetértek azzal, hogy a törvényjavaslatnak talán ez a legfajsúlyosabb eleme, és köszönöm szépen, hogy mind a kormánypárti padsorokból, mind az ellenzék padsoraiból, mind Domokos elnök úr részéről, az ÁSZ részéről támogató véleményeket, támogató hozzászólásokat hallottunk.
Ha megengedik, nagyon röviden azt mondanám el, hogy ha Domokos elnök úr történelmi léptékű változásokat említett, akkor véleményem szerint is egy rendkívül nagy jelentőségű informatikai rendszer bevezetéséről van szó, amely rendszer többéves előkészítés után, 2022 januárjától kezdheti meg a működését, és teljes egészében 2023 januárjától működik.
Miről szól ez a rendszer? Ez arról szól, hogy a központi költségvetési körbe tartozó minden egyes szervezetnek a kötelezettségvállalásairól naprakész információnk legyen. Egyszerűen fogalmazva, a kormányzatban, például a Pénzügyminisztériumban naprakészen tudjuk, hogy a kormány irányítása alá tartozó szerveknél ki milyen szerződést kötött, ezekből a szerződésekből milyen kifizetések adódnak, illetőleg szerződéseken kívül, egyéb jogviszonyokból fakadóan milyen kifizetések lesznek. Ugye, ennek jelentősége van abban, hogy a kormányzati döntéshozatalt támogassuk, egy naprakész adatbázis lesz. Hozzáteszem: adatokat elemző rendszert is létrehozunk, és természetesen segít abban, hogy az állam finanszírozását jobban meg tudjuk tervezni. Ha pontosabban meghatározhatók az állam által teljesítendő kiadások, akkor ehhez jobban hozzá tudjuk igazítani a finanszírozási műveleteket, ergo, az államadósság finanszírozása ezen fejlesztés következtében is olcsóbb lehet. Hozzáteszem azt is, hogy most önök előtt erről az informatikai rendszerről van szó, de természetesen látjuk azt, hogy van feladatunk más területen is. A Kincstárat ha említhetem, új számlavezető rendszert kívánunk bevezetni, ez képes lesz az azonnali átutalásra, képes lesz arra, hogy hatékonyabb módszerekkel, a legújabb technológiák felhasználásával az állam szolgáltató jellegét is erősítse. Mindazok a költségvetési szervek, azok a szervezetek, amelyek a Kincstárnál tartják a számlájukat, egy jobb színvonalú szolgáltatást tapasztalhatnak majd meg.
A második pontban a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál később elhelyezkedő tiszthelyettesekre vonatkozó szabályozást említeném. Itt már kritikákat is hallottunk a támogató vélemények mellett, többen a „röghöz kötés” kifejezést használták. Egyrészről azt szeretném hangsúlyozni, hogy hál’ istennek, úgy látjuk, van abban a helyzetben a magyar gazdaság és a magyar költségvetés, hogy jelentős juttatásnövelést tudunk végrehajtani, erről szól ez a javaslat, ami mellesleg a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál később foglalkoztatott személyeknél a tanulmányi idő alatt olyan jellegű juttatásokat biztosít, ami például a rendészeti területen is az Országgyűlés korábbi döntése szerint elérhető.
Az hangzott el kritikaként, hogy vajon arányos-e a juttatásoknak a növelése a kötelezően eltöltendő idő növelésével. A tiszthelyettesi juttatások a tervezet elfogadása esetén 7-8-szorosukra emelkedhetnek. Tehát a növekedés a mostani juttatásban 700-800 százalékos. A kötelezően a NAV-nál eltöltendő idő növekedése 25 százalékos. Tehát a 700-800 százalékos juttatásnövekedést érdemes összevetni a 8-ról 10 évre való, kötelezően a NAV-nál végzett munka összevetésével.
