ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY (DK): Egy kicsit fölzaklattak. (Derültség a baloldali padsorokban.) Tisztelt Ház! Mégiscsak attól hangos az ország, hogy az önök egyik kiváló államtitkár kollégájával szemben az önök legfőbb ügyésze volt kénytelen gyanúsítással élni, mert még ő sem tudta elsumákolni ezt az egész történetet, úgy, ahogy egyébként az önök többi ügyében teszi.
Tudják, mi a megdöbbentő? Senki sem a gyanúsításon döbbent meg, hanem azon, hogy Orbán Viktor miért engedte el a kezét ennek a megbízható Fidesz-kádernek. Eszébe nem jut senkinek ebben az országban, hogy egyébként nyilván megilleti őt is az ártatlanság vélelme, de valahogy senki nem gondolja azt, hogy alaptalan lenne ez a gyanúsítás. Mindenki azt kérdezi, hogy miért pont őt, miért nem a többieket. Mivel érdemelte ki a legfőbb vezető kegyének elapadását Völner államtitkár úr? És azt is kérdezi, hogy mi lesz a következmény, ki tudott erről és mióta. Mit tudott a miniszter, mit tudott a belügyminiszter, mit tudott a miniszterelnök, és ha tudtak valamit, akkor miért fedezték hónapokon keresztül azt, ami történt?
Azért van egy igazi szépsége ennek a történetnek, mert Völner államtitkár úr oszlopos tagja volt annak az államtitkári kórusnak, amit ma is hallhattunk, amelyik szemérmetlen módon hazudozva ledorongolja az ellenzéket, és morálról van képe prédikálni nekünk. Olyanokat mondott a végrehajtói karról egyébként, ami az elmúlt tíz évben leginkább azzal tette magát közkedveltté - értsd: gyűlöltté -, hogy mindenfajta gátlás nélkül rakták ki a devizahiteles családokat az utcára. (Dr. Rétvári Bence: Pont te mondod a devizahiteleseket?) Na, azt mondja arról a végrehajtói karról: „Ez elengedhetetlen feltétel a kormány azon céljának megvalósításához is, amely szerint az igazságügybe vetett közbizalmat minden lehetséges módon erősíteni kell.” Nesze neked, igazságügybe vetett közbizalom!
De ugyanez a Völner államtitkár úr volt az, aki nem szégyellte a kereszténységet is a szájára venni: „Ha az ember megéli a hitét, akkor az látszik a cselekedetein is, és ez az elsődleges, hiszen beszélni mindenki tud.” Ez volt a hite? Van olyan hit, amelyik szerint helyes dolog kinevezésekért papírzacskókban pénzt kérni? Én nem hallottam még a kereszténységnek erről a tételéről.
Ugyanez a Völner államtitkár úr volt az is, aki szemrebbenés nélkül aláírt mások magánéletének a megfigyeléséről szóló dokumentumokat, aki mégiscsak Magyarország rendszerváltás utáni legnagyobb megfigyelési ügyének az egyik kulcsszereplője, mert a miniszter korlátlan bizalmából - ez jellemzi a miniszter rendkívül éles ítélőképességét is - ő volt az, aki aláírhatta a megfigyelési engedélyeket; most már tudjuk, nem csak ellenzéki újságírók ellen, nem, mert önök - mint mindenfajta diktatórikus rendszerben - egymásban sem bíznak. Most olvashattuk, hogy a köztársasági elnök testőrségét és ezen keresztül a köztársasági elnököt is szíveskedtek megfigyelni. Ha ez igaz, akkor az egy elképesztő botrány, és akár azt a kérdést is feltehetjük, hogy a köztársasági elnök rendkívüli készsége arra, hogy bármit aláírjon, amit az orra alá tolnak, nem függ-e össze esetleg ezzel a lelkes megfigyelőtevékenységgel.
No, hát ez a Völner Pál az, akiről most kiderült, hogy miközben ő nagyon magabiztos volt, ő nagyon szépen, úgy, mint most az államtitkár urak el tudták mondani nekünk, hogy hogyan kellene jogállamban élni, hogy mi a tisztességes magatartás, róla derül ki az, hogy hát, közben meg egy picit - a gyanú szerint - pénzügyileg bele-belenyúlt a kasszába. De hát nem ő az egyetlen önök között, azért ezt lehet sejteni a sajtóhírekből.
Azt kell önöknek mondanom, hogy most még egy, de áprilisban, a választás után minden ügynek utána fogunk járni, és az önök rendszere nemcsak azért fog megbukni, mert rosszul vezetik ezt az országot, mert csak keveseknek kedveznek, és sokaknak rosszat hoznak, és nem is csak azért, mert végtelenül korruptak, hanem azért is, mert arcpirító módon képmutatóak. Önök olyan módon csúfolják meg a legtisztább eszméket, a családot, a jogállamot, a demokráciát, és utána élnek egészen másképp, ami után önök megérdemlik a bukást, és ez be is fog következni. (Taps az ellenzék soraiban. Közbeszólás ugyanott: Úgy van!)