Engedjék meg, hogy erről a juttatásnövelésről szóljak. Célunk szerint a tisztjelölt olyan illetményre lenne jogosult, ami egyrészről alapilletményből, másrészről tanulmányi díjból, harmadrészt illetménypótlékból áll. Az alapilletménynek az összege legalább a garantált bérminimumot kell hogy elérje. Mindnyájan tudjuk, hogy jövőre a garantált bérminimum közel 20 százalékkal növekszik. Ez egy elem a tiszthelyettesek juttatásából, ismétlem, mellette van még a tanulmányi díj és az illetménypótlék. Ezenkívül a tisztjelölt jogosult kollégiumi elhelyezésre, térítésmentes élelmezési, ruházati ellátásra, tanszertámogatásra, és igényelhet költségtérítést és egyéb szociális juttatást. Tehát kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy amikor röghöz kötésről beszélnek, és arról beszélünk, hogy 8 év helyett 10 évig kell a NAV-ot szolgálni, akkor ezt vessék össze azzal a többletjuttatással, amelyet a tervezet tartalmaz, és amelyet a kormányzat a tiszthelyetteseknek nyújtani kíván.
A harmadik elem, amiről szó volt a vitában, az a mozgóképről szóló törvény módosítása. Itt a célunk az, hogy az eddig is dinamikusan bővülő magyarországi filmgyártásnak további támogatást adjunk. Ugye, hál’ istennek, talán önök is nap mint nap találkozhatnak olyan produkciókkal, amelyek Magyarországon valósulnak meg, és ezt a dinamikát szolgálja tehát az az indítvány, amely szerint filmgyártási tevékenység során a hazai belföldi illetékességű személyek foglalkoztatása esetén eltörölné a javaslat a 12 millió forintos korlátot, amely összegig a filmgyártást végző produkció költségként elszámolhatja a foglalkoztatottak bérét. Tehát jelenleg van egy 12 millió forintos korlát, 12 millió forintig a filmgyártó produkció költségként elszámolhatja az összeget. E fölött nem, e fölött kisebb mértékű költségelszámolás lehet. Ezt a korlátot törölnénk el. Arra adnánk ösztönzést, hogy még több hazai személyt foglalkoztassanak. A külföldi illetékességű személyeknél 3 milliós korlát van érvényben, ezt nem változtatja a javaslat.
Miért került szóba a kata? Azért, mert a foglalkoztatottak jelentős része katával adózott. De a katával mi történt? A katával az történt, itt van Izer államtitkár úr, aki sokkal mélyebben tudja, de mégis engedjék meg, hogy most szóljak róla: a rendelkezésre álló statisztikák alapján bizony a katával nemcsak éltek vállalkozások, hanem voltak, akik visszaéltek, ami azt jelenti, hogy számos, korábbi normál munkaviszonyban lévő személy ment át katás vállalkozásba. Kiskapuként használták a cégek és a személyek arra, hogy a normál munkaviszony helyett katás vállalkozás legyen. Ezért a változtatás arról szólt, hogy az adott foglalkoztató, adott megrendelést adó vállalkozás bizonyos összeghatárig foglalkoztathat katást. E fölött is foglalkoztathat, csak nagyobb adót kell fizetnie. Magának a katásnak az adózására vonatkozóan nincsen változtatás. Tehát kérem, hogy amikor a kata változtatásáról beszélünk, akkor nézzük meg a változtatás hátterét és a statisztikákat. Ismétlem: visszaélésszerű, ha úgy tetszik, kiskapuzás látszódott, aminek a becsukása szerintem mindnyájunk érdeke, az adóelkerülések megszüntetése mindnyájunk érdeke.
Ezzel, ha megengedik, át is kanyarodok azokra az észrevételekre, amelyek nem az önök előtt lévő törvényjavaslat konkrét rendelkezéseiről szóltak, mégis a vitában elhangzottak. Ha adóelkerülésről szólok, akkor Potocskáné Kőrösi Anita képviselő asszony fegyelmezett költségvetési gazdálkodás kapcsán megfogalmazott kritikájára hadd reagáljak. Ismétlem, azon túl, hogy szerintem a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást akkor tudjuk elérni, ha mindenkit tisztességes adózásra bírunk - a fehérítési intézkedések ezt a célt szolgálják; a kiskapuk bezárása ezt a célt szolgálja -, de azt gondolom, hogy ezt az átfogó célt szolgálja az az informatikai rendszer, amiről beszéltünk, és ezt a célt szolgálja az a gazdaságpolitika, amelyet a kormány folytatott. Ha ön megkérdőjelezi a fegyelmezett költségvetési gazdálkodást, akkor tisztelettel ajánlom, hogy nézzük meg a sokszor emlegetett Eurostat-adatbázisokat.
Képviselő asszony, azért tényszerűen hadd mondjam el, hogy van egy olyan politikai közösség, akinek az idejében, 2002-2010 között egyetlenegy év sem volt, amikor a magyar GDP-arányos államadósság ne növekedett volna, a válság alatt is meg a válság előtt is. Ezt mindnyájan pontosan tudjuk, és azt is tudjuk, hogy ezen adatok alapján 2011 és 2019 között egyetlenegy év sem volt, amikor a magyar GDP-arányos államadósság-ráta ne csökkent volna. Ugye, 80 százalék fölötti szintről értünk el 65,5 százalék körüli szintre.
(10.50)
Pont ez a múlt tette lehetővé azt, hogy a válságra egy teljesen ellentétes választ adjon a kormányzat, mint adott 2008-09-ben, mint amit kényszerült adni, hiszen tudjuk, hogy nem voltak meg anno a finanszírozási lehetőségek a bérek csökkentése, a nyugdíjak csökkentése mellett sem.
Most ennek a klasszikus, ha úgy tetszik, keynesi vagy tankönyvi recept szerinti válasznak hangsúlyos eleme volt a költségvetési hiány növelése adócsökkentések és pluszkiadások által. Ezt láttuk Európa számos országában, ezt láttuk Magyarországon is. De ezt az átmenetinek tekintett hiány- és adósságnövekedést pont azért tettük meg, hogy a reálgazdaságnak támaszt adjunk. Pont azért tettük meg, hogy most, szemben a 2009-es válsággal, ne szökjön fel 11 százalékra a munkanélküliség.
Mi azt látjuk, hogy ezek a válaszok alapvetően sikeresek voltak, hiszen a magyar gazdaság teljesítménye ma meghaladja a válság előtti szintet - hangsúlyozom, hogy Európa országainak jelentős részében nem ez a helyzet -, és ennek az lett az eredménye, hogy a foglalkoztatottak szintjét történelmi magasságban tudtuk tartani.
Abban bízom, hogy ennek a reálgazdasági teljesítménynek is köszönhetően a hiányt csökkenteni fogjuk tudni a következőkben. Én abban a képviselő asszonnyal maximálisan egyetértek, hogy a fegyelmezett költségvetési gazdálkodás elvétől nem lehet eltekinteni. A 2022. évi költségvetésitörvény-javaslat kitekintésében a tisztelt Országgyűlés azt láthatta, hogy 2023-ban 3,9 százalékos hiányszámmal kalkulálunk, 2024-ben 3 százalékos hiánnyal, és 2025-ben 2 százalékos hiánnyal.
Sok, előre nem látott körülmény történhet még. Gondolok itt a járványra, az ellátási láncok akadozására vagy az energiaárak emelésére, de mégis a kormányzati szándék egyértelmű. És abban bízom, hogy ha ezeket a hiányszinteket tudjuk teljesíteni, akkor az adósságrátánk ismét csökkenni fog.
Varju László képviselő úr az adósságról, az adósságfinanszírozásról szólt. Szóba hozta azt a devizakötvény-kibocsátást, ami tényszerűen, mondhatom, hogy az elmúlt 30 év talán legsikeresebb devizakötvény-kibocsátása. Miért merem ezt mondani? Azért, mert 4,5 milliárd euró összegű forrás bevonása történt meg hosszú lejáraton, átlagosan kevesebb mint 1 százalék finanszírozási költséggel.
A képviselő úr azt kifogásolta, hogy miért devizakötvény-kibocsátás valósult meg, hiszen a kormány célja az, hogy a devizaadósság arányát csökkentsük, és ezzel válaszoltam is a képviselő úrnak. A kormány 2010 után azt a célt fogalmazta meg, hogy egyrészről az adósságrátát csökkentsük; megjegyzem, hogy Alaptörvényben előírt kötelezettség, tehát egy olyan szigorú szabály van érvényben 2011-től, ami korábban nem volt része a magyar jogrendnek, és az adósságráta csökkenésén belül a devizaadósság arányát mérsékeljük. Nem arról szóltunk, hogy ne legyen devizaadósság, hanem a devizaadósság arányát csökkentsük. Vannak olyan ügyek, vannak olyan lehetőségek, vannak olyan szituációk, amikor igenis érdemes élni a devizafinanszírozással.
A kulcs, ismétlem, az, hogy az arány összességében csökkenjen. De 2010-ben 50 százalék fölött volt ez az arány, most 20 százalék környékén van. Az a célunk, hogy hosszabb távon ez mérsékelt szint legyen. Lehetnek természetesen ingadozások, hogy egyik pillanatról a másikra kicsit növekszik, kicsit csökken a devizaadósság-arány; ilyen változások elképzelhetőek a közeljövőben is, de a hosszú távú trend, a hosszú távú folyamat mégiscsak a devizaadósság arányának a csökkentése. És ez, ismétlem, azért az elmúlt bő tíz évben megvalósult.
Képviselő úrnak azon fölvetésével nem tudok egyetérteni, amiben úgy fogalmazott, hogy a családokat devizahitelezésbe taszította a kormányzat. Azt kell mondjam képviselő úrnak, elnök úrnak, hogy volt ilyen, de ez 2010 előtti helyzet. Ha jól emlékszem, a magyar lakosság adósságának, hiteleinek nagyságrendileg a 70 százaléka deviza volt 2010-ben. Ez ma 1 százalék alatt van. Csak azok vehetnek föl devizában hitelt, akiknek a jövedelme is devizában van. Tehát e tekintetben értelemszerűen sem az önök előtt levő javaslat nem tartalmaz semmilyen rendelkezést a családok devizahitelezése tekintetében, sem a kormánynak nincs olyan szándéka, ami családok devizahitelezésével foglalkozna.
Bangóné Borbély Ildikó képviselő asszony azt mondta, hogy az állam működési költségei növekednek, az állami bürokrácia nő. Tényszerűen szeretném elmondani, hogy az állami körben foglalkoztatottaknak a száma nem növekedett, és hogyha a kiadások növekedését látják, azok a bérek növekedéséhez társulnak.
Abban a sokat emlegetett állami bürokráciában, állami közszférában benne van a teljes államigazgatás rendszere, benne van a tisztelt Országgyűlés képviselőinek a létszáma és bére is. Szerintem ez egy jó példa: a képviselők száma csökkent, a bérük, hála istennek, növekedett, hiszen ha a törvények alapján a nemzetgazdaságban a bérek növekednek, akkor a juttatások is növekednek, tehát pont az Országgyűlés példáján láthatjuk, hogy a létszámban és a bérben milyen változások voltak.
Ami a családtámogatásokat illeti, a képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy a családoktól elvett a kormány, ez tényszerűen nem igaz. Minden egyes költségvetésitörvény-javaslatban bemutatjuk, hogy a családtámogatások évről évre hogyan változnak.
A képviselő asszonynak azzal a megállapításával természetesen egyetértek, hogy nem minden egyes családtámogatási elem változik, ha úgy tetszik, az összeg nő évről évre - a családi pótlékot a képviselő asszony említette -, de épp ön hozta szóba a családi adókedvezményeket, amelyek 2010 előtt nem voltak, 2010 után a családtámogatási rendszernek a része.
Beszélhetnénk a lakástámogatásról, beszélhetnénk az első házasok adókedvezményéről, számos elemről, amelyeket mégis hogyha együtt nézünk, akkor azt látjuk, hogy nemcsak 2010-hez képest volt egy jelentős növekedés, hanem európai viszonylatban is az a családtámogatási összeg, amit a kormányzat, a költségvetés a családoknak szán, kimagasló mértékű.
Ezzel igyekszem röviden áttérni Z. Kárpát Dániel képviselő úr fölvetésére, aki a nyugdíjrendszerről beszélt, és a családtámogatásokkal azért van összefüggésben ez a kérdés, mert a képviselő úr azt mondta, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatatlan, a nyugdíjkasszát a költségvetésnek ki kell egészíteni. Lehet, hogy nem egész pontosan idézem a képviselő urat, de az üzenete az volt, hogy a nyugdíjkasszát ki kell egészítenie a költségvetésnek, és hosszabb távon fenntarthatatlan lehet.
Épp a családtámogatások, amint azt a képviselő úr pontosan tudja, azt a célt szolgálják, hogy a korfát megváltoztassuk. A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának egyik pillére a korfa alakulása. Az, hogy nem sikerül: képviselő úr, megint nézzük meg, hogy honnan indultunk! És a képviselő úrtól azt kérem, hogy ne csak az abszolút számokat nézze, a termékenységi ráta másfeles szintjét, hanem azt, hogy honnan indultunk; ugye, 1,1 volt. Tehát a képviselő úr pontosan tudja, hogy van egy olyan politikai közösség, akinek a kormányzása alatt ez a termékenységi ráta lefelé ment. 2010 után pedig ez a termékenységi ráta fölfelé ment. Azzal abszolút egyetértek, képviselő úr, hogy a 2,1-től még messze vagyunk, de ismétlem, az irány szerintem biztató, és azzal egyetértek maximálisan a képviselő úrral, hogy ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a népességfogyást meg tudjuk állítani. De ez egy fontos eleme a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságának.
A másik elem a foglalkoztatás alakulása. Itt, hála istennek azért összességében kedvező számokról beszélhetünk. A harmadik elem a bérek alakulása, ebben képviselő úrral egyetértek. Megint nézzük meg a statisztikákat: Magyarországon a bérek az elmúlt időszakban jelentősen növekedtek, hozzáteszem, hogy a bruttó átlagkeresetek 2020-ban, a válság ideje alatt több mint 9 százalékkal növekedtek, tehát a reálbérek több mint 6 százalékkal növekedtek, a teljes bértömeg növekedett a gazdaságban, ami ki lett fizetve.
Tehát azt gondolom, hogy a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát hosszabb távon meghatározó tételeknél kedvező változás volt, de ismétlem, egyetértek a képviselő úrral abban, hogy alapvetően a demográfia területén még további kedvező változásokra van szükség ahhoz, hogy a népességszám ne csökkenjen.
Utolsó gondolat e tekintetben: szerintem összességében nem az államháztartás egyes alrendszereinek fenntarthatóságát kell nézni, hanem a költségvetés egészének a fenntarthatóságát. Pont a nyugdíjalap bevételét képező szociális hozzájárulási adó csökkentése ezért összességében szerintünk az államháztartás fenntarthatóságát segíti, hiszen a növekedést támogatja, a bérek növekedését támogatja, és ezáltal az államháztartás egészének fenntarthatóságát támogatja.
(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Végül az inflációról, engedjék meg, hogy két szót szóljak, hiszen többen ezt is szóba hozták, és ismétlem, ugyan a törvényjavaslat az inflációval nem foglalkozik, de tényszerűen el kell mondjam, hogy egyrészről a gazdaság válság utáni újraindításának egyik elemeként a világban mindenütt megjelent a magasabb infláció.
(11.00)
Az Egyesült Államokban több mint harmincéves csúcs dőlt meg, és ismétlem, az Egyesült Államokon kívül Európa és a világ számos országában viszonylag magas inflációs számokat láthatunk.
Európában és Magyarországon az infláció számítása az Eurostat általános szabályrendszere, útmutatója alapján történik. Tehát amikor Z. Kárpát Dániel képviselő úr azt mondja, hogy a magyar inflációs számok összeállításának a módszertana megkérdőjelezhető, akkor azt kérem képviselő úrtól, hogy a kritikát ne a magyar szakmai felelősöknek fogalmazza meg, hanem az Eurostatnak, hiszen egységes - ismétlem: egységes - módszertan szerint kerül meghatározásra az infláció. Elképzelhető, hogy vannak olyan elemek, amelyek számbavétele ma már nem célszerű. Folyamatosan módosul egyébként az Eurostat szabályozása alapján ez a rendszer. Én nem kétlem, hogy lehetséges ennek a módszertannak a változtatása, de ismétlem, a KSH-nak, a Központi Statisztikai Hivatalnak nincs szuverén jogköre az infláció kiszámításánál.
S ami ennél fontosabb, az az, hogy nézzük meg, az infláció mellett a bérek hogyan emelkednek. Arról tudok önöknek beszámolni, hogy tavaly is, idén is és reményeink szerint a jövő évben is növekedni fognak a bérek. Ez a bérnövekedés meg fogja haladni az infláció szintjét, és abban bízom, hogy ennek következtében a családok jövedelme 2022-ben is érdemben növekedni fog, a keresetek reálértéke a nemzetgazdaság egészének szintjén növekedni fog. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
